Isten az ő népét minősítette a világ fölvilágosítására. Képességekkel látta el őket, melyek segítségével kiterjesztik művét, míg csak körül nem öleli a földet. A föld minden részén kórházakat, iskolákat, könyvkiadókat és hasonló intézményeket kell létrehoznunk Isten művének megvalósításához.

Az evangélium záró üzenetét el kell juttatnunk „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.” (Jelenések 14:6) Az üzenet terjesztéséhez külföldön még ezután kell számos vállalkozást alapítanunk és sikerre juttatnunk. Az egészség étkezdék, orvosi rendelők és kórházak a betegek és szenvedők számára való megalapítása éppolyan szükséges Európában, mint Amerikában. Számos országban egészségügyi hittérítést kell kezdenünk, hogy Isten lesújtottak közötti segítő kezeként szolgáljanak.

Krisztus együtt munkálkodik az egészségügyi hittérítéssel foglalkozókkal. Gazdagon megjutalmazza azokat, akik önzetlenül megteszik amire képesek, hogy számos országban kórházakat és rendelőintézeteket alapítsanak. Az intézmények betegeit testileg, szellemileg és lelkileg talpra állítja a kezelés, – a megfáradtak fölüdülnek, a betegek visszanyerik egészségüket, a bűnökkel terheltek megenyhülnek. Messzi országokban fog fölcsendülni a hálaadás és ének azok ajkáról, akik szívét az intézmények a bűn szolgálatából az igazságosság szolgálatához fordították. Hálaadó dicsénekük bizonyságot tesz, s ezzel másokat is Krisztus szövetségesévé és közösségének részesévé alakít.

A lelkek Istenhez térítése a legfontosabb, legnemesebb foglalkozás, melyben embernek része lehet. Isten hatalma, szentsége, hosszútűrése és határtalan szeretete nyilvánul meg ebben. Minden igazi megtérés Istent dicsőíti, s öröménekre készteti az angyalokat.

Közeledünk a föld történelmének végéhez, ezért sokkal nagyobb önfeláldozással kell művelnünk Isten munkájának különböző területeit. Az utolsó napok föladata a különleges hittérítő munka. A jelen igazság hirdetése, első szavától az utolsóig, hittérítő erőfeszítés. Az elvégzésére váró feladat minden lépése áldozathozatalra szólít. Az ilyen önfeláldozó szolgálatból a munkások megtisztultan, megfinomultan kerülnek ki, akár a tűzben próbált arany.

A bűnben pusztuló lelkek látványának föl kellene rázni bennünket, hogy nagyobb igyekezettel hirdessük a jelen igazságot a sötétben lévőknek, különösen ott, ahol alig tettünk még valamit Isten emlékművének megalapításáért. Bele kell fognunk s a világ minden részén befejeznünk a munkát, melyet már régen végeznünk kellett volna.

Testvéreink nem viselik eléggé szívükön az európai kórházalapításokat. Az európai országokban a leg zavarba ejtőbb kérdések merülnek majd fel a különböző területek sajátosságai folytán. De az Úrtól nyert világosságból tudom, hogy intézmények alakulnak ott, először kicsinyek, később – Isten áldásával – nagyobbak és erősebbek.

Intézményeinket sehol se zsúfoljuk egyetlen helyre. Isten terve sohasem volt az, hogy így korlátozza az igazság világosságát. A zsidó népnek egy ideig Jeruzsálemben kellett imádnia Istent. Jézus azonban így szólt a samáriai asszonyhoz: „Eljön az óra, mikor sem ezen a helyen, sem Je-ruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.” „Eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Isten lélek s akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” (János 4:21, 23–24) Vessük el az igazság magvát mindenhol, ahová csak el tudunk jutni. Olyan területekre kell eljuttatnunk, melyek kopárak Isten ismerete terén. A területek áldására lesz befogadni őt, akiben örök üdvösségünk reménysége összpontosul. Ha elfogadják az igazságot, amint az Jézusban él, szívük Isten iránti hálaénekkel telik meg.

