Krisztus, isteni Bűnhordozónk

Páratlan szeretetéről adott bizonyságot Isten a bukott emberiségnek azáltal, hogy egyszülött Fiát adta a bűnösökért. Valóságos hitünk van a Szentírásban, mely ezt mondja: "Isten szeretet" (1Jn 4:8), de sokan szégyenletesen elferdítették ennek a kijelentésnek az értelmét és veszélyes hibába estek. Isten szent törvénye az az egyetlen mérték, amely által felbecsülhetjük az isteni szeretetet. Ha nem fogadjuk el Isten törvényét mértékül, akkor saját mértékünket állítjuk fel. Isten értékes ígéreteket adott szeretetéről, de nem szabad valami olyanféle gyöngédséget tulajdonítanunk Neki, miszerint ő felülemelkedik a bűnökön és elnézi a törvényszegést.

A Teremtő szereti teremtményeit, de az, aki jobban szereti a bűnt a szentségnél és a hamisat az igaznál: megismétli a világba fájdalmat hozó törvényszegést, s az ilyen ember nem nyerheti el az igazság Istenének pártfogását. Az igazság és szentség útja magában foglalja a keresztet. Sokan elferdítik Isten rendeléseit, és bármit képesek azokba magyarázni, ami nem zavarja lelkiismeretüket és nem akadályozza őket üzleti kapcsolataikban. Az egyedüli megszentelő közeg azonban az igazság.

Isten Jézusban megnyilvánuló szeretete el fog vezetni minket Isten valódi jellemének megismerésére. Amint a bűneinkért átszegezett Krisztusra tekintünk, meg fogjuk látni, hogy nem hághatjuk át Isten törvényét úgy, hogy közben Isten pártfogásából ki ne esnénk. Érezzük át, hogy bűnösökként Krisztus érdemeibe kell kapaszkodnunk és fel kell hagynunk bűneinkkel! Ez az Istenhez való közeledés módja. Mihelyt helyesen látjuk Isten szeretetét, nem fogunk hajlani annak megrontására.

Krisztus keresztje bizonyságot tesz Isten törvényének változhatatlanságáról. Isten úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fia életét adta értünk. Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse a törvényt. Isten erkölcsi mércéje egy jottányit sem változhatott meg az elbukott állapotban lévő ember érdekében. Jézus azért halt meg, hogy saját igazságát a bűnbánó bűnösnek tulajdoníthassa, és az ember számára lehetővé tegye a törvény megtartását.

Isten szeretete ugyan végtelen, a bűnös mégis egyedül a megváltási terv által nyerhet bűnbocsánatot. Ez a terv magában foglalja Isten Fiának szégyenét, rágalmazását, megalázását és halálát. Ennek a ténynek ki kellene törölnie sok - saját bűntelenségére hivatkozó - ember elképzelését, mely szerint Jézus halála az isteni törvénynek való engedelmesség végét jelenti. Krisztus iskolájában naponta tanulmányoznunk kell a megváltás nagyszerű tervét. Ha felhagyunk a tanulással, megszűnünk Krisztus iskolájának tanulói lenni. Amennyiben viszont az isteni Mester vezetése alatt tanulunk, értelmünk megnyílik és csodálatos dolgokat tanulunk Isten törvényéről.

Járjunk vigyázva az Úrral! Gondoljuk meg, milyen gyakran szegtük meg fogadalmainkat és szennyeztük be legjobb elhatározásainkat! A nagy világosság ellenére milyen gyakran fordultunk el Istentől és kerestük saját bálványainkat?! Nagyon időszerű, hogy megalázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt!

Számunkra természetes dolog többet gondolni magunkról, mint amennyit kellene. Fájdalmas ugyan megtudnunk, hogy milyenek vagyunk a valóságban, mégis imádkoznunk kell Istenhez, mutassa meg, hogy Ő milyennek lát bennünket. Nem szabad azonban felhagynunk az imádsággal ezen a ponton. Azért is imádkoznunk kell, hogy Jézus bűnbocsátó Megváltóként táruljon elénk. Amikor meglátjuk Krisztus valódi jellemét, odaadó vágy kell ébredjen szívünkben az énünktől való megszabadulásra és arra, hogy megteljünk Krisztus teljességével. Amikor ezt megtapasztaljuk, jóságosak leszünk egymáshoz, és minden elérhetőt fel fogunk használni arra, hogy isteni természetet kapjunk. A test és lélek minden szennyétől meg kell tisztítanunk magunkat! Szentségről szentségre kell tökéletesítened Isten félelmében!

