Határozott üzenetet kell hirdetnem a testvéreknek! Ne kössetek kompromisszumot a gonosszal! Nézzetek szembe bátran a titeket érő veszélyes hatásokkal! Ne féljetek az ellenség hatalmának visszautasításával járó következményektől!

Napjainkban sok csalást hirdetnek igazság gyanánt. Testvéreink némelyike olyan nézeteket vall, melyeket nem hagyhatunk jóvá! Képzeletszőtte gondolatok, erőltetett és sajátos bibliamagyarázatok jönnek közénk. Némely ilyen tanítás ma még elhanyagolandónak tűnik, de a későbbiekben átokká fog válni a tapasztalatlanok számára.

Pontosan kijelölt munkánk van. Ne engedjük, hogy az ellenség elfordítson bennünket a mai időre szóló határozott igazság hirdetésétől, és képzeletbeli mesékre irányítsa figyelmünket!

Ha nem vagyunk egyénenként éberek arra, hogy felismerjük a Szentlélek tevékenységét, akkor minden bizonnyal megbotlunk és a hitetlenség sátáni csapdájába esünk. Megkérem a testvéreket, hogy hűséges pásztorokként és őrállókként vigyázzanak a tapasztalatlanokra, akik csábító hatásoknak vannak kitéve. Tartsátok szüntelen távol a köveket és egyéb akadályokat, melyek az Isten napjainkra adott üzeneteinek elpusztításával fenyegetnek! Annak tudatában vigyázzatok a lelkekre, hogy majd mindennel el kell számolnotok...

Naponta kutatnunk kell a Bibliát, hogy megismerjük az Úr útját, és ne essünk vallási téveszmék csapdájába. A világ tele van hamis elméletekkel és megtévesztő spiritualista elgondolásokkal, melyek megrontják a lelki tisztánlátást és elvonnak az igazságtól és a szentségtől. Ma különösen kell figyelmeznünk a felszólításra: "Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel..." (Ef 5:6).

Legyünk óvatosak, nehogy félreértelmezzük a Szentírást! Ne tegyétek misztikussá Isten Igéjének egyszerű tanításait! Ne erőltessetek jelentést a Biblia szavaiba annak érdekében, hogy valami különlegessel elégítsétek ki fantáziátokat! Vegyétek a Szentírást úgy, ahogy olvassátok! Tartsátok távol a hiábavaló találgatást arról, hogy mi lesz majd a mennyben (30. Kézirat, 1904)!

Leveleket kaptam arról a tanításról érdeklődve, mely szerint semmi élőt nem szabad elpusztítani, még rovarokat sem, bármennyire bosszantóak és gyötrőek legyenek is azok. Lehetséges, hogy valaki azt állítja, hogy Isten ennek az üzenetnek a hirdetését bízta rá? - Az Úr soha senkinek nem adott ilyen üzenetet. Isten senkinek nem mondta, hogy bűn lenne megölni azokat a rovarokat, melyek megzavarják békénket és pihenésünket. Krisztus nem adott ilyen jellegű üzenetet tanításaiban, tanítványainak pedig csak azt kell tanítaniuk, amire Ő parancsot adott.

Vannak olyanok, akik szüntelenül viszályt akarnak kelteni. Ez vallásuk tulajdonképpeni lényege. Az a vágy hajtja őket, hogy valami újjal és különössel álljanak elő. Jelentéktelen dolgokon időznek, miközben nyers, ellenszegülő tulajdonságaikat gyakorolják.

Üres meséket hoznak be fontos igazságként, melyeket néhányan próbakővé is tesznek. Ekképpen viszálykodás támad, mely eltereli a gondolatokat a jelenvaló igazságtól. Sátán tudja, hogy ha férfiak és nők jelentéktelen részletekbe merülnek, akkor a komoly kérdések figyelmen kívül maradnak. Sokféle dolgot felhasznál, hogy felkeltse azok érdeklődését, akik készséggel foglalkoznak komolytalan és jelentéktelen dolgokkal. A farizeusok elméjét jelentéktelen gondolatok foglalták le. Mellőzték Isten Igéjének drága igazságait, s helyettük inkább a nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány tanításait vitatták, amiknek megváltásukhoz semmi közük nem volt. Hasonlóképpen ma is, miközben értékes pillanatok vesznek el örökre, a megváltás kérdései valamiféle üres mese miatt elkerülik a figyelmet.

Testvéreim, tartsátok magatokat szigorúan Isten Igéjének utasításaihoz! Időzzetek a Biblia gazdag igazságainál! Egyedül így juthattok egységre Krisztusban. Nincs időtök arra, hogy rovarok felett kezdjetek el vitatkozni. Jézus nem helyezett ilyen terhet rátok. "Mi köze van a polyvának a búzával?" (Jer 23:28). Ezek a kérdések olyan mellékesek az utolsó napokra szóló igazsághoz képest, mint a tűzre szánt aprófa vagy tarló. Nem az evangéliumot hirdetik azok, akik Isten Igéjének nagyszerű igazságait ilyen dolgokra cserélik fel. Olyan hiábavaló tanítással foglalkoznak, melyet az ellenség tervelt ki, hogy elterelje a figyelmet az örökléttel kapcsolatos igazságokról. Nincs Krisztustól származó kijelentésük, mely feltételezéseiket alátámaszthatná.

