Kalifornia, St. Helena.

1890. május 19.

Kedves K. Testvér!

Szerettem volna találkozni veled vagy írni neked, de erre mind ez ideig nem volt lehetőségem. Nagyon foglalkoztat a sorsod. Szeretném, ha nem hagynád abba a munkát! Nincs erőm arra, hogy beszédben tárjam eléd az igazságot. Gondolataid olyan gyorsak, és a nyelved úgy pereg, hogy attól tartok, nagyon elfáradnék, és amit mondanék nem maradna meg elmédben tisztán.

Látom veszélyedet. Nagyon gyorsan szavakba öntöd gondolataidat. Bizonyos dolgoknak túlságosan nagy nyomatékot adsz, szóhasználatodra pedig nem ügyelsz. Néhány dolog kapcsán úgy adod kifejezésre álláspontodat, hogy azzal testvéreidet elijeszted magadtól. Ennek nem kellene így lenni. Nem szabadna arra törekedned, hogy a lehető legtávolabb kerülj testvéreidtől annak hangoztatása által, hogy nem vagy egy véleményen velük.

Isten feltárta előttem, hogy jóra való befolyásod erősen csökkent, mert kötelességednek érzed, hogy olyan dolgokban adj hangot elgondolásodnak, melyeket te magad sem értesz igazán, és melyeket minden igyekezeted ellenére mások számára sem tudsz érthetővé tenni. Isten megmutatta nekem, hogy nem kellett volna úgy érezned, hogy neked ezeken a dolgokon kell időznöd. Némelyik elgondolásod helytálló, a többi viszont hibás.

Áldás lehetnél mások számára, ha olyan témáknál időznél, mint Krisztus készsége a megbocsátásra, az elveszett megváltására és a bűnös elfogadására. Ezek a témák reményt és bátorságot öntenek a lelkekbe. Sok kárt okozhatsz azzal, ha eredetiségre törekedve szélsőséges nézeteket hangoztatsz és túlságosan erős nyelvhasználattal élsz. Némelyek talán elfogadják elgondolásodat, és az látszólag esetleg hasznukra is válik, de ha elbuknak valamilyen kísértésben, akkor elbátortalanodnak és feladják a hitnek szép harcát.

Nagyobb lenne a hited, ha kevesebb időt töltenél ezekkel a számodra olyan fontosnak tűnő elgondolásokkal, és túlzó kifejezéseidet kordában tartanád. Láttam, hogy gondolkodásod időnként kiegyensúlyozatlanná vált amiatt a hevesség miatt, amit a szentség titkának tanulmányozása és magyarázása kapcsán tanúsítottál, pedig az kutatásaid és magyarázataid után is éppoly nagy titok maradt, mint amilyen előtte volt.

Tanítsd az embereket úgy tekinteni Jézusra, mint aki az Ő egyedüli reménységük és segítőjük. Adj lehetőséget az Úrnak arra, hogy megszólítsa az értelmet, a szívet és hatást gyakoroljon a gondolkodásra. Nem szükséges tudnod és másoknak is beszélned arról, hogy milyen valójában az újjászületett szív állapota és az a szint - amit el lehet és el is kell érniük -, ahol többé már nem vétkeznek. Nincs ilyen jellegű feladatod.

Nem mindenki egyforma és a megtérések sem egyformák. Jézus érinti a szívet, melynek hatására a bűnös újjászületik. Gyakran előfordul, hogy olyan lelkek térnek Krisztushoz, akik esetében nem volt szükség erőteljes meggyőzésre, összetöretésre, akik nem voltak telve lelkifurdalással. A felemelt Megváltóra tekintettek és éltek. Felismerték a lélek Megváltóra való szükségét, felismerték Jézus elvárásait, meghallották hozzájuk intézett felhívását - Kövess engem! -, melyre felkeltek és követni kezdték Őt. Megtérésük őszinte volt és éppoly tudatosan választották a vallásos életet, mint azok, akik gyötrelmes folyamaton mentek keresztül.