A szent Isten irántunk való szeretete olyan csodálatos alapelv, mely a próbaidő és ítélet óráiban az egész világegyetemet mozgósítani tudja érdekünkben. Ha azonban a próbaidő lejárta után Isten törvénye megrontóinak találtatunk, Isten szeretete számunkra a bosszú kitöltését fogja jelenteni. Isten nem tesz engedményeket a bűnnel kapcsolatban. Az engedetlen el fogja nyerni büntetését. Isten haragja szeretett Fiára hárult, amint Krisztus a Kálvária keresztjén függött a törvényszegő helyett. Isten szeretete most még a legmélyebbre süllyedt, leggonoszabb bűnösért is kinyújtja karját, ha az bűnbánattal Krisztushoz jön. Isten szeretete engedelmes, hűséges gyermeket akar formálni a bűnösből. Senki nem üdvözülhet, aki megmarad a bűnben.

A bűn: törvénytelenség, és a megváltásra most még hatalmas kar nagy erővel fog lesújtani, amikor a törvényszegő átlépi az isteni béketűrés határait. Isten értelmi vakságban és Sátán csalásaiban fogja hagyni azokat, akik elfordulnak az igaz élet keresésétől és nem kutatják az igazságot a Szentírásban, hogy cselekedeteik ítéletet ne hozzanak rájuk. A megátalkodott és az engedetlen olyan mértékben lesz saját érdektelenségének és szíve keménységének következményére hagyva, mint amilyen mértékben az isteni szeretet pajzsként fogja körülvenni a bűnbánó és engedelmes embert. Mindez azért van, mert nem fogadják szívükbe az igazság szeretetét, ami által üdvözülhetnének.

Sokan vannak, akik megvallják Krisztust, de sosem válnak érett keresztényekké. Elismerik, hogy az ember elbukott, s így képességei meggyengültek. Azt is belátják, hogy nincs ereje erkölcsi eredmények elérésére, de azt mondják, hogy Krisztus magára vállalt minden terhet, fájdalmat és önmegtagadást, s ők hagyják, hogy azokat el is hordozza. Azt mondják, hogy semmi mást nem kell tenniük, csak hinni. Krisztus azonban ezt mondta: "Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem" (Mt 16:24). Jézus megtartotta Isten parancsolatait, a farizeusok azonban kijelentették, hogy megtörte a negyediket, mert meggyógyított egy embert szombatnapon. Jézus ezzel a kérdéssel fordult a vádoló farizeusokhoz: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekintve mindnyájukon, monda az embernek: nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett és keze oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig elteltek esztelenséggel, és beszélgettek egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?" (Lk 6:9-11.)

Ahelyett, hogy ez a csoda meggyőzte volna a farizeusokat Jézus istenfiúságáról, haraggal töltötte el őket, mert a jelenlevők közül sokan dicsőíteni kezdték Istent. Jézus kijelentette, hogy kegyelmes cselekedete szombat napon nem volt törvényellenes. A farizeusok viszont azt mondták, hogy törvényellenes volt. Krisztus ezt mondta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Teljes biztonsággal követhetjük tehát Krisztus útját anélkül, hogy megtörnénk a parancsolatokat. Isten képességeket adott nekünk, melyeket szüntelen gyakorolnunk kellene a Jézussal való együttműködésben és saját megváltásunk félelemmel és rettegéssel való véghezvitelében. Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből.

