Krisztus, isteni Bűnhordozónk

Isten parancsolatai minden részletre kiterjedőek: néhány szóban képesek megfogalmazni az ember minden kötelességét. "Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. ... Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mk 12:30-31). Ezek a szavak Isten törvényének hosszúságát, szélességét, magasságát és mélységét fejezik ki, mert Pál kijelenti: "A törvénynek betöltése a szeretet." (Róm 13:10.) A bűn egyedüli meghatározása a Biblia szerint: a törvénytelenség (1Jn 3:4). Isten Igéje kijelenti: "Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róm 3:23). "Nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is" (Róm 3:12). Sokan be vannak csapva szívük állapotát illetően. Nem veszik észre, hogy az emberi szív mindennél csalárdabb és elkeserítően gonosz. Saját igazságukkal vonják körül magukat és megelégednek a saját emberi mértékük kijelölte jellemszint elérésével. Az isteni mérték elérése nélkül azonban végzetes bukásokban van részük, saját erőből pedig nem képesek eleget tenni Isten rendeléseinek.

Hiába mérjük magunkat saját magunkhoz vagy bárki máshoz! Hiába mondjuk, hogy mi is vagyunk olyan jók mint ez vagy az az ember! Az ítéletkor megválaszolásra kerülő kérdés így hangzik: Eleget teszünk-e a magasságos menny elvárásainak? Elérjük-e az isteni mértéket? Összhangban van-e szívünk a menny Istenével?

Az emberi család áthágta Isten törvényét, és törvényszegőként az ember reménytelen romlásba kerül, mert Isten ellenségévé lesz, akinek semmi jóra sincs ereje. "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). Isten erkölcsi tükrébe, a szent törvénybe tekintve az ember bűnösnek látja magát, meggyőződik gonosz állapotáról és reménytelen végzetéről, amit a törvény igazságos ítélete mér rá. Isten azonban nem hagyja a reménytelen embert csüggedni bűnei következtében, mert az, aki az Istennel volt egyenlő, feláldozta életét a Kálvárián, hogy megmentse a törvényszegőt a kárhozattól. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).

Jézus volt a menny magasztaltja, a kívánságát örömmel teljesítő angyalok parancsnoka. "Az Atya keblén" (Jn 1:18) egy volt Istennel, mégsem tartotta kívánatos dolognak az Atyával való egyenlőséget, amíg az ember bűnökben és nyomorúságban vesztegelt. Lelépett trónjáról, letette koronáját és királyi jogarát, és emberi természetet öltött isteni természetére. Egészen a kereszthalálig alázta magát, hogy az ember felmagasztaltan ülhessen Vele együtt királyi székében. Tökéletes és végtelen áldozatunk, hatalmas Megváltónk Ő, aki mindenkit képes megváltani teljesen, ha Istenhez jönnek általa. Azért jött, hogy szeretetben mutassa meg az Atyát, megbékítse az embert Istennel, és Teremtőjének képmása szerint új teremtéssé tegye őt.

Jézus a mi engesztelő áldozatunk. Önmagunkért nem végezhetünk engesztelést, de hit által elfogadhatjuk az értünk hozott engesztelő áldozatot. "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen" (1Pt 3:18). "Tudván, hogy nem veszendő holmin váltattatok meg..., hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1:18-19). A Megváltó végtelen lemondás és leírhatatlan szenvedés árán tette számunkra elérhetővé a megváltást. Világunkban megvetésben volt része, hogy csodálatos leereszkedése és megalázkodása révén felmagasztalhassa az embereket, hogy azok örökkévaló dicsőségben és örömben részesülhessenek a mennyben. Harminc éves földi életútja idején szívét felfoghatatlan gyötrelem hasogatta. Életét a bölcsőtől a keresztig bánat és fájdalom árnyékolta. A fájdalmak férfia és betegség ismerője volt, s olyan szívfájdalmat állt ki, melynek elmondására emberi nyelv nem alkalmas. Jogosan kérdezhette volna: "Van-e olyan bánat, mint az én bánatom?" (JerSir 1:12). Az egész világ bűneit lelkére vette, noha tökéletes gyűlölettel gyűlölte a bűnt. Elhordozta a bűnösök büntetését, noha Ő sosem vétkezett. A törvényszegő helyetteseként ajánlotta fel magát, noha ártatlan volt. Minden bűn a világ Megváltójának isteni lelkére nehezedett. Ádám fiainak és leányainak gonosz gondolatai, szavai és cselekedetei tőle követeltek elégtételt, mert az ember helyettesévé vált. Noha nem Ő követte el a bűnöket, az ember törvényszegései lelkét marták és szaggatták. Aki bűnt nem ismert, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne.

Isteni helyettesünk önként vetette alá lelkét az igazság ítéletének, hogy mi el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Krisztus mondta: "Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." (Jn 10:17-18.) Sem földi ember, sem mennyei angyal nem tudta volna lefizetni a bűn büntetésének árát. Jézus volt az egyedüli, aki meg tudta menteni a lázadó embert. Jézusban az isteni és az emberi természet összefonódott, és ez tette hatékonnyá a Kálvária keresztjén hozott áldozatot. A kereszten irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.

