Kalifornia, szanatórium

1906. július 8.

Kedves Testvérem!

Némelyek azt gondolják, hogy képesek felmérni munkám jellegét és fontosságát. A bizonyságtételeket saját ítéletükre és értelmükre támaszkodva mérlegelik.

Tanítóm így szólt hozzám: "Mondd meg ezeknek az embereknek, hogy Isten nem bízta meg őket a bizonyságtételek jellegének mérlegelésével, minősítésével és meghatározásával. Aki ezt megkísérli, bizonyára hamis következtetésre fog jutni. Az Úr akarata, hogy az emberek ragaszkodjanak a nekik szánt feladatokhoz. Ha az Úr útján maradnak, akkor világosan megértik, hogy Ő nem embertől származó munkával bízott meg engem.

Azok, akik figyelmesen olvassák a bizonyságtételeket, ahogyan azok a kezdetektől megjelentek, nem fognak elbizonytalanodni forrásukat illetően. A Szentlélek segítségével írott sok könyvem élő tanúként szól a bizonyságtételek jellege mellett.

Korai tapasztalataink alapján, Isten gyakran kiárasztotta Lelkét néhányunkra amint összegyűltünk, én pedig látomást kaptam. Az Úr sok világosságot, bizonyságot, vigaszt, reményt és örömöt adott. Hálánk jeléül az Úr dicsérete szállt ajkunkról.

Amíg a férjem élt, ő segített és tanácsolt a nekem adott üzenetek terjesztése ügyében. Nagyon sokat utaztunk. Néha éjjel kaptam a világosságot, néha pedig nappal, nagy összejövetelen. A látomásban kapott utasítást hűséggel vetettem papírra, amennyire csak időm és erőm engedte. Az írásokat férjemmel együtt néztük át. Ő javította ki a nyelvtani hibákat és húzta ki a szükségtelen ismétléseket, majd szépen lemásolva küldtük el a címzetteknek vagy a nyomdának.

A munka növekedésével mások is a segítségemre voltak a nyomtatásra váró anyag előkészítésében. Férjem halála után hűséges segítők csatlakoztak hozzám, akik fáradhatatlanul másolták a bizonyságtételeket és készítették elő a cikkeket nyomtatásra.

Nem igaz azonban az a szóbeszéd, miszerint bármelyik segítőm hozzáadhat az általam leírt üzenetekhez, vagy megváltoztathatja azok értelmét.

Amikor Ausztráliában voltunk, az Úr azt az utasítást adta, hogy William C. White legyen felmentve azok alól a nehéz terhek alól, melyeket testvérei helyeztek rá, hogy több ideje legyen arra, hogy az Úrtól kapott munkámban segítségemre lehessen. Ez az ígéret adatott: "Lelkemet reá helyezem és bölcsességet adok neki."

Amerikába való visszatérésem óta több ízben kaptam kijelentést arról, hogy William C. White-ot az Úr adta mellém segítőül, és hogy e munkában az Úr Lelkét adja neki.

Isten Lelkétől származó bölcsességre és jó ítélőképességre van szükség ahhoz, hogy az üzenetet megfelelő időben és módon adjuk közre. Amikor a dorgálásra szorulók gondolkodása erős befolyás alatt áll, akkor azok természetszerűleg el fogják vetni a bizonyságtételeket, és miután egyszer az ellenszegülés talajára léptek, a későbbiekben nehéz lesz beismerniük tévedésüket.

Munkánk kezdeti napjaiban, amikor az Úr néhány vezető testvér jelenlétében adott üzeneteket, közösen tanácskoztunk arról, hogy mi volna a legjobb mód azok közreadására. Néha úgy döntöttünk, hogy bizonyos részleteket nem fogunk felolvasni a gyülekezet előtt. Előfordult, hogy azok, akikhez a felhívás szólt, azt kérték, hogy a hibáikra és veszélyes helyzetükre vonatkozó intést mások előtt is olvassák fel, hogy ők is tanulhassanak az esetből.

