Minden testvér számára - Keleten és Nyugaton, Északon és Délen - üzenetem van. Kérem, ne használjátok írásaimat döntő érvként olyan kérdésekben, amelyeket illetően most olyan sok nézeteltérés uralkodik. Megkérem H., I. és J. testvéreket, valamint más vezető testvéreinket is, hogy a "mindennapi"-t illető nézeteiket ne igyekezzenek írásaimmal alátámasztani.

Isten megjelentette előttem, hogy ennek a kérdésnek nincs nagy jelentősége. A testvérek hibát követnek el, amikor nézeteltéréseik jelentőségét felnagyítják. Nem egyezem bele, hogy bármelyik írásomat is ennek a kérdésnek megvitatására használják. A "mindennapi" szó valódi jelentésének ismeretét senki nem teheti üdvösség kérdésévé!

Most arra kérem szolgáló testvéreimet, hogy ne használják írásaimat erre a kérdésre vonatkozó vitáikban! Nem kaptam kijelentést e pontot illetően, és nem tartom szükségesnek az arról való vitát. Figyelembe véve a jelenlegi körülményeket, ebben a dologban a hallgatás felér az ékesszólással.

Munkánk ellenségének nagy örömére szolgál, amikor lényegtelen témákat arra használhat, hogy testvéreink gondolatait elterelje azokról a lényeges kérdésekről, melyek üzenetünk magját képezik. Mivel nem üdvösség kérdéséről van szó, arra kérem a testvéreket, hogy ne engedjék az ellenséget diadalra jutni azáltal, hogy az ő akarata szerint kezelik az ügyet.

Az a munka (mű), amelyet az Úr ezekben az időkben ránk bízott, hogy az embereknek az igazi világosságot, mint a megváltás és az engedelmesség próbakövét hirdessük, az Isten parancsolata és a Jézus hite.

Az elmúlt években kiadott könyveink némelyikében - melyek sokakat az igazság ismeretére vezettek - előfordulhatnak olyan kevésbé jelentős dolgok, melyeket gondos tanulmányozásnak és átdolgozásnak kell alávetni. Hadd végezzék el ezt a munkát azok, akiknek kijelölt tevékenysége a kiadásaink nyomon követése! Sem ezeknek a testvéreknek, sem a könyvevangélistáknak vagy a prédikátoroknak nem szabadna felnagyítaniuk ezeket a dolgokat oly módon, ami ezeknek a lélekmentő könyveknek a befolyását csökkentené. Ha irodalmunk hitelét rontani kezdenénk, akkor azzal egyrészt fegyvert adnánk a hitünktől eltávolodók kezébe, másrészt pedig megzavarnánk azok gondolatait, akik nemrégiben fogadták el az üzenetet. Minél kevesebbet teszünk kiadványaink szükségtelen megváltoztatásáért, annál jobb.

Éjszakai látásban János apostol első levelének szavait idéztem a testvéreknek [1. fejezet idézve].

Testvéreinknek meg kell érteniük, hogy az én-t meg kell alázni és a Szentlélek irányítása alá rendelni. Az Úr felszólítja azokat közülünk, akik nagy világosságot kaptak a naponkénti megtérést illetően. Ez az a világosság, amit szerkesztőink és konferencia vezetőink elé kell tárnom. Addig kell a világosságban járnunk, amíg világosságunk van, nehogy sötétség lepjen meg bennünket.

Azoknak, akiket Isten Szentlelke vezérel, ez lesz az utolsó napokra szóló üzenetük. Teljes szívvel és teljes értelemmel fognak munkálkodni a lelkekért, és Krisztus mennyei üzenetét fogják hirdetni mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerülnek. Nem léphetnek be a menny udvarába azok, akik a világhoz hasonlóan szólnak. Testvéreim, fogadjátok be a világosságot! Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok!

Sátán buzgón munkálkodik azok által, akik lehetőséget adnak neki. Össze fognak zavarodni mindazok, akik nem akarnak az általuk megismert világosságban járni. Sötétség veszi hatalmába lelküket, mígnem minden tettüket az hatja át. Isten Igéjében megjelenített jósága és bölcsessége azonban egyre világosabb lesz azok számára, akik az engedelmesség ösvényén járnak. A Szentlélek megszentelő ereje által eleget fognak tenni Isten igazságos elvárásainak...

Nagyszerű kiváltságok és áldások várnak azokra, akik magukat megalázva teljesen odaszánják szívüket Istennek. Csodálatos világosságban lesz részük. Az elváltozásra készen állók Istennek tetsző életet fognak élni.

"És az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért" (Jn 1:16). "Elég néked az én kegyelmem: mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el" (2 Kor 12:9). A Megváltó mondja: "És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:18-20).

