1876. március 25. – Mary Clough és én minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni írói munkám folytatása érdekében. Nem látom úgy, hogy Michiganbe kellene mennem. Úgy érzem, hogy ebben az évben az írással kell foglalkoznom. Ezen a helyen kell maradnom, és nem szabad megengednem, hogy mások biztatására vagy rábeszélésére felhagyjak a munkámmal, amíg az el nem készül. Isten segítségemre lesz, ha az Úrba helyezem bizodalmam (63. Levél, 1876, James White-hoz).

Április 4. – Mostanában mindig vannak vendégeink, de nem hagyom abba a munkát, és annyit írok, amennyit csak merek. Nem tehetem meg, hogy a napoknak csak a felét töltsem írással...

Mary az irodában dolgozik, én pedig fent írok az emeleten...

Felszabadultan imádkozom és édes közösségben vagyok Istennel, amikor éjjelente és reggel felébredek. Kezdek felerősödni, de minden komolyabb erőlködés olyan igénybevételt jelent, hogy időbe telik újra felépülni belőle. Istenbe vetem bizodalmam. Bízom benne, hogy Ő meg fog segíteni az igazság és a népéhez küldött világosság közreadásában (3. Levél, 1876).

Április 7. – Az értékes igazságok megnyílnak előttem. Istenben bízom, aki megsegít írás közben. Huszonnégy oldallal járok Mary előtt, aki jól halad a másolással. Csak egyértelműen felismert kötelességtudat szólíthat el munkámtól a tábori összejövetelekre. Mielőtt bárhová is mennék, mindenképp be akarom fejezni ezt a könyvet. ...Nem fogok Keletre menni egész évben, hacsak nem érzem úgy, hogy Isten szólít fel erre. Az Úr kijelölte számomra a munkát, amit el is végzek, ha szabadon maradhatok (4. Levél, 1876).

Április 8. – Felszabadultan írok, és azért imádkozom az Úrhoz naponta, hogy tanácsoljon és töltsön be Szentlelkével. Ilyenkor hiszem, hogy lesz segítségem és erőm az Úr akaratának betöltéséhez...

Soha nem volt még ilyen lehetőségem az írásra, és ezt most igyekszem minél jobban kihasználni...

Hogy mit szólnék ahhoz, ha [J. H.] Waggoner és [J. N.] Loughborough látnák a kéziratot? – Ha a szóhasználat nem elég világos valamely hitelvi kérdésben, talán ő felfigyelne rá (W-re gondolok25 – 4a. Levél, 1876).

Április 8. – A férjem írja, hogy a Generál Konferencia kérni fog az ülésen való részvételre, de ezennel nem hagyok fel azzal a munkával, melyet kötelességemnek hiszek. Le kell írnom az Úr által megmutatott dolgokat, mert ez a jelenlegi feladatom...

Csak az Úr tudja, mióta viselem már szívemen ezt a feladatot.

Időre van szükségem, hogy gondolatilag kiegyensúlyozott legyek. Időre van szükségem, hogy elmélyüljek és imádkozzam, miközben ezt a munkát végzem. Nem akarok kimerülni a népünkkel való szoros kapcsolat miatt, mert az elvonná figyelmemet a munkától. Nagy feladat ez, és ezért naponta felkiáltok az Úrhoz, hogy töltsön be Lelkével, és segítsen megfelelően végeznem a munkám (40. Levél, 1876. Lucinda Hallhoz).

Április 14. – Úgy érzem, hogy írásaim igen fontosnak, én pedig oly gyönge és képtelen vagyok munkám megfelelő elvégzésére. Arra kérem az Urat, hogy töltsön be Lelkével, és adja meg, hogy kapcsolatban lehessek a Mennyel, és a munkát helyesen végezhessem el. Isten különleges áldása nélkül soha nem lennék képes erre a feladatra (7. Levél, 1876, 2. o.).

Április 16. – Elég sok oldalt írtam ma. Mary szorosan követ. Néhány téma olyan lelkesedéssel tölti el, hogy másolás után odahozza nekem őket és felolvas belőlük. Ma elég nagy adag kéziratot készített elő...26

Nagyon felszabadultan és békésen érzem magam. Szívemben érzem Krisztus drága szeretetét. Megalázkodom a magam szemében, s közben Krisztust magasztalom fel. Mennyire vágyom arra a csodálatos kapcsolatra Krisztussal, mely e világ mulandó dolgai fölé emel bennünket. Fokozottan arra törekszem, hogy rendben legyek az Úrral, és a Szentlélek együtt tanúsíthassa velem, hogy valóban Isten gyermeke vagyok (8. Levél, 1876).

Április 18. – Vasárnap este elmentünk a városba (San Francisco). Sok külső érdeklődő hallgatta örömmel beszédemet a kenyerekről és halakról, melyekkel Jézus csodálatos módon mintegy tízezer embert vendégelt meg. Miután Krisztus megáldott egy kevés eledelt, azt folyamatosan osztották a sokaság körében. Krisztus a vizen járt, de a zsidók jelet kértek annak igazolására, hogy Ő az Isten Fia. A park melletti gyülekezet szomszédja is jelen volt. Úgy emlékszem, Craggnek hívják. Mindenki tágra meresztett szemmel, némelyikük pedig nyitott szájjal hallgatta beszédemet...

