Krisztus, isteni Bűnhordozónk

Az igazság megkívánja, hogy a bűn ne csak megbocsáttassék, hanem a büntetés el is legyen hordozva. Isten, egyszülött Fia ajándéka által, eleget tett ennek a kívánalomnak. Az ember helyett meghalva Krisztus elhordozta a büntetést és biztosította a bűnbocsánatot.

A bűn által az ember elidegenedett Istentől. Sátán - a bűn szerzője - fondorlatai megbénították lelkét. Magától nem képes a bűn felismerésére, az isteni természet értékelésére és felvételére. Még ha elérhető közelségbe kerülne is, emberi szíve akkor sem kívánna semmit belőle. Sátán elbűvölő ereje fogva tartja. Sátán mesteri fortélyai arra irányulnak, hogy az embert minden jó törekvésében megakadályozzák. Istentől kapott képességei és ereje fegyverként irányul az isteni Jótevőre. Így, mégha szereti is Őt, Isten nem részesítheti azokban az áldásokban, melyeket adni kíván.

De Isten nem szenvedhet vereséget Sátántól. Elküldte Fiát a világba, aki magára vette az emberi formát és természetet, aki ezáltal - az emberi és isteni természet összekapcsolása által - magasabb erkölcsi szintre emelte az embert Isten szemében.

Az ember megváltásának egyetlen útja van. "Nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15:5) - mondja Krisztus. Krisztus, és egyedül Krisztus által, az élet folyamai megújítják az ember természetét, átalakítják ízlését és a menny felé fordítják szeretetének irányát. Az isteni és az emberi természet egyesítése által Krisztus megvilágosította a megértést és életadó erőt árasztott a bűnei miatt halott lélekbe.

Amikor az ember gondolatai a Kálvária keresztje felé irányulnak, tökéletlen látásával Krisztust ismeri fel a szégyenteli kereszten. Miért halt meg? - A bűn következménye miatt. Mi a bűn? - A törvénytelenség. Az ember szemei megnyílnak a bűn jellegének megértésére. Az áthágott törvény nem bocsáthat meg a törvényszegőnek. A törvény tanítómesterünk, mely büntetést szab ki ránk. Hol a megoldás? - A törvény Krisztushoz vezet bennünket, aki azért feszíttetett keresztre, hogy igazságában részesíthesse a bukott, bűnös embert, így az embert az Ő igaz jellemében mutathassa be az Atya előtt.

Amellett, hogy a kereszten függő Krisztus bűnbánatra készteti az embert törvényszegése miatt - hiszen akinek Isten megbocsát, azt először bűnbánatra indítja - Isten Fia az igazságnak is eleget tett. Engesztelő áldozatként ajánlotta fel magát. Kiömlő vére és megtört teste eleget tesz az áthágott törvény követeléseinek, így hidat épít a bűn okozta szakadék fölé. Azért szenvedett a testben, hogy megsebzett és megtört teste által befedezze a védtelen bűnöst. A kereszthalállal aratott győzelme örökre megtörte Sátán vádoló hatalmát a világegyetem felett, és elhallgattatta állításait, melyek szerint Isten nem volt képes az önmegtagadásra, ezért arra az emberiségnek sincs szüksége.

Krisztus után a mennyben Sátánnak volt a legmagasabb tisztsége. Első volt az angyalok között. Hatalma megromlott, de Isten nem tárhatta fel annak valódi jellegét, és nem hozhatta az egész mennyet összhangba akaratával, hogy gonosz befolyásával együtt félretegye őt. Sátán hatalma egyre erősödött, de gonoszságára még nem derült fény. Ereje rombolást jelentett a világegyetem számára, de az el nem bukott világok és a menny biztonsága érdekében szükség volt arra, hogy kiteljesedjék és nyilvánvaló legyen valódi jellege.

Sátán, Krisztussal szembeni ellenségeskedése gyakorlásának azon a pontján, amikor a Megváltó megsebzett testtel és megtört lélekkel függött a keresztfán, végleg szembefordította magával a világegyetemet. Akkorra világosan láthatóvá vált, hogy a Fiú személyében Isten megtagadta magát és - mivel szerette az emberiséget - odaadta magát a világ bűneiért. A végtelen Isten Fiában a Teremtő mutatkozott meg. A kérdés, hogy vajon képes-e Isten megtagadni önmagát, végleg válaszra talált. Krisztus Isten volt, és testtélételének felvállalásával magára öltötte az emberi természetet. Engedelmes volt a halálig, hogy meghozhassa végtelen áldozatát.

Krisztus mindent elszenvedett, amit ember valaha is elviselt, Sátán mégis minden erejét latba vetette, hogy kísértésekkel csábítsa el. Azonban minél nagyobb volt a kísértés, annál nagyobb volt az áldozat. Emberi és isteni természet összekapcsolódott. Krisztus mindent elviselt, amit ember a Sátánnal való harcban elviselhetett. Krisztus engedelmes és bűntelen volt a végsőkig, s helyettesként és kezesként meghalt az emberért. Mindent elhordozott, amit ember a hazug kísértőtől valaha is elviselt, hogy az isteni természet részesévé válva az ember győzelemre juthasson.

A hamisságot tiszta igazság, a ravaszságot és csalást egyenesség és őszinteség váltja fel mindazok életében, akik, mint Krisztus, készségesek mindent - magát az életet is - feláldozni az igazságért. Sátán kívánalmainak megtagadása nem könnyű feladat. Az isteni természetbe való szilárd kapaszkodást igényli elejétől a végéig - máskülönben nem vihető véghez. A Kálvária keresztjén aratott győzelme által Krisztus világosan megnyitja az utat az ember számára és lehetővé teszi, hogy az Út, az Igazság és az Élet által megtartsa Isten törvényét. Másik út nincs.

