Láttam azok helyzetét, akik ismerték a mai időre szóló igazságot, de semmibe vették azokat a látomásokat, melyek által az Úr a Biblia igazságától eltévelyedőket néhány esetben tanítani kívánta. Láttam, hogy a látomások elleni küzdelmükben nem a féreg, Isten beszédének gyönge közvetítője ellen, hanem a Szentlélek ellen harcoltak. Az kicsiny dolog volt, hogy Isten eszköze ellen szóltak, de veszélyes volt, hogy semmibe vették Isten Szavát. Láttam, hogy amikor tévedésükre látomásokon keresztül akart rámutatni, de ők tanításait ily módon nem voltak hajlandók elfogadni, akkor Isten saját, hibás útjukon hagyta őket, hadd gondolják, hogy nekik van igazuk mindaddig, miután a felismerés már túl késő. Azután láttam őket a nyomorúságuk idején, amint gyötrelmükben így kiáltottak Istenhez: "Miért nem mutattál rá hibáinkra, hogy kijavíthattuk volna azokat és elkészülhettünk volna erre az időre?" Ekkor egy angyal így szólt hozzájuk: "Atyám tanított benneteket, de ti nem kívántatok tanulni. Látomások által szólt, de ti kinevettétek hangját, így saját utatokra engedett, hogy saját dolgaitokkal foglalkozzatok" (Broadside, To Those Who Are Receiving the Seal of Living God, 1849. jan. 31).

Az elmúlt ötven évben gazdag erkölcsi értékek birtokába jutottunk. Isten figyelmeztető és tanító hangja folyamatosan szólt hozzánk a Szentlelken keresztül, hogy a Prófétaság Lelkét elfogadók hitét megerősítse. Ismételten utasítást kaptam, hogy írjam meg az Istentől kapott dolgokat, hogy azok megerősítsék népe hitét, állásfoglalásuk helyességét illetően. A sok éven át tartó küzdelem és megpróbáltatás nem mosta el, hanem inkább megalapozta a bizonyságtételek igazságát. A mű kezdetekor kapott kijelentést biztos tanításként kell követni a végső napokban is. Azok, akik közömbösek ezzel a világossággal és kinyilatkoztatással szemben, nem számíthatnak arra, hogy meg fognak menekülni abból a csapdából, amely az igazság megtagadóit botlásra, elesésre és elfogatásra ítéli majd. Ha alaposan tanulmányozzuk a Zsidókhoz írt levél második fejezetét, akkor megértjük, hogy mennyire fontos rendíthetetlenül ragaszkodnunk az Istentől jövő igazság minden alapelvéhez (The Review and Herald, 1907. július 18).

Hamarosan minden lehetőséget latba vetnek majd az Isten Lelkétől származó bizonyságtételek leértékelésére és kiforgatására. Ismernünk kell az egyenes, világos üzeneteket, melyeket Isten 1846 óta küld népének.

Lesznek olyanok, akik ugyan valamikor egyek voltak velünk a hitben, mégis új, idegen tanításokat fognak keresni, hogy valami különlegeset és újszerűt nyújthassanak az embereknek. Mindenféle hazugságokat szólnak majd, amelyeket úgy fognak beállítani, mintha azok White testvérnőtől származnának, hogy így embereket csapjanak be...

Azok, akik lényegtelennek tekintették az Úrtól érkező világosságot, nem fogják tudni hasznosítani annak tanításait.

Vannak olyanok, akik lelki vakságuk mértékének megfelelően, félremagyarázzák az Úr üzeneteit.

Némelyek feladják hitüket és az üzenetek igazságát hamisságnak nevezik majd.

Lesznek olyanok, akik nevetség tárgyává teszik az üzeneteket, ezzel Isten éveken át küldött világossága ellen tesznek majd, s a hitben gyengéket félrevezetik.