Soha nem állhatunk meg elégedetten a növekedés útján, hogy ezt mondjuk: "megmenekültem". Amikor valaki ilyen elképzelést dédelget, annak életében megszűnik az imában való vigyázás és az elszánt törekvés a magasabb célok elérése. Megszentelt ajkak nem fognak ilyen szavakat hangoztatni Krisztus eljöveteléig, és az Isten városába való belépésünkig. Akkor majd a legmegfelelőbb időszerűséggel adhatunk dicsőséget Istennek és a Báránynak az örök szabadulásért. Az ember nem képes megváltani saját lelkét, s amíg tele van gyengeséggel, soha nem lenne szabad azt állítania, hogy ő már megszabadult.

Nem dicsekedhet győzelemmel, aki most ölti fel a harci fegyverzetet, hiszen a csata és a győzelem kivívása még ezután következik. Az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad. Az Úr így szól: "És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." (Zsid 10:38.) Ha nem haladunk előre győzelemről győzelemre, lelkünk vissza fog esni a pusztulásba. Ne állítsunk fel emberi mértéket jellemünk értékelésére. Eleget láttunk abból, amit az ember itt a földön tökéletesnek nevez. Egyedül Isten törvénye által állapíthatjuk meg, hogy megtartjuk-e az Úr útját, vagy sem. Ha engedetlenek vagyunk, jellemünk nincs összhangban Isten uralmának erkölcsi törvényével, és hamis dolog azt állítani, hogy megmenekültünk. Senki nem menekült meg, aki áthágja Isten törvényét, ami az ő uralmának alapja mennyen és földön egyaránt.

Ha elfogadják Isten Igéjének bizonyítékait, akkor azoknak is lesz világosságuk hibájuk felismerésére, akik tudatlanságból csatlakoztak az ellenség soraihoz, és vallási tanítóik szavait visszhangozva azt hirdetik, hogy Isten törvénye nem korlátozza többé az emberi családot. Jézus volt az a felhő- és tűzoszlopban megjelenő angyal, aki különleges utasításokat adott a zsidóknak arról, hogy tanítaniuk kell Isten törvényét, mely a föld alapjainak letételekor adatott, amikor a hajnalcsillagok együtt énekeltek és Isten minden gyermeke örömtől ujjongott.

Ugyanezt a törvényt jelentette ki saját szavával a Sínai-hegyen, nagy dicsőséggel: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között" (5Móz 6:6-8). Milyen türelmetlenek lesznek Isten törvényének megszegői, amikor valaki szóba hozza a törvényt. Zaklatásnak érzik, ha a törvényről esik szó.

Isten Igéjét hatástalanná teszik a hamis elgondolások és a hagyományok. Sátán a világ elé tárta az ő változatát az isteni törvényről, amit a világ el is fogadott, anélkül, hogy azt az "Így szól az Úr" alapelv mérlegére helyezte volna. A küzdelem Isten törvénye körül a mennyben kezdődött, majd Sátán kivettetésekor a földön is folytatódott és a harc a mai napig tart.

Egyre világosabban kell látnunk Istenre való ráutaltságunkat, hogy értékelni tudjuk a Megváltót és meg tudjuk Őt ismertetni másokkal is. Csak a megmentésünk érdekében leeresztett kötél hossza taníthatja meg nekünk törvényszegésünk mélységét. Szellemi képességeinket arra kellene összpontosítanunk, hogy megértsük azt a félelmetes romlást, amit a bűn hozott ránk. Törekedjünk annak az isteni tervnek megértésére, ami által visszakerülhetünk Isten pártfogásába. Szüntelen alázatban kellene tartania büszke szívünket annak a gondolatnak, hogy Isten egyszülött Fiának kellett eljönnie, hogy megvívja érettünk a harcot, s ezáltal erőre tehessünk szert az Ő nevében való győzelemre. A Kálvária keresztjére tekintve minden dicsekvés elhal ajkunkon és így kiáltunk fel: "Tisztátalan vagyok és méltatlan ilyen nagy szenvedésre, a megváltásomért fizetett ilyen drága árra."