Szabad-e továbbra is értéktelennek tekintenünk a szolgálat hatalmas gazdagságát és erejét, és étvágytalanul elfordulnunk attól? Ugyanazt a felhívást kell népünkhöz intéznem, mint amit Washingtonban tettem. Az Úr személyes igyekezetet vár el. Senki nem végezheti el a másik feladatát. Hatalmas világosság fénylett, de Isten népe nem értette meg és nem fogadta el azt teljességgel.

Ha a testvérek most fenntartás nélkül odaszentelik magukat Istennek, akkor Ő elfogadja őket. Átformálja gondolkodásukat, hogy élet illata lehessenek az életre. Ébredjetek fel testvérek, hogy Jézus Krisztus által eleget tegyetek felülről való elhívásotoknak (11. Kézirat, 1910)!

Szolgáló Testvéreimhez:

Kedves Testvérek!

Mindazokhoz szólok, akik Dániel könyve nyolcadik fejezetének "mindennapi" szavával kapcsolatos véleményüket nagy készséggel hangoztatták. Nem szabad próbakővé tennetek ezt a kérdést! Eddig azt tettétek, s ez igen szerencsétlen helyzetet teremtett. Zavar támadt, s ennek okán némelyek figyelme elterelődött arról a munkáról, aminek az Úr akarata szerint városainkban végbe kell mennie. A mű ellensége most nagyon örül.

A nekem adott világosság szerint semmi többet nem szabadna szólni ebben a kérdésben. Ne beszéljünk róla prédikációinkban és ne tulajdonítsunk neki nagy jelentőséget! Nagy munka áll előttünk; egy órányi vesztegetni való időnk sincs. Szorítkozzunk közös munkánkban az igazság lényeges pontjainak hirdetésére, azokra, amik egyesítenek bennünket és amik felől egyértelmű világosságunk van.

Felhívom figyelmeteket Krisztus utolsó imájára, ami János evangéliuma tizenhetedik fejezetében olvasható. Sok témáról beszélhetünk - szent, megpróbáló, egyszerűségükben csodálatos igazságokról. Időzzetek ezeken elszánt komolysággal, és ne foglalkozzatok a "mindennapi" témájával vagy más olyan hasonló kérdésekkel, melyek csak viszályt keltenek a testvérek között. Ez késleltetné és akadályozná azt a munkát, amire az Úr testvéreink figyelmét most irányítani szeretné. Ne álljunk elő olyan kérdésekkel, amik éles nézeteltérést eredményeznének! Beszéljünk inkább azokról az Igében lévő szent igazságokról, melyek Isten törvényének követeléseire vonatkoznak!

Prédikátorainknak törekedniük kell arra, hogy az igazságot a legkedvezőbb megvilágításba helyezzék! Amennyire csak lehetséges, beszéljenek ugyanazokról a dolgokról! A beszéd legyen egyszerű, könnyen érthető, és szóljon lényeges témákról. Az Úr akkor tud együtt munkálkodni prédikátorainkkal, amikor azok szükségét látják annak, hogy megalázzák magukat. Újbóli megtérésre van szükségünk, hogy Isten angyalai együttműködhessenek velünk, hogy mélyreható benyomást tehessünk azok gondolataira, akikért munkálkodunk.

Vegyüljetek el a krisztusi egység kötelékében, és munkátok nem lesz hiábavaló! Haladjatok összhangban, ne teremtsetek viszályokat! Mutassátok be az igazság egyesítő hatalmát, s az erőteljes benyomást fog tenni az emberekre! Az egységben erő lakozik.

Nem annak az idejét éljük, amikor a különbözőség lényegtelen pontjait kellene hangsúlyoznunk. Amikor azok, akiknek nincs szoros és élő kapcsolatuk Istennel, a keresztény tapasztalatot rossz fényben tüntetik fel, akkor az igazság ellenségei - akik nagy figyelemmel kísérik életünket - örömmel használják fel az alkalmat, hogy munkánkat megakadályozzák. Ápoljunk mindannyian szelídséget és tanuljunk leckéket attól, aki szelíd és alázatos szívű.

A "mindennapi" témájának nem lett volna szabad olyan áradatokat elindítania, mint amilyeneket indított! Vita és zavar támadt abból, ahogyan a kérdést a szembenálló felek kezelték... Ne hangsúlyozzátok a kérdést mindaddig, amíg a véleménykülönbség ki nem alszik! Szűnjék meg minden viszálykodás! Ebben az ügyben a hallgatás felér az ékesszólással.

Isten szolgáinak jelenlegi kötelessége, hogy hirdessék az Igét a városokban! Krisztus azért jött a földre, hogy lelkeket mentsen. Nekünk pedig, kegyelme sáfárainak, az Ő megmentő igazságát kell megismertetnünk a nagyvárosok lakóival (62. Levél, 1910).