Krisztus a mi Igazságunk

(The Bible Students' Library sorozat, 1893. április.)

Amikor Isten megbocsát a bűnösnek, visszavonja a megérdemelt büntetést és úgy bánik vele, mintha nem vétkezett volna, akkor isteni pártfogása alá veszi és Krisztus igazságának érdemei által megigazítja. A bűnös egyedül Isten drága Fia áldozatában való hit által igazulhat meg. Krisztus a bűnös világ vétkeinek engesztelő áldozatává vált. Saját cselekedetei senkit sem igazíthatnak meg. Kizárólag Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által szabadulhat meg a bűntudattól, a törvény kárhoztatásától és a törvényszegés büntetésétől. A megigazulás egyedüli feltétele a hit, mely a bizalmat is magában foglalja.

Sokan névlegesen hisznek Krisztusban, de nem ismernek semmit abból a Jézusra való hagyatkozásból, ami megragadja a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeit. Jakab így szól erről a névleges hitről: "Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?" (Jak 2:19-20.) Sokan elfogadják, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója, ugyanakkor távol tartják tőle magukat, nem bánják meg bűneiket és nem fogadják el Jézust személyes Megváltójukként. Hitük nem más, mint az elme munkájának és az igazság megítélésének eredménye, de az igazságot nem engedik szívükbe, ami megszentelhetné lelküket és átformálhatná jellemüket. "Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róm 8:29-30). Az elhívás és a megigazulás nem egy és ugyanaz a dolog. Az elhívás a bűnös vonzása Krisztushoz, amit a Szentlélek munkál az emberben, miközben meggyőzi bűnéről és bűnbánatra indítja.

Sokan nem látnak tisztán a megváltási terv első lépéseit illetően. Azt gondolják, hogy a bűnbánatot a bűnösnek magának kell véghezvinnie, hogy azután Krisztushoz jöhessen. Úgy gondolják, a bűnösnek először biztosítania kell magát afelől, hogy elnyerje Isten kegyelmi áldását. Igaz ugyan, hogy a bűnbánatnak meg kell előznie a bűnbocsánatot - mert Isten csak a bűnbánó és töredelmes szívet fogadja el -, de a bűnös nem képes magától bűnbánatra jutni vagy felkészülni arra, hogy Krisztushoz jöjjön. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat, a válaszra váró kérdés pedig az, hogy a bűnbánat vajon a bűnös munkája-e vagy pedig Krisztus ajándéka? Mielőtt Krisztushoz megy, várnia kell-e a bűnösnek addig, amíg bűne miatt megtelik lelkifurdalással? A legelső lépés Krisztushoz az Isten Lelkének vonzása által történik. Amint az ember válaszol erre a vonzásra, Krisztus felé közeledik, hogy megbánhassa bűneit.

Krisztus elveszett juhként ábrázolja a bűnöst. Egy elveszett juh soha nem tér vissza a nyájba, ha a pásztor nem keresi és nem hozza vissza. Önmagától senki nem képes a bűnbánatra és arra, hogy méltóvá tegye magát a megigazulás áldására. Az Úr Jézus szüntelen arra törekszik, hogy hatást gyakoroljon a bűnös elméjére és magához vonja, hogy reá, az Isten Bárányára tekintsen, aki elveszi a világ bűneit. Egy lépést sem tehetünk a lelki élet felé, ha Jézus nem vonja és erősíti lelkünket, ha nem vezet el minket a bűnbánatnak arra a tapasztalatára, melynek megbánására nincs szükség.

A főpapok és szaddúceusok előtt Péter világosan kinyilvánította azt a tényt, hogy a bűnbánat Isten ajándéka. Krisztusról ezt mondta: "Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot, és bűnöknek bocsánatát." (ApCsel 5:31.) A bűnbánat nem kevésbé Isten ajándéka, mint a bűnbocsánat vagy megigazulás, és az egyedül akkor tapasztalható meg, ha Krisztus adja a léleknek. Ha közeledünk Krisztushoz, akkor az az Ő ereje és kegyelme által van. A töredelmes szívet is Ő adja és a megigazulás is tőle van.

Pál írja: "A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre" (Róm 10:6-10).