Tudatlanság és önelégültség kéz a kézben járnak. Isten törvénye életünk szabályozására adatott és annak alapelvei messze hatóak. Nincs olyan bűn, nincs olyan szentségtelenség, amely kibújhatna a törvény ítélete alól. A nagy törvénykönyv igazságot, kizárólag igazságot tartalmaz, mert hibátlan pontossággal vázolja fel Sátán csalásának történetét és követőinek romlását. Sátán azt állította, hogy Isten törvényeinél és ítéleteinél jobbakat tud adni. Miután kizáratott a mennyből, hasonló kísérletet tett a földön is. Bukása óta erőfeszítéseket tesz a világ megtévesztésére. Romlásba akarja juttatni az embert, hogy ezzel bosszút álljon Istenen vereségéért és a mennyből való kivettetéséért. Igen kitartóan és állhatatosan törekszik arra, hogy Isten helyébe helyezze magát és eszközeit. Csapdájában foglyul ejtette a világot, és még Isten népe között is sokan tudatlanságban vannak eszközei felől, és megadják neki az általa kért lehetőséget a lelkek megrontásának munkájára. Nincs bennük égő vágy Jézus felemelésére és arra, hogy kijelentsék a veszendő sokaságnak: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29.)

Akik nem ismerik Isten uralmának a Sínai-hegyen kijelentett törvényeit, nem ismerhetik a Jézusban való igazságot sem. Krisztus feltárta a törvény messzeható alapelveit. Minden elrendelést ismertetett, példájával pedig minden követelményre rámutatott. Aki ismeri a törvényben lévő igazságot, az a Jézusban való igazságot is ismeri, és ha a Krisztusba vetett hit által engedelmeskedik Isten parancsolatainak, élete el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.

A törvény követelményeinek ismerete az utolsó reménysugártól is megfosztaná a lelket, ha az emberiségnek nem lenne Megváltója. De a Jézusban való igazság élet illata életre. Isten szeretett Fia azért halt meg, hogy saját igazságát tulajdoníthassa az embernek, nem pedig azért, hogy szabadságot adjon neki Isten szent törvényének a megrontására, ahogyan azt Sátán igyekszik elhitetni. Krisztusba vetett hit által az ember olyan erkölcsi erő birtokába juthat, amellyel képes ellenállni a gonosznak.

A megszentelődés egész élet munkája, s annak folyamatosnak kell lennie. Ez a munka azonban nem mehet végbe a szívben, ha az igazság bármely részére vonatkozó világosságot visszautasítjuk vagy elhanyagoljuk. A megszentelt lélek nem elégszik meg hiányos ismeretekkel, hanem arra vágyik, hogy a világosságban járjon és még nagyobb világossághoz jusson. Ahogy a bányász kutatja az aranyat és az ezüstöt, Krisztus követője is úgy keresi az elrejtett kincset - az igazságot. Világosságról világosságra jut, s így szüntelen gyarapodik ismeretben. Folyamatosan növekszik a kegyelemben és az igazság ismeretében. Énünket le kell küzdenünk! Minden jellemhibát fel kell ismerni Isten nagy tükrében. Van lehetőségünk meglátni, hogy az isteni mérték megítéli-e jellemünket, vagy sem.

Ha kárhoztat téged, akkor egyetlen út van számodra: bánd meg törvényszegésedet és higgy az Úr Jézusban, aki egyedül képes megtisztítani bűneidtől. Ha el akarjuk nyerni a mennyet, akkor engedelmeskednünk kell Isten követelményeinek. Nem küzdenek hiába azok, akik szabályosan küzdenek. Csak higgy az igazságban, ahogyan az Jézusban van, és erőt nyersz a sötétség erőivel vívott küzdelemre. A régi harcosok romlandó koronáért küzdöttek. Menynyivel inkább kellene küzdeni nekünk a romolhatatlan korona elnyeréséért!

Sátán romlásunk érdekében minden fortélyát és eszközét be fogja vetni. Ha együtt tartasz a könnyelműekkel és te is azt mondod, hogy már megmenekültél, és semmibe veszed Isten parancsolatait, akkor örökre el fogsz veszni. Jézusban olyan igazság van, mely csillapító örömöt jelent az engedelmesnek. Ez pedig a Szentlélek öröme. Hallgass tehát, nyisd meg elmédet és szívedet, és lásd meg az Isten trónjáról érkező fénysugarakat!