Amint a bűnös a kereszten haldokló Megváltóra tekintve felismeri a szenvedő isteni mivoltát, az a kérdés merül fel benne, hogy miért volt szükség erre a nagy áldozatra? A kereszt Isten szent törvényére mutat, melyet az ember megszegett. Krisztus halála kikezdhetetlen érv a törvény változhatatlansága és igazságossága mellett. Ésaiás így prófétál Krisztusról: "...a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." (Ésa 42:21.) A törvénynek nincs hatalma arra, hogy megbocsásson a gonosztevőnek. Feladata abban áll, hogy rámutasson az ember hibáira, hogy az felismerje: Megváltóra van szüksége, aki az ő helyettese, jótállója és igazsága. Jézus magára vette a törvényszegő bűneit, s ezzel megadja neki azt, amire szüksége van. "És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5). Az Úr lecsaphatott volna a bűnösre és végleg megsemmisíthette volna, de a drágább utat választotta. Csodálatos szeretete, hogy egyszülött Fiát adta a világ bűneinek elhordozásáért, reményt ébreszt a csüggedőben. Mivel az egész mennyet odaadta ebben az egy ajándékban, semmilyen szükséges segítséget nem tart vissza az embertől, hogy az elnyerje a megváltás serlegét és Isten örökösévé, Krisztus társörökösévé váljék.

Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét és minden ember szívét Magához vonzza. "És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok" (Jn 12:32). Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó szeretetére. Isten üzenetet üzenet után küld az embernek, melyek által bűnbánatra készteti, hogy megbocsáthasson neki és bocsánatot írhasson neve mellé. Ne bánjuk-e meg bűneinket? Ne figyelmezzünk-e az Úr kérleléseire? Figyelmen kívül hagyjuk-e kegyelmének ajánlatait és visszautasítsuk-e szeretetét? Ha így lenne, akkor az ember elvágná magát attól a közvetítőtől, aki által örök életet nyerhet, mert egyedül Isten bocsáthat meg a bűnbánó bűnösnek. Szeretetének bemutatása és Lelkének késztetése által bűnbánatra kérleli az embert. A bűnbánat Isten ajándéka. Isten először bűnbánatra készteti azt, akinek megbocsát. Az ember legédesebb öröme Isten törvényének áthágása miatt érzett bűnbánatából és a Krisztusban mint a bűnösök Megváltójában és Közbenjárójában való hitéből ered. Krisztus azért vonja Magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus hívására és kegyelmébe helyezi életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet.

Krisztus azért jött, hogy feltárja a bűnösnek Isten igazságát és szeretetét, s ezáltal bűnbánatot és bűnbocsánatot adhasson Izraelnek. Amikor a bűnös a keresztre tekint, meglátja Jézust, amint a törvényszegő bűneinek terhét hordozva elszenvedi a bűnök büntetését. A kereszthalálban és Istennek a bukott emberek iránti szeretetében felismeri, hogy mennyire gyűlöletes dolog a bűn Isten szemében, és ez bűnbánatra készteti a szent, igaz és jó törvény megrontása miatt. Hitet gyakorol Krisztusban, mert az isteni Megváltó helyettese, jótállója és közbenjárója, vagyis életének központja lett. A bűnbánó bűnösnek Isten megmutathatja kegyelmét és igazságát, valamint bűnbocsánatban és szeretetben részesítheti.

De Sátán mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a lélek kiszabadulhasson a bűn fogságából. Isten a menny legnagyszerűbb ajándékát adta Fiában, s így a menny kincsei a mi rendelkezésünkre állnak, Sátán mégis úgy mutatja be Istent a bűnbánó lélek előtt, mint aki rideg és kérlelhetetlen, aki nem hajlandó megbocsátani a törvényszegőnek. Időnként olyan emberektől kapok levelet, akik kétségbe vannak esve bűneik miatt. Némelyek ezt írták: "Attól tartok nincs ami segítsen. Van valami remény számomra?" E szegény lelkekhez ez az üzenet szól: "Bízzál Istenben! Az Atyának van elég kenyere számodra, és még maradék is lesz. Kelj fel és menj az Atyához, már távolról várni fog rád! Szeretetben és együttérzésben lesz részed!"

Amikor az ellenség özönvízként tör rád és el akar veszteni bűneid gondolatával, mondd ezt neki: "Tudom, hogy bűnös vagyok. Ha nem lennék, nem mehetnék a Megváltóhoz, mert Ő azt mondja: ‚Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre' (Mk 2:17). Jogom van tehát Jézushoz jönni, mivel bűnös vagyok. Bűnös és szennyezett vagyok, de Ő elszenvedte a megalázást és a halált, elhordozta az átkot helyettem. És én megyek. Én hiszek. Hivatkozom biztos ígéretére, miszerint ‚aki hisz őbenne nem vész el, hanem örök élete van' (Jn 3:16)."

Figyelmen kívül hagyja-e Isten a töredelmes lélek efféle perbeszédét? - Nem, soha! Krisztus szenvedése és halála bebizonyította emberek iránti határtalan szeretetét. Ő készséges és képes megmenteni a végsőkig mindazokat, akik Istenhez jönnek általa.

Jöjj tehát Krisztushoz mint egy kisgyermek, és borulj le lábainál. Mivel Jézus mindenkor közel van hozzánk, nincs szükség arra, hogy felmenjük a mennybe és lehozzuk vagy hogy lemenjünk a sírba, hogy felhozzuk magunkhoz. Jézus így szól: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem." (Jel 3:20.) Milyen örömmel birtokolná Jézus lelkünk templomát, ha hagynánk! A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik és kopogtat. Miért nem lép be? - Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját. Amikor engedünk annak, hogy feladjuk bűneinket és beismerjük vétkeinket, a lélek és a Megváltó közötti akadály elhárul. (The Signs of the Times, 1892. december 5.)