Az üdvösségre vezető hit nem alkalmi hit, nem pusztán értelemmel való belátás, hanem amely a szív mélyén gyökerezik és személyes Megváltójaként ragadja meg Krisztust, aki véglegesen képes üdvözíteni mindenkit, aki az Atyához jön általa. Nem valódi a hited, ha azt hiszed, hogy Jézus másokat üdvözíthet, de téged nem. Valódi hit akkor nyilvánul meg, amikor a lélek az üdvösség egyedüli reményeként kapaszkodik Jézusba. Ez a hit arra készteti birtokosát, hogy lelkének minden szeretetét Krisztusra irányítsa. Értelme a Szentlélek irányítása alatt van, jelleme pedig az isteni hasonlatosság mintájára alakul. Hite nem holt, hanem szeretet által munkálkodó hit, ami arra indítja, hogy Krisztus szépségére tekintsen és átalakuljon az isteni jellemre. [5Móz 30:11-14. idézve.] "És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj" (5Móz 30:6).

Isten az, aki körülmetéli a szívet. Az egész munka az Úré, elejétől a végéig. A veszendő bűnös így szólhat: "Elveszett bűnös vagyok, de Krisztus eljött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Ő ezt mondja: ‚Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre' (Mk 2:17). Bűnös vagyok, de Jézus meghalt a Kálvária keresztjén, hogy megváltson. Egy percre sem kell immár szolgaságban élnem. Krisztus meghalt és feltámadt az én megigazulásomért, s ezért most megszabadít engem. Elfogadom megígért bűnbocsánatát."

Krisztus a feltámadt Megváltó, mert noha halott volt, feltámadt és mindenha él, hogy közben járjon érettünk. Teljes szívből hinnünk kell az igazságra, szánkkal pedig vallást tennünk az üdvösségre. A hit által megigazulók megvallják Krisztust. "...aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre" (Jn 5:24). A megigazítás munkája a gonosszal szennyezett bűnösért végzett jelentős munka. Krisztus igaznak jelenti ki azt, aki az igazságot szólja. Az Úr a hívőnek tulajdonítja Krisztus igazságosságát és igaznak jelenti ki a világegyetem előtt. Jézusra, a bűnös képviselőjére, helyettesére és kezesére helyezi bűneit. Krisztusra helyezi minden hívő lélek bűnét. "Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (2Kor 5:21).

Krisztus a világ összes bűnéért engesztelést szerzett, és mindazok részesülnek igazságában, akik hit által Istenhez jönnek. Krisztus "...a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg" (1Pt 2:24). Bűneink el vannak rendezve, Isten félretette, a tenger mélyébe vetette azokat. Bűnbánat és hit által megszabadulunk a bűntől, és az Úrra, a mi igazságunkra tekintünk. Jézus, az igaz, szenvedett az igaztalanért.

Noha mint bűnösök a törvény ítélete alatt vagyunk, engedelmessége által Krisztus eleget tett a törvénynek és saját igazságának érdemeit a bűnbánó léleknek tulajdonítja. Azért, hogy Krisztus igazságában részesüljön, a bűnösnek meg kell ismernie azt a bűnbánatot, mely gyökeres változást eredményez az elmében, a lélekben és a cselekedetekben. Az átalakulás munkájának a szívben kell elkezdődnie, és az egyén életének minden területén meg kell nyilvánulnia hatalmának. Az ember önmaga képtelen ilyen bűnbánatra jutni. Ezt egyedül Krisztus által tapasztalhatja meg, aki "fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek" (Ef 4:8).

Mit kell tennie annak, aki igazán bűnbánatra akar jutni? - Ahogyan van, késedelem nélkül Krisztushoz kell jönnie. Hinnie kell, hogy Krisztus szava igaz, és az ígéretben való hittel kell kérnie, hogy kaphasson. Nem hiábavaló annak az embernek a könyörgése, akit őszinte vágy indít imára. Az Úr teljesíti szavát és elküldi Szentlelkét, aki az embert az Atya iránti bűnbánatra, és Jézus Krisztus iránti hitre vezeti. A hívő vigyázni és imádkozni fog, és elhagyja bűneit, és az Isten parancsolatainak megőrzésére való odaadó igyekezettel kinyilvánítja őszinteségét. Hitét imával elegyíti, és nemcsak hisz, hanem a törvény előírásainak is engedelmeskedik. Krisztus oldalán állónak vallja magát és elutasít minden olyan szokást és kapcsolatot, amely elvonná szívét Istentől.

