"Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. És velök összejővén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett" (ApCsel 1:3-7).

A tanítványok égtek a vágytól, hogy megtudják Isten országa megjelenésének pontos idejét, de Jézus azt mondta nekik, hogy nem tudhatják az időket és az alkalmakat, mert az Atya nem tárta fel azokat. Nem az volt a legfontosabb számukra, hogy tudomást szerezzenek Isten országa helyreállásának idejéről. A Mester imádkozó, várakozó, vigyázó és munkálkodó követőivé kellett válniuk. Be kellett mutatniuk a világnak Krisztus jellemét. Ma is ugyanarra van szükség a sikeres keresztény élethez, mint amire az apostolok napjaiban szükség volt. "Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok." És mit kellett tenniük, miután a Szentlelket elnyerték? - "Lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig" (ApCsel 1:7-8).

Nekünk is az apostolokéhoz hasonló munkát kell végeznünk! Ahelyett, hogy valami különleges alkalomra várnánk, használjuk inkább a jelen lehetőségeit bölcsen arra, hogy a lélekmentés munkáját végezzük! Ne merítsük ki elménk erejét az idővel kapcsolatos spekulációkkal, mert azok az Úr kezében vannak, és Ő nem tárta fel azokat az emberek előtt! A Szentlélek irányítása alá kell helyeznünk életünket! Végezzük el jelenlegi kötelességeinket, adjuk az élet kenyerét - melyet emberi elgondolások nem fertőznek - az igazságra éhező lelkeknek!

Sátán mindenkor készen áll, hogy olyan elméletekkel és számítgatásokkal töltse be az emberek elméjét, amik eltérítik őket a jelenvaló igazságtól, s ennek folytán alkalmatlanná válnak arra, hogy a harmadik angyal üzenetét hirdessék a világnak. Ez mindig is így volt. A Megváltónak elmarasztalóan kellett beszélni azokhoz, akik spekulációkba merültek és mindig olyan dolgokba kívántak betekinteni, amikről az Úr nem adott kinyilatkoztatást. Jézus fontos igazságot hozott földünkre. Azt kívánta, hogy az emberek belássák a törvényeinek és előírásainak való engedelmesség szükségességét, és végezzék mindenkori kötelességüket. Tanításai pedig olyan jellegűek voltak, amelyek az azonnali és a mindennapi szükségüknek megfelelő ismeretet nyújtották.

Jézus mondta: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Krisztus minden szavának és tettének egyetlen célja volt: hogy az igazságot az elmékbe ültesse, hogy általa az emberek eljuthassanak az örök életre. Jézus nem azért jött, hogy valamiféle különleges kijelentéssel döbbentse meg az embereket egy eljövendő esemény idejére vonatkozólag, hanem azért, hogy tanítsa és megváltsa az elveszettet. Nem azért jött, hogy kíváncsiságot ébresszen, és hogy azt kielégítse. Tudta, hogy az növelné az újszerű és érdekes utáni étvágyukat. Célja olyan ismeret átadása volt, ami elősegíti az emberek lelki növekedését és az engedelmesség és a valódi szentség útján való előrehaladását. Csak olyan tanítást adott, amit mindennapi életszükségleteikben alkalmazni tudtak; csak olyan igazságot hirdetett, amit ugyanebből a célból kellett továbbadniuk másoknak is.

Jézus nem adott új kijelentéseket az embereknek, hanem olyan igazságok megértését segítette, amelyeket a papok és tanítók hosszú idő óta elhomályosítottak és helytelenül alkalmaztak. Jézus megfelelő helyükre tette az isteni igazság drágaköveit, hogy újra ugyanabban a rendben legyenek, mint ahogy a pátriárkák és próféták kapták őket. Eme értékes tanítás után megígérte, hogy el fogja küldeni a Szentlelket, aki majd mindazt emlékezetükbe idézi, amit Ő mondott nekik.