Nem szabad, hogy prédikátoraink úgy tekintsék sajátos elképzeléseiket, hogy akik nem értenek velük egyet, azok nem üdvözülhetnek. Az ilyen önhittségnek nincs helye. Mindenkori komoly feladatunk a lelkek Krisztusnak való megnyerése. Az embereknek meg kell látniuk a kereszten függő Jézust. Föl kell tekinteniük, és élni fognak! Nem a ti elgondolásaitokra van szükségük, hanem Isten Fiának testére és vérére. Jézus mondja: "Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital" (Jn 6:55). "A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:63).

A Nagy Orvos gondjaira bízza magát az a lélek, aki elfogadja Jézust. Az ember legyen óvatos, nehogy a lélek minden baját ismerő Orvos és a beteg közé álljon! Krisztus, a lélek orvosa, ismeri annak fogyatkozásait és betegségeit. Tudja, hogyan gyógyítsa azokat saját vére árán. Ő tudja legjobban kipótolni a lélek hiányosságait. Az emberek azonban olyan fontoskodók, úgy túlfeszítik az ügyet, hogy a munkában Krisztusnak nem marad hely.

Krisztus végezheti el legjobban azt az alakító és formáló munkát, melyre a léleknek szüksége van. A meggyőződés néha nem elég mély, de ha a bűnös a keresztre tekintve Krisztushoz jön - az igazhoz, aki életét adta a bűnösökért -, akkor annak látványa minden akadályt el fog távolítani. Krisztus felvállalta azt a munkát, hogy mindazokat megváltsa, akik belé helyezik üdvösségük bizalmát. Ő látja a rosszat, amit helyesbíteni kell, valamint a gonoszt, amit le kell küzdeni. Azért jött, hogy megkeresse és megváltsa az elveszettet. "Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37).

Krisztus kegyelme és jósága által a bűnösnek vissza kell kerülnie Isten pártfogásába. Isten Krisztusban naponta arra kérleli az embert, hogy békéljen meg Vele. Nemcsak a bűnöst, de a tékozlót is kész tárt karokkal visszafogadni magához. Krisztus Kálvárián elszenvedett halála az elfogadás, béke és szeretet biztosítékát jelenti a bűnös számára. Tanítsátok ezeket a legegyszerűbb módon, hogy a bűn sötétjében veszteglő lélek megláthassa a Kálvária keresztjéről ragyogó világosságot.

Sátán sokféleképpen munkálkodik azért, hogy a prédikátorok gondolatait az üzenet hirdetése helyett olyan jelentéktelen elméletekkel kösse le, melyeket ő nagyszerűnek és lényegesnek tüntet fel előttük. Miközben azt gondolják, hogy nagy lépésekkel haladnak a tapasztalatok útján, valójában csak néhány elképzelést bálványoznak. Befolyásuk romlott, és nem sokat tanúsít az Úr oldalán.

A prédikátoroknak komolyan kell igyekezniük arra, hogy megismerjék a krisztusi gondolkodást. Ha értelmetek nem egyensúlyozódik ki néhány dolgot illetően, akkor utatok el fog választani benneteket a munkától, és nem fogjátok tudni, hogy miben botlotok meg. Olyan elképzeléseket fogtok hangoztatni, melyeket jobb lett volna soha el nem indítanotok.

Némelyek olyan mondatokat vagy részleteket ragadnak ki a Biblia vagy a Bizonyságtételek összefüggéseiből, melyeket saját elgondolásuk alátámasztására használhatnak. Ezekkel töltik az időt, és saját álláspontjukban erősítgetik magukat, miközben Isten nem vezeti őket. Ez a ti veszélyetek is.

A Bizonyságtételekből, kivehetsz olyan részeket, melyek a próbaidő lezárásáról, Isten népe közötti rostálásról beszélnek, és beszélhetsz e népből kijövő tiszta és szent népről. Nos, mindennek az ellenség örül... Nincs szükség olyan eljárásokra, melyek nézeteltéréshez vezetnek. Nem szabad azt a benyomást keltenetek, hogy különleges elképzeléseitekkel azért nem értenek egyet, mert a prédikátorok hit és megértés híján vannak és sötétségben járnak.