Annak, aki valamikor Isten gyermekévé lesz, el kell fogadnia azt az igazságot, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot nem kevesebb, mint Krisztus engesztelő áldozata által nyerheti el. Ebben megbizonyosodva a bűnösnek erőfeszítéseket kell tennie az érte végzett munkával összhangban, és fáradhatatlan esedezésekkel a kegyelem trónjához kell folyamodnia, hogy Isten megújító ereje lelkébe térhessen. Isten csak a bűnbánó embernek bocsát meg, de azt, akinek megbocsát, először bűnbánatra indítja. Isten biztosította a feltételeket - Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek számláján megjelenik. A drága, szennyezetlen ruha, mely a menny szövőszékén készült, biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat: "Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül..." (Ésa 61:10.)

Isten bőséges kegyelmet biztosított annak érdekében, hogy a hívő lélek tiszta maradhasson a bűnöktől. Az egész menny rendelkezésünkre áll határtalan forrásaival. Merítenünk kell a megváltás kútjából! Krisztus a törvény vége az igazságra mindazok számára, akik hisznek. Önmagunkban bűnösök vagyunk, de Krisztusban igazak. Miután Isten nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát, igaznak jelent ki minket és úgy bánik velünk, mint igazakkal. Szeretett gyermekeiként tekint ránk. Krisztus munkálkodik a bűn hatalma ellen, és ahol a bűn növekszik, a kegyelem megsokasul. "Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében" (Róm 5:1-2).

"Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róm 3:24-26). "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2:8). [Jn 1:14-16. idézve.]

Az Úr azt szeretné, ha népének hite egészséges lenne, és nem lennének tudatlanok a hatalmas megváltással kapcsolatban, melyet oly bőségesen biztosított számukra. Nem kell a jövőtől várniuk, hogy valami nagy dolog történjék értük, mert a munkát már elvégezte Isten. A hívő nem kap felszólítást arra, hogy teremtsen békét Isten és maga között. Ezt soha nem kell és nem is tudná megtenni. Krisztust kell elfogadnia békéjeként, mert Isten és a béke nála van. Krisztus felszámolta a bűnt, amikor saját testében elhordozta a bűn átkát a keresztfán, és így mindazoktól elvette az átkot, akik személyes Megváltójukként hisznek benne. Krisztus véget vet a bűn uralkodó hatalmának a szívben, és a hívő élete és jelleme bizonyságot tesz Krisztus kegyelmének valódi jellegéről. Jézus elküldi a Szentlelket mindazokhoz, akik kérik tőle, mert minden hívőnek meg kell szabadulnia a szennytől, valamint a törvény átkától és kárhozatától. A Szentlélek munkája, a megszentelődés által a hívő alkalmassá válik a menny udvaraiba való belépésre, mert Krisztus munkálkodik bennünk és igazságának részesei vagyunk. Enélkül senki nem nyerhet jogcímet a mennyre. Nem lenne örömünk a mennyben, ha a Szentlélek befolyása és Krisztus igazsága nem készítene fel minket annak szent légkörére.

Ahhoz, hogy a menny jelöltjévé válhassunk, eleget kell tennünk a törvény előírásának: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." (Lk 10:27.) Erre egyedül akkor vagyunk képesek, ha hit által megragadjuk Krisztus igazságát. Jézust szemlélve élő és gyarapodó elvet fogadunk szívünkbe. A Szentlélek folytatja a munkát és a hívő kegyelemből kegyelembe, erőről erőre, jellemről jellemre halad előre. Krisztus képmására hasonul, mígnem eljut a Jézus Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Így Krisztus véget vet a bűnnek és a hívő lelket megszabadítja annak cselekvésétől és hatásától.

Egyedül Krisztus képes ezt megtenni, mert neki "...mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek" (Zsid 2:17-18). Az engesztelésszerzés azt jelenti, hogy a lélek és Isten között minden akadály elhárul és a bűnös megismeri Isten megbocsátó szeretetének jelentését. Krisztus által a bukott emberért hozott áldozat révén Isten jogosan bocsáthat meg annak a törvényszegőnek, aki elfogadja Krisztus érdemeit. Krisztus az a kapcsolat, mely által a kegyelem, a szeretet, és az igazságosság Isten szívéből a bűnös szívébe áradhat. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9).

Dániel próféciája feljegyzi Krisztusról, hogy "eltörli a hamisságot" és "elhozza az örök igazságot" (Dán 9:24). Minden lélek így szólhat: "Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs. Minden Krisztustól van és minden dicsőség az Isten Bárányát illeti, aki elveszi a világ bűneit."

