Krisztus a Teremtő és Életadó

"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt" (Jn 1:1- 5). A világ nem látott semmi istenit az alázatos názáreti emberben. A végtelen Isten egyszülött Fia a világban volt, és az emberek nem ismerték meg Őt valóságos jelleme alapján.

"Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). Ez nem a földi életre vonatkozik, hanem a halhatatlanra, amely Isten kizárólagos tulajdona. Az Igének volt ilyen élete, aki Istennél volt, és aki Isten volt. A földi életben mindenkinek része van. Az nem örökkévaló vagy halhatatlan, mert az Életadó visszaveszi. Az embernek nincs hatalma élete felett. Jézus azonban nem kölcsönbe kapta az életét, és azt senki nem vehette el tőle. "Én teszem le azt magamtól" - mondja. Benne eredeti, nem pedig kölcsönkapott vagy átszármazott élet volt. Ez a fajta élet nincs meg az emberben, aki azt egyedül Krisztuson keresztül érheti el. Nem lehet megdolgozni érte, mert ingyen ajándékként adatik a Krisztusban mint személyes Megváltóban való hit feltételeként. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül örök Istent" (Jn 17:3). Ez az élet nyitott kútforrása a világ számára.

Pál apostol így szól Timótheusnak adott intelmében: "De te, oh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. Meghagyom néked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Pontzius Pilátus alatt ama szép vallástétellel. Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és az uraknak Ura. Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen." (1Tim 6:11-16.)

Máshol ezt írja Pál: "Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hiendenek őbenne az örök életre. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen. (1Tim 1:15-17.)

Krisztus "...világosságra hozta pedig az életet és a halhatatlanságot az evangélium által" (2Tim 1:10). Senki nem élhet független lelki életet nélküle. A bűnös nem halhatatlan, mert Isten azt mondta, hogy "...amely lélek vétkezik, annak meg kell halnia" (Ez 18: 4) - és ez így is lesz. A kijelentés nem a mindannyiunk által jól ismert halálról, hanem a második halálról beszél. Az emberek azt mondhatják erről: talán nem több az ember az állatnál? - Ez a gondolat lealacsonyító számukra. De vajon mi az, ami Isten szemében felemelő az emberrel kapcsolatban? Talán a pénz felhalmozása? - Nem! Isten azt mondja, hogy az arany és az ezüst az Övé. Ha az ember eltékozolja a rábízott vagyont, Isten hamarabb szétszórhatja azt, mint ahogy ő összegyűjtötte. Az ember rendelkezhet kiváló képességekkel és természeti adottságokkal, de ezeket mind Istenétől, Teremtőjétől kapja. Isten elveheti a gondolkodás ajándékát, és egy pillanat alatt hasonlóvá teheti az embert Nabukodonozorhoz, aki a mezei állatok szintjére süllyedt. Azért tesz ilyet Isten, mert az ember úgy tesz, mintha bölcsességét és hatalmát Istentől függetlenül szerezte volna.

Az ember halandó, és az is marad, ha túl bölcsnek érzi magát ahhoz, hogy elfogadja Krisztust. Az emberi értelem csodálatos dolgokat ért el, de ki adta az erőt mindehhez, ha nem Isten, a seregek Ura. El fognak veszni azok az emberek, akik a saját maguk által feltételezett hatalmukban örvendeznek és - az özönvíz előtti világ példáját követve felmagasztalják magukat. A korabeli, magas életkort megérő emberiségnek minden gondolata szüntelen csak gonosz volt. Mivel elég okosak voltak a gonoszságra, a föld megromlott lakói alatt. Ha összekötötték volna magukat a végtelen bölcsesség forrásával, akkor Istentől nyert adottságaik és talentumaik által csodálatos dolgokra lehettek volna képesek. Ők azonban elfordultak Istentől, és helyette Sátánt követték, mint ahogy napjainkban is sokan ezt teszik. Az Úr, büszke ismereteikkel együtt, elmosta őket a föld színéről.

A világ magasztalhatja az emberiséget eredményeiért, de az ember nagyon hamar lealacsonyítja magát Isten szemében, ha helytelenül használja a rábízott talentumokat; pedig ha helyesen élne azokkal, akkor lelki épülését szolgálhatnák. Az Úr, noha hosszan tűr és egyetlen lélek vesztét sem kívánja, a bűnre semmiképp nem ad mentséget. "Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem Izrael áldozatának elejével. Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak" (1Sám 2:29-30).

Isten tisztességet szerez az Őt szeretőknek. "Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint - mondja Dávid - kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől" (Zsolt 18:21-22).

Csak a Krisztusban hívők nyerhetnek örök életet. Csak akkor lehetünk bizonyosak abban, hogy az isteni természet részesei vagyunk, ha szüntelen táplálkozunk Krisztus testéből és véréből. Senki ne legyen közömbös e témát illetően, és ne mondja azt, hogy amennyiben őszinték vagyunk, nem számít miben hiszünk. Az igazság legkisebb részét sem adhatjátok fel a magatok vagy valaki más tetszésére. Ne akarjátok kikerülni a keresztet! Ha nem részesülünk az igazság napjának sugaraiban, akkor nincs kapcsolatunk a világosság Forrásával. Ha ez a világosság nem lakozik bennünk, akkor soha nem üdvözülhetünk.

Isten mindent megtett annak érdekében, hogy Sátán ne keresztezze az ember teremtésével való célját. Miután Ádám és Éva - engedetlenség által - halált hozott a világba, Krisztus drága áldozatot hozott az emberekért. Nagyobb értékhez jutottak annál, mint ami eredetileg az övéké volt. Isten az egész mennyet adta oda Krisztussal, egyszülött Fiával, a világ Megváltójával.

Krisztus elfogadásával az ember értékessé válik. Az Ő áldozata életet és világosságot hoz mindazoknak, akik személyes Megváltójuknak tekintik Krisztust. Isten szeretete Jézus Krisztuson keresztül az Ő teste minden tagjának szívében szétárad, s magával viszi az Atya törvényének életerejét. Ekképpen Isten az emberrel, az ember pedig Istennel lakozhat. Pál azt mondta: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal 2:20.)

Az ember örök életet nyerhet, ha hit által eggyé válik Krisztussal. Isten a Fiához hasonlóan szereti azokat, akiket Krisztus megvált. Micsoda gondolat! Szeretheti-e Isten a bűnöst úgy, mint saját Fiát? - Igen! Ezt Krisztus mondta, és Ő komolyan is gondolja, amit mond. Minden törekvésünket meg fogja áldani, ha élő hit által ígéreteibe kapaszkodunk és Őbelé helyezzük bizalmunkat. Tekintsetek rá és éltek! Mindazok, aki engedelmeskednek Istennek, benne foglaltatnak Krisztus Atyjához intézett imájában: "És megismertettem velük a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennök, amellyel engem szerettél, és én is őbennök legyek." (Jn 17:26.) Csodálatos igazság ez! Túl mély ahhoz, hogy az emberi természet felfoghatná!

Krisztus így szól: "Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha." (Jn 6:35) "Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon" (Jn 6:40). "Bizony, bizony mondom néktek: aki én bennem hisz, örök élete van annak" (Jn 6:47). "Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké" (Jn 6:53-58). "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:63). (The Signs of the Times, 1897. április 8.)