Amikor Isten emberi szóvivői engedelmeskednek annak a parancsnak, hogy menjenek és hirdessék az igazságot, akkor az Úr új életerőt fog adni művének. Aki kijelentette, hogy igazsága örökké fényleni fog, olyan hűséges küldöttek által munkálkodik, akik határozott hangon szólaltatják meg a trombitát. Az igazságot bírálat, gúny és megvetés fogja érni, de minél közelebbről vizsgálják meg és teszik próbára, az annál ragyogóbban világít majd.

Népünknek, szilárdan kell állnia az örökkévaló igazság oldalán, mint ami már sok próbát és nehézséget kiállt! Hitünk biztos oszlopaiba kell kapaszkodnunk. Az igazság Isten által feltárt alapelvei képezik hitünk egyedüli valóságos alapzatát. Azok által vagyunk azok, akik vagyunk. Az idő múlása nem csökkentette értéküket. Az ellenség szüntelen arra törekszik, hogy kimozdítsa ezeket az igazságokat eredeti alapjukból, és hamis tanokkal cserélje fel azokat. Minden lehetségest meg fog próbálni csalárd tervei véghezvitelére. Az Úr azonban olyan gondolkodó embereket fog támasztani, akik ezeket az igazságokat az isteni elgondolás szerint fogják hirdetni.

Mennyei küldött tárta elém, hogy az Élő templom című könyv gondolatmenete nem helyes, és akik nem állnak szilárdan a jelenvaló igazság alapelveinek talapzatán, azokat félre fogja vezetni. A könyv nem egyéb, mint emberi találgatás Isten személyiségét és jelenlétének helyét illetően. A világon senkinek nincs joga ahhoz, hogy ezen a kérdésen töprengjen. Minél több képzeletszőtte elméletről esik szó, az ember annál kevesebbet fog tudni Istenről és a lelket megszentelő igazságról.

Némelyek azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy magyarázzam meg az Élő templom című könyvben leírtakat. Azokat azonban nem lehet megmagyarázni. A könyv kijelentései nem nyújtanak igaz istenismeretet. Az írás tele van bibliai idézetekkel, melyeket a szerző úgy használ, hogy általuk a hamisat igazként tüntesse fel. A hamis elméletek olyan tetszetősen jelennek meg, hogy azok - ha nem vigyáznak - sokakat elhitetnek majd.

Nincs szükségünk ennek a könyvnek a misztikumára. Azok, akik szóba állnak ezekkel az okoskodásokkal, hamarosan olyan helyzetben fogják találni magukat, melyben szólhat velük az ellenség és eltávolíthatja őket Istentől. Az Úr feltárta előttem, hogy a könyv szerzője hamis úton jár. Szem elől tévesztette a napjainkra szóló jellegzetes igazságokat. Nem tudja merre visznek léptei. Az igaz és a hamis ösvény szorosan egymás mellett halad, és így a kettő egy és ugyannak tűnhet azok számára, akiket nem a Szentlélek vezet, s akik emiatt nem képesek arra, hogy különbséget tegyenek az igaz és a hamis között.

Az Élő templom című könyv megjelenésekor éjszakai látásban olyan képek jelentek meg előttem, melyek valamiféle veszély közeledtét jelezték. A veszélyre úgy kellett felkészülnöm, hogy megírjam az Isten által elém tárt alapelveket hitünket illetően. Eljutott hozzám az Élő templom egy példánya, de a könyvtáramban maradt olvasatlanul. Az Úrtól kapott világosság alapján tudtam, hogy a könyv némely kijelentése nem nyerte el Isten jóváhagyását, és azok az utolsó napokra állított csapdaként szolgálnak. Úgy gondoltam, ezt bizonyára mindenki észreveszi majd, s így nem szükséges, hogy valamit is szóljak a dologról.

A könyv tanításai előidézte vitában így szóltak azok a testvérek, akik az írás széleskörű elterjesztését szorgalmazták: "A könyv ugyanazokat a kijelentéseket tartalmazza, melyeket White testvérnő tanított." - Ez a szívem mélyéig hatolt. Nagyon megszomorodtam, mert tudtam, hogy nem a maga valóságában állították be a dolgot.

