Krisztus, aki világunk nagy gyógyító misszionáriusa volt, olyan önkénteseket hív, akik együtt tudnak működni vele abban a nagyszerű munkában, mely az igazság magvait szórja a világban. Isten munkásainak az igazság magvait mindenhová el kell vetniük, ahová csak képesek eljutni. A világnak helyreállításra van szüksége. Gonoszságban vesztegel és nagy veszélyben van. A Krisztust nem ismerőkért végzett munka területének ki kell szélesednie! Isten arra szólítja fel népét, hogy munkálkodjanak kitartóan azért, hogy a kereszténység értéke sokfelé ismertté váljon. Isten országának növekednie kell! A világon mindenütt emlékoszlopokat kell állítani nevének!

A jelenvaló igazsággal összekapcsolódó egészségügyi üzenetben megjobbító erő van. Az evangélium jobb keze ez, ami gyakran nyit meg új területeket az örömüzenet előtt, de sose felejtsük el, hogy a munkának szilárdan és Isten irányításával összhangban kell haladnia! Gyülekezeteket kell szervezni, s azok semmilyen esetben sem vonhatják ki magukat az egészségügyi misszió munkájából. És fordítva, az egészségügyi misszió sem határolhatja el magát az evangélium szolgálatától. Ha ez történne, mindkettő egyoldalúvá válna. Egyedül egyik sem teljes egész.

A keresztényeknek ezt a jelenlegi munkát kell a legfontosabb feladatuknak tekinteniük! Az Úr szőlőskertjének gondozása ez. Ebben a szőlőskertben mindenkinek az Úrtól kapott helye és feladata van. Munkánk sikere az isteni Vezetővel való személyes kapcsolaton múlik.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelmének és szeretetének, valamint a földön élő gyülekezetével való gyöngéd kapcsolatának meg kell mutatkoznia művének növekedése és a világszéles evangélizáció által! Az igazság és szentség mennyei alapelveinek egyre szembetűnőbben kell meglátszódnia Krisztus követőinek életében! Nagyobb önzetlenségnek és szerénységnek kell megmutatkozni az üzleti ügyekben, mint ahogyan az a pünkösd napi Szentlélek-kitöltetés óta a történelem során érvényre jutott! Az önző, világi vállalkozások sikerének a legkisebb benyomást sem szabad tennie azokra az emberekre, akik várják, munkálják és imában kérik az Úr és Megváltó Jézus Krisztus eljövetelét a menny felhőiben, hatalommal és dicsőséggel!

Mint nép nem vagyunk készen az Úr megjelenésére. Ha bezárnánk lelkünk világra tekintő ablakait, a mennyre irányulókat pedig kinyitnánk, akkor intézményeink világító fényforrásokként ragyognának a világban. Fénylő és ragyogó világosság lehetne minden gyülekezeti tag, ha a mának szóló nagyszerű, felemelő és nemesítő igazságok szerint élne. Isten népe mindaddig nem találhat tetszésre előtte, amíg nincs betöltve a Szentlélek erejével. Olyan tisztának és igaznak kell lenni egymáshoz való kapcsolatuknak, hogy szavaik, szeretetük és tulajdonságaik által Krisztussal való egységüket igazolják. Jelekként és csodákként kell élniük világunkban, értelmesen haladva előre a munka minden területén. A mű különböző részeinek olyan összhangban kell lennie egymással, hogy az egész egy jól működő gépezetként dolgozzon. Amikor ez megtörténik, nyilvánvalóvá lesz Krisztus megváltásának öröme. Akkor majd nem fognak helytelen benyomást kelteni azok, akik ugyan világosságot nyertek az igazság felől, de egymással való kapcsolatukban annak alapelveit nem juttatták érvényre, és az Úr munkáját nem úgy végezték, hogy az az Ő dicsőségére lett volna.

Miután Krisztus feltámadt a halottak közül, kijelentette a sziklasír felett: "Én vagyok a feltámadás és az élet." Krisztus, a feltámadt Megváltó a mi életünk. Érezhető ugyan a változás, amikor Krisztus az ember életévé válik, de ezt szavakkal nem lehet kifejezni. Minden ismeretre, befolyásra, vagy hatalomra való hivatkozás semmivé lesz a Krisztus jellemének illata nélkül. Krisztus éppúgy jelent életet a lélek számára, mint ahogyan a vér életet jelent a testnek.

Mindennemű önzéstől meg kell tisztulniuk azoknak, akik Isten munkájához kapcsolódnak. Mindennek azzal az utasítással összhangban kell történnie, hogy "...mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel..." (Kol 3:17). "...az Isten dicsőségére míveljetek" (1Kor 10:31). Az igazság és egyenlőség Isten által adott törvényeinek szigorúan engedelmeskedni kell az ember és ember, valamint a testvér és testvér közötti kapcsolatban. Tökéletes harmóniára és Isten hasonlatossága szerint való szentségre kell törekednünk! Egyedül ilyen alapokon állhatjuk ki az ítélet próbáját...

A kereszténység annyi, mint az egymás iránti gyöngéd szeretet feltárulása. A keresztény élet keresztény kötelezettségekből és kiváltságokból áll. Bölcsességében Krisztus olyan áldozatrendszert adott kezdeti egyházának, amelynek Ő maga volt az alapja, amely halálának előképe volt. Minden áldozat rá, mint a világ teremtése óta megöletett Bárányra mutatott, hogy mindenki megérthesse, hogy a bűn zsoldja a halál. Noha nem volt benne bűn, mégis meghalt a mi bűneinkért.

A szertartások szimbolikus rendszere egyetlen célt szolgált - Isten törvényének védelmezését, hogy mindazok, akik hisznek Krisztusban, eljuthassanak "...az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4:13). A keresztény szolgálatban bőven van lehetőség az Istentől kapott ajándékok használatára. Isten akaratának véghezvitelében mindannyiunknak egyesülnünk kell, hogy a szeretet által vezérelt és a lelket megtisztító hit minden tevékenységünkben nyilvánvalóvá váljon.

Krisztus kell kapja teremtett lényei legnagyobb szeretetét. Elvárja, hogy népe szent tiszteletet ápoljon embertársaival szemben. Minden megváltott lélek az Istentől jövő szeretet által fog üdvözülni. Az igazi megtérés az, amikor az önzés Isten és egymás iránti megszentelt szeretetté változik. Vajon a hetedik napot ünneplő adventisták készen állnak-e egy olyan reformációra, amely bűnterhes lelküket megtisztíthatja az önzés leprájából?

Mindenkinek el kell mondanom az igazságot! Azok, akik elfogadták Isten Igéjének világosságát, soha, soha ne keltsék annak látszatát, hogy Isten szemet huny bűneik felett! Isten Igéjének meghatározása szerint a törvény áthágása bűn (16. Kézirat, 1901).

Isten katonái gyakran nehéz területeken találják magukat, és nem tudják miért. Ellankadhatnak-e azonban a felmerülő nehézségek miatt? Szabad-e meggyengülnie hitüknek azért, mert nem látják a sötétből kivezető utat? - Semmiképpen! Isten bennük lakozó erejének tudatát kell megragadniuk, s az felemeli őket munkájuk során. Ha az Ő vezetését követik és törvényének megtartására igyekeznek, akkor nem veszhetnek el, nem téveszthetik el útjukat (Keltezetlen kézirat, 145. - Notebook Leaflets, Christian Experience, Methods, No. 8).