Szüntelen ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az evangélium egyszerűsége fölé helyezkedjünk. Sokak hő vágya, hogy a világ figyelmét valami olyan eredeti dologra irányítsák, amely lelki elragadtatásba emeli az embereket és új tapasztalatokat ad nekik. Igaz, hogy a jelenlegi tapasztalatoknak meg kell változniuk, de ez azért van, mert a jelenvaló igazság szentségéhez nem úgy viszonyulnak, ahogyan kellene. A szív megváltozására van szükség, amit egyedül akkor érhetünk el, ha személyesen folyamodunk Istenhez áldásért és erőért, valamint ha buzgón imádkozunk azért, hogy kegyelme ránk áradhasson és jellemünk átalakuljon. Erre a változásra van ma szükség, s e tapasztalat elnyerésére szívbeli komolysággal és kitartó igyekezettel kell törekednünk. Őszintén kellene kérdeznünk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében. Tudnunk kellene, hogy mik azok a lépések, melyek a menny felé vezetnek bennünket.

A tanítványok kevésnek tartották és nem is értették meg a Krisztustól kapott igazságok szélességét, mélységét és értékét, és Isten népét ma is hasonló állapot jellemzi. Mi is elmulasztottuk befogadni azt a nagyszerű és csodálatos igazságot, amit Isten ma ránk bízott. Ha előrehaladnánk a lelki dolgok felől való ismereteinkben, akkor életünk olyan területein tapasztalhatnánk meg az igazság növekedését, melyekről nem is álmodtunk. Az igazság azonban sosem fog olyan vonalon növekedni, amely annak elképzelésére indít bennünket, hogy lehetőségünk van megtudni azokat az "időket és alkalmakat", melyeket az Atya saját hatalmába helyezett. Újra és újra figyelmeztetést kaptam az időmeghatározást illetően. Isten népe számára többé soha nem lesz időn alapuló üzenet. Sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét nem fogjuk megtudni.

Mielőtt erre az összejövetelre jöttem, áttekintettem az írásaimat, hogy kiválasszam közülük azokat, melyeket Ausztráliába kell vinnem. Keresés közben rábukkantam egy borítékra, melyen ez állt: "Időmeghatározásra vonatkozó bizonyságtétel, 1851. június 21. Őrizd gondosan!" Kinyitottam a borítékot, majd a következőket olvastam:

"Egy White testvérnőnek adott látomás leírása; Camden, N. Y., 1851. június 21. Az Úr feltárta előttem, hogy az üzenetnek terjednie kell, és annak nem szabad időn alapulnia, mert az idő többé nem lesz próbakő. Láttam, hogy néhányan hamis izgalmi állapotba kerültek az időről szóló prédikációk hatására. A harmadik angyal üzenete azonban képes megállni saját alapján, megerősítéséhez nincs szükség időről való kijelentésekre. Hatalmas erővel szólva el fogja végezni feladatát, és rövidre lesz metszve igazságban.

Láttam, hogy némelyek egész életüket a következő őszhöz igazították, azaz számítgatásokat végeztek, és azok eredményére hivatkozva megszabadultak tulajdonaiktól. Helytelen volt ezt tenniük. Ahelyett, hogy Istenhez tértek volna naponta és őszintén vágytak volna megtudni jelen kötelességüket, ők előre siettek, és úgy számolgattak, mintha tudták volna, hogy a mű ezen az őszön be fog végződni

(Ellen G. White).

"Másolva: Milton, 1851. június 29. A. A. G."

