A keresztény orvos legyen a beteg szemében a könyörület hírnöke, gyógyulást hozva a bűntől beteg lelkeknek és beteg testeknek. Mikor az orvos az Isten adta, egyszerű gyógyítást alkalmazza, beszéljen Krisztus lelkük betegségeit gyógyító hatalmáról.

Az orvosnak elengedhetetlen szoros közösséget tartani fenn Krisztussal! A betegek és szenvedők, akikkel foglalkozik, olyan segítségre szorulnak, melyet egyedül Krisztus nyújthat. Isten Lelke által fogalmazott imára van szükségünk A lesújtott ember az orvos bölcsességére és irgalmára bízza magát, akinek hozzáértése és hűséges segítsége talán az egyedüli reménye; a léleknek és nemcsak a testnek az őre. Az orvos legyen hát Isten kegyelmének hű intézője, s nemcsak a testnek, de a léleknek is hűi őrizője,

Az az orvos, aki felülről kapott bölcsességet, aki tudja, hogy Krisztus az ő személyes megváltója, mert őt magát is a menedékbe vezette, tudni fogja, miként bánjon a reszkető, vétkes, bűntől beteg lélekkel, aki hozzá fordul segítségért Az ilyen megnyugtatással tud felelni kérdésére: „Mit cselekedjek, hogy megmeneküljek?” Elmondhatja az Üdvözítő szeretetének történetét. Tapasztalatból beszélhet a bűnbánat és a hit hatalmáról. Mikor a szenvedő ágya mellett áll, minden erejével igyekezzen segítséget és megnyugvást hozó szavakat szólni, akkor az Úr munkálkodik vele és általa. Mikor a lesújtott értelmét a hatalmas gyógyítóra rögzíti, a beteg szívét Krisztus békéje tölti be. Az ebből eredő lelki egészséget Isten segítő kezéül használja a test egészségének helyreállításához.

Becsesek az orvos lehetőségei, felébreszteni betegeiben annak tudatát; hogy kimondhatatlan szükségük van Krisztusra. A szív kincsesházából hozzon elő új és régi dolgokat, szólja a megnyugtatás és oktatás szavait, melyekre a betegek vágynak. Szüntelenül vesse a magot, de ne hittételekről szóljon, hanem a bűnbocsátó Megváltó szeretetéről. Nemcsak tanítania kell Isten szavából, sort sor után, elvet elv után, hanem az utasításokat könnyeivel meg is kell öntöznie, s imáival megerősítenie, hogy emberek meneküljenek meg a halából.

Az orvos komoly, buzgó gondoskodásával a test veszedelmének elfordítására törekszik, s az a csapda fenyegeti, hogy feledi a lélek veszedelmét. Orvos, vigyázz, mert Krisztus ítélőszékénél találkoznod kell azokkal, akiknek halálos ágyánál ma állsz.

Az orvos munkájának komolysága, a betegekkel és haldoklókkal való állandó érintkezése megkívánja, hogy amennyire csak lehetséges, fölmentsék a közönséges kötelezettségek alól, melyet más is elvégezhet. Ne helyezzünk rá fölösleges terheket, hogy ideje legyen megismerni betegeinek lelki szükségleteit. Érelmének mindig a Szentlélek befolyása alatt kell állnia, hogy alkalmas időben hitet és reményt fakasztó szavakat szólhasson.

A haldokló ágyánál ne emlegessük a hittételeket, vagy vitakérdéseket. Irányítsátok Jézushoz a szenvedőt, aki örömest megment minden hittel hozzá fordulót. Igyekezzetek buzgón és gyöngéden segíteni az élet és halál között lebegő lelkeken.

Az orvos sose törekedjék magára terelni betegei figyelmét. Tanítsa őket, hogy a hit kezével ragadják meg az Üdvözítő feléjük nyújtott karját. Akkor értelmüket majd az igazságosság napjának ragyogása világítja meg. Amire itt az orvos törekszik, Krisztus azt végezte tettben és igazságban. Az orvos életet igyekszik menteni – Krisztus maga az élet.

Az orvos erőfeszítése, mikor betegei értelmét egészséges működésre igyekszik vezetni, legyen mentes minden emberi elbájolástól. Ne alázatoskodjék emberek előtt, hanem szárnyaljon a magasba, a lelki dolgokhoz, s ragadja meg az örök valóságokat.

Ne tegyék az orvost rosszindulatú bírálat tárgyává. Ez fölösleges terhet rak rá. Gondjai súlyosak, azért rászorul környezetének támogató szeretetére. Támogassátok őt imáitokkal. Az a tudat, hogy értékelik, reményt és bátorítást nyújt neki.

Az értelmes keresztény orvos egyre világosabban látja a bűn és a. betegség közötti kapcsolatot. Törekszik jobban megérteni az összefüggést az ok és az okozat között. Tudja, hogy jól meg kell tanítani a gyakorló ápolókat az egészségügyi megújulás elveire; hogy mindenben szigorú mértékletességre kell tanítania őket, mert az egészség törvényeinek elhanyagolása megbocsáthatatlan az élet művészetének tanítására kiválasztottak soraiban.

Mikor az orvos látja, hogy valaki helytelen evés-ivástól beteg, de nem mondja meg neki, nem mutat rá a javulás szükségességére, akkor árt embertársának. Az iszákosak a szenvedélyek hódolói, és akik erkölcstelenségre adják magukat – mindmegannyi fölszólítás az orvoshoz, világosan és félreérthetetlenül megmondani nekik, hogy szenvedés ük bűnöknek a következménye. Az egészségügyi megújulással nagy világosságot nyertünk. Miért nem igyekszünk mégsem határozottabban, komolyabban ellenezni a betegséget hozó okokat. Hogyan tudnak az orvosok hallgatni, mikor szemük előtt folyik a betegséggel folyó küzdelem, s állandóan a szenvedést igyekeznek enyhíteni? Hogyan bírják ki, hogy ne emeljék föl óvó szavukat? Jóakarat-e, könyörület-e, ha hallgatnak a szigorú mértékletességről, mint a betegség ellenszeréről?

Orvosok, tanulmányozzátok Pál rómaiakhoz intézett figyelmeztetését: „Testvéreim, Isten irgalmára kérlek titeket: adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen ésszerű hódolatotok. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves neki és mi a tökéletes.” (Róma 12:1–2)

Kórházaink lelki gondozása ne álljon az orvosok felügyelete alatt. Ez megfontolást, tapintatot s a Biblia széleskörű, ismeretét követeli. Kórházaink gondoskodjanak ilyen tulajdonságokkal bíró lelkészekről. Emeljék magasra a keresztény mértékletesség zászlaját. Hirdessék, hogy testünk a Szentlélek bennlakozására alkalmas szent templom. Mikor az evangélium részeként hirdetjük a mértékletesség szükségét, sokan belátják a megújulás fontosságát. Fölismerik a részegítő italok veszélyes voltát, és azt, hogy a teljes megtartóztatás az egyetlen álláspont, amelyet Isten népe tiszta lelkiismerettel elfoglalhat . Ha erre tanítjuk az embereket, a Biblia más szempontjai iránt is fölébred az érdeklődésük.