Minden szolgálat lényege, hogy az ént figyelmen kívül helyezze, és helyette Krisztusról beszéljen. Minden munkásnak arra kell törekedni, hogy szóval, tettel és tanítással Krisztust magasztalja fel (109. Kézirat, 1897).

Az igazság útján járó munkásoknak Krisztus igaz életét kellene szemléltetniük, mint olyan értékes világosságot, ami nem új ugyan, de amely egy időre elkerülte az emberek figyelmét. Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt igazságot: "Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért" (1Jn 4:10).

Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt. ... Micsoda szeretet, micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri!

Isten törvénye valóban Isten szeretetét tárja fel, ha azt Jézusban való igazságként hirdetik. Krisztusnak erről a bűnös világnak felkínált ajándékáról kiemelten kell szólni minden beszédben. Nem csoda, hogy a hideg és élettelen módon megjelentett igazság nem eredményezte a szívek gyógyulását. Nem csoda, hogy az Isten ígéreteibe vetett hit megingott, amikor prédikátorok és szolgálattevők nem mutatták be Jézus Isten törvényéhez való viszonyulását! Gyakran kellett volna biztosítani a népet arról, hogy "aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:32).

Mivel Isten szeretete az, ami megtérésre indít, Sátán eltökélt szándéka azt elérni, hogy az emberek ne figyeljenek fel Istennek egyszülött Fia feláldozásában megnyilvánuló szeretetére. Milyen eredménnyel fogjuk tudni bemutatni a világnak Isten mély és értékes szeretetét? Egyedül akkor járhatunk sikerrel, ha képviselni tudjuk, hogy olyan "...nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" (1Jn 3:1). Szóljunk így a bűnöshöz: "Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29). Ha Jézust az Atya képviselőjeként mutatjuk be, akkor el fogjuk tudni tüntetni azt az árnyat, amit Sátán azért vet ösvényünkre, hogy ne ismerjük fel Isten - Krisztusban megnyilvánuló - kibeszélhetetlen szeretetét és kegyelmét. Tekintsetek fel a Kálvária keresztjére, mely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének és korlátlan szeretetének mindenkori bizonyítéka (154. Kézirat, 1897)!

Krisztus, a nagy tanító, számtalan témát választhatott beszédei tárgyául, de ezek közül egy olyan sem volt, amin annyit időzött volna, mint a Szentlélek kitöltetésén. Nagyszerű dolgokat jövendölt a gyülekezet számára ezzel kapcsolatban. Ennek ellenére erről esik a legkevesebb szó. Ez a legkevésbé beteljesedett ígéret. Időnként elhangzik ugyan egy-egy igehirdetés a Szentlélekről, de ilyenkor a téma további átgondolása rendre elnapolódik (21. Kézirat, 1891).

A prédikátoroknak egyszerűbb, tisztább módszerre van szükségük a Jézusban való igazság bemutatásához. Nekik maguknak is teljesebben kell érteniük a megváltás nagyszerű tervét ahhoz, hogy hallgatóik figyelmét a földiekről a lelki és örökkévaló dolgokra tereljék. Sokan akarják tudni, hogy mit kell tenniük üdvösségük érdekében. Világos magyarázatot akarnak hallani a megtéréshez vezető lépcsőfokokról. Egyetlen olyan prédikációnak sem szabadna elhangoznia, mely legalább egy elkülönített részében ne szólna világosan arról az útról, amelyen a bűnösök Krisztushoz járulhatnak szabadulásért. Az Ige hirdetőinek Krisztusra kellene rámutatniuk, mint ahogyan János tette; és megindító egyszerűséggel, szívükben Jézus szeretetével telve azt mondaniuk, hogy "íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit". Erőteljes és komoly felhívásokat kell intézni a bűnösökhöz, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg.

Mielőtt azonban beszélni kezdenének, azoknak is megtérésre van szükségük, akik a munkának ezt a részét eddig figyelmen kívül hagyták. Akiknek szíve megtelik Krisztus szeretetével és Igéjének értékes igazságaival, azok képesek lesznek arra, hogy ót és újat hozzanak elő Isten kincsesházából. Nem lesz idejük anekdotákat mondani. Nem fognak szónokiasságra törekedni, hogy olyan magasra szárnyaljanak, ahová a hallgatóságot nem vihetik magukkal. Egyszerű nyelven és megindító komolysággal fogják bemutatni a Jézusban való igazságot (The Review and Herald, 1887. február 22).