A bűnös ingyen ajándékként részesülhet Krisztus igazságosságában, ha elfogadja azt. Önmagának semmije sincs, csak ami a szent Isten szemében szennyes, romlott, bűnnel fertőzött és visszataszító. Az ember egyedül Jézus Krisztus igaz jelleme által kerülhet közelebb Istenhez.

Krisztus a Szentek Szentjében lévő főpapként olyan halhatatlanná tette a Kálváriát, hogy noha él Istennek, folyamatosan meghal a bűnért, így ha valaki vétkezik, van közbenjárója az Atyánál.

Az istenség és az emberiség egyesítőjét angyalok felhője vette körül, amint nagy hatalommal és dicsőséggel előjött sírjából. Hatalmába helyezte a világot, melyet Sátán saját uralkodóterületének tekintett, és csodálatos életadó munkája által visszaállította az emberi fajt Isten pártfogásába...

Senki ne tartsa fenn azt a korlátolt, szűk látókörű elképzelést, hogy valamely emberi cselekedet a legkisebb mértékben is hozzájárulhat a törvényszegés adósságának törlesztéséhez. Ez végzetes hazugság. Ha ezt megértettétek, akkor szűnjetek meg melengetett elgondolásaitokon időzni és tanulmányozzátok teljes szívvel az engesztelési áldozatot! Ezt a dolgot olyan homályosan értik, hogy ezrek és ezrek, akik Isten gyermekeinek tartják magukat, valójában a gonosz gyermekei, mert saját cselekedeteikre támaszkodnak. Isten mindig elvárta a jó cselekedeteket, hiszen azokat a törvény is megköveteli, de mivel az ember bűnbe helyezte magát, ahol jócselekedetei értéktelenek, egyedül Jézus igazságossága lehet eredményes. Krisztus képes minket megváltani a végsőkig, mert mindenha él, hogy közbenjárjon érettünk. A legtöbb, amit az ember saját megváltása érdekében megtehet, hogy elfogadja a meghívást: "Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel 22:17.) Nincs olyan ember által elkövethető bűn, amiért a kereszt engesztelést ne szerzett volna. Így az odaadón kérlelő kereszt teljes bűnbocsánatot ajánl a vétkezőnek szüntelen.

A Kálvária keresztjéhez közeledve páratlan szeretetnek lehetünk tanúi. Amint hit által felfogjuk az áldozat jelentőségét, bűnösnek látjuk magunkat, akiket a törvény elítél. Ez a bűnbánat. Alázatos szívvel jőve bűnbocsánatot nyerünk, mert Jézus Krisztus, aki szüntelen az oltár mellett áll, az adott pillanatban áldozatot ajánl fel a világ bűneiért. A valódi sátornak a szolgálója Ő, melyet az Úr, és nem ember állított. A zsidó szentély árnyékszolgálatának nincs többé jelentősége. Nincs többé szükség a naponkénti és az évenkénti engesztelő áldozatra, a bűnök folytonos elkövetése miatt azonban a közbenjáró engesztelő áldozatára van szükség. Jézus Isten jelenlétében szolgál, megölt bárány véreként ajánlva fel vérét. Jézus rámutat az áldozatra, amit a bűnös minden vétke és hibája elfedezésére hozott.

Közbenjáró Krisztusunk és a Szentlélek szüntelen közbenjárnak érettünk, de a Lélek nem úgy teszi ezt, miként Krisztus, aki rámutat vérére, mely a világ alapítása óta kiöntetett. A Lélek szívünkben munkálkodik: imára, bűnbánatra, hálára és dicséretre indít. Az ajkainkon felszólaló hála a Szentlélek munkájának eredménye, aki szent emlékezésre indítja a lelket és megeleveníti a szív zenéjét.

A vallásos szolgálatok, az imák, a hálaadás és a bűnvallomás tömjénként áradnak föl a mennyei szentélybe az igaz hívőtől. Az emberiség romlott csatornáin áthaladva azonban azok oly szennyesek, hogy hacsak vér által meg nem tisztulnak, Isten szemében soha nem lehet értékük. Nem folt nélküli tisztaságban áradnak fel, s ha az Isten jobbján álló Közbenjáró nem ajánlja fel és tisztítja meg mindet igazságossága által, akkor azokat Isten nem fogadja el. A földi szentélyek minden jóillatának össze kell elegyednie a Krisztus vérének megtisztító csöppjeivel. Jézus saját érdemeinek tömjénezőjét tartja az Atya előtt, melyben a földi romlásnak nyoma sincs. Ebbe a tömjénezőbe gyűjti népének imáit, háláit és bűnvallomásait, és ezek mellé teszi saját folt nélküli igazságosságát. Ezután, Krisztus engesztelésének érdemeivel illatosítva, a tömjénfüst teljesen elfogadható állapotban kerül Isten elé, akitől kegyelmes válaszok kerülnek vissza az emberekhez.

Bárcsak mindenki megértené, hogy minden engedelmességet, bűnbánatot, hálát és dicséretet Krisztus igazságosságának izzó tüzébe kell helyeznie! Ennek az igazságosságnak a jó illata felhőként veszi körül a kegyelem trónját. (50. Kézirat, 1900.)