Gondolataitoknak hosszú ideje természetellenes folyást engedtetek. Sok értékes igazság birtokában vagytok, de azok feltevésekkel keverednek. Szélsőséges gondolataitok és erőteljes szóhasználatotok gyakran legjobb törekvésetek hatását is lerombolják. Ha sokan elfogadnák az általatok képviselt nézeteket, akkor olyan fanatikus áramlatnak lehetnénk tanúi, amely sohasem volt a hetedik napot ünneplők között. Ez az, amit Sátán szeretne.

Krisztus tanításaiban sok olyan téma van, melyekről szólhattok. Jobb elkerülni az olyan titkokkal való foglalkozást, melyeket sem hallgatóitok, sem ti nem vagytok képesek megérteni vagy megmagyarázni. Adjatok az Úr Jézusnak lehetőséget a tanításra! Hadd tárja fel Ő - Szentlelke által - a megváltás csodálatos tervét!

Igaz, hogy nyomorúságos idő vár Isten népére, de ne ezt tárjuk szüntelen a testvérek elé. Ne juttassuk őket arra a gondolatra, hogy a nyomorúság ideje máris elérkezett. Igaz, hogy Isten népe között rostálásnak kell végbemenni, de ez nem az a jelenvaló igazság, amit a gyülekezetek számára hirdetni kell...

A prédikátorok ne gondolják, hogy akik nagyszerűnek és haladónak vélt elgondolásaikat nem fogadják el, azok ki fognak rostáltatni, és egy olyan nép jön el, mely egyenesen halad előre a győzelem felé! Némelyek, azok közül, akik elutasítják Isten üzenetének alapelveit, hozzátok hasonló nézeteket vallanak. Ezek a ti nézeteitekre és tanításaitokra hivatkozva keresnek mentséget az Úr üzeneteinek elvetésére.

Sátán éppoly biztosan eléri célját akkor, amikor az emberek Krisztust megelőzve kívánják végezni azt a munkát, amit Ő soha nem bízott rájuk, mint amikor a langymeleg laodiceai állapotban maradnak, azaz gazdagoknak vélik magukat, mint akiknek semmire nincs szükségük. Mind a két eljárás csapda.

Néhány vakbuzgó, aki minden követ megmozgat az eredetiség érdekében, súlyos hibát követett el, amikor valami meglepőt, nagyszerűt és elbűvölőt igyekezett az emberek elé tárni, melyet szerinte mások nem értettek meg. Azonban ők maguk sem tudják, hogy miről beszélnek. Isten Igéjén töprengenek, és olyan elképzeléseknek adnak hangot, melyek sem maguk, sem a gyülekezetek számára nem építőek. Egy időre foglyul ejtik ugyan a képzeletet, de ellenhatás következik be, és az elgondolások akadállyá válnak. A hit és a képzelődés határai elmosódnak, s nézeteik rossz irányba terelhetik a gondolkodást.

Hadd táplálják az elmét Isten Igéjének tiszta és egyszerű kijelentései! Veszélyes dolog olyan gondolatokkal foglalkozni, melyek nincsenek abban egyértelműen megírva.

Természetetek szerint szerettek viszálykodni. Nem sokat törődtök azzal, hogy összhangban vagytok-e testvéreitekkel, vagy sem. Nézeteltérést akartok teremteni, hogy saját elképzeléseteket védelmezzétek. Le kellene mondanotok erről, mert az gátolja a keresztény jellemvonások kifejlődését. Munkálkodjatok teljes erővel azon, hogy Krisztus imája beteljesülhessen rajtatok, vagyis tanítványai egyek legyenek, mint ahogyan Ő is egy az Atyával.

Egyikünk sincs biztonságban, ha nem tanuljuk Krisztustól naponta az Ő szelídségét és alázatát. Ha dolgozni mentek valahová, ne legyetek utasítgatók, szigorúak és ellenségesek! Hirdessétek Krisztus szeretetét, s az majd megolvasztja és megnyeri a szíveket! Törekedjetek azonos értelemre és összhangra jutni a testvérekkel! Beszéljetek ugyanazokról a dolgokról!

Nem Isten, hanem az ellenség munkáját végzitek akkor, amikor az eltérő gondolkodásmódból fakadó nézetkülönbségeket hangoztatjátok. Beszéljetek azokról az egyszerű igazságokról, melyek kapcsán egyetértésben vagytok! Beszédeteket jellemezze egység! Ne legyetek szemellenzősök és felfuvalkodottak! Nyitottságra van szükségetek.