De másoknak nagy segítségére lesznek az üzenetek. Noha nem ők a személyes címzettek, mégis helyreigazítva érzik magukat, és kerülni fogják a különleges bűnöket... Mivel az Úr Lelke a kijelentésben van, a sokak gondolatában lévő kétség eltávozik majd. Maguk a bizonyságtételek adják meg értelmezésük kulcsát, mint ahogy a Biblia is magyarázza önmagát. Sokan mély komolysággal olvassák majd a rosszat feddő üzeneteket, hogy megtudják, mit kell tenniük megváltásuk érdekében... A Lélek késztetése által értelmük megvilágosodik, mivel az 1846 óta Isten népének küldött üzenetekben a Biblia igazsága világosan és egyszerűen van feltárva. Az üzenetek meg fogják találni helyüket a szívben, amit átalakulás követ majd (73. Levél, 1903).

Némelyek ítéletet gyakorolnak a Biblia felett, kijelentvén, hogy ez vagy az a rész - mivel nem érinti őket kellemesen - nem ihlettek. Nem tudják összehangolni azokat bölcseleti és tudományos elgondolásaikkal, azaz a "hamis nevű ismerettel" (1Tim 6:20). Mások más okból kérdőjelezik meg Isten Szavának bizonyos részeit. Így sokan járnak vakon az ellenség készítette úton. Egyetlen embernek sincs hatalmában ítéletet mondani a Szentírás felett. Ha valaki mégis ezt teszi, akkor azt a Sátán olyan légkörrel veszi körül, mely akadályozza a lelki növekedést. Aki bölcsnek érzi magát ahhoz, hogy bátorságot vegyen a Biblia boncolgatására, akkor annak bölcsessége Isten szemében balgaság lesz. Akkor tud majd valamit igazán, ha tudatlannak fogja érezni magát. Legelső leckéje a taníthatóság lesz. "...Tanuljátok meg tőlem" - mondja a nagy Tanító -, "hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11:29).

Ti, akik gáncsoskodó és vádoló lelkületre neveltétek magatokat és másokat, ne feledjétek, hogy Sátán példáját követitek. Amikor céljaitoknak megfelel, úgy kezelitek a bizonyságtételeket, mintha hinnétek abban. Olyankor idéztek belőlük, hogy a tetszésetek szerinti kijelentéseteket alátámasszátok. De mi történik akkor, amikor a világosság hibáitok kijavítására késztet? Mihelyt a bizonyságtételek ellenkeznek saját elgondolásaitokkal nagyon könnyelműen vetitek el azokat.

Senkihez nem méltó, hogy a kétkedés szavait vesse el itt-ott, hogy azok méregként hatoljanak mások elméjébe, s így meggyengítsék az Isten üzeneteibe vetett bizalmukat. Ezek az üzenetek segítették lerakni a mű alapjait; és feddés, figyelmeztetés, helyesbítés és bátorítás útján a mai napig kísérik tevékenységünket. Azt mondom mindazoknak, akik a bizonyságtételek útjába állnak, hogy Isten üzenetet küld népének, és ez az üzenet hangzani fog, akár akarjátok, akár nem. Ellenszegülésetek nem ártott nekem, de elszámolással tartoztok a menny Istenének, aki ezeket a figyelmeztetéseket és tanításokat küldte, hogy általuk népe megmaradjon az igaz úton. Felelnetek kell majd vakságotokért és azért, hogy botránykőként álltatok a bűnösök útjába.

"A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok" (Ésa 8:20). Még a Szentléleknek a szíven végzett munkáját is meg kell próbálni Isten Igéje alapján. A Szentírást ihlető Lélek mindenkor a Szentírás felé irányítja az embert (General Conference Daily Bulletin, 1891. április 13).

B. nevű férfi Michiganből, különös üzenettel kereste meg White testvérnőt. Azt mondta, Isten arra hívta el White testvérnőt, hogy töltse be azt a szerepet, amely Mózesé volt, neki pedig Józsué szerepét kell felvállalnia. Így kell munkájukat továbbvinni. Kettőjük egyesült munkája révén - mondotta -, hatalommal kell hirdetnünk az igazságot.