A keresztény elvekkel ellenkezik, ha alig egy pár helyen nagy összegeket kötünk le. Mikor építkezünk ne feledjük, hogy máshol is hasonló épületekre van szükség. Isten felhívja a művében bizalmi helyeket betöltő férfiakat, ne állják el a haladás útját, ne használják föl önzőn az összes rendelkezésre álló javakat néhány kedvenc helyen, vagy a munka egyetlen, vagy csak kevés vonalán.

Az üzenet kezdetén népünk között sokakban izzott az önmegtagadás, és önfeláldozás lelkülete. Így jó alapokat fektettek le, s igyekezetüket siker koronázta. De később a mű nem fejlődött kellőképpen. Túl sokat összpontosítottunk Battle Creekre, Oaklandra és pár más helyre. Testvéreinknek sohasem lett volna szabad olyan nagyméretűn építkezni egyetlen helyen, mint Battle Creekben tették.

Az Úr tudtomra adta, hogy művét a kezdeti lelkülettel kell folytatni. Figyelmeztetnünk kell a világot. Területre terület után kell behatolnunk. A kapott parancs: „Vonjatok be új területeket.” Népünknek világosabb és határozottabb bizonyságot kell tennie üzleti tevékenységével és a meg nem mentett világgal szembeni állásfoglalásával.

Miránk ragyog a föld történelmének utolsó napjait érintő nagy világosság. Ne engedjük, hogy a bölcsesség és erő hiánya lelki vakságunkról tanúskodjék. Isten hírnökeit hatalommal kell fölruháznunk. Mélyebben kell tisztelnünk az igazságot, mint most tesszük. Az Úr ünnepélyes, szent figyelmeztetésének üzenetét hirdetnünk kell a legnehezebb területeken, a legbűnösebb városokban – mindenhol, ahol még nem pirkadt fel a harmadik angyal üzenetének világossága. Mindenkinek át kell adnunk az utolsó meghívást a bárány menyegzői lakomájára.

Az üzenet hirdetése folyamán Isten szolgáinak sokféle zavarba ejtő körülménnyel kell megküzdeniük és számos akadályon áthatolniuk. Olykor a munka nehezen halad majd, mint amikor úttörőink a Battle Creek-i, Oaklandi, s más intézményeket alapították. Tegyünk hát meg minden tőlünk telhetőt, tekintsük az Urat erősségünknek, kerüljük az önzést, s jó munkánkkal legyünk mások áldására.

1901 télén, New Yorkban időzve világosságot kaptam az ottani munkáról. Éjjel-éjjel után láttam az utat, melyet terveinknek követniük kellene. Nagy New Yorkban az üzenetnek égő lámpásként kell előre haladnia. Isten munkásokat fog támasztani a feladathoz, s angyalai járnak majd előttük. Bár nagyvárosaink gyorsan közelednek az özönvíz előtti állapothoz, noha gonoszságuk akár Sodomáé, mégis akad bennük sok becsületes ember, akiket meggyőz a Szentlélek, mikor meghallják az adventi üzenet megdöbbentő igazságait. New York készen áll az aratásra. Krisztus hatalmával fogják itt hirdetni az igazság üzenetét. Az Úr munkásokat kér, fölhívja tapasztalt testvéreinket, hogy Istenfélelemmel karolják föl, vigyék előre a rájuk váró munkát New Yorkban és Amerika más nagyvárosaiban. Ehhez a feladathoz anyagiakat is kér.

Az Úr közölte velem, hogy nem szabad babérjainkon pihennünk, csak mert Brooklynban hústalan vendéglőt nyitottunk, hanem nyissunk étkezdéket a város más részein is. Nagy New York egyik negyedének lakói nem tudják, mi történik más negyedekben. A város különböző részein étkezdéinkbe járó férfiak és nők fölfigyelnek egészségük javulására. S ha egyszer megnyertük bizalmukat, készségesebben befogadják az Isten különleges, igazságról szóló üzenetét.

