Az 1855-ös látomás megjelenése a Bizonyságtételek 1. kötetében. –17 1855. november 20. Imádság közben az Úr Szentlelke hirtelen erővel rám áradt és az Úr látomásba ragadott el. Láttam, hogy a Szentlélek kihalóban volt a gyülekezetből (Bizonyságtételek, 1. köt. 113. o.).

A szerző küldeménye. – Körülbelül 150 példányt postáztam a különböző államokban élő testvéreknek a Bizonyságtételekből.     A könyv megszerezhető a Battle Creek-i címemen keresztül. Örömmel hallanám azok véleményét, akikhez eljut a könyv. Örömmel fogadunk minden támogatást a Bizonyságtételek nyomtatásához (The Review and Herald, 1855. december 18.).

Az első tíz bizonyságtétel kiadása 1864-ben. – Az elmúlt kilenc évben, 1855 és 1864 között, összeállítottam tíz kisebb írást  Bizonyságtételek a gyülekezetnek címen, amelyet a hetednapi adventisták körében nyomtattak és terjesztettek. Ezeknek az írásoknak az első kiadása elfogyott, és mivel az irántuk való érdeklődés egyre növekszik, jobbnak láttuk újranyomtatni azokat. Kivettük belőlük a helyi és személyes érdekeltségű részeket, és csak a gyakorlati jelentőséget hordozó sorokat hagytuk meg. A negyedik bizonyságtétel nagy része megtalálható a Lelki ajándékok 2. kötetében, ezért ebben a kötetben nem nyomtattuk ki újra18 (Lelki ajándékok, 4a köt. 2. o.).

Személyre szóló bizonyságtételek kiadása. – Kötelességem kiadni a gyülekezet használatára az egyéneknek küldött figyelmeztetéseket és tanító bizonyságtételeket, mert azok ugyanolyan mértékben vonatkoznak sok olyan emberre is, akikre nem mutattak rá ilyen kivételes módon. ...

Nem ismerek jobb módot a bizonyságtételek kiadásánál arra, hogy közöljem nézeteimet az általános veszélyekről és tévedésekről, és mindazok kötelességéről, akik Istent szeretik és parancsolatait megtartják. Talán nincs is közvetlenebb és erőteljesebb módja annak, hogy az emberek elé tárjam az Úr üzenetét.

Az 1868. június 12-én nyert látomás kimutatta, hogy teljesen helyénvaló kiadnom ezeket a személyre szóló bizonyságtételeket. „Mikor az Úr kiválaszt egyes eseteket és rámutat helytelenségeikre, mások, akik nem szerepelnek a látomásban, gyakran arra következtetnek, hogy velük minden rendben van, de legalábbis közel állnak az igazsághoz. Ha az Úr valamilyen helytelenség miatt megró valakit, minden testvér alaposan vizsgálja meg magát, hogy hol bukott el, és mennyire hibás ugyanabban a vétekben” (Bizonyságtételek, 5. köt. 658–659. o.).

A nyomtatott Bizonyságtételek szerkesztése 1884-ben. – Kedves Smith Testvér! Ma már küldtem neked egy levelet, de azt az értesítést kaptam Battle Creekből, hogy a Bizonyságtételeken végzett munkát nem fogadták el.

Szeretnék tenni néhány kijelentést, melyet belátásod szerint használhatsz fel. Már hallottad tőlem, hogy az Úr évekkel ezelőtt megmutatta: nem szabad késlekednünk a nagy horderejű világosság kinyomtatásával csak azért, mert nem tudom tökéletesen elkészíteni az anyagot. A férjem időnként nagyon beteg volt, és így nem tudta megadni nekem a szükséges segítséget. Emiatt késlekedtem az emberek elé tárni látomásaim tartalmát.

Az Úr rámutatott, hogy a lehető legjobb módon az emberek elé kell tárnom a kapott világosságot, és ha majd nagyobb világosságban részesülök, nagyobb tehetséggel fogok tudni írni és beszélni.    A lehető legtökéletesebben kellett végeznem mindent, hogy a tanult emberek is elfogadják munkámat.

Amennyire csak lehetséges, minden hibát ki kell javítani kiadványainkban. Az igazság növekedésével és terjedésével egyre nagyobb gondot kell fordítani a nyomtatott művek tökéletesítésére.

Andrews testvér túl sokáig késlekedett A szombat története című könyv kiadásával. Más, hamis művek kerültek kiadásra és állták el az utat az igazság elől, s így az emberek előítélettel voltak a véleményükkel ütköző pontokkal szemben. Láttam, hogy ezzel a mű sokat veszít. Az első kiadás ideje alatt ráért volna javítgatni a munkán, de ő túlságosan a tökéletességre törekedett. Ez a késlekedés nem Isten akarata volt.

Nos, Smith testvér, alaposan megvizsgáltam a Bizonyságtételeken végzett munkát, és úgy vélem, néhány dolgot ki kell javítani a Generál Konferencia [1883. november] elé tárt anyagban, amit te is láttál. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy minél jobban megvizsgálom az írást, egyre kevesebb kivetnivalót találok benne. Ahol a nyelvezet nem a legmegfelelőbb, kérlek javítsátok ki és helyesbítsétek nyelvtanilag. Ezeket a javításokat mindenhol el kellene végezni, ahol az a mondanivaló megváltoztatása nélkül elvégezhető. Ez a munka túl hosszúra nyúlik, aminek nem örülök...

Elgondolkodtam a Bizonyságtételek javított változatáról. Alaposabban átnéztük azokat, és nem úgy látom a dolgot, ahogyan testvéreim. Szerintem a változtatások javítanak a könyvön. Ha az ellenségeink kezükbe veszik, ám tegyék...

Bármit adunk ki, azt bírálgatni és boncolgatni fogják, nekünk azonban legyen tiszta a lelkiismeretünk, tegyük meg ami tőlünk telik, a többit pedig bízzuk Istenre. Nem késlekedhetünk sokat ezzel a művel.

Testvéreim! Mit szándékoztok tenni? Nem akarom tovább halasztani ezt a munkát. Valamit tenni kell, mégpedig most! (11. Levél, 1884. – A levél Healdsburgban, Kaliforniában kelt 1884. február 19-én).

A Bizonyságtételek összegyűjtése. – Ki kell válogatnom a legfontosabb írásokat a Bizonyságtételekhez (6. kötet), majd, saját magam lektora lévén, mindet át kell néznem kiadás előtt. Noha minden sor igaz bennük, mégsem akarom mindet sajtó alá rendezni, nehogy valaki mások megbántására használhassa az írásokat.

Miután az anyag összeáll, minden egyes cikket elolvasok én magam, mert az olvasás és az ének hangját alig tudom elviselni.

Általános elveket igyekszem közzétenni, és ha azt látom, hogy egy mondat mentségül szolgálhat valakinek mások megsebzésére, teljesen szabadnak érzem magam az adott mondat kihúzására, annak ellenére, hogy az is tökéletesen igaz (32. Levél, 1901).

A levelek felhasználása. – Isten segítségével olyan levelek megírására törekszem, melyek nem csak a címzettek megsegítését fogják szolgálni, hanem másokét is, akik hasonló segítségre szorulnak (79. Levél, 1905).