Végül fiam azt tanácsolta, hogy legalább néhány részt olvassak el a könyvből, hogy meglássam, vajon összhangban van-e a nekem adott világossággal. Leült mellém, együtt olvastuk el a bevezetőt, majd az első fejezet nagy részét és részleteket a többi fejezetből is. Olvasás közben pontosan azokat a kijelentéseket ismertem fel, melyek ellen munkám kezdetén figyelmeztető üzenetet kellett hallatnom. Amikor először elutaztam Maine államból, Vermont felé kellett mennem, hogy ott bizonyságot tegyek eme tanítások ellen. Az Élő templom ezeknek az elméleteknek az alfáját tartalmazza. Tudtam, hogy az omegának is hamarosan jönnie kell, és remegtem népünk tagjaiért. Tudtam, hogy figyelmeztetnem kell a testvéreket, hogy ne kezdjenek vitázni Isten személyiségéről és jelenlétének mibenlétéről. Az Élő templom ezekre vonatkozó kijelentései nem igazak, a könyv tanításának alátámasztására szolgáló igeversek alkalmazása pedig nem biblikus.

Késztetve érzem magam arra, hogy tagadjam azt az állítást, miszerint az Élő templom tanításait az írásaimban olvasható kijelentések alátámasztják. Lehet, hogy vannak olyan kifejezések és kijelentések a könyvben, melyek összhangban vannak írásaimmal. Az is lehet, hogy írásaimban sok olyan kijelentés van, melyek, kiszakítva eredeti szövegösszefüggésükből, és az Élő templom írójának gondolkodása szerint értelmezve, összhangban lévőknek látszanak ennek a könyvnek a tanításaival. Ez látszólag azt igazolja, hogy az Élő templom kijelentései valóban összhangban vannak írásaimmal. De Isten óvjon attól, hogy ez a vélemény továbbra is fennmaradjon!

Kevesen ismerik fel annak veszélyes következményeit, ha szóba állnak a napjainkban hirdetett elképzelésekkel. De az Úr felemelte a leplet, és előre megmutatta nekem az eredményt. Az Isten személyiségét illető spiritualista elméletek, melyek az ő logikai következtetéseikből származnak, megcsúfolják az egész kereszténységet. Semmibe veszik azt a világosságot, amit Krisztus küldött a mennyből, hogy azt Jánosnak, s általa népének adja. Azt tanítják, hogy a közvetlen előttünk álló események nem elég fontosak ahhoz, hogy különös jelentőséget tulajdonítsunk nekik. Hatástalanná teszik a mennyei eredetű igazságot. Megfosztják Isten népét múltbeli tapasztalatától, s helyette hamis tudományt hirdetnek.

Éjjeli látásban világosan feltárult előttem, hogy némelyek ezeket olyan nagyszerű igazságoknak tekintették, melyeket napjainkban különös hangsúllyal kellene hirdetni. Egy állványt láttam, melyet erős gerendák - Isten Igéjének igazságai - támasztottak. A felelős beosztásban lévő orvosok egyike irányított némelyeket, hogy lazítsák meg az állványt támasztó gerendákat. Ekkor hangot hallottam: "Hol vannak az őrizők, akiknek Sion falain kellene állniuk? Alszanak talán? Ezt az alapzatot a Mester építette, ezért az mindenféle vihart ki fog állni. Megengedik-e ennek az embernek, hogy olyan tanításokat hirdessen, melyek megtagadják Isten népének múltbeli tapasztalatát? Az idő megérett a közbelépésre."

A lelkek ellensége annak a feltevésnek az elfogadtatására törekedett, mely szerint a hetedik napot ünneplő adventisták körében nagyszerű reformációnak kell végbemennie, ami újraszerveződésből, valamint a hitünk oszlopait képező tanításoknak a feladásából áll. Mit eredményezne ez a reformáció? - Az igazság alapelveinek elvetését, melyeket Isten bölcsessége adott maradék népének. Vallásunk megváltozna. Hamisnak tartanák meghatározó alapelveinket, melyek az elmúlt ötven évben a művet meghatározták. Új szervezet alakulna. Más jellegű könyvek kerülnének kiadásra. Elméleti bölcselkedés uralkodna köreinkben. Ennek létrehozói eljárnának a nagyvárosokba, és csodálatos munkát végeznének. A szombat - természetesen - nem lenne olyan fontos, mint ahogy annak teremtő Istene sem. Semmi nem állhatna az új mozgalom útjába. A vezetők ugyan azt tanítanák, hogy az erény jobb, mint a bűn, de Istent nem keresve emberi erőre támaszkodnának, ami pedig az Úr nélkül mitsem ér. Alapjukat homokra építenék, s így azt a vihar és szél elsöpörné helyéről.