Ne töltsétek az időt efféle dolgok megtárgyalásával! Ha kérdésetek van azzal kapcsolatban, hogy milyen témákkal foglalkozzatok és miket tanítsatok, akkor térjetek a Nagy Tanító beszédeihez és kövessétek utasításait!...

Ne engedjétek, hogy bármi is elterelje figyelmeteket a kérdésről: "Mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lk 10:25). Életre vagy halálra szóló kérdés ez, amit mindannyiunknak meg kell válaszolnunk végérvényesen. Töltse be gondolatainkat a birtokunkban lévő ünnepélyes igazság jelentősége! Megtérésre van szükségük azoknak, akik megengedik maguknak, hogy olcsó és jelentéktelen elméletek után járjanak...

Az Isten Igéjét figyelmen kívül hagyó tévtanítások jönnek majd körünkbe minden oldalról, amik a hitben gyengéknek bölcsen hangzó igazságokat fognak jelenteni. Valójában ezek a semmivel egyenértékűek, sok gyülekezeti tag mégis annyira megelégszik a silány eledellel, hogy vallásuk emésztési zavarokkal küszködő vallássá vált. Miért van az, hogy férfiak és nők úgy lekicsinylik eddigi tapasztalatukat azáltal, hogy üres meséket gyűjtenek és azokat figyelemre méltó dolgokként teszik közzé? Isten népének nincs arra ideje, hogy olyan bizonytalan és könnyelmű kérdéseken töprengjen, melyeknek nincs közük Isten követelményeihez.

Isten józanul és őszintén gondolkodó férfiakat és nőket szeretne látni. Egyre magasabb és magasabb szintre kell jutnunk, hogy szélesebb horizont táruljon elénk! Jézusra tekintve az Ő hasonlatosságára kell változnunk! Ha a menny mély és örökkévaló igazságait kutatva töltik idejüket, akkor semmi léhaság nem kerül vallási életükbe. Amint Isten Igéjének hatalmas igazságait tanulmányozzák, meglátják azt, aki láthatatlan. Megértik, hogy azok a legfelemelőbb és legnemesítőbb igazságok, melyek minden igazság forrásával, azaz Jézussal kapcsolatosak. Miközben róla tanulnak, indítékaik és együttérzésük szilárddá és megingathatatlanná válik, mert a mindenek fölött való bölcsesség szilárd és maradandó. A Krisztustól származó élő víz nem sekélyke forrás, mely csobog egy ideig, majd kiszárad; az élő víz örök életre buzog.

Tartsuk magunkat Isten kijelentett törvényéhez, és akkor tudni fogjuk, hogy világosságunk, a minden igaz világosság isteni forrásától származik! Biztonságos talajon állnak azok, akik együttműködnek Krisztussal. Isten gazdagon megáldja őket, amint erejüket odaszánják a világ romlástól való megmentésének munkájára. Krisztus a mi példaképünk. Őt szemlélvén el kell változnunk hasonlatosságára - dicsőségről dicsőségre, jellemről jellemre! Ez a munkánk. Isten segítsen minket abban, hogy helyesen mutassuk be a Megváltót a világnak (The Review and Herald, 1901. augusztus 13).

Vannak, akik azt hiszik, hogy az új földön házasodnak és gyermekek születnek. A Szentírásban hivők azonban nem fogadhatnak el ilyen tanításokat. Az új földön való gyermekszületés tanítása nem "biztos prófétai beszéd" (2Pt 1:19). Krisztus szavai túl egyszerűek ahhoz, hogy félreérthetők legyenek. Ezeknek a szavaknak mindörökre tisztázniuk kellene az új földön való házasodás és születés kérdését. Sem a feltámadottak, sem a halált meg nem ismerve elváltozók nem fognak házasodni a mennyben. A királyi család tagjaiként Isten angyalaihoz lesznek hasonlók.

Azt mondom azoknak, akik Krisztus világos kijelentésével ellenkező nézeteket vallanak, hogy az ilyen dolgokban hallgatni arany. Elbizakodottság olyan elméleteket és feltevéseket melengetni, melyekről Isten nem adott kinyilatkoztatást Igéjében. Nincs szükség emberi elgondolásokra jövőbeli állapotunkat illetően.

Prédikátor testvéreimnek üzenem: "Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben..." (2Tim 4:2). Ne helyezzetek az alapra fát, szalmát és szénát, vagyis saját feltételezéseiteket és elgondolásaitokat, mert azokkal senkinek sem használtok!

Krisztus egyetlen, megváltásunkhoz szükséges igazságot sem rejtett el előlünk. A kijelentett dolgok a mieink és fiainkéi, de nem szabad, hogy képzeletünk olyan tanításokat szüljön, melyek nem alapulnak a kinyilatkoztatáson.