Erre az írásra bukkantam az elmúlt hétfőn, amikor írásaimat áttekintettem. Van itt egy másik is, ami egy olyan személlyel kapcsolatos, aki 1844-ben számítgatásokat végzett Krisztus eljövetelét illetően, és aki érveit széles körben terjesztette, hogy elméletei bizonyítékáról számot adjon. Egy tábori összejövetelen, Jacksonban [Michigan] szereztem tudomást működéséről, ahol megmondtam, ne hallgassanak ennek az embernek az elméletére, mert az általa megjövendölt esemény nem fog bekövetkezni. Az "időket és alkalmakat" Isten saját hatalmába helyezte. Miért nem ruházott fel bennünket Isten azok ismeretével? - Azért, mert nem használnánk azokat helyesen. Ez az ismeret olyan állapotot eredményezne népünk körében, ami nagyban hátráltatná Isten munkáját, vagyis egy nép elkészítését arra, hogy az eljövendő nagy napon megállhasson. Nincs szükségünk izgalmi állapotba kerülni az időt illetően. Nem szabad, hogy olyan idők és alkalmak utáni kutatás töltse be életünket, melyekről Isten nem adott kijelentést. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy "vigyázzanak", de ez nem egy előre kijelentett idő elérkeztére vonatkozik. Követőinek olyan helyzetben kell lenniük, mint akik figyelnek a kapitány parancsaira. Vigyázniuk, várakozniuk, imádkozniuk és dolgozniuk kell, miközben az Úr eljövetele közeledik. De senki nem képes annak megjövendölésére, hogy az pontosan mikor lesz, mert "arról a napról senki sem tud." Soha nem mondhatjátok azt, hogy egy, kettő, vagy öt év múlva fog jönni. Ugyanakkor későbbre se toljátok eljövetelét azt állítván, hogy talán tíz vagy húsz év múlva sem fog eljönni.

Isten népének kötelessége, hogy lámpásaikban olajat tartsanak, és olyanok legyenek, mint akik az esküvőről visszatérő vőlegényre várakoznak. Egy vesztegetni való percetek sincs arra, hogy megfeledkezzetek a számotokra felkínált hatalmas megváltásról. A lelkek megpróbálásának ideje végéhez közeledik. Nap mint nap emberek sorsa pecsételtetik meg, és még azt sem tudjuk, hogy ennek a gyülekezetnek a tagjai közül nem kerülnek-e sokan hamarosan a sírba. Vegyük figyelembe, hogy életünk bármely pillanatban megszakadhat, és egy pillanatra sem vagyunk biztonságban, hacsak életünk nincs elrejtve Krisztussal együtt Istenben. Feladatunk nem az, hogy egy különleges időben értünk végzett speciális munkára várakozzunk, hanem, hogy előrehaladjunk a világ figyelmeztetésének munkájában.

Vannak körülöttünk fiatalok, bűnbánat nélküliek és a megtéretlenek. Mit teszünk értük? Szülők, vágyakoztok-e gyermekeitek megtérésére első szeretetetek tüzével, vagy az élet dolgai kötnek le benneteket oly mértékben, hogy nem tesztek komoly erőfeszítéseket arra, hogy együtt munkálkodjatok Istennel? Nagyra tartjátok-e a Szentlélek munkáját és misszióját? Tudjátok-e, hogy a Szentlélek az a közvetítő, aki által el kell érnünk a körülöttünk élő lelkeket? Az összejövetel után el fogjátok-e felejteni azokat a kérleléseket, melyeket hozzátok intéztem? Szemet hunytok-e a figyelmeztető üzenetek felett, hogy ekképpen az igazság úgy csorogjon ki szívetekből, mint törött edényből a víz?

Az apostol mondja: "Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel, amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra, velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szentléleknek közléseivel az ő akarata szerint?" (Zsid 2:1-4).

A harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, s eközben ti nem érezhetitek szabadnak magatokat a jelen kötelesség elhanyagolására. Nem tarthatjátok fenn azt a gondolatot, hogy az általatok tett erőfeszítések nélkül is eljöhet a megújulás, aminek idején majd nagy áldásban részesülhettek. Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy dicsőség edényeivé tehessen benneteket és szolgálatába állíthasson! Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy megüresítsétek magatokat az éntől: irigységtől, féltékenységtől, gonosz rágalmazástól, versengéstől és mindentől, ami Isten szemében becstelenség! Ma meg kell tisztítanotok edényeteket, hogy készek legyetek a mennyei harmat felfogására, a késői eső záporaira. A késői eső jönni fog, és Isten áldása ki fog töltetni mindazokra, akik megtisztultak minden szennytől. Jelenlegi feladatunk az, hogy lelkünket odaszánjuk Krisztusnak, hogy elkészülhessünk az Úrtól jövő felüdülés idejére - a Szentlélek keresztségére (The Review and Herald, 1892. március 22).

Isten nem tárta fel előttünk az üzenet hirdetése és a próbaidő lejártának idejét. Fogadjuk el a kinyilatkoztatott dolgokat a magunk és gyermekeink számára, de ne törekedjünk annak megismerésére, amit a Mindenható eltitkolt előlünk. Kötelességünk, hogy őrködjünk, dolgozzunk és várakozzunk. Munkálkodjunk minden pillanatban az elveszendő emberek lelkéért! Szüntelen Jézus lábnyomában kell járnunk! Munkálkodjunk Vele együtt, osztogassuk ajándékait Isten bővölködő kegyelmének hű sáfáraiként. Sátán készen áll arra, hogy olyan tőle származó üzenetet adjon azoknak, akik nem tanulnak naponta Jézustól, mely által a jelennek szóló nagyszerű igazságot hatástalanítani tudja.

Levelek érkeztek hozzám, melyekben azt kérdezik, kaptam-e határozott világosságot a próbaidő végének idejére vonatkozólag. Azt kell mondjam, hogy egyetlen üzenetet hordozok, mégpedig azt, hogy most van itt az ideje a munkának, amíg tart a ma, mert az éjszaka eljön, amikor egy ember sem munkálkodhat többé. Most, egyedül most van itt az idő arra, hogy vigyázzunk, dolgozzunk és várakozzunk. Isten Igéje kijelenti a tényt, hogy mindennek vége közel van. A Biblia igen határozott bizonyságot tesz, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy az igazság a szívébe íródjék, irányítva az életet és megszentelve a jellemet. Az Úr Lelke azon munkálkodik, hogy az ihletett Ige igazságát a lélekbe vésse, hogy így Krisztus követői olyan öröm részesei legyenek, melyet másoknak is továbbadhatnak. Az idő most, egyedül most alkalmas a munkára - amíg tart a ma. Senki nem kaphatott olyan parancsot, hogy azért kutassa a Bibliát, hogy - ha lehetséges - kiderítse a próbaidő lejártának idejét. Istennek nincs ilyen üzenete egyetlen halandó számára sem. Nem akar megbízni egy halandót sem annak kijelentésével, amit az emberek elől rejtve őriz (The Review and Herald, 1894. október 9).

Nem tudok nektek időt mondani, mikor történik meg a Szentlélek kitöltetése, amikor a hatalmas angyal lejön a mennyből, és egyesül a harmadik angyallal a munka befejezésére a földön. Üzenetem az, hogy egyedül akkor vagyunk biztonságban, ha felkészülünk a mennyből jövő felüdülés idejére azáltal, hogy lámpásainkat égve tartjuk. Krisztus azt mondta, hogy vigyázzunk, mert amely órában nem gondolnánk, abban jön el az Embernek Fia. "Vigyázzatok és imádkozzatok" - ezt az utasítást adta a Megváltó. Napról napra kell folyamodnunk Isten Lelkének megvilágosításáért, hogy lelkünkön és jellemünkön elvégezhesse feladatát. Milyen sok idő ment veszendőbe jelentéktelen dolgok miatt! Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjön a felüdülés ideje az Úrnak színétől (The Review and Herald, 1892. március 29. - Istentisztelet Lansing-ban, Michigan, 1891. szeptember 5-én).