Örömmel találkoznék a testvérekkel tábori összejöveteleken. Ezt a munkát nagyon élvezem, sokkal inkább, mint az emberektől elszigetelő írást. Mégse hagyhatom abba az írást, mert akkor nem tudnám a tervek szerint elkészíteni a könyveket, hiszen nem utazhatok és írhatok is egyszerre. Most van itt a nagy lehetőség! Mary, a lehető legjobb másoló is mellettem van. Talán soha nem lesz még ilyen jó alkalmam az írásra (9. Levél, 1876).

Április 21. – Viszonylag hosszú, ötven oldalas cikket írtam Krisztus néhány csodájáról. Mióta elmentél, százötven oldalt állítottunk össze. Meg vagyunk elégedve munkánkkal (12. Levél, 1876).

Április 24. – Mary az imént olvasott fel nekem két cikket. Az egyik a kenyerekről és halakról, majd Krisztus vizen járásáról szól. Krisztus kijelentette, hogy Ő az élet kenyere, és emiatt néhány tanítványa elfordult tőle. Az ötven oldalas írás sok témakört foglal magában. Írásaim közül ezt vélem a legértékesebbnek, és Mary is hasonlóképpen lelkesedik érte. Nagyon áldásosnak tartja. Teljesen meg vagyok elégedve vele.

A másik tanulmány tizenkét oldalból áll, és arról szól, amikor Krisztus áthalad a búzamezőn és tép a kalászokból, majd meggyógyítja az elszáradt kezű embert. Ha Mary segítségével sikerülne kiadnom ezeket az oly nagy érdeklődésre számot tartó írásokat, így szólnék: „Bocsásd el immár a te szolgádat békességben”...

Lelki és szellemi erőmet a munkába fektetem, és hiszem, hogy az Úr támogatni fog ebben a tevékenységemben és egészséget fog adni hozzá. Erre kértem, és Ő meghallgatja ezt az imát.

Szeretem az Urat, szeretem művét, és szeretem népét. Nagy békesség és nyugalom tölti el szívemet. Semmilyen dolog nem zavarhatja meg és vonhatja el figyelmemet a munkáról. Ilyen méretű szellemi megterhelés mellett minden egyéb jellegű tevékenység a kimerülésemet okozhatná (13. Levél, 1876).

Április 25. – Nem oszthatom be úgy az időmet, hogy csak fél napot töltsek írással, mert néha megfájdul a fejem, s ilyenkor abba kell hagynom a gondolkodást, le kell pihennem, és csak akkor folytatom az írást, ha már jobban érzem magam. Nem siethetem el a munkát. Gondosan, lassan és alaposan kell dolgoznom. Az előkészített anyag jó összeállítás. Meg vagyok vele elégedve (14. Levél, 1876).

Május 5. – Többet írtam a szokásosnál, és ez nagyon kimerített. Nem tudok és nem is szabadna fél napnál többet írnom, de folyamatosan áthágom a határokat, és ennek meg is van a böjtje. Éjjel és nappal az írásaim tárgya jár eszemben. Szilárdan bízom az imában. Az Úr meghallgat, és én hiszek megváltásában. Az Ő erejében bízom, mely által el fogok készülni az írásokkal. Szilárd és rendíthetetlen bizalommal kapaszkodom az Úr kezébe...

Fontos témákról írok a következő számban (Idők Jelei) Jeremiással kapcsolatban. Isten Lelke késztetett arra, hogy ezekről írjak. Tizenhat évvel ezelőtti vélemény-nyilvánításom fokozott erővel került gondolataim előterébe. Ezt a jelentős dolgot Isten népére kell vonatkoztatnunk. Ez összhangban van azzal, hogy Isten bizonyságtételt küldött általam a hibák megrovására (21. Levél, 1876).

Május 11. – Ha az írásaim (Prófétaság Lelke) nyomdai előkészítésén túl leszek, munkám véget ér, és felszabadulok annak terhe alól (24. Levél, 1876).

Október 19. – Úgy határoztunk, hogy a nyomdászok (Battle Creek) álljanak neki a könyvnek27, és nem fogjuk olyan messziről szállítani azokat ismét. A könyv egy része már ki is van nyomtatva. Nem visszük újra lemezre az anyagot, mert nincs arra időnk, hogy könyvemet olyan mélységig javítgassuk. Egyelőre kinyomtatjuk az első kiadást, és amíg az a piacon van, lesz időnk elkészíteni és lemezre tenni egy tökéletesebb változatot a Pacific nyomdában, ahol majd megírom és kiadjuk életünk történetét is. Mindnyájunk legjobb ítélete szerint úgy döntöttünk, hogy itt maradunk decemberig és végzünk ezzel a kiadással...

Október 26. – Igyekszünk, hogy a Spirit of Prophecy (A Prófétaság Lelke) második kötetét mihamarabb kiadjuk. Három újabb fűzés már el is készült. Ha négy héttel tovább maradunk, végezni tudunk a könyvvel, és ezzel lekerülhet vállamról ez a nagy teher (46. Levél, 1876., William C. White-hoz és feleségéhez).