Kórházi személyzetünknek magasztos és szent a hivatása. Rá kell ébredniük munkájuk szentségének tudatára. Munkájuk jellege és áldásos hatásának mértéke lelkiismeretes erőfeszítésre és fönntartás nélküli odaszentelődésre szólít.

Kórházainkban a betegeket és a szenvedőket rá kell vezetnünk annak fölismerésére, hogy testi fölépülésük mellett lelki megsegítésükre is szükség van. Adjunk meg minden segítséget testi egészségük visszaállításához, s arra is mutassunk rá, mit jelent Krisztus világosságának és életének áldásában részesülni, mit jelent Krisztussal összeköttetésben állni. Vezessük rá őket annak belátására, hogy ha Krisztus kegyelme lakik a lélekben, az az egész embert fölemeli. Krisztus életét nem ismerik semmi más úton olyan alaposan, mintha azt követői életében látják.

A hűséges munkás Krisztusra rögzíti tekintetét. Nem feledi, hogy az örök élet reményét Krisztus keresztjének köszönheti. Eltökéli, hogy soha szégyent nem hoz arra, aki életét adta érte. Szívén viseli a szenvedő emberiséget. Őrködik a lelkek fölött, imádkozik értük, mint akinek el kell számolnia velük. Tudja, hogy Isten a megmentésre méltó lelkeket kapcsolatba hozza az igazsággal és igaz, krisztusi élettel.

Kórházaink személyzete szent háborút visel. A betegek és lesújtottak elé kell tárniuk a jelen igazságot, amint az Jézusban él. Teljes komolysággal kell eléjük tárnunk azt, mégis egyszerűen és gyöngéden, hogy az Üdvözítőhöz vonzzák az embereket. Szavaikkal és tetteikkel mindig őt kell fölmutatniuk az örök élet reménységeként. Egyetlen kemény szót se ejtsenek ki, egyetlen önző cselekedetet se tegyenek. Mindenkivel bánjanak szeretetteljesen. Szavuk legyen gyöngéd, nyájas. Aki valóban szerény és keresztényien udvarias, lelkeket nyer meg Krisztusnak.

Minden erőtökkel igyekezzetek visszaadni a kórházainkban gyógyulók testi és lelki egészségét. Készüljünk föl hát, hogy az Istentől elválasztó környezet helyett egy időre tisztább légkörbe vonjuk őket. A szabad ég alatt Isten természetének szépsége veszi őket körül. Akkor lehet a betegeknek a Krisztusban való új életről beszélni, amikor a friss, éltető levegőt szívják. Itt taníthatjuk őket Isten szavára. Itt ragyoghat Krisztus igazságának napsugara a bűntől elsötétült szívekbe. Türelmesen és gyöngéden vezessétek a betegeket Krisztusra utaltságuk belátására. Mondjátok meg, hogy ő ad erőt a gyöngéknek, s ő sokasítja meg az erőtlenek erejét.

Teljesebben kell értékelnünk e szavak értelmét: „Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni!” (Énekek éneke 2:3) Ezek a szavak nem gyors átmenetről, hanem csöndes nyugalomról szólnak. Sok hitvalló keresztény aggódó és levert. Sokakat annyira lefoglal a lázas tevékenység, hogy nem találnak időt csöndben megpihenni Isten ígéreteiben. Úgy viselkednek, mintha nem engedhetnének meg maguknak békét és nyugalmat. Jézus minden ilyen embert meghív: „Jöjjetek hozzám… én felüdítlek titeket.” (Máté 11:28)

Forduljunk el az élet poros, fülledt útjaitól, pihenjünk meg Krisztus szeretetének árnyékában. Itt részesülünk erőben a küzdelemre. Itt tanulhatjuk meg, miként csökkentsük fáradozásunkat és aggodalmunkat, mint szóljuk és mint zengjük Isten dicséretét. A megfáradtak és megterheltek tanulják meg Krisztustól a csöndes bizalom leckéjét. Ha Jézus békéjét és nyugalmát kívánják elnyerni, telepedjenek az ő árnyékába.