Ahol a nagyvárosokban orvosi hittérítés folyik, főzőiskolákat is kell szerveznünk. S ahol erős nevelő hittérítés folyik, egészség étkezdéket kell alapítanunk, gyakorlati példával mutatni utat az élelmiszerek helyes kiválasztására és egészséges elkészítésére.

Los Angelesben jártamkor utasítást kaptam, hogy nemcsak a város különböző kerületeiben, hanem San Diegóban is, Dél Kalifornia más nyaralóhelyein is étkezdéket és orvosi rendelőket kell nyitnunk. A környék nagy tengeri nyaralóhelyire is terjesszük ki erőfeszítéseinket. Amint Keresztelő János szava: „Készítsétek el az Úr útját” – hangzott a pusztában, így kell az Úr hírnökei szavának a nagy nyaraló- és fürdőhelyeken visszhangoznia.

Üzenetet kell átadnom a déli területekről. Nagy munkát kell elvégeznünk ezen a területen, melynek állapota szégyent hoz hitvalló keresztény voltunkra. Súlyos hiánnyal küzdünk lelkészek, tanítók és egészségügyi hittérítők terén. Gondoljunk a lakosság körében levő tudatlanságra, nyomorra, szenvedésre, az aggodalomra. Pedig ez a terület nincs messze tőlünk. Mily önzőn, mily figyelmetlenül bánunk szomszédjainkkal! Szívtelenül elmegyünk mellettük s alig teszünk valamit szenvedéseik enyhítésére. Ha népünk tanulmányozta volna az örömüzenet megbízását, s engedelmeskedett volna annak, országunk déli része megkapta volna a lelkészek arányos részét. Ha akik világosságban részesültek, a világosságban járnának, ráébredtek volna, hogy rajtuk a felelősség megművelni a szőlőskertnek ezt a régóta elhanyagolt részét.

Isten felhívja népét, adjon vissza neki a rájuk bízott javakbó1, hogy intézményeket állíthassunk fel az elhagyott, de aratásra érett mezőkön. Fölhívja, akiknek pénzük van, hozzák forgalomba a pénzt. Ha javainkból Isten munkájára adunk, ezzel a gyakorlatban bizonyítjuk, hogy mindenek felett szeretjük őt, és szomszédjainkat is, mint magunkat.

Alapítsunk most iskolákat és kórházakat mindenfelé a déli államokban. Számos déli nagyvárosban hozzuk létre az áldás központjait, nyissunk élelmiszerboltokat s hústalan étkezdéket. Teremtsük meg a lehetőséget az egyszerű, olcsó, egészséges ételek készítéséhez. Az önző világi elgondolásokat viszont ne hozzuk be, mert Isten tiltja. Istent félő, felebarátjaikat szerető, önzetlen testvérek lássanak ehhez.

Az elnyert világosság úgy szól, hogy mint mindenhol, a déli államokban is az egészséges ételek készítését irányítsuk Isten eszközeként, a remény ajtajának megnyitására, ne pedig személyes nyereségre. Délen szenteljünk külön figyelmet a borzasztóan elhanyagolt szegényekre. A táplálás munkájához válasszunk tehetséges és üzlethez értő fiatal férfiakat; mert ha ezt sikeressé kívánják tenni, a legnagyobb bölcsességet és takarékosságot kell gyakorolniuk. Az Úr elvárja, hogy népe Istennek tetsző szolgálatot végezzen az egészséges ételek elkészítése terén, nemcsak családjuk számára, ami első felelősségük, hanem a szegények segítésére mindenfelé. Gyakorolják a keresztény nagylelkűséget, nem feledve, hogy Istent képviselik, s amijük van, minden az Úr ajándéka.

Testvéreim, lássatok e munkához. Ne adjatok helyet a csüggedésnek. Ne bírálgassátok azokat, akik a helyes vonalakon tenni igyekeznek valamit, hanem ti is fogjatok hozzá.

Az egészséges ételek készítésével együtt különböző iparágakat alapíthattok, melyek a déli területen segítségére lesznek az ügynek. Mindent meg kell most tennünk, amit az ember Isten hittérítőjeként megtehet, mert ha terület valaha rászorult az orvosi, egészségügyi hittérítő tevékenységre, az a déli országrész. A már az örökkévalóságba tűnt idő alatt, sokaknak közületek délen kellett volna lennetek, személyesen tevékenykedve, Istennel együttműködve, javaitokat a magatok és más munkások fönntartására fordítva.