A prédikátoroknak és a népnek is szent jelentőségű munkát kell elvégezniük! Tanulmányozniuk kell Isten népe útjának történetét! Nem szabad megfeledkezniük arról, ahogyan Isten a múltban vezette népét! Meg kell újulniuk! Elő kell számlálniuk azokat az igazságokat, amik elértéktelenedtek azok számára, akiknek nem volt személyes tapasztalatuk arról az erőről és világosságról, ami segítette azok megértését. Ezeket az igazságokat eredeti frissességükben kell a világ elé tárni (22. Kézirat, 1890).

Minden ember sorsáért jó és gonosz angyalok küzdenek. Maga az ember dönti el, hogy melyik fél jut győzelemre. Felhívom Krisztus szolgálattevőinek figyelmét, hogy értessék meg az angyalok szolgálatáról való igazságot mindazokkal, akik hallótávolságukba kerülnek! Ne merüljetek valószerűtlen képzelgésekbe! Egyedüli biztonságunk Isten írott Igéjében van. Úgy kell imádkoznunk, ahogyan Dániel, hogy minket is mennyei lények őrizzenek (201. Levél, 1899).

Sok vitázó hangvételű prédikáció hangzik el, és ezek ritkán lágyítják és nyerik meg a lelket. ... Minden küldöttnek feladatának kellene tartania, hogy Krisztus teljességét mutassa be. A beszéd száraz és lélektelen, ha nincs benne szó Krisztus igazságának ingyen ajándékáról. Ilyenkor a hívek nem kapnak eledelt. "És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában" (1Kor 2:4). Az evangélium velős és kövér eledel. Jézus az élő központja mindennek. Minden prédikációban szóljatok Krisztusról! Időzzetek Jézus Krisztus értékein, kegyelmén és dicsőségén, mert a lelkekben kiformálódó Krisztus a dicsőség reménysége (15. Levél, 1892).

Legyetek óvatos hírvivők! Ne akarjatok új elméleteket hallani és elfogadni, mert azok gyakran olyanok, melyeknek soha nem kellett volna a gyülekezetbe kerülniük! Ne tegyetek dicsekvő és önmagasztaló kijelentéseket! Hadd hangozzék Isten Igéje igazság által megszentelt ajkakról! Minden prédikátornak hirdetnie kell a Jézusban való igazságot. A prédikátoroknak meg kell bizonyosodniuk kijelentéseik igazságáról, és Isten Igéjét a Szentlélek vezetésével kell használniuk! Testvérek, járjatok és dolgozzatok körültekintően Isten előtt, hogy példátok következtében senki ne váljon csalás áldozatává. Jobb lenne számotokra, ha sosem születtetek volna meg, mintsem hogy egy lelket is félrevezessetek.

A magukat Isten szolgáinak vallóknak szorgalmasan kell törekedniük olyan élet elérésére, amelybe bűn, fájdalom és bánat nem léphet be! Alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt készségesnek kell lenniük!

Isten olyan reformátorokat hív, akik erőteljes és lelkesítő szavakat szólnak a szószékről. Sokszor ahelyett, hogy a Lélek ereje által Isten Igéjét hirdetnék, saját erejük által saját szavaikat hirdetik, majd megbántva érzik magukat, mert mondanivalójuk nem talál kellő lelkesedésre. Ilyenkor fordul elő, hogy olyan szavakat szólnak, melyek keserűséget és ellenállást váltanak ki hallgatóikból. Testvéreim, fogadjátok el a tanácsot! Efféle szavak nem hagyhatják el Krisztus követeinek ajkát. A megszentelt ajkak reformációt fognak előidézni, nem pedig keserűséget. Az igazságot Krisztus szelídségével és szeretetével kell hirdetni (348. Kézirat, 1097).

Imádkoznunk kell az isteni megvilágosításért ugyanakkor óvatosan kell fogadnunk mindent, amit új világosságként tárnak elénk! Vigyáznunk kell, nehogy az új igazság kutatásának ürügyén Sátán elfordítson bennünket Krisztustól és a jelenhez szóló értékes igazságoktól! Isten megmutatta nekem, hogy az ellenség módszere az, hogy a gondolatokat valami olyan homályos és lényegtelen pontra terelje, amely felől nincs világos kijelentés, vagy amely üdvösségünk szempontjából nem lényeges. Ez válik azután a mindenkori témává, a "jelenvaló" igazsággá, miközben a saját feltevések és kutatások az addiginál csak még homályosabbá teszik a dolgokat. Ezzel megzavarják mindazok gondolkodását, akiknek pedig az igazság megszentelése által az egységre kellene törekedniük (7. Levél, 1891).