Az Úr mindenről gondoskodott jövőbeli boldogságunkat illetően, de terveiről nem adott kijelentéseket, és nekünk nem is szabad ezeken töprengenünk. Ne fontolgassuk az eljövendő élet körülményeit jelenlegi életünk sajátosságai szerint!

Isten Szava világosan szól az elengedhetetlenül fontos dolgokról. Ezek a témák megérdemlik legodaadóbb figyelmünket, de olyan dolgokról nem szabad elmélkednünk, melyek felől Isten nem kívánt szólni. Valakinek az az elgondolása támadt, hogy a megváltottak nem lesznek ősz hajúak. Más olyan elméletek is előtérbe kerültek, melyeknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Isten segítse népét ésszerűen gondolkodni. Amikor olyan kérdések merülnek fel, melyek felől nem látunk biztosan, folyamodjunk a Bibliához segítségért!

Az újszerűségre vágyóknak az újjászületés eredményezte élet újdonságára kellene vágyakozniuk. Tisztítsuk meg lelkünket az igazságnak való engedelmesség által és cselekedjünk összhangban a törvénytudó kérdésére (mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?) adott krisztusi válasszal:

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat... Ezt cselekedd és élsz! (Lk 10:27-28). Az örök életet mindazok el fogják nyerni, akik alárendelik életüket a Biblia világos tanításainak (28. Kézirat, 1904).

Veszélyes lenne olyan tanításokat tárnunk az emberek elé, melyek - még ha mind igazak is - nézeteltérést eredményeznének és nem vezetnék el az embereket a számukra készített nagy vacsorára. Isten szeretetét kell szívünkbe fogadnunk, hogy az megnyerje és meglágyítsa emberi természetünket, és összhangba hozzon bennünket az Ő jellemével. Amikor ez megtörténik, akkor képesek leszünk arra, hogy Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát az emberek elé tárjuk, annak valódi voltában. Krisztus meghívása mindenkire egyaránt vonatkozik. Követőinek munkája az, hogy a gondviselés mindenki számára hozzáférhető asztalához vezessék az embereket. Ne a nehezen érthető témákról legyen szó először! Krisztus menyegzőre hívja az embereket. Jöjjenek mindazok, akik szívében vágyakozás van (89. Levél, 1898)!

Krisztus szavai szerint lesznek olyanok a gyülekezetben, akik majd mesékkel és feltevésekkel állnak elő, holott Isten nagyszerű, felemelő és nemesítő igazságokat adott, melyeket mindenkor az értelem kincsesházában kellene őriznünk. Amikor emberek magukévá teszik ezt vagy azt az elméletet, amikor valami olyasmire kíváncsiak, amit nem szükséges tudniuk, akkor Isten nem vezeti őket. Nem Isten terve, hogy az emberek valami olyat hirdessenek, amit feltételezniük kell, amit az Ige nem tanít. Nem Isten akarata, hogy követői összeütközésbe kerüljenek olyan kérdések kapcsán, melyek nem hatnak építőleg, mint például az, hogy kik alkotják majd a száznegyvennégyezret. Ezt Isten választott népe rövid időn belül kétséget kizáróan tudni fogja.

Testvéreim! Értékeljétek és tanulmányozzátok az Istentől számotokra és gyermekeitek számára adott igazságokat! Ne töltsetek időt olyan dolgok kutatásával, melyekből nem származhat lelki hasznotok! "Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lk 10:25) - ez a kérdés mindennél fontosabb. A válasz pedig tisztán hangzik: "A törvényben mi van megírva? mint olvasod?" (26. Kézirat, 1901).

Egyháztagjaink látják, hogy a vezetők között véleménykülönbségek vannak, s ők maguk is összeütköznek a vitatott tárgyakat illetően. Krisztus egységre hív, de nem a helytelen gyakorlattal azonosuló egységre. A menny Istene éles határvonalat húz a tiszta, felemelő és megjobbító igazság, valamint a hamis, félrevezető tanítások között. Isten nevén nevezi a bűnt és a romlottságot. Nem kendőzi el a helytelenséget. Arra kérem a testvéreket, hogy igaz, bibliai alapon egyesüljenek (10. Kézirat, 1905).

Amikor a munkások szívében Krisztus lakozik, amikor minden önzés kihalt, amikor a versengés, az elsőbbségre való törekvés megszűnik, amikor egység és megszentelődés utáni vágy uralkodik, amikor egymás iránti szeretetük meglátszik és érződik, akkor a Szentlélek kegyelmi zápora olyan bizonyossággal fog rájuk áradni, mint ahogy Isten ígéreteiből egy jóta vagy pontocska sem veszhet el. De amikor mások munkáját elmarasztalják, hogy így saját fensőbbségüket bizonygassák, akkor csak azt igazolják, hogy saját munkájuk nem hordozza azt a jelleget, amit kellene, s így áldása nem nyugodhat meg rajtuk (24. Kézirat, 1896).