További világosság

(The Review and Herald, 1890. június 3.)

"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság el jött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:1-9).

Ezzel a kérdéssel fordultak hozzám: "Véleményed szerint az Úr nagyobb világosságot adott-e az Ő népének?" Válaszom az, hogy számunkra ugyan új, de már eddig is meglévő drága igazságot adott, amelynek az igazság Igéjéből kell előragyognia. Az eljövendő igazság sugarainak ma még csak halovány fényét érzékeljük. Az Úrtól eddig kapott világosságot nem hasznosítjuk eléggé, s így nem vagyunk képesek a nagyobb világosság befogadására. Nem járunk a ránk árasztott világosság fényében.

Parancsolattartó embereknek nevezzük magunkat, de nem ismerjük eléggé az isteni törvény messze ható alapelveinek hatalmas mélységét. Nem fogjuk fel annak szent jellegét. Sokan, akik az igazság tanítóinak vallják magukat, nem rendelkeznek világos látással az Isten törvényének tanítása terén, mert nincs élő ismeretük az Úr Jézus Krisztusról.

Lutherről, Knox-ról és más neves reformátorokról olvasva csodáljuk Isten ezen szolgáinak erejét, állhatatosságát és bátorságát, és mi is szeretnénk részesülni az őket vezérlő lélekből. Vágyunk megismerni azt a forrást, mely által gyengeségük erősséggé lett. Ezek a nagy emberek, bár Isten eszközei voltak, nem voltak hibátlanok. Tévedő emberek voltak és nagy hibákat követtek el. Törekednünk kellene, hogy mi is hozzájuk hasonlóak legyünk, de nem szabad mércékké tennünk őket. Ezek az emberek ritka tehetséggel rendelkeztek a reformáció munkájának továbbvitelére. Felettük való erő vezette őket, s nem az Isten által használt eszközöket illeti a dicsőség és magasztalás, hanem az Úr Jézust, aki rájuk árasztotta világosságát és hatalmát. Akik szeretik az igazságot és szentséget, Istennek, a világosság forrásának adjanak dicsőséget, amint megemlékeznek e zászlóvivőkről.

Micsoda felbolydulást teremtene a keresztény világban, ha kijelentenék, hogy angyali küldöttek fogják megnyitni a mennyei dolgokkal kapcsolatos ismeretek kincstárát! Mennyei légkör venné körül a küldötteket, és mily odaadón hallgatnák sokan az ajkaikról elhangzó szavakat! Az emberek könyvekben hívnák fel a figyelmet az angyalok szavaira, pedig világunkba angyaloknál nagyobb valaki jött el. Az Úr maga jött el, hogy a menny világosságát az emberekre ragyogtassa. Jézus az Atyával egynek jelentette ki magát, aki teljes kegyelemmel és igazsággal, testben megjelent Istent.

Az Úr Jézus, aki képe a láthatatlan Istennek, saját életét adta a veszendő ember megmentésére, és micsoda világosságot és hatalmat hozott magával! Benne lakozik az Istenség teljessége testileg. A titkok titka ez! Az értelem számára nehéz megragadni Krisztus nagyságát, a megváltás titkát. A szégyenletes keresztet felállították, kezeit és lábait átszögezték, a kegyetlen dárda átszúrta a szívét, és Jézus megfizette a megváltás árát az emberiségért. Isten hibátlan Báránya saját testében vitte fel bűneinket a fára; fájdalmainkat Ő viselte.

A megváltás témája kimeríthetetlen, legmélyebb elmélkedésünkre méltó. Túlszárnyalja a leghatalmasabb gondolatot és a legélénkebb képzelet határát. Ki kutathatná ki Istent? A bölcsesség és ismeret kincstára minden ember előtt nyitva áll. Ha a legtehetségesebb emberek ezrei arra áldoznák is minden idejüket, hogy szüntelen elénk állítsák Jézust, s közben azt tanulmányoznák, hogyan mutassák be az Ő páratlan szépségét, akkor sem meríthetnék ki ezt a tárgyat.

Noha nagy és tehetséges írók csodálatos igazságokat tettek ismertté és növekvő világosságot tártak az emberek elé, még napjainkban is találunk feltáratlan igazságokat és hatalmas munkaterületeket, mert a megváltás témája kimeríthetetlen. A mű évszázadról évszázadra növekedett, bemutatván Krisztus életét és jellemét, valamint az engesztelő áldozatban megnyilvánuló isteni szeretetet. A megváltás témája foglalkoztatja majd a megváltottak gondolatait az örökkévalóságon át. Új és gazdag felfedezések születnek a megváltás tervében az örökkévaló korokon át.