Sokfelé alapítsatok kicsiny kórházakat. Ezek majd megnyitják az ajtót a Biblia igazsága előtt, s eltávolítják az előítéletet, melybe azok ütköznek, akik a fehérekkel együtt a színeseket is megmentésre váró lelkeknek tekintik.

Ha közvetlen a rabszolgák fölszabadítása után megalapoztátok volna a színesek között a munkátokat, ma sokkal jobb helyzetben lennének

Az Úr fölhív, ébredjünk felelősségünk tudatára. Isten mindenkinek munkát adott. Mindnyájan hasznos életet élhetünk Tanuljunk meg mindent, amire képesek vagyunk, s azután legyünk áldások az igazság ismeretének hirdetése által. Mindenki dolgozzék képességei szerint, készségesen segítve a terhek hordozásában.

Mindenfelé fáradozzunk a társadalom összes osztályáért. Közel kell kerülnünk a szegényekhez, és jogfosztottakhoz, akik mértéktelenségük következtében elestek. Ugyanakkor ne feledkezzünk el a magasabb osztályokról, az ügyvédekről, lelkészekről, képviselőkről és bírákról sem, akik közül sokan mértéktelen szokások rabjai. Minden lehetséges módon próbáljuk bebizonyítani nekik, hogy érdemes megmenteni lelküket, érdemes az örök életre törekedniük. A magas állásúaknak mutassuk meg a teljes megtartóztatás ígéretét, s kérjük őket, adják a szeszesitalok és dohányzás káros szokásainak elhagyásával megtakarított pénzt a megalapozott intézményeknek, ahol a gyermekeket és fiatalokat hasznos állások betöltésére készíthetik elő.

Nagy fény ragyogott ránk, mégis mily keveset adunk tovább a világnak! Mennyei angyalok várják, hogy az emberek együttműködjenek velük az igazság elveinek gyakorlati megvalósításában. Ezt javarészt kórházainkban s hasonló intézményeink segítségével kel végeznünk. Az intézmények váljanak Isten emlékműveivé, ahol az Úr gyógyító hatalma elérhet minden osztályt; gazdagot és szegényt. A Krisztus szerelméért beruházott minden kis összeg áldást hoz az adományozóra és a szenvedő emberiségre egyaránt.

Az orvosi hittérítés az evangélium jobb keze. Isten ügyének előbbre viteléhez van erre szükség. Mikor ennek segítségével férfiakat és nőket vezetünk az élet helyes szokásai fontosságának belátására, az igazság megmentő hatalma nyilvánvaló lesz. Az orvosi hittérítőknek be kell hatolniuk minden városba. A betegségek gyógyításának isteni módjai, a harmadik angyal üzenetének jobbja, ajtókat nyit meg a jelen igazság előtt. Az egészségügy irodalmát sok országban terjesztenünk kell. Európában és más országokban orvosainknak meg kell érteniük, hogy az egészségügyi hittérítést a helybelieknek kell előkészíteniük, akik az emberekkel ott: ismerkedhetnek meg, ahol vannak, s megadhatják a legszükségesebb utasításokat.

A már működő kórházaknak az Úr lehetővé teszi, hogy az új kórházak segítésénél együttműködjenek vele. Minden új intézményt tekintsenek segítséget nyújtó testvérnek a harmadik angyal üzenete hirdetésének hatalmas, fontos munkájában. Isten alkalmakat adott kórházainknak olyan munkát indítani el, mely életerőtől duzzadó kő lesz, mely növekedik, mikor a láthatatlan kéz gördíti. Lendítsük mozgásba e titokzatos követ.