A kórházakban dolgozóknak a gazdag tapasztalat kamrányi kincsével kellene rendelkezniük, mert az igazság a szívükbe ültetett, s Isten kegyelme gondozza és táplálja azt szent növényként. Igazságba gyökerezve és alapozottan olyan hittel rendelkezzenek, mely szeretetből munkálkodik és megtisztítja a lelket. Szüntelenül kérjenek áldást; lelkük ablakait zárják be a föld mocsaras légköre előtt, s a mennyre nyílókat nyissák meg, hogy befogadják az igazságosság napjának fényes sugarait.

Ki készülődik értelmesen fogni az egészségügyi hittérítéshez? Ennek segítségével kell Krisztusra irányítanunk a kórházainkba kezelésre jövő betegek értelmét, s megtanítani őket, hogy egyesítsék gyengeségüket az Úr erejével. Minden munkásnak hozzáértőn hatékonynak kell lennie. Így magasztosan és széles alapokra fektetve mutatja be az igazságot, amint az Krisztusban él.

Kórházaink személyzete szüntelen kísértéseknek van kitéve. Hitetlenekkel érintkeznek; és akiknek hite nem megalapozott, annak ez ártalmára lesz. Viszont akik Krisztusban lakoznak, azok úgy jönnek össze a hitetlenekkel, mint az Úr tette. Nem hagyják magukat eltántorítani hűségüktől, de mindig készen lesznek alkalmas időben szólni, mindig készek vetni az igazság magját. Az ilyenek virrasztanak és imádkoznak, szilárdan megőrzik becsületességüket, s naponta bizonyítják vallásuk következetes voltát. Jó hatásuk sokakra áldást áraszt. Jól rendezett életükkel embereket vonzanak a kereszthez. Az igaz keresztény szüntelenül elismeri Krisztust. Mindig derűs, mindig kész reményt ébresztő, nyugtató szavakat szólni a szenvedőkhöz.

„Az Istennek félelme a bölcsesség kezdete.” (Példa 1:7) A Szentírás egyetlen kijelentése értékesebb, mint az ember eszméinek érveléseinek tízezer mondata. Aki nem követi Isten útját, végül magára vonja az ítéletet: „Távozzatok tőlem”. De ha Isten akaratának vetjük alá magunkat, az Úr Jézus biztos kézzel irányítja gondolatainkat és ajkunkat. Az Úrban s hatalmas erejével erősek lehetünk. Ha befogadjuk Krisztust, hatalommal ruház föl minket. A bennünk lakozó Üdvözítő ránk ruházza hatalmát. Az igazság mindennapi ételünkké lesz. Tetteinkben nem üti föl fejét a becstelenség. Alkalmas időben tudunk szólni azokhoz, akik nem. ismerik az igazságot. Krisztus szívünkben való jelenléte életadó hatalom, egész lényünket megerősíti.

Utasítottak, hogy megmondjam, hogy kórházunk személyzete szüntelenül őrizkedjék a hitetlenségtől és önelégültségtől. Oly lelkiismeretesen és odaadón kell küzdenünk a gonosz ellen, hogy a betegek érezzék önzetlen igyekezetük fölemelő hatását.

Nem szabad önzésnek megrontani szolgálatukat. „Nem szolgálhatjátok Istent és a Mammont!” Őt emeljétek magasra, a Kálvária emberét. Emeljétek föl Istenbe vetett élő hitetekkel, hogy imáitok eredményesek lehessenek. Tudjátok, milyen közel jön hozzánk Jézus? Egyénenként szól hozzánk. Mindenki előtt fölfedi magát, aki magára kívánja venni igaz tetteinek, jellemének palástját. Kijelenti: „Mivel én vagyok Urad, Istened” – „jobb kezed fogom.” Helyezzük magunkat oda, ahol kézen foghat, ahol meghalljuk megnyugtató és hatalmas kijelentését: „Én vagyok az élő: halott voltam, de most örökkön örökké élek.”