Senki ne tárjon fel tetszetős, tudományos elméleteket, hogy általuk álomba ringassa Isten népét! Ne öltöztessétek fel a napjainknak szóló ünnepélyes, szent igazságot az emberi bölcsesség valamiféle cifra köntösébe! Akik eddig ezt tették, hagyjanak fel vele és könyörögjenek Istenhez, hogy mentse meg őket a félrevezető meséktől!

Nem a tetszetős, megtévesztő elméletek indítják meg a szívet, hanem a Szentlélek élő ereje. A képzeletszőtte értelmezés nem az élet kenyere. Nem tudja megmenteni a lelket a bűnből.

Krisztus azért jött el a mennyből, hogy megváltsa az emberiséget. Azokat a tanításokat hirdette, melyeket Istentől kapott. Az általa kijelentett igazságokat - ahogyan azok az Ó- és Újszövetségben találhatók - nekünk ma az élő Isten szavaként kell hordoznunk.

A Szentíráshoz forduljanak azok, akik az élet kenyerét óhajtják, és ne véges, tévedő emberekhez! Adjátok az embereknek az élet kenyerét, amit Krisztus hozott nekünk a mennyből! Ne keverjetek tanításaitokhoz emberi feltevéseket és találgatásokat! Bárcsak mindenki fel tudná mérni, milyen szüksége van arra, hogy Isten Fiának testét egye és vérét igya, és szavait élete valóságává tegye (44. Kézirat, 1904).

Mindennap arra vágyom, hogy legyen erőm kétszer annyi munkát elvégezni. Erőt és bölcsességet kértem az Úrtól, hogy újra kiadhassuk azoknak a tanúságtevőknek az írásait, akik üzenetünk hirdetésének kezdetén hitünk erősségei voltak. Ők elfogadták az 1844 után nyert világosságot és annak megfelelően is jártak. Amikor a magukat új világosság hirdetőinek valló emberek csodálatos üzenetekkel álltak elő a Szentírás különböző pontjait illetően, akkor a Szentlelken keresztül olyan határozott bizonyságtételeket kaptunk, melyek megakadályozták azoknak az üzeneteknek a hatását, amiknek hirdetésére például G. vén is odaszentelte idejét. Ez a szegény lélek tudatosan munkálkodott a Szentlélek által megerősített igazsággal szemben.

Amikor Isten ereje bizonyságot tesz az igazság mellett, akkor az örökké igazság marad. Az Isten világosságának ellentmondó utólagos feltételezéseknek nincs létalapja. Emberek állnak elő olyan bibliaértelmezésekkel, melyek számukra az igazságot jelentik, a valóságban azonban nem az. A napjainkra szóló igazságot hitünk alapjaként adta nekünk Isten. Ő maga tanította nekünk az igazságot. Itt is, ott is jön valaki, olyan új világosságot hirdetve, mely ellentmond annak a világosságnak, amit Isten a Szentlélek által jelentett meg. Néhányan még mindig élnek azok közül, akik átélték az igazság megalapozásának tapasztalatát. Isten kegyelmesen megtartotta életüket, hogy újból és újból elismételhessék ami velük történt, mint ahogy János apostol is tette egészen élete végéig. Az elhunyt zászlóvivőknek most írásaikon keresztül kell szólniuk. Utasítást kaptam arra nézve, hogy hangjukat így tegyük hallhatóvá. Így kell bizonyságot tenniük a jelenhez szóló igazságról.

Nem kell elfogadnunk azok szavait, akik olyan üzenettel állnak elő, amely ellentmond hitelveinknek. Az ilyenek egybegyűjtenek bizonyos igeverseket, s azokat elméleteik alátámasztására alkalmazzák. Ez történt ismételten az elmúlt ötven évben. A Szentírás, Isten szava az, amit tisztelet illet. Súlyos hiba történik, ha Isten Igéjének alkalmazásakor egyetlen oszlop is elkerül arról az alapról, ahol azt Isten az elmúlt ötven év során őrizte. Aki ezt teszi, semmit nem tud a Szentléleknek arról a nagyszerű munkájáról, ami erővel töltötte meg az Isten népéhez szóló üzeneteket.

G. testvér bizonyítékai nem megbízhatóak. Ha azokat elfogadnánk, akkor a hitünk alapjait képező igazságokat rombolnánk le.

Határozottnak kell lennünk ebben a dologban, mert nem állják meg helyüket azok a pontok, melyeket ő a Bibliából bizonyítani próbál. Az általa alkalmazott Igék nem tudják igazolni, hogy Isten népének múltbeli tapasztalata megtévesztés lett volna. Az igazság velünk volt és Isten angyalai vezettek. A szenthelyről szóló tant a Szentlélek irányítása által jelentettük ki. Ékesszólás lenne, ha mindenki csöndben maradna hitünk azon történetét illetően, melyben semmi szerepük nem volt. Isten soha nem mond ellent önmagának. Helytelen dolog hamis kijelentések alátámasztására használni a Bibliát. Újra és újra jönni fog valaki, állítása szerint valami nagyszerű világosságot hozva, de mi a régi útjelzőkhöz tartjuk magunkat [1 János 1:1-10 idézve].

