"Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg..." (2Kor 13:5). Vizsgáljuk meg alaposan lelkünket, természetünket, gondolatainkat, szavainkat, hajlamainkat, indítékainkat, tetteinket! Hogyan tudnánk értelemmel kérni amire szükségünk van, hacsak a Szentírás által meg nem vizsgáljuk egészségünk állapotát?

Sokan vallásos életük kanyargós ösvényeit járják. Könnyelmű és véletlenszerű imákat mondanak. A felelős tisztségeket betöltők gondoljanak arra, hogy kijelölt munkájukat maguktól nem képesek véghezvinni. Mindennap szem előtt kell tartaniuk, hogy a világ látványosságai lettek, mind angyaloknak, mind embereknek.

Senki nem várhat arra, hogy majd valaki munkaterületre helyezi és drága munkaeszközökkel látja el, hogy jót tegyen. Aki szolgál, végezze munkáját vidáman, bármilyen egyszerű és bárhol legyen is az! Krisztus - aki mindenben példaképünk - szegény volt, hogy szegénysége által sokakat gazdaggá tegyen.

Akinek szíve Isten kegyelmével és szenvedő embertársai szeretetével van tele, az - bárhol is van - alkalmat fog találni arra, hogy bátorító szavakat szóljon a megfáradtakhoz. A keresztény munkálkodjon szelíden és alázattal Mesteréért, az élet zaja és nyüzsgése között is megőrizve becsületességét.

Isten olyan embereket hív, akik minden tevékenységükben Őt szolgálják. Az üzlet átokká lesz ott, ahol Isten törvénye nem válik a hétköznapi élet törvényévé. Bármilyen tennivalója is van valakinek Isten művében, annak állhatatosan kell őriznie a becsületességet. Ahogyan térden állva a menny segítségét kéri, úgy kell az üzleti ügyekben is Istenre hagyatkoznia! A Szentírást tanulmányozva, szüntelenül emlékezzen az Úrra! Így, a jámbor és becsületes ember keresztény életet élhet ott, ahol a szabados gondolkodású még alacsonyabbra süllyed.

A világ ma sem kedvez jobban a keresztény jellem fejlődésének, mint Noé napjaiban. Az emberek gonoszsága olyan messze ható volt akkoriban, hogy Isten így szólt: "... Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről, az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt ...Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között Istennel jár vala Noé" (1Móz 6:7-9). Igen, elkorcsosult korának romlása ellenére Noé örömet tudott szerezni Teremtőjének.

A föld történelmének utolsó napjaiban, a bűn és a romlás korában élünk és nekünk is úgy kell járnunk, hogy Isten örömét lelje bennünk! Dicsérjük azt, "...aki a sötétségből a ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2:9)! Közvetlenül megfeszítése előtt mondott imájában Krisztus így szólt: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn 17:15).

Mi lehet nemesebb szolgálat az önmagát értünk feláldozó Jézus szemében, mint amikor férfiak és nők Isten által elismert jellemet alakítanak ki; önmegtagadó és önfeláldozó életet élnek, valamint elkészülnek a végső próbára, hogy Isten családjának tagjai legyenek? Miféle törekvés lehet kedvesebb a végtelen szeretet számára? Milyen munka adja a legnagyobb megelégedést és örömöt az Atyának és a Fiúnak? - A veszendő lelkek megmentése. Krisztus halála az evangélium megmentő erejét hozta az emberek közé. Azok, akik együttműködnek vele kegyelmi munkája továbbvitelében, vagyis Istentől kapott erejüket a közel és távol lévők megmentésére használják, osztozni fognak a Megváltó örömében, amikor a megváltottak serege körülveszi Isten trónját.

Isten sokkal nagyszerűbb képességeket és lehetőségeket adott szolgáinak a munka előbbre vitelére, mint amilyeneket ők ma használnak.

"Ó, az Úr intézményei - szólt a mennyei küldött - nagyon elmaradtak a jelenben teljesedő igazságok értékéhez képest. Súlyos tévedés történt a kötelességek felmérése kapcsán. A fagyos légkör, melyben megannyi hívő elégedetten él, visszatartja azokat az önfeláldozó törekvéseket, melyekre a világ figyelmeztetése és lelkek megnyerése végett szükség lenne.

A sötétség erői hatalmas erővel dolgoznak, és évről évre emberek ezrei - minden nemzetből, ágból és nyelvből - távoznak el minden figyelmeztetés és felkészültség nélkül. Hitünk értelmének meghatározóbbnak és világosabbnak kellene lennie.