Gyakran megtörtént, hogy feddő bizonyságtételek felolvasásának hatására némelyek vallomást tettek. Ilyenkor imádságban egyesültünk, és az Úr megbocsátó kegyelme megmutatkozott azok előtt, akik megbánták vétkeiket. A bizonyságtételeknek való engedés Isten gazdag áldásait hozta körünkbe.

Hűséggel igyekszem mindannak leírására, amit az isteni tanácsadó időről időre elém tár. Írásaim egy része azonnal elkerült oda, ahol arra a népnek szüksége van. Bizonyos részt mindaddig visszatartok, amíg a körülmények alakulása világossá teszi előttem, hogy felhasználásukra eljött az idő. Olykor felelős beosztásban lévő prédikátorok és orvosok hagyják figyelmen kívül a bizonyságtételeket. Isten úgy utasított, hogy az ilyenek kezébe ne helyezzek bizonyságtételt, mert ők ugyanannak a léleknek engedve, amely Ádámot és Évát megkísértette, szívük és elméjük irányítását az ellenségnek adták át. Hamis ösvényt taposva és félrevezető képzelgések által uralva, olyan dolgokat olvastak ki a bizonyságtételekből, melyek nincsenek bennük, mivel azok a dolgok az általuk ismert hazug kijelentésekkel vannak összhangban. Saját lángjuk fényénél olvasva a bizonyságtételeket, tévedésbe esnek, és másokat is tévedésbe ejtenek.

Időnként előfordul, hogy mindaddig visszatartok már írásban lévő, kifejezetten világos és határozott feddéseket, amíg személyes kapcsolatteremtés útján meg nem próbálom változásra késztetni azokat, akikhez azok szólnak. Ha ezek a törekvések sikertelenek, akkor az intést nagy erővel képviselő üzenetek elkerülnek a címzettekhez, még akkor is, ha azok elutasítják a kijelentések igazságát.

Ha a hibáik miatt figyelmeztetést kapók bevallják helytelenségüket, az ellenség bűvölete megtörhet. Ha megbánják és elhagyják bűneiket, Isten hű és igaz, hogy megbocsássa azokat, és hogy minden tisztátalanságból megtisztítsa őket. Krisztus a bűnbocsátó Megváltó, eltávolítja szennyes ruháikat és tisztákba öltözteti őket, valamint tetszetős süveget helyez fejükre. Addig azonban, míg nem kívánnak elfordulni bűneiktől, nem képesek olyan jellemet fejleszteni, ami az ítélet nagy napján megállhatna.

Gyakran titkos bűnök tárulnak elém egyének életéből. Ilyenkor kötelezve érzem magam arra, hogy a figyelmeztetés és feddés üzenetét hordozzam.

Isten tudatta velem, hogy sokan, akik az ellenség hamis tudományára figyelmeznek, munkámat hamis próféta munkájaként fogják elvetni, és a bizonyságtételeket olyan módon értelmezik majd, mely Isten igazságát hazugságra cseréli fel. Sátán készenlétben áll. Azok, akik a múltban az Úr munkáját végezték, de megengedték, hogy megtévesszék őket, az üzenetek helytelen alkalmazására fognak törekedni. Azért csavarják el a gyülekezetekhez szóló üzenetek értelmét, és azért igyekeznek megzavarni másokat, mert nem óhajtanak a tanács és feddés szavaira hallgatni. Nem akarják elvégezni a számukra kijelölt tevékenységet és eljárásaikon sem kívánnak változtatni.

Mindazonáltal, amíg az Úr úgy akarja, hordoznom kell azt az üzenetet, amit tőle kaptam. Az Úr nem bízott meg azzal a feladattal, hogy a hitetlen szívekbe melengetett félreértések mindegyikét helyreigazítsam. A bonyodalmak mindaddig sokszorozódni fognak, amíg csak ajtó nyílik a kísértő sugallatainak befogadására. A világosságtól elzárkózók szíve nyitva áll a hitetlenség előtt. Sátán céljait szolgálná, ha időmet és erőmet ilyen dolgokon emészteném. Az Úr ezt mondta: "Hordozd a bizonyságtételeket! A te munkád nem a nehézségek kisimítása, hanem a feddés, valamint a Krisztus igazságának bemutatása."