Ez az ember, mint sokan mások, azt a szabadságot vette magának, hogy sok bibliai igazsággal keverje össze saját üzenetét, olyan szakaszokat idézve, melyek szerinte a h.n. adventistákra vonatkoznak. Isten művével való kapcsolatom során sok hasonló emberrel találkoztam. Olyan bibliai részleteket ragadtak ki, melyeket ők Isten népére vonatkoztattak. Azt mondta, hogy be kell látnom szavai igazságát, hiszen mindent a Bibliából idéz.

"Igen" - mondtam - "valóban bibliai verseket gyűjtöttél és raktál egybe, de sok más emberhez hasonlóan te is kiforgatod az Írásokat, ilyen és olyan jelentést tulajdonítva az Igének, miközben tudom, hogy azok nem úgy értendők, ahogyan te magyarázod azokat.

Más megtévesztettekhez hasonlóan te is úgy gyűjtöttél össze fontos bibliai szakaszokat, hogy azokat a saját elképzelésednek megfelelően magyarázd. Bárki képes lenne félremagyarázni Isten Igéjét, majd azt állítani, hogy akik elutasították az értelmezést, magával az Úr üzenetével szegültek szembe, s így örökre eldöntötték sorsukat..."

A különböző hozzám érkező levelek alapján látom, hogy amikor a B-hez hasonló emberek azt állítják, hogy Isten küldte őket, olyanokhoz mennek, akiknek szinte - vagy egyáltalán - semmi kapcsolatuk sincs népükkel, akkor ezek az emberek készek minden olyat elfogadni, ami mennyei eredetűnek tűnik. Választ kérő levelek érkeztek hozzám. Tudom, hogy sok embernek megmutatta Isten a bizonyságtételt, de úgy válaszolt nekik, ahogy feltételezték és várták. Egy-egy mondatot kiragadva az adott szövegkörnyezetből, ami azonban megzavarja szegény lelküket; pedig ha teljességükben olvashatnák az üzenetüket, akkor meglátnák valódi értelmüket, és nem bizonytalanodnának el. Sok, állítólag White testvértől származó üzenet célja White testvérnő félremagyarázása. Olyan dolgok igazolására használják kijelentéseit, melyek nincsenek összhangban gondolkodásával és véleményével. Ez nagyon fárasztóvá teszi munkáját. Szóbeszéd jár egyik helyről a másikra White testvérnő szavait illetően, melyek tartalma minden ismétléskor tovább torzul. Ha White testvérnő mondani akar valamit, engedjétek őt szólni! Senkinek sem feladata, hogy White testvérnő szócsöve legyen... Kérlek benneteket, hagyjátok, mondja el White testvérnő saját üzenetét! Ő sokkal jobban fogja ezt tenni, mint bárki más, aki róla beszél (21. Kézirat, 1901).

Biztosak lehettek abban, hogy Isten nem munkálkodik olyan emberek által, akik hibát keresnek a bizonyságtételekben, valamint megkérdőjelezik azokat, és másokat is ki akarnak vonni azok hatása alól. Kétséget és hitetlenséget melengetnek azok, akik nem járnak körültekintően. Fájdalmas tudatában vannak annak, hogy életük nem állja ki Isten Lelkének próbáját, jöjjön az akár az Ő Igéje, akár bizonyságtételein keresztül. Ahelyett, hogy saját szívük állapota érdekében legelőször is az evangélium tiszta alapelveivel kívánnának összhangba jutni, ők inkább hibát keresnek, és azokat az isteni eszközöket kifogásolják, melyeket Ő azért adott, hogy népe általuk felkészüljön az Úr napjára.