Sokan azt gondolják, hogy valami különleges indíttatásra kell várniuk, mielőtt Krisztushoz jöhetnek, pedig csak a számunkra felkínált irgalom és kegyelem elfogadására való szándék őszintesége a fontos. Így kell szólnunk: "Krisztus meghalt értem. Az Úr szeretne megváltani bűneimből, és én Jézushoz megyek, ahogyan vagyok, késedelem nélkül. Megragadom Isten ígéretét és engedek Krisztus vonzásának." Az apostol ezt mondja: "Mert szívvel hiszünk az igazságra" (Róm 10:10). Senki sem hihet szívből az igazságra és igazulhat meg hit által, miközben az Isten Igéje által tiltott dolgokat cselekszi, vagy elhanyagolja valamilyen ismert kötelességét.

A valódi hit jó cselekedetekben nyilvánul meg, mert a hit gyümölcse a jó cselekedet. Ha az ember átadja Istennek akaratát és együttműködik vele, miközben Ő munkálkodik szívében, akkor életében megvalósítja azt, amire Isten Szentlelke által készteti, s ekként összhang lesz a szív szándéka és az élet gyakorlata között. Minden bűnt meg kell tagadni, mint olyan gyűlöletes dolgot, mely keresztre feszítette az élet és dicsőség Urát. A hívőnek növekednie kell tapasztalatokban, azáltal, hogy szüntelen Krisztus dolgait cselekszi. Az akarat folytonos átadása és állandó engedelmesség által részesülünk a megigazulás áldásában.

A hit által megigazultaknak meg kell őrizniük az Úr útját. Ha az ember cselekedetei nincsenek összhangban hitvallásával, akkor az annak bizonyítéka, hogy nem igazult meg hit által. Jakab mondja: "Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel és a cselekedetekből lett teljessé a hit." (Jak 2:22.)

Az a hit, amely nem terem jó gyümölcsöket, nem igazítja meg a lelket. "Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből" (Jak 2:24). "Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul" (Róm 4:3).

A tulajdonított igazság a megigazító hit eredménye, és ez a megigazulás az, amiért Pál olyan elszántan küzd. Ezt mondja: "Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt... A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük." (Róm 3:20-31.)

A kegyelem érdem nélküli kedvezés; a hívő saját érdeme nélkül igazul meg, anélkül, hogy bármit is felajánlhatna Istennek. Megigazult az Atya előtt helyettesünkként és kezesünkként álló Krisztus Jézus megváltása által. Noha a Krisztus érdeme által igazul meg, nem áll szabadságában gonoszt cselekedni. A hit szeretet által működik és megtisztítja a lelket. A hit rügyezik, virágzik és csodás gyümölcshozamot eredményez. A hit olyan jócselekedetekkel párosul, mint például a betegek meglátogatása, a szegények gondozása, az árvák és özvegyek gyámolítása, a ruhátlan felöltöztetése és az éhező megelégítése. Krisztus mindenütt jót tett, és amikor az emberek egyesülnek vele, akkor azok szeretik Isten gyermekeit és szelídség és igazság vezeti lépteiket. Arcuk kifejezése feltárja tapasztalatukat, és az emberek meglátják rajtuk, hogy Jézussal voltak és róla tanultak. Krisztus és a hívő egy lesz. Jézus jellemének szépsége megjelenik azokon, akik szoros kapcsolatban vannak a hatalom és szeretet Forrásával. Krisztus a megigazító igazságosság és a megszentelő kegyelem hatalmas letéteményese.

Mindenki hozzá jöhet és vehet az Ő teljességéből. Jézus ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt 11:28.) Miért nem teszünk hát félre minden hitetlenséget és figyelmezünk Jézus szavára? Nyugalmat akartok, békességre vágytok? Szóljatok ekként szívetekből: "Uram Jézus, jövök és elfogadom meghívásod." Higgyetek benne kitartó hittel és Ő meg fog szabadítani. Jézusra, hitetek szerzőjére és bevégzőjére irányul-e figyelmetek? Azt szemlélitek-e, aki igazsággal és kegyelemmel teljes? Elfogadtátok-e azt a békét, amit egyedül Krisztus adhat? Ha nem, adjátok át magatokat neki és kegyelme által törekedjetek nemes és emelkedett jellem elérésére. Törekedjetek kiegyensúlyozott, határozott és vidám lelkületre! Táplálkozzatok Krisztusból, az élet kenyeréből, és életetekben megmutatkozik az Ő jellemének és lelkületének kedvessége.