Az üzenet hirdetésének kezdeti időszakában, Butler és Hart vén testvérek elbizonytalanodtak a bizonyságtételek kapcsán. Nagy elkeseredésükben sírtak és sóhajtoztak, de helyzetükre egy ideig nem adtak magyarázatot. Egy alkalommal Hart vén testvér mégis úgy érezte, hogy indokolnia kell hitetlen beszédüket és viselkedésüket. Egy White testvérnő látomásait tartalmazó kiadványra hivatkozott és azt mondta, tudomása szerint, bizonyos látomásokat kihagytak belőle.

Férjem Hart vén kezébe adta a kiadványt és arra kérte, hogy olvassa el a címlapot, melyen ez állt: "Ellen G. White, keresztény tapasztalatainak és látomásainak kivonata."

Egy pillanatra csönd lett, majd férjem elmagyarázta, hogy az anyagiak hiánya miatt csak egy vázlatos kiadást jelentethettünk meg, de megígérte a testvéreknek, hogy mihelyt az anyagiak lehetővé teszik, a látomások könyv formában is meg fognak jelenni.

Butler presbiter testvért ez mélyen érintette, és a magyarázat meghallgatása után azt mondta: "Boruljunk le Isten előtt." Olyan imák, sírás és vallomások követték egymást, amelyeknek ritkán voltunk tanúi.

Butler testvér még ezt is mondta: "White testvér bocsáss meg! Azt hittem, hogy eltitkoltatok előlünk valami olyat, amit ismernünk kellene. Bocsáss meg, White testvérnő!" Isten ereje csodálatos módon volt jelen (A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése, 3-9. oldal).

Kalifornia, szanatórium

1907. október 23.

Kedves Wilcox Testvér!

Megkaptam legutóbbi leveledet. A testvérnővel kapcsolatban, aki a White testvérnő helyének betöltésére érzi hivatottnak magát, azt mondom, lehet, hogy őszinte, de minden bizonnyal téved.

A férjem halála előtt kb. egy évvel nagyon legyengültem, és úgy tűnt, hogy már nem sokáig fogok élni. Úgy vittek el a Healsburgban tartott sátor összejövetelre, és tettek le a sátorban várakozó népünk sokasága előtt. Megkértem, hogy segítsenek felülnöm fekvő helyzetemből, kísérjenek fel a szószékre, hogy elbúcsúzhassak az emberektől. Amint beszélni kezdtem, isteni erő szállt rám, mely áthatott kívül-belül. Az összegyűltek közül sokan látták, hogy gyönge voltam, az arcom és a kezem vértelennek tűnt. De mihelyt beszélni kezdtem, ajkaim és arcom visszanyerték színüket. Tudtuk, hogy Isten csodát tett velem. Gyógyultan álltam az emberek előtt és nyugodtan beszéltem hozzájuk.

Ezután a tapasztalatom után világosságot kaptam, hogy az Úr arra hívott el, hogy bizonyságtételét sok országba vigyem el, és Ő majd megadja a munkához szükséges erőt és kegyelmet. Az Úr azt is megmutatta nekem, hogy fiamnak, William C. White-nak a segítőmnek és tanácsadómnak kellene lennie, és megígérte, hogy a bölcsesség és tiszta gondolkodás lelkületét adja majd neki. Láttam, hogy az Úr majd vezetni fogja őt és nem fog eltévelyedni, mivel fel fogja ismerni a Szentlélek útmutatásait.

A következő biztosítékot kaptam: "Nem vagy egyedül abban a munkában, amit az Úr számodra kijelölt. Isten meg fog tanítani arra, hogy hogyan tárd az igazságot annak egyszerűségében a nép elé. Az igazság Istene támogat majd, és meggyőző bizonyítékokat fogsz kapni vezetéséről. Isten adni fog Szentlelkéből, és az Ő kegyelme, bölcsessége és megtartó ereje kísér majd téged...