Olykor megszólal egy kérkedő hang, mely nem kívánja a Biblia elvei alapján alakítani az életét, és mások jóindulatának megnyerésére törekszik. Milyen hamar oldalára állnak azok, akik nincsenek összhangban Isten munkájával. Az igazságban meggyökerezett megtértek semmi tetszetőst vagy kedvezőt nem fognak találni az efféle viselkedésben vagy tanításban. Azok viszont, akiknek munkája és jelleme nem makulátlan tiszta, akiknek szíve nem szent, akik szabadosak, akik családjukban barátságtalanok és az élet dolgaiban nem megbízhatóak - ezek nagy örömmel fogadják az újszerű kijelentéseket. Követői jelleméből mindenki leszűrheti tanításának természetét és a tanító kilétét.

Általában azoknak van a legtöbb ellenvetése a bizonyságtételekkel szemben, akik nem olvasták azokat; éppúgy, mint ahogy a Bibliában való hitetlenségükkel is azok dicsekednek, akik keveset tudnak annak tanításairól. Tudják, hogy a bizonyságtételek felelősségre vonják őket, s azok megtagadása biztonságérzetet ad bűnös útjukon. (Elhangzott az 1883-as Generál Konferencia istentiszteletén. - Notebook Leaflets, The Church, No. 6.)

Van valami a helytelenég és hitetlenség útján, ami megzavarja és megrontja az elmét. A hitetlenség és kételkedés annak érdekében való melengetése, hogy így igazoljuk magunkat az egyenes ösvényről való távozásunk miatt, mely sokkal könnyebb, mint a lelkünk megtisztításában való hit és engedelmesség. Amikor valaki késztetve érzi magát, hogy visszatérjen, akkor pókhálóban vergődő légyhez hasonlóan Sátán fogságában találja magát, ahonnan reménytelennek tűnik a szabadulás. Ritka eset, amikor valaki ki tud törni a gonosz ellenség csapdájából.

Miután az emberek egyszer hangot adnak a bizonyságtételekre vonatkozó kételyeiknek és hitetlenségüknek, erős kísértésük lesz arra nézve, hogy kitartsanak a mások előtt megvallott véleményük mellett. Elméletük és elképzelésük homályos ködként borulnak elméjükre, elzárva előlük az igazság mellett szóló bizonyítékok minden sugarát. A tudatlanságból, a büszkeségből vagy a bűnök szeretetéből fakadó kételyek olyan láncra verik a lelket, amely ritkán törik meg. Egyedül Krisztustól származhat olyan erő, mely ezt lehetővé teszi.

Isten Lelkének bizonyságtételei az Ő elhanyagolt Igéjére irányítják az emberek figyelmét. Aki nem figyelmez ezekre az üzenetekre, annak szívéből eltávozik a Szentlélek. Milyen más eszköze van Istennek arra, hogy elérje a tévelygésben járókat és megmutassa valódi állapotukat?

A bizonyságtételekben való hit meggyengítő hatásainak engedő gyülekezetek erőtlenek és botladozók. Néhány prédikátor azon munkálkodik, hogy magához vonzza az embereket. Amikor valaki megpróbál valamit helyesbíteni az ilyen prédikátorok gyakorlatában, akkor ők határozott kijelentéssel azt mondják: "A gyülekezetem elégedett a munkámmal."

Jézus azt mondja: "Minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek" (Jn 3:20). Ma is sokan tesznek így. Mivel a bizonyságtételek feltárják előttük bűneiket, nem kívánják olvasni azokat. Némelyek gyerekkoruktól kezdve részesültek a bizonyságtételek feddéseiben és figyelmeztetéseiben, de vajon elfogadták-e az igazságot és megújultak-e általa? Egyáltalán nem. Ma is ugyanazokban a bűnökben járnak, ugyanazokat a jellemhibákat hordozzák. Ezek a gonoszságok megcsorbítják Isten munkáját és rányomják bélyegüket a gyülekezetre. Isten szándéka, hogy a gyülekezeteket egységbe vonja, nem következhet be, mivel a tagok - különösen a nyáj vezetői - nem fogadják el a helyreigazítást.