Isten utasítása szerint el kell mondanom, hogy ezeket a szavakat napjainkra vonatkoztatva olvashatjuk, mert elérkezett az idő, amikor nevén kell neveznünk a bűnt. Megtéretlen, saját dicsőségüket kereső emberek akadályoznak munkánkban. Az általuk igazságnak nevezett új tanok elindítóiként szeretnének ismertté válni. Ezeknek a tanoknak az elfogadása annak az igazságnak a megtagadásához vezetne, amit Isten adott népe számára, és amit az elmúlt ötven évben a Szentlélek ereje támogatott (324. Kézirat, 1905).

"Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét." Tanuljatok meg úgy bánni a kijelentett igazságokkal, hogy azok eledelhez juttathassák Isten nyáját.

Találkozni fogunk még olyanokkal, akik hiábavaló képzelgéseknek adnak helyet gondolataikban olyan dolgokról, melyekről Isten Igéje semmit nem mond. Isten a legegyszerűbb nyelven szólt minden olyan téma kapcsán, ami a lélek megváltására vonatkozik. Azt akarja, hogy tagadjunk meg mindenféle álmodozást, és menjünk dolgozni az Ő szőlőskertjébe. El fog jönni az éjszaka, amikor senki nem dolgozhat majd. Tegyétek félre a hiábavaló ábrándozást! Dolgozzatok, vigyázzatok és imádkozzatok! Tanulmányozzátok a kijelentett igazságokat! Krisztus fel szeretne számolni minden üres merengést életünkben. Az aratásra érett mezőkre irányítja figyelmünket. Ha nem munkálkodunk teljes odaadással, akkor a felelősség terhe végérvényesen el fog söpörni bennünket...

Az apostolok idejében a legbalgább tévtanításokat hirdették igazságként. A történelem ismétli és ismételni fogja magát. Mindig lesznek olyanok, akik ugyan látszólag lelkiismeretesek, mégis inkább az árnyékba kapaszkodnak (mert azt jobban szeretik), s nem a lényegbe. Az igazság helyett elfogadják a hamisat, mert az új köntösben jelenik meg, ami - úgy vélik - valami csodálatos dolgot takar. De ha a köntös szétlebben, kitetszik alóla az üresség (The Review and Herald, 1901. február 5).

Időzzetek ama tanításoknál, amelyeknél Krisztus időzött! Tárjátok azokat úgy az emberek elé, ahogyan Ő tette. Azoknál a kérdéseknél időzzetek, melyek örök életeteket érintik! Az ellenség terve az, hogy a gondolatokat elterelje Isten Igéjéről, és hogy újszerű és különös dolgok által nézeteltérést teremtsen. Dolgait úgy tünteti fel, mintha azoknak nagy jelentősége volna. De azok a dolgok, amiket nem érthetünk meg világosan, számunkra tizedannyira sem fontosak, mint az Isten Igéjének olyan igazságai, melyeket tisztán érthetünk és átültethetünk a mindennapi életünkbe. Tanítsuk azokat a leckéket az embereknek az Újszövetség Igéit felhasználva, melyeket Krisztus tanított! Isten igazságának nyelve rendkívül egyszerű (16. Levél, 1903).

Némelyek olyan témákon időznek, amelyekre a hit tökéletesedése szempontjából nincs szükség. Az ilyen dolgok tanulmányozására nincs időnk. A véges elme sok mindent nem tud megérteni. Az igazságokat nem a saját értelmezésünk alapján kell elfogadnunk, és nem nekünk kell megmagyarázni azokat. Kinyilatkoztatás tárja őket elénk, amit fenntartás nélkül, és a végtelen Isten szavaként kell fogadnunk. Minden őszinte érdeklődő kötelessége, hogy kikutassa a Jézusban való igazságot. Vannak olyan dolgok, melyeket az emberi elme nem képes felfogni és értelmezni anélkül, hogy ne szorítkozna emberi következtetésekre és magyarázatokra. Ha viszont azt teszi, tevékenysége nem lehet élet illata életre.

Határozottan és tisztán tárulnak azonban elénk azok az igazságok, melyek a lélek megváltására vonatkoznak, és amelyeknek gyakorlati életünkben meg kell nyilvánulniuk (8. Levél, 1895).