"Az Úr lesz a tanítód. Rossz befolyásokkal fogsz szembesülni, melyek a panteizmus, és más hitetlen elgondolások formájában jönnek majd. Egyedül engem kövess, és akkor biztonságban leszel! Lelkemet fiadra helyezem és erőt adok munkájához. Alázatos a lelkülete és az Úr arra választotta őt, hogy fontos szerepet töltsön be művében. Ez volt születésének célja.

Ezt a kijelentést 1882-ben kaptam. Azóta többször megbizonyosodtam arról, hogy elnyerte a bölcsesség ajándékát. Az utóbbi idők nehézségei idején ezt mondta az Úr: "Szolgámat, William C. White-ot neked adtam, jó ítélőképességet adok neki, hogy segítségedre legyen. Hozzáértést és megértést adok neki, hogy bölcsen intézkedjen."

Az Úr más hűséges segítőket is adott a munkámhoz. Sok írásom került az emberek kezébe nyomtatott formában. Régtől való elhivatásomnak szinte minden idejében arra törekedtem, hogy napról napra papírra vessem az éjszakánként elém tárt látomásokat. Sok feddő, tanácsoló és bátorító üzenetet küldtem el egyéneknek, és a gyülekezet számára adott kijelentések legnagyobb része megjelent könyvben vagy folyóiratban. Mindezek nagyon sok területre jutottak el.

A mű folyamatosan halad előre. Komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy írásaimat az emberek kezébe adjuk. Reményünk szerint több új könyv kerül hamarosan nyomdába. Ha képtelen lennék folytatni a munkámat, hűséges munkatársaim készséggel vinnék azt tovább.

Népünknek óriási világosság adatott ezekben az utolsó napokban. Ha megtartatik életem, ha nem, írásaim mindenkor beszélni fognak, mindaddig végezvén munkájukat, amíg az idő megmarad. Írásaim össze vannak rendezve, és még ha nem is élnék, az Úr nekem adott üzenete fenn fog maradni és szólni fog az emberekhez. De most erős vagyok, és sok hasznos munkát szeretnék még elvégezni. Lehet, hogy életben maradok az Úr eljöveteléig. Ha mégsem, akkor bízom benne, hogy elmondható lesz rólam: "...Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13).

Hálás vagyok Istennek szeretete biztosításáért és mindennapi vezetéséért. Az írás nagyon elfoglal. Kora reggel és késő este írok azokról a dolgokról, amelyeket az Úr elém tárt. Munkám fontossága az, hogy egy népet arra készítsek fel, hogy az Úr napján megállhasson. Krisztus ígérete biztos. Az idő közel van. Kötelességünk, hogy dolgozzunk, vigyázzunk és várjuk az Úr Jézust. Kitartónak, rendíthetetlennek kell lennünk, mindig az Úr munkájában foglalatoskodva. Krisztusban van minden reménységünk alapja.

Levonja-e népünk a tanulságot a múltból a jelenre és a jövőre, ahogyan az most világunk elé tárul? Figyelembe veszik-e a nekik adott figyelmeztető üzeneteket? A legnagyobb törekvésünk tárgya az legyen, hogy életünk finomodjon, tisztuljon, és visszatükrözzük az isteni képmást. Ennek mindazok tapasztalatává kell válnia, akik ahhoz a néphez csatlakoznak, melynek tagjai megtisztíttatnak és megfehéríttetnek a Bárány vérében. Fel kell öltözniük Krisztus igazságát, nevét pedig homlokukon kell viselniük. Örvendezniük kell Isten dicsőségének reményében. Krisztus tenyerébe metszette a népéhez tartozók neveit. Egyetlen ráhagyatkozó lelket sem téveszt szem elől.