Sokan vallják, hogy elfogadják a bizonyságtételeket, de ez életükben és jellemükben nem mutatkozik meg. Hibáik a megszokás által egyre erősödnek, és végül, mivel a gyakran érkező feddést figyelmen kívül hagyják, elveszítik önuralmukat és megkeményednek helytelen tetteikben. Amikor túl sokat dolgoznak, vagy valamilyen betegség éri őket, nincs erkölcsi erejük felülkerekedni azokon a gyengeségeiken, melyeket előzőleg nem győztek le. Felteszed a kérdést: "Nem mutatott-e rá Isten erre a hibádra évekkel ezelőtt?" A válasz így szól: "Igen, kaptam egy írott bizonyságtételt ezekről a dolgokról." - "Akkor miért nem változtattál helytelen szokásaidon?" - "Úgy gondoltam, hogy az engem feddő hibát követett el. Amit láttam, azt el is fogadtam, de amit nem értettem, azt az üzenetet küldő tévedésének tudtam be. Nem fogadtam el a feddést."

Néhány esetben az jelentette bizonyos emberek életének a vesztét, hogy éppen azokat a jellemhibákat hagyták figyelmen kívül, amelyek felismerésére és elhagyására Isten késztette őket. A világosság csatornáiként élhettek volna. Isten azt akarta, hogy éljenek, és ezért igazságos üzeneteket küldött számukra, hogy fizikai és lelki erejüket megőrizhessék az Ő szolgálatára. Ha elfogadták volna Isten tanácsát és mindenestől fogva olyanná váltak volna, amilyennek Ő akarta, akkor az igazság előrehaladásának tevékeny munkásai lettek volna, így elnyerhették volna szeretetét és bizalmát. De most a sírban alusznak, mert nem látták be, hogy Isten jobban ismeri őket, mint ők magukat. Gondolataik és útaik eltértek Isten gondolataitól és útaitól. Ezek az egyoldalú emberek, bárhol is tevékenykedtek, megrontották Isten művét. A felügyeletük alatt álló gyülekezetek meggyengültek.

Isten megfeddi az embereket, mivel szereti őket. Azt szeretné, hogy erősek legyenek ereje által, valamint kiegyensúlyozottan gondolkodjanak és jellemük kiteljesedjék... Ekképpen Isten nyájának példaképei lehetnének, egyre közelebb vezetvén őket a mennyhez, s így felépíthetnék Isten szent templomát (1. Kézirat, 1883).

Vannak, akik nem akarják befogadni a világosságot, hanem inkább a maguk választotta úton járnak, azért fogják kutatni a bizonyságtételeket, hogy valami olyat találjanak azokban, mely alátámasztja hitetlenségüket és engedetlenségük lelkületét. Ezzel a magatartásukkal a széthúzás lelkületét hozzák közénk, mivel az a lélek, ami a bizonyságtételek kifogásolására indítja őket, testvéreikre nézve is sugall majd valami kivetnivalót (73. Kézirat, 1908).

Sátán egyre jobban halad előre hazugságában, hogy elfordítsa az embereket az igazságtól. Legutolsó csalása az Isten Lelke bizonyságtételeinek hatástalanítása lesz. "Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul..." (Péld 29:18). Sátán - különböző módszereket és eszközöket használva - elmés munkát fog végezni, hogy megingassa Isten maradék népének az igaz bizonyságtételekbe vetett hitét (12. Levél, 1890).

Sátáni gyűlölet támad a bizonyságtételek ellen. Sátán célja az lesz, hogy megbolygassa a gyülekezetek bizonyságtételekbe való hitét, mivel másképp nem tudná csalásait olyan egyszerűen a lelkekre hozni, ha azok figyelmeznének Isten Lelkének feddéseire és tanácsaira (40. Levél, 1890).