Krisztus nem emberi ítélet mérlegén méri a jellemet. Azt mondja: "Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12:32). Minden lélek el fog fordulni a bűntől, aki enged ennek a vonzásnak. Krisztus mindenkit képes üdvözíteni, aki hozzá jön. A Jézushoz jövők olyan létrára helyezik lábukat, mely a földtől a menny felé vezet. Tanítsátok szóban és írásban, hogy a létra tetején Isten van. Az Ő dicsőségének fényes sugarai ragyogják körül a létrát. Kegyelemmel tekint mindazokra, akik fájdalmasan igyekeznek felfelé. Isteni segítséget küld, amikor a kezek elcsüggednek és a lábak ellankadnak. Igen, hirdessétek azt szívlágyító szavakkal, hogy senki, aki kitartással felfelé halad a létrán, nem fogja elveszíteni a Megváltó Úr Jézus örökkévaló országába való bemenetel jogát! A Krisztusban hívők sohasem vesznek el és senki nem ragadhatja ki őket az Ő kezéből.

Érthető és reménykeltő nyelven mondjátok el az embereknek, hogyan menekülhetnek meg a mindannyiunk által megérdemelt szégyentől! De kérlek benneteket Krisztus nevéért, hogy ne tárjatok eléjük olyan megingató elgondolásokat, amik nagyon nehéznek mutatják a mennybe vezető utat! Ezeket az erőltetett elképzeléseket tartsátok meg magatoknak!

Igaz, hogy gyakran kell szólnunk arról a tényről, hogy a keresztény élet egy harc, amit őrködésben, imában és fáradozásban kell töltenünk. Az is igaz, hogy a lélek veszélybe kerülhet, ha egy pillanatra is elhagyja lelki éberségét. A központi téma azonban a megváltás tökéletessége, melyet a minket szerető Jézus kínál számunkra, aki önmagát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

Naponta lehetőségünk van Istennel járni és egyre jobban megismerni az Urat. Jézus vére által beléphetünk a szentek szentjébe, hogy megragadjuk a számunkra felkínált reménységet. Ha el akarjuk érni a mennyet, akkor lelkünknek össze kell fonódnia a Közbenjáróéval, azaz isteni természet részeseivé kell válnunk! Krisztusra támaszkodva, életedet Vele együtt elrejtve Istenben, és engedve a Szentlélek vezetésének, őszinte hitre juthatsz!

Krisztus engesztelő áldozatának erejébe vetett teljes hittel Isten társaivá kell válnunk a munkában. Az Ő érdemeiben bízva, félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk saját megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Egyre közelebb kerülünk Istenhez, ha szüntelen Krisztusba kapaszkodunk. Jézus azt szeretné, ha ezt tartanánk mindig az emberek szeme elé. Ne engedjétek előtörni a harcias lelkületet. A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, békés, könnyen megközelíthető, valamint kegyelemmel és jó gyümölcsökkel teljes...

Ne gondold, hogy minden képzeletszülte elgondolást el kell fogadnod! Jézus mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Mennyivel inkább kellene vigyáznunk nekünk, akik szüntelen ki vagyunk téve a hibázás lehetőségének, hogy semmi olyanra ne sürgessünk másokat, aminek elfogadására nincsenek készen. Szüntelen Jézusra tekintve tartsd vissza erőteljes és szélsőséges kifejezéseidet! Noha szavaidat és elgondolásaidat illetően óvatossá kell válnod, arra nincs szükség, hogy teljességgel abbahagyd a munkát. Keresd a testvérekkel való összhangot, és akkor majd sok tennivalót találsz az Úr szőlőskertjében! Ne saját nézeteidet és elgondolásaidat magasztald, hanem Krisztust! Vedd fel a fegyverzeted és kéz a kézben járj Isten munkásaival! Szorítsd vissza az ellenséget! Rejtsd el magad Jézusban! Elmélkedj Krisztus egyszerű leckéin, tápláld Isten nyáját - úgy válsz erőssé és szilárddá! Ha ezt teszed, mások szent hitben való növekedését segítheted!