Mondd el az egyház tagjainak, hogy mély Istenhez fordulásra van szükség! Értse meg mindenki, hogy áldozatok árán kell szövetséget kötniük Istennel. Mindennap és minden órában szükség van az evangélium áldásaira. Az Úr hatalmának, jelenlétének és szeretetének minden bizonyítékát hálás köszönettel kell felismernünk. A boldogságot lelkünk Isten felé való helyes viszonyulása által kell elérnünk. Köszönöm Istennek ezt az értékes gondolatot! Dicsérjük Őt tetteinkkel és kifejezésre juttatott érzéseinkkel!... Soha nem szóltak még bizonyságtételek az emberekhez oly tisztán, mint azok, amelyeket mostanában vetettem papírra. Isten arra késztet, hogy hívjam fel népünk figyelmét ezek tanulmányozásának fontosságára. Kezdődjék el a munka most! Akár munkálkodhatom Jézus eljöveteléig, akár nyugalomra szólíttatom, ezek az üzenetek halhatatlanok maradnak.

Testvéremhez így szólok: olyan szavakat szóljatok, melyek Krisztushoz vonzzák az embereket! Teremjétek a jó munka gyümölcseit! "Aki hisz a Fiúban, örök élete van" (Jn 3:36). Mindenféle csalás üti majd fel fejét, hogy elhitesse, ha lehet, a választottakat is. De az Úr gondoskodni fog művéről (A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése, 10-16. oldal).

A bizonyságtételek kapcsán semmi nem tehető félre, semmi nem hagyható figyelmen kívül, de el kell gondolkozni a közzétételre alkalmas időről és helyről. Nem szabad rosszul időzíteni. Néhány dolgot vissza kell tartani, mert néhányan rosszul alkalmazzák a kapott világosságot. Minden jóta és vessző szükséges, és azoknak a megfelelő időben elő is kell kerülniük. A múltban a bizonyságtételeket gondos tanulmányozásnak vetettük alá, mielőtt nyomtatásra kerültek. Mindez ma is ugyanúgy történik.

Mondd meg nekik, egyék és igyák Isten Fiának testét és vérét! Tárd eléjük az Igét! Lesznek olyanok, akik félreértelmezik és félremagyarázzák majd. Vakság van rajtuk, és azokat az értelmezéseket vezetik elő, amelyeket Sátán dolgozott ki számukra. White testvérnő szavainak teljesen hamis jelentést fognak tulajdonítani. Sátán éppoly készségesen állítja, hogy ő Krisztus tanítványa, mint ahogyan a vádoló Júdás is tette. Némelyek Sátán hazugságmondó iskolájában tanultak. Zakariás könyvének harmadik fejezete leírást ad róluk. Semmi sem olyan kedves Istennek ezen a világon, mint egyháza. Sátán befolyásolta az emberek gondolkodását, és ravasz módján továbbra is a szent kötelesség elárulására igyekszik.

Biztosan látom, hogy ha mindenki, aki a könyvek írására alkalmasnak tartja magát, követné elképzeléseit és megjelentetné írásait, kiadóink ajánlására tartana számot; akkor nagyon sok konkoly lenne elvetve világunkban. Népünk közül sokan kérték komoly elszántsággal tőlem, hogy - engedjem meg, bizonyos témák hangsúlyozása érdekében - úgy használhassák fel írásaimat, hogy azok mély benyomást gyakorolhassanak az olvasókra.

Valóban szükség lenne ilyen anyagok közreadására, mégsem egyezhetem bele abba, hogy ekképp használják a bizonyságtételeket, vagy, hogy az általuk javasolt módon helyezzék el az önmagában jó kijelentést.

Lehet, hogy a javaslattevők bölcsen vitték volna véghez szándékukat, mégsem merem feljogosítani őket arra, hogy elgondolásuknak megfelelően használják írásaimat. Az ilyen vállalkozás kapcsán sok mindent át kell gondolni. A bizonyságtételek olyan felhasználása során, mely egy bizonyos kérdéskör alátámasztására törekszik, előfordulhat, hogy e kivonatok más benyomást keltenek, mint amikor eredeti szövegkörnyezetükben olvassák azokat (A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése, 25-26. oldal).