Krisztus a mi Igazságunk

"Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1:14-15).

A bűnbánat együtt jár a hittel, és erről a Biblia az üdvösség feltételeként beszél. Pál bűnbánatot hirdetett. Így szólt: "...semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől" (ApCsel 20:20-21). Bűnbánat nélkül nincs megváltás. Egyetlen bűnbánatot mellőző bűnös sem hihet szívből a szentségben való növekedésben. Pál úgy beszél a bűnbánatról, mint Isten szerint való szomorúságról a bűn felett, ami "megbánhatatlan megtérést szerez (2Kor 7:10). Ebben a bűnbánatban semmi érdem szerint való nincs, de felkészíti a szívet Krisztus, az egyedüli Megváltó elfogadására, aki az elveszett bűnös egyedüli reménysége.

Amint a bűnös a törvénybe tekint, felismeri bűneit, lelkiismerete megszólal. Elítélt állapotban van, s egyedül a Kálvária keresztjénél talál vigaszt és reményt. Miközben szaván fogja Istent és megragadja az ígéreteket, nyugalom és béke hatja át szívét. Így kiált fel: "Uram, megígérted, hogy mindenkit megváltasz, aki Fiad nevében jön Hozzád. Elveszett, tehetetlen és csüggedt lélek vagyok. Uram, ments meg, különben elvesztem!" Hite megragadja Krisztust, s ekként megigazul Isten előtt.

Az igaz, hogy Krisztus érdemei által Isten joggal igazítja meg a bűnöst, az ember azonban nem öltöztetheti lelkét Krisztus igazságosságának ruháiba, miközben tudatában van bűneinek és elhanyagolt kötelezettségeinek. Isten - mielőtt megigazíthat valakit - a szív teljes átadását kéri. Folyamatos engedelmességre van szükség, olyan tevékeny, élő hit által, melyet a szeretet éltet és amely megtisztítja a lelket.

Jakab ezt írja Ábrahámról: "Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; és beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetből igazul meg az ember, és nem csupán hitből." (Jak 2:21-24.) Ahhoz, hogy az ember hit által megigazulhasson, hitének el kell érnie azt a pontot, ahol uralma alatt tudja tartani a szív érzéseit és indítékait. A hit maga pedig engedelmesség által lesz tökéletes.

Krisztus kegyelme nélkül a bűnös helyzete reménytelen. Semmit nem lehet tenni érte, az isteni kegyelem azonban természetfeletti erővel ruházza fel, ami munkálkodik értelmén, szívén és jellemén. A Krisztus kegyelmében való részesedés az, ami által az ember felismeri a bűn gyűlöletes természetét és végül kiűzi azt lelkének templomából. Kegyelem által kerülünk közösségbe Krisztussal, hogy társuljunk Hozzá a megváltás munkájában. A hit az a feltétel, amit Isten megfelelőnek látott arra, hogy megbocsásson a bűnösnek. Ez nem azért van, mert valami olyan erény van benne, mely által az üdvösség kiérdemelhető, hanem mert megragadhatja Krisztus érdemeit, a bűnös orvosságát. A bűnös törvényszegése és tökéletlensége helyébe a hit Krisztus tökéletes engedelmességét állítja. Amikor a bűnös személyes Megváltójaként hisz Krisztusban, akkor Isten - biztos ígéreteihez híven - megbocsátja bűnét és ingyen megigazítja. A bűnbánó bűnös felismeri, hogy megigazulását Krisztus mint az ő helyettese és kezese tette lehetővé, aki meghalt érte, aki az ő engesztelő áldozata és igazsága.

"Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul" (Róm 4:3-5). Az igazság(osság) a törvénynek való engedelmesség. A törvény igazságot követel, és ezzel a bűnös tartozik a törvénynek, de képtelen annak megadására. Egyedül hit által igazulhat meg. Hit által Istenhez hozhatja Krisztus érdemeit, és az Úr a bűnösnek tulajdonítja Fiának engedelmességét. Isten elfogadja Krisztus igazságát az ember elégtelensége helyett. Elfogadja és megigazítja a bűnbánó, hívő lelket. Megbocsátja bűneit és úgy bánik vele, mintha igaz volna. Úgy szereti, mint saját Fiát. Ekként tulajdoníttatik a hit igazságként, majd a bűnbocsánatot nyert lélek tovább jut kegyelemből kegyelembe és világosságról nagyobb világosságra. Örvendezve mondhatja: "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szentlélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint." (Tit 3:5-7.)

Máshol ezt olvassuk: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Jn 1:12-13.) Jézus mondta: "...ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." (Jn 3:3.) "...Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába" (Jn 3:5). Isten nem alacsony szintet tűzött elénk, hiszen Isten gyermekeivé kell lennünk. Egyénenként kell üdvözülnünk. A próba és nyomorúság napján különbséget fogunk tudni tenni azok között, akik szolgálják és akik nem szolgálják Istent. Hívő egyénekként üdvözülünk az Úr Jézus Krisztusban.

Sokan eltévesztik a helyes utat, mert azt gondolják, fel kell küzdeniük magukat a mennybe, és tenniük kell valamit, hogy kiérdemeljék Isten tetszését. Segítség nélkül, saját erőből igyekeznek megjobbítani magukat. Ezt azonban soha nem érhetik el. Áldozathalálával, életének példájával és azáltal, hogy főpapunkká vált, Krisztus utat készített számunkra. Jézus kijelenti: "Én vagyok az út, az igazság és az élet..." (Jn 14:6). Ha saját törekvéseink által egy lépéssel is feljebb juthatnánk a létrán, Krisztus szavai nem lennének igazak. Amikor azonban elfogadjuk Krisztust, jócselekedetek jelennek meg életünkben annak yümölcsöző bizonyítékaként, hogy az élet útján járunk, hogy Krisztus az utunk, és a mennybe vezető igaz ösvényen megyünk előre.

Krisztus lelkünkbe tekint, és amikor meglát bennünket, amint hittel hordozzuk terhünket, az Ő tökéletes szentsége engesztelést szerez gyengeségeinkre. Amikor a tőlünk telhetőt megtesszük, Ő a mi igazságunkká lesz. Minden Istentől jövő fénysugárra szükségünk van ahhoz, hogy a világ világosságává váljunk. (33. Levél, 1889. - The Review and Herald, 1890. november 4.)