Kinek áll hatalmában, hogy ilyen mozgalmat indítson? Kezünkben van a Bibliánk. Tapasztalataink vannak, melyeket a Szentlélek csodálatos működése kísért. Olyan igazságunk van, mely nem ismer kompromisszumot. Nem kellene-e tehát elutasítanunk mindent, ami nincs összhangban ezzel az igazsággal?

Vonakodtam attól, hogy nyilvánosságra hozzam azt, aminek megírására az Úr Lelke késztetett. Nem akartam megjelenteni ezeknek az elméleteknek a félrevezető befolyását. Isten gondviselése szerint azonban szembe kell nézni a sorainkba ékelődő hamissággal.

Röviddel bizonyságtételeim kiküldése előtt - melyek az ellenség arra való törekvésére vonatkoztak, hogy megtévesztő elméletek terjesztése által alámossa hitünk alapjait - egy hajóról olvastam, mely jégheggyel találkozott a ködben. Több éjszakán át csak keveset aludtam. Nagy teher nehezedett szívemre. Egyik éjjel a következők tárultak elém látomásban: sűrű köd volt és egy hajó úszott a vízen. A megfigyelő hirtelen felkiáltott: "Jéghegy előttünk!" - A hajó előtt óriási jégtömb tornyosult. Úgy hallottam, mintha a Kapitányunk kiáltotta volna: "Tarts szembe vele!" Egy pillanatnyi idő sem volt a tétovázásra. Azonnali cselekvésre volt szükség. A gépkezelő teljes gőzt adott, a kormányos pedig egyenesen a jégtömb felé fordította a hajót. A jég nagyot reccsent. A félelmetes rázkódás után a jégdarabok hatalmas zajjal peregtek a fedélzetre. Az ütközés ereje igen megrázta az utasokat, de mindenki életben volt. A hajó megrongálódott, de nem maradt javíthatatlan. Az ütközés hatására orrától a faráig megremegett, de utána visszanyerte erejét, s tovább folytatta útját.

Jól tudtam, hogy mit jelképezett ez a történet. Én is megkaptam a parancsokat. Hallottam a kapitány szavait: "Ütközz meg vele!" Tudtam, mi a kötelességem, és hogy egy pillanatot sem veszíthetek el. Elérkezett a határozott cselekvés ideje. Késedelem nélkül eleget kellett tennem a parancsnak: "Ütközz meg vele!"

Aznap éjjel egy óráig fenn voltam és olyan gyorsan írtam, ahogy csak tudtam. Az elkövetkező napokban korán és későn is dolgoztam, hogy elkészüljek a népünk számára adott tanítás leírásával a sorainkba ékelődő hibákat illetően.

Alapos reformációt reméltem, és azoknak az alapelveknek a helyreállítását, melyekért a korai időkben harcoltunk, amelyek megőrzését a Szentlélek ereje segítette.