Ez nem a közömbösség, a gondatlanság vagy az élvezetek keresésének ideje. Krisztus hamarosan eljön nagy hatalommal és dicsőséggel. Elkészültél már? Szakítasz bűneiddel? Megszentelődsz az igazság által, mintegy a Krisztus imájára való válaszként? Krisztus így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság." (Jn 17:17.)

A szülőknek az Úr félelmében és intésében kellene nevelniük gyermekeiket, hogy megtanulják szeretni az Isten törvényét. Nem lehet túlbecsülni a fiatalkori keresztény élet előnyeit. A fiatalon kapott benyomások sokak számára olyan időállóak, mint az örökkévalóság. Isten parancsolatai és rendelkezései fiatalkorban íródnak legkönnyebben a szív táblájára. A gyermeknevelés háttérbe szorult. Krisztus igazságát nem úgy mutatják be nekik, ahogyan kellene.

Azért kaptunk próbaidőt, hogy jellemet formáljunk az örök életre. Szülők, milyen ünnepélyes az a gondolat, hogy gyermekeitek nevelése a ti kezetekben van! Tanítsátok őket úgy, hogy olyan jellemet formálhassanak, melyet Isten elismer, s ne olyat, mellyel Sátán és angyalai kedvük szerint játszhatnak! A felhő- és tűzoszlopból Jézus szólt népéhez és arra utasította őket, hogy tanítsák gyermekeiket szorgalmasan Isten parancsolataira. Kicsoda engedelmeskedik ennek a tanításnak? Kicsoda törekszik úgy nevelni gyermekeit, hogy Isten elismeréssel tekintsen rájuk? Ki gondol arra, hogy gyermekeinek minden talentuma és ajándéka Istené, és azokat teljességgel az Ő szolgálatára kellene szentelnie?

Anna az Úrnak ajánlotta Sámuelt, és Isten kijelentette magát neki gyermekkora és ifjúsága idején. Sokkal többet kell dolgoznunk a gyermekekért és a fiatalokért, mert Isten el fogja fogadni őket, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez az Ő nevében; hogy az igazságra tanítsák a távoli földeken élőket, akik a tévedések és babonák sötétségében járnak. Ha arra kényezteted gyermekeidet, hogy kielégítsék önző vágyaikat, szeressék a divatot, a hiúságot és büszkeséget melengessenek, akkor munkáddal csalódást okozol Jézusnak, aki végtelen árat fizetett megváltásukért. Jézus arra vágyik, hogy a gyerekek osztatlan szeretetettel szolgálják Őt.

Szülők, nagy munkát kell végeznetek Jézusért, aki mindent megtett értetek! Fogadjátok el vezetését és támogatását! Isten nem tartotta vissza tőletek a legjobb ajándékot, amit csak adhatott - egyszülött Fiát. Ne akadályozzátok a gyermekeket és a fiatalokat abban, hogy Jézushoz jöjjenek! Sátán acélbiztos kötelékkel akarja magához vonni a gyermekeket. Csak eltökélt, személyes törekvések által járhattok sikerrel, ha Jézushoz akarjátok őket hozni. A gyermekekért és a fiatalokért odaadóbban kellene munkálkodni, hiszen bennük van a gyülekezet reménysége. József, Dániel és társai, Sámuel, Dávid, János és Timótheus igazolják a tényt, hogy "a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme" (Péld 9:10).

Odaadóbb és határozottabb erőfeszítéseket kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy az Úr Jézus velünk lakozó tanácsosunk és megsegítőnk legyen. Az Isten Fia keresztjéről ragyogó világosság minden vándort haza vezethet. Krisztusnak van hatalma a szív megtisztítására és a jellem átalakítására. Minden igaz keresztény munkálkodjék a gyermekekért és a fiatalokért, hogy ők is megismerjék Jézus páratlan szeretetét! Ennek a szeretetnek a hatására a világ csábításai és ígéretei nem hatnak rájuk, és nem fognak elérendő hasznot látni az engedetlenség ösvényén. (The Review and Herald, 1890. június 17.)