Krisztus a mi Igazságunk

A Kansas-i összejövetelen azért imádkoztam Istenhez, hogy törje meg az ellenség hatalmát, és az addig sötétségben lévő emberek nyissák meg szívüket és elméjüket az Istentől jövő üzenet befogadására; így a sokak számára még új igazságot, új köntösben megjelenő régi igazságokként érthessék meg. Isten népének értelme meghomályosodott, mivel Sátán hamis színben tüntette fel Isten jellemét. Kegyelmes és jó Urunkat sátáni jellemvonásokkal felruházva tárta az emberek elé, és az igazságot kereső férfiak és nők olyan sokáig tekintettek hamis fényben Istenre, hogy nehéz eloszlatni azt a felhőt, ami eltakarja előlük Isten dicsőségét. Sokan a kételyek légkörében éltek és szinte lehetetlennek tűnik, hogy megragadják a Krisztus evangéliumában eléjük tárt dicsőséget...

Szombaton olyan igazságokról volt szó, melyek a gyülekezet többsége számára újak voltak. Ó és új került elő Isten Igéjének tárházából. Olyan igazságok tárultak fel, amelyek megértésére és elfogadására a jelenlévők alig voltak képesek. Isten küldöttein keresztül világosság ragyogott a törvény és az evangélium kapcsán, valamint azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy Krisztus a mi igazságunk, ami az igazságra éhező lelkek számára túl drága világosságként hatott ahhoz, hogy elfogadják.

A szombatnap törekvései azonban nem voltak hiábavalóak. Vasárnap reggel határozott bizonyságát láttuk annak, hogy Isten Lelke nagy változásokat munkált az egybegyűltek erkölcsi és lelki állapotában. Szívek és elmék szánták oda magukat Istennek, és értékes bizonyságtételek születtek azoktól, akik korábban sokáig a sötétségben jártak. Az egyik testvér arról a küzdelméről beszélt, amelyen akkor ment át, mielőtt el tudta fogadni az evangéliumot, miszerint Krisztus a mi igazságunk. A küzdelem keserű volt, de az Úr vele volt, gondolkodása átalakult és ereje megújult. Az Úr világosan megmutatta neki az igazságot, feltárva előtte a tényt, hogy a minden reménység és megváltás forrása egyedül Krisztusban van. "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:4, 14).

Egyik ott szolgáló fiatal testvérünk azt mondta, hogy jobban élvezte Isten áldását és szeretetét azon az összejövetelen, mint valaha korábbi életében. Egy másik megjegyezte, hogy a próbák, a tanácstalanság és a küzdelem idején gondolatai arra kísértették, hogy mindent adjon fel. Úgy érezte, nincs remény számára, hacsak nem részesül nagyobb kegyelemben Krisztustól. Az összejövetelek hatására azonban változást tapasztalt szívében, és a Krisztusban való hit által nagyobb ismeretre tett szert a megváltásról. Kiváltságnak tartotta a hit általi megigazulást. Megbékélt Istennel és könnyek közt vallott meg, milyen megkönnyebbülés és áldás járta át a lelkét. Minden alkalommal sok bizonyságtétel hangzott el a béke, a vigasztalás és az öröm kapcsán, melyet az emberek az igazság elfogadásakor találtak.

Teljes szívből köszönjük az Úrnak, hogy drága igazságot hozhatunk az emberek elé, és örvendezünk, hogy napjainkra szóló üzenetünk van - a jelenvaló igazság. Az örömhír, miszerint Krisztus a mi igazságunk, sok léleknek hozott megkönnyebbülést, és Isten ezt mondja népének: "Haladjatok előre!" A Laodíceai gyülekezethez küldött üzenet a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világos képet láthatunk azokról, akik minden igazság birtokában hiszik magukat, akik büszkélkednek az Ige ismeretével, miközben annak megszentelő ereje életükben nem mutatkozik meg. Isten szeretetének lángja hiányzik szívükből, és ugyanez a láng az, ami Isten népét a világ világosságává teszi.

A Hű Tanúbizonyság így szól egy hideg, élettelen, Krisztus nélküli gyülekezetről: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból" (Jel 3:15-16). Jegyezzétek meg a következő szavakat: "Mivel ezt mondod, Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen." (Jel 3:17.) Olyan népről van itt szó, amely lelki előnyök és ismeretek birtoklásával büszkélkedik. Nem értékelték azokat az áldásokat, melyeket Isten érdemtelenül árasztott rájuk. Telve voltak lázadással, hálátlansággal és megfeledkeztek Istenről. Ennek ellenére Ő úgy bánt velük, mint ahogy egy szerető és megbocsátó Atya bánik hálátlan, tévelygő fiával. Visszautasították kegyelmét, visszaéltek kiváltságaival és lekicsinyelték lehetőségeit. Ehelyett elégedettségben, siralmas hálátlanságban, üres formaságokban és képmutató kétszínűségben ringatták magukat. Farizeusi büszkeséggel kérkedtek, mígnem ezt mondták róluk: "Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem."

Hát nem küldött az Úr Jézus üzenetet üzenet után ezeknek az önelégülteknek, amelyben feddte, figyelmeztette és kérlelte őket? Vajon ők nem vetették-e meg és utasították el ezeket az üzeneteket? Nem gúnyolódva fogadták-e megbízott küldötteit, akiknek szavait balga meseként hallgatták? Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja azokat a bűnöket, amelyek, ha meg nem térnek belőlük, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten kegyelmét. Nem könyöröghet egy olyan népért, mely nem érzi szükségesnek segítségét, amely azt állítja, hogy mindene megvan és mindent ismer.

A nagy Megváltó mennyei kereskedőként mutatja be magát, aki házról házra járva kínálja végtelenül értékes áruit: "Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen; és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel 3:18-20.)

Gondolkodjunk el Isten előtti helyzetünkről! Figyelmezzünk a Hű Tanúbizonyság tanácsára! Egyikünk se teljék el büszkeséggel, miként a zsidók, hogy el ne zárjuk szívünktől a világosságot! Ne kelljen Krisztusnak azt mondania rólunk is, amit róluk mondott: "És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." (Jn 5:40.)

A Generál Konferencia óta minden összejövetelen voltak lelkek, akik elszántan befogadták a Krisztus igazságosságáról szóló drága üzenetet. Hálásak vagyunk Istennek azokért a lelkekért, akik felismerik valami olyan iránt való szükségüket, amit ők nem birtokolnak - ezek a hit és szeretet aranya, a Krisztus igazságosságának fehér ruhája és a lelki ítélőképesség szemgyógyító írja. Ha ezek az értékes ajándékok a birtokodban vannak, lelked temploma nem lesz olyan, mint egy megszentségtelenített oltár. Testvéreim! A Názáreti Jézus Krisztus nevében szólítalak fel benneteket arra, hogy munkálkodjatok ott, ahol Isten munkálkodik! Most van itt a kegyelmes lehetőség és kiváltság napja! (Az ottawai [Kansas] összejövetel jelentése - The Review and Herald, 1889. július 23.)