Ha ma Jézus velünk volna, ugyanazt mondaná, mint tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." (Jn 16:12.) Jézus mély és élő igazságokat szeretett volna megnyitni a tanítványok előtt, de földiességük, valamint homályos és hiányos felfogókészségük ezt lehetetlenné tette. Nem tudták volna hasznosítani a nagy, dicsőséges és ünnepélyes igazságokat. A lelki növekedés hiánya bezárja az ajtót a világosság Krisztustól jövő sugarai előtt. Soha nem jön el az az idő, amikor ne részesülhetnénk többé egyre növekvő igazságban. Krisztus mondásainak mindig messze ható jelentősége volt. Azok, akik előítélettel hallgatták tanításait, nem értették meg szavai jelentését. Jézus volt az igazság forrása és szerzője.

Az Ószövetség nagy témáit tévesen értelmezték és félremagyarázták, ezért Krisztus munkájának kellett részletesen kifejteni azt az igazságot, amelyet azok, akiknek adatott, nem értettek. A próféták közvetítették a kijelentéseket, de írásaik lelki jelentősége rejtve maradt előttük. Nem fogták fel az igazság jelentését. Jézus megfeddte tanítványait lassú felfogókészségük miatt. Sok drága tanítást elvesztettek, mert nem értették szavainak lelki nagyságát. De Ő megígérte a Vigasztalót, aki majd eszükbe juttatja az értelem számára elmulasztott tanításokat. Kijelentette, hogy az igazság drágaköveit hagyta számukra, melynek értékét még nem ismerik.

Krisztus keresztrefeszítése és feltámadása után a tanítványok csodálkozva és ámulattal hallgatták az igazság leckéit, mert azok újaknak tűntek számukra. Krisztus azonban elmondta nekik, hogy "...ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék ... Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az Írásokat" (Lk 24:44-45). Az igazság folyamatosan feltárul és a különböző emberek számára különböző jelleget mutat. Mindazok, akik az igazság bányáiban ásnak, szüntelen gazdag és értékes gyöngyöket fedeznek fel. Arra vágyunk, hogy mindazok, akik hitet tesznek a számunkra most feltárt igazságban, és különösen azok, akik az igazság másoknak való tanításának felelősségét is felvállalják, rendelkezzenek világosabb látással a Biblia témáinak mindenekfölötti jelentőségéről.

Azok, akik Isten törvényének védelmezésében állnak, olyan pozícióban vannak, melyben nagy szükségük van Isten Lelkére. Ha a prédikátorok híjával vannak a szelídségnek, ha ellenszegülés hatására könnyen felindulnak, akkor bizonyos, hogy isteni megvilágításra van szükségük. Az emberek életében meg kell nyilvánulnia Krisztus kegyelmének, miközben munkálkodnak a lelkekért. A Jézusban lévő igazság gyökeresen más hatással lesz a hitetlenekre annál, mint amikor azt merő elméletként vagy vitakérdésként jelentették meg.

Ha a tőlünk telhetőt megtesszük, hogy az igazságot közreadjuk annak felkavaró jellegében - mások véleményét és elgondolásait keresztezve -, akkor a tévedéseket melengetők azt hamisan fogják alkalmazni és értelmezni, hogy a világosság visszataszítólag hasson. Csak kevesen vannak, akik nem ittak Babilon borából azok közül, akikhez az igazságot viszitek. Nem könnyű megérteniük az igazságot, ezért szükséges azt úgy tanítani, ahogyan az Jézusban van.

Akik az igazság szerelmeseinek vallják magukat, megtehetik, hogy Mesterükhöz hasonlóan szelídek és alázatos szívűek legyenek. Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában és felfedezték a drága ércet az igazság gazdag forrásaiban - a korokon át rejtett isteni titkokban -, fel fogják magasztalni az Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik, akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg. Ez a lelki siker nagy titka.

Amikor az én-t beleszőjük munkáinkba, akkor a mások elé tárt igazság nem szenteli, lágyítja és nemesíti meg saját szívünket és nem tesz bizonyságot arról, hogy a Mester számára alkalmas edények vagyunk. Egyedül buzgó ima által lehetünk értékes kapcsolatban Jézussal, és ez áldott kapcsolat által szavainkat és lelkületünket Krisztus Lelke teszi jó illatúvá. Nincs olyan szív, mely ne tudná elviselni a virrasztást. Jézus, drága Megváltónk, nagyon szerette az éberséget. Az önmagunk feletti felügyelet egy pillanatra sem szünetelhet. Szívünket szorgalmasan kell őriznünk, mert abból indul ki minden élet. Vigyázzatok és neveljétek a gondolatokat, nehogy vétkezzetek ajkatokkal!