"Kérdezd meg intézményeimet és gyülekezeteimet: ‚Hisztek-e Isten Igéjében? Ha nem, akkor miért vagytok misszionáriusok? Önmegtagadó és önfeláldozó munkát végeztek-e? Elhiszitek-e, hogy Isten Igéje komolyan mondja, amit mond? Tetteitek mutatják, hogy nem. Hogyan tekintetek majd Isten ítélőszékénél azokra a milliókra, akik figyelmeztetés nélkül távoznak a halálba?

Lesz-e második próbaidő? - Nem! Nem! Ezt a téveszmét is fel kellene adni valamikor. Jelenlegi próbaidőnk az egyetlen, amiben részünk lehet. Értsétek meg, hogy az elbukott emberek megváltását ebben a jelenlegi életben kell biztosítani, különben örökre elvesztek!

A laodíceai üzenet a mai egyházhoz szól. Hisztek-e ebben az üzenetben? Így éreztek-e szívetekben? Vagy szüntelen ezt hajtogatjátok: Gazdagok vagyunk és semmire sincs szükségünk. Az örökkévaló igazság talán hiábavalóan adatott ennek a népnek, hogy azt a világ minden más nemzetével megismertesse? Isten választott egy népet, melyet az örök következményekkel járó igazság letéteményesévé tett. A neki adott világosságnak kell megvilágítania az egész földet. Hibát követett volna el Isten? Tényleg mi vagyunk az Ő kiválasztott közvetítői? Mi vagyunk azok a férfiak és nők, akiknek a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetét és a megváltás üzenetét kell hirdetni a romlás szélén állóknak? Úgy teszünk, mintha mi lennénk azok?

Isten küldötte tiszta, jól kivehető hangon szólt: "Mit csináltok? Bárcsak felfoghatnátok! Bárcsak megértenétek, hogy mennyire fontos és hogy mit is jelent a figyelmeztető üzenet számotokra és a világ számára! Ha értenétek, akkor annak Lelke töltene be titeket, aki életét adta a világért. Akkor együttműködnétek vele, hogy elszánt és önfeláldozó erőfeszítéseket tegyetek a bűnösök megmentéséért."

"Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság" (1Jn 2:4). A gyülekezetnek ébredésre van szüksége. Bárcsak láthatnánk milyen gyorsan haladnak az üzenetek gyülekezetről gyülekezetre. Milyen készséggel támogatnák akkor a hívek Isten művét! Isten felhívja figyelmünket, hogy vigyázzunk és imádkozzunk. Tisztítsátok meg otthonaitokat a bálványképektől, ami felemésztette a pénzt, aminek inkább Isten kincstárába kellett volna befolynia. A világosságnak égő lámpásként kell világítania. Keressék komolyan az Urat azok, akik az üzenetet hordozzák a világnak, hogy Szentlelke bőséggel áradhasson rájuk! Imádkozzatok Isten erejéért, hogy eredményesen dolgozhassatok közeliekért és távoliakért egyaránt!

A hitünknek őszintének kell lennie. Eddig még nem sokat értettünk meg az igazság valódiságából. Csak félig hiszünk a Bibliában. Az ember élete megmutatja, hogy milyen hite van. Annak ellenére, hogy az idők jelei világszerte teljesednek, az Úr eljövetelében való hit egyre gyengül. A figyelmeztetésnek tisztán, világosan és biztosan kell hangoznia. Saját érdekünkben meg kell ismernünk azokat a feltételeket, melyek mellett véghezvihetjük saját megváltásunkat, nem felejtve el, hogy Isten az, aki munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt, jókedvéből.

Nem lenne jó, ha a hagyomány és a magabiztos tévtanok áradatában sodródnánk! Istennel kell együttműködnünk! Keljünk fel és világítsunk! Nincs időnk viszálykodásra. Az igazság ismerőinek most kell szív és szándék szerint eggyé válniuk. Tegyünk félre minden különbözőséget! A gyülekezetek tagjainak egyesült erővel kell munkálkodniuk a Fej irányítása alatt.

Az igazság ismerői keljenek fel és világítsanak! "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat..." (Ésa 58:1). Ne csonkítsátok meg az igazságot! Kiáltsatok az élő Istenhez! Ne az embert keressétek, kinek lélegzete az orrában van. Ha kinyitjátok az ajtót, eljön hozzátok a Vigasztaló. "Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:14-16). (51. Levél, 1901. - Notebook Leaflets, Christian Experience, No. 12.)