A Szemelvények Ellen G. White írásaiból első két kötetének kiadása lehetőséget nyújtott az egyház számára olyan tanácsok megismerésére, melyek 1909 óta (amikor Ellen G. White kiadta a Bizonyságtételek 9. kötetét) különösen jelentősekké váltak. A kötetek anyaga a következő forrásokból lett összeállítva: The Review and Herald, The Youth’s Instructor (Ifjúságnevelés), Signs of the Times-cikkek (Idők jelei), nyomtatásban nem lévő pamfletek, valamint Ellen G. White kéziratok és levelek. A forrásokból részletek vagy teljes írások lettek egybegyűjtve, annak megfelelően, hogy milyen tárgykörökben kerültek kiválasztásra. Az ihletettség, Krisztus természete és a hit általi megigazulás témái olyan tanácsokkal egészültek ki, mint például a fanatizmus, a bomlasztó hatású mozgalmak, vagy a gyógyszerek használata kapcsán készült írások. Ezek a kötetek komoly forrásmunkákká váltak, s mint ilyenek, kiegészítették a Bizonyságtételeket és a témacsoportok szerinti tanácsokat tartalmazó könyveket.

Az elmúlt két évtized folyamán fakszimile formában újra kiadták Ellen G. White-nak a The Review and Heraldban és a Signs of the Times-ban megjelent cikkeit, melyek által addig nehezen hozzáférhető, értékes írások váltak olvashatóvá. Ez alatt a két évtized alatt Ellen G. White kéziratainak és leveleinek kutatása rendkívül hasznos anyagokat hozott felszínre. Ezek némelyikét az Adventist Review (Adventista Szemle) folyóiratban nyomtatták ki, más részét pedig tanulmánygyűjteményként adták közre különböző bizottságok számára, amikor azok valamilyen, az egyház jóváhagyásával kapcsolatos tanításokat vagy kérdéseket vizsgáltak meg.

Végzős diákok kutatásai számos olyan lényegbevágó kijelentésre hívták fel a figyelmet, amelyek bőséggel kiegészítették az akkor nyomtatásban lévő irodalmat. Az utolsó napok eseményeinek gondos vizsgálata szintén hozzásegített bizonyos kérdések jobb megértéséhez, s ez a hetednapi adventisták számára nagy érték. Az elmúlt években fokozódó érdeklődés az ihletettség tárgyköre iránt, és hogy az Ellen G. White könyvek milyen módon készültek el, vezetett az ide vonatkozó kijelentések egybegyűjtésére, melyek közül némelyek újak, mások ismertebbek lehetnek. Ezeknek az ihletett tanácsoknak az összeállításából született meg a Szemelvények Ellen G. White írásaiból harmadik kötete. Az ilyen jellegű könyvek kiadása összhangban van Ellen G. White elgondolásával, miszerint irodalmi hagyatéka – kiadott és kiadatlan egyaránt – a halálát követő években forrásanyagokat szolgáltathat majd a növekvő egyház számára. 1938-ig ezeket az írásokat az elmshaveni központhoz tartozó irattárban őrizték, Ellen G. White kaliforniai otthona közelében. Akkor az írások átkerültek a Washingtonban székelő Generál Konferenciához tartozó White Bizottság őrizetébe. Ellen G. White óhaja volt, hogy tanácsként megírt kéziratai és levelei egyre nagyobb szolgálatot nyújthassanak az egyháznak. Így írt erről 1905-ben:

„Isten segítségével arra törekszem, hogy leveleimmel segíteni tudjak, és nem csupán azoknak, akiknek eredetileg íródnak, hanem sok más olyan embernek is, akiknek szüksége van rájuk” (79. Levél, 1905).

Ennek a kötetnek az anyagát a White Bizottság washingtoni (D. C.) irodáiban állították össze, a Hagyatéki Bizottság felügyelete mellett dolgozó alkalmazottak segítségével. Az olvasó észre fogja venni, hogy a kiadvány formátuma fejezetről fejezetre – és egyes fejezeteken belül is – változik, ahogyan az legalkalmasabbnak tűnt a forrásmunkák legjobb bemutatására. A könyv első két kötetének szerkesztésekor hasonlóan jártunk el. Minden írás forrását az adott válogatás végén jeleztük. Ez legtöbb esetben tartalmazza a megírás vagy az első kiadás időpontját is.

A gyűjtés munkáját végző dolgozók igyekeztek olyan háttéranyagot szolgáltatni, melyek hozzásegítik az olvasót ahhoz, hogy összefüggéseiben lássa az írásokat. Egyes kijelentéseknél több ilyen háttéranyag is szükségesnek látszik, azonban maguk az eredeti írások szövegkörnyezete sem árul el semmi jelentőset és felhasználhatót. Ez a jelenség jól ismert a Hagyatéki Bizottság és a dolgozók előtt. Az igazság azonban így is igazság marad, és mindenféle alátámasztás nélkül megállja helyét.

Néhány esetben az eredeti szöveg megjelölte a szóban forgó személy nevét, amelyet mi néhányszor a szövegben hagytunk, de legtöbbször kezdőbetűkkel helyettesítettünk, az „A” betűtől kezdve majdnem az egész ABC-n át. A kezdőbetűk és az eredeti nevek között semmilyen összefüggés nincs.

Őszinte óhajunk, hogy ez a jelentős gondolatokat tartalmazó könyv különösen hasznosnak, áldásosnak és bátorítónak bizonyuljon az egyház számára.

Az Ellen G. White írásainak

Hagyatéki Bizottsága