Ha nem is vagy egyetértésben testvéreiddel Krisztus kegyelmét és a Szentlélek működését illetően, nézetkülönbségeiteket mégsem kellene hangoztatnod! Te egy bizonyos nézőpontból tekinted a dolgot, és valaki más, Istennek éppúgy odaszánt embere, ugyanazt a kérdést más nézőpontból látja, és ő arról fog beszélni, ami az ő gondolataira tett mély benyomást. Egy harmadik megint máshogy tekinti a dolgot, és másként is beszél róla. Micsoda balgaság olyan dolgokról vitázni, melyeken semmi vitáznivaló nincs! Adj Istennek lehetőséget arra, hogy megszólítsa az elmét és a szívet!

Az Úr szüntelen azon munkálkodik, hogy segítse a megértést és meggyorsítsa a felfogást, hogy az ember helyesen lássa a bűn és Isten törvényének messze ható követelményeit. A megtéretlen ember úgy gondolkodik Istenről, mint aki szeretetlen, szigorú és bosszúálló. Úgy véli, hogy Isten jelenléte korlátozó, jellemét pedig a "ne tedd!" tiltás fejezi ki leginkább. Szolgálatát mélabúval és nehéz követelésekkel telinek tekinti. Amikor azonban meglátja a kereszten függő Jézust, akit Isten azért ajándékozott, mert szerette a világot, akkor szemei megnyílnak és új fényben látja a dolgokat. A Krisztusban bemutatott Isten nem szigorú bíró, bosszúálló kényúr, hanem kegyelmes és szerető Atya.

Amint az elveszett ember megváltásáért a kereszten haldokló Krisztusra tekintünk, szívünkben János szavai visszhangoznak: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt" (1Jn 3:1). Semmi sem különbözteti meg jobban a keresztényt a világi embertől, mint az az érték, amit számára Isten jelent.

Isten művének néhány munkása túl gyors arra, hogy elmarasztaló megjegyzéseket tegyen a bűnösre, miközben szem elől téveszti az Atyának azt a szeretetét és kegyelmét, mely által Fiát adta, hogy meghaljon a bűnös világért. Először a tanító saját lelkének van szüksége Krisztus kegyelmére, hogy bemutathassa a bűnösnek, hogy kicsoda valójában Isten - olyan Atya, aki vágyódó szeretettel várja a tékozló visszatérését, nem haragos vádakat tartogatva számára, hanem lakomát készítve visszajövetele örömére (Sof 3:14-17).

Bárcsak mindannyian megtanulnánk az Úr módszerét, s úgy nyernénk lelkeket Krisztusnak! A Kálvária keresztáldozatáról ragyogó világosságban kell tanulnunk és tanítanunk az értékes leckéket. Egyetlen kivezető út van a romlásból, egyetlen út vezet szüntelen felfelé - a hit útja, mely kinyúl a sötétségből a világosság felé mindaddig, amíg meg nem nyugszik Isten trónján. Mindazok, akik megtanulták ezt a leckét, elfogadták az általuk megértett világosságot. Számukra a felfelé vezető út nem sötét és bizonytalan. Nem emberi kútfő által kitervelt és emberi eszközök által készített út, melyen minden utazónak pályadíjat kell fizetnie.

Nem nyerhetsz belépést a mennybe vezeklés vagy valamely általad elvégezhető munka által. A belépés útját maga Isten készíti el, és az olyan teljes, olyan tökéletes, hogy ember semmiféle munkával nem képes azt tökéletesebbé tenni. Isten útja elég széles ahhoz, hogy a bűnös, amennyiben megbánja vétkeit, azon járhasson. Ugyanakkor olyan keskeny, olyan szent és magasságos, hogy bűn nem szennyezheti be.

Ha majd Istent valódi voltában látjuk, akkor az áldott igazság új és tisztább világossággal fog fényleni. Ami addig zavart okozott a gondolatokban, az igazság napjának fényes sugarai által majd kitisztul. Noha sok minden van, amit nem fogunk megtudni, áldott bizonyságunk van arról, hogy a későbbiekben azokat is megértjük majd (15a. Levél, 1890. - Notebook Leaflets, Methods, No. 4).