Az Úr utasított, hogy figyelmeztessem azokat, akik új helyeken alapítanak kórházakat, hogy lássanak munkához, alázatosan Isten szolgálatának szentelve képességeiket. Az épületek ne legyenek se nagyok, se költségesek. Alapítsatok kis helyi kórházakat, ápolóképző iskoláinkkal összekapcsolva. A kórházakba toborozzunk tehetséges és megszentelt fiatalokat, akik szeretik és félik Istent, s aszerint viselkednek. Akik vizsgáikat letéve nem képzelik, hogy most már mindent tudnak, amire csak szükségük lehet, hanem továbbra is szorgalmasan tanulják és megfontoltan gyakorolják Krisztus tanítását. Az ilyenek előtt Krisztus igazságossága jár, s Isten dicsősége követi őket.

Világosságban részesültem, hogy sok városban tanácsos összekapcsolni az étkezdéket a rendelőkkel. Együtt tarthatják fenn a helyes elveket. Ezek mellett néha ajánlatos néhány szobát tartanunk, amit a betegek szállásként használhatnak. Mindkettő kórházainkra tereli a figyelmet, s mindkettő előnyösebben tartható fenn bérelt épületekben. A nagyvárosokban ne, építsünk hatalmas épületeket a betegek gondozására, hiszen Isten világosan megmondta, hogy a betegek jobban, eredményesebben ápolhatók a városon kívül. A kórházi munkát sok helyen a városokban kell elkezdenünk de ha megfelelő helyet találtunk helyezzük azonnal vidékre.

Azt a világosságot kaptam, hogy néhány óriási kórház építése helyett inkább több, kisebb intézményt hozzunk létre. Csaknem lehetetlen olyan embereket találnunk, akik az ilyen nagy kórházakat kellő módon tudnák vezetni. A munkások némelyike nem áll kellőképp Isten Lelkének ellenőrzése alatt, így világi lelkület teszi be a lábát.

Az emberiség megsegítésének ereje és boldogsága nem költséges épületekben rejlik. Ne felejtsük, hogy sokan szenvednek az élelem és ruházat hiánya miatt. Építkezéseinknél ne tántorítson el bennünket a hivalkodás kívánsága. Tegyük meg kötelességünket, s a többit bízzuk Istenre, aki egyedül adhat sikert. Ami többletpénzünk van, költsük jó kórházi berendezésre. Alapítsuk kórházainkat az egészség és boldogság előmozdítására. Keressünk nekik olyan helyet, hogy a betegek jó levegőnek és napsütés áldásának örvendezhessenek. Tervezzük úgy ezeket, hogy egyetlen fölösleges lépést se kelljen bennük tenni.

Legjobb, ha sok helyen szerényen kezdjük el a munkát, s Isten gondviselésére bízzuk, hogy jelezze, milyen gyorsan kell növelnünk a berendezést. A szerény kezdetből majd nagy intézmények fejlődnek. A felelősség megoszlik, így ezek a munkások nagyobb szellemi és lelki erőre kapnak. Az intézmények sok jót eredményeznek majd, ha elnyomjuk önző becsvágyunkat, és sohasem tévesszük szem elől Isten dicsőségét. Népünk közül sokaknak új területen kell fáradozni, de senki se törekedjék hírnévre. A munkások értelmének meg kell szentelődnie.

Minden dolgunkban emlékezzünk arra, hogy Jézus, aki öt cipóval és két hallal jóltartotta a sokaságot, ma is meg tudja adni munkánk gyümölcsét. Aki a galileai halászokat utasította, hogy vessék ki a hálót, s akik, mikor engedelmeskedtek, szakadásig megtöltötte, azt kívánja, hogy népe e történetben bebizonyítottnak lássa, mit tesz majd értünk napjainkban. Isten, aki az égből mannát hullatott Izráel gyermekeinek, még mindig él és uralkodik. Ő fogja irányítani népét, szakértelmet és jó felfogást ad a munkához, melyre fölszólít. Buzgó imájukra bölcsességben részesíti azokat, akik lelkiismeretesen és értelmesen törekednek teljesíteni kötelességüket. Áldásával végzett munkájuk naggyá növekszik, sokan megtanulnak hűséges teherviselők lenni, s erőfeszítéseiket siker koronázza.