Népünk közül sokan nem látják, hogy hitünk milyen szilárd alapra épült. Férjem, valamint Bates, Pierce apó [Az idősebb úttörő testvérekre történik így utalás. "Pierce apó" Stephen Pierce, aki igehirdetőként és a mű adminisztrációjában szolgált a kezdetekben. "Andrews apó" pedig Edward Andrews J. N. Andrews édesapja. - A szerkesztők.], Edson vének és mások azok közé az elszánt, nemes és őszinte lelkek közé tartoztak, akik 1844 után elrejtett kincsként kutatták az igazságot. Időnként összegyűltünk, hogy együtt tanuljunk és komolyan imádkozzunk. Gyakran késő estig együtt maradtunk, néha pedig egész éjszaka világosságért fohászkodtunk és tanulmányoztuk Isten Igéjét. A testvérek újra és újra összejöttek, hogy együtt tanulmányozzák a Biblia mondanivalóját, és azt megértve mások tanítására is felkészüljenek. Előfordult, hogy tanulmányaik során eljutottak arra a pontra, ahol azt mondták: "Többre nem vagyunk képesek!" Ilyenkor az Úr Lelke szállt rám, látomásba ragadtattam, és az éppen tanult fejezetek világos magyarázatát kaptam, kiegészítve a hatékony munkára vonatkozó utasításokkal. Így nyertünk világosságot, ami segített megértenünk a Krisztussal, szolgálatával és papságával kapcsolatos tanításokat. Feltárult előttem az igazság folyamata attól az időtől kezdve egészen Isten városába való belépésünkig, és ezt a többiekkel is megosztottam.

Ebben az időben nem voltam képes a testvérek magyarázatainak megértésére. Mintha elmém bezárult volna, nem tudtam követni a Szentírás tanulmányozott szakaszait. Ez volt életem egyik legnagyobb fájdalma. Mindaddig ebben az állapotban voltam, amíg hitünk alapelvei világossá nem váltak előttünk az Isten Igéjével összhangban. A testvérek tudták, hogy amíg nem voltam látomásban, addig nem is értettem ezeket a dolgokat, ezért a kapott világosságot egyenesen a mennyből jövőnek tekintették.

Két-három évig elmém szüntelen zárva volt a Biblia megértésére. Munkánk során egyszer meglátogattuk Andrews apót *, aki sokat szenvedett gyulladásos reumája miatt. Imádkoztunk érte. Fejére helyeztem kezem, és azt mondtam: "Andrews testvér! Az Úr Jézus tegyen téged egészségessé!" Testvérünk azonnal meggyógyult. Felállt, majd Istent dicsérve fel-alá sétálgatott a szobában: "Sose láttam ilyet! Isten angyalai vannak a szobában." Isten dicsősége megjelent. Világosság ragyogta be a házat, és egy angyal keze érintette meg a fejem. Attól kezdve vagyok képes Isten Igéjének megértésére.

Mi késztethet embereket történelmünk jelenlegi idején arra, hogy alattomos és erőteljes módon hitünk alapjának lerombolására igyekezzenek? Ez az alap imádság, bibliatanulmányozás és isteni kijelentés által épült a mű kezdetén. Erre az alapra építettünk az elmúlt ötven évben. Csodálkoztok talán, hogy valami mondanivalóm van akkor, amikor olyan munkának a kezdetét látom, mely hitünk néhány alappillérét kidöntené a helyéről? Engedelmeskednem kell a parancsnak: "Ütközz meg vele!"...

Hordoznom kell az Istentől kapott figyelmeztető üzeneteket, és Istenre bíznom az eredményt. Minden vonatkozásában meg kell jelentenem a dolgot, nehogy megrövidítsék Isten népét.

Isten parancsolatát megtartó népe vagyunk. Az elmúlt ötven évben mindenféle eretnekség ékelődött közénk, hogy elhomályosítsa az elméket az Ige tanításával kapcsolatban. Ez különösképpen érintette Krisztus mennyei szentélyben folyó szolgálatát, valamint a menny utolsó napokra szóló üzenetét, amint azt a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetének angyalai hirdetik. Mindenféle üzenetet hoztak a hetedik napot ünneplő adventisták elé, hogy azok felváltsák azt az igazságot, melyet imával kísért tanulmányozás tárt fel pontról pontra, és melyet az Úr csodatévő ereje támogatott. De nekünk őriznünk kell azokat az útjelzőket, amelyek azzá tettek bennünket, amik vagyunk, és meg is fogjuk őrizni azokat, ahogyan azt Igéjén és Lelkének bizonyságtételén keresztül Isten jelezte. Isten arra hív bennünket, hogy ragaszkodjunk a hit erejével azokhoz az alapelvekhez, melyek kikezdhetetlen tekintélyen alapulnak (Special Testimonies, Series B. No. 2., 51-59. oldal, 1904).