A gondviselés kereke lassan, de biztosan fordul. Nem tudjuk, milyen hamar mondja ki az Úr, hogy meglett! Eljövetele egyre közeledik. Lehetőségeink rövidesen örökre véget érnek. Már csak rövid ideig dolgozhatunk. Testvéreim, komolyan törekedjetek, hogy a déli államok széltében-hosszában emlékműveket állítsatok Istennek. Alapítsatok gyülekezeteket, építsetek imaházakat, létesítsetek kórházakat meg kis iskolákat, erősítsétek könyvkiadásunkat.

A dél különböző területein létrehozandó tevékenység ágaiban bölcs és imádkozó férfiakra és nőkre van szükség, akik lépésről, lépésre megbízhatón és értelmesen fejlesztik a művet; akik Isten megbízottaiként fáradoznak, imádkoznak és gazdaságosan igazgatnak. A helyzet személyes és fáradhatatlan igyekezetet követel.

A legmagasabb fal is csupán tégla téglán; a legmélyebb hó is csak pehely pehely hátán.

Türelmes folyamatosság a jótettekben – ez legyen jelszavunk. Kitartóan igyekezzünk lépésről-lépésre előrehaladni, míg meg nem futottuk a versenyt, míg győzelmet nem arattunk.

Mikor Nashville-en megkezdtük a könyvkiadást, vezetőink megfogadták, hogy nem keverednek adósságba. Megfeszített igyekezetükben azonban, hogy szalma nélkül verjenek vályogot, testvéreink eltértek ettől a szándéktól, s a következmény, hogy a könyvkiadás nehézségekbe ütközik. Ez mégse csüggessze el Isten munkásait. A munkát nem szabad beszüntetnünk. A legkomolyabban törekedjünk elkerülni a múlt hibáit. Őrizkedjünk, mintegy szöges drótkerítéssel, az adósságba keveredés hajlamától. Fogadjuk meg, hogy „mától kezdve nem törünk előre gyorsabban, mint az Úr jelzi és a kezünkben lévő anyagiak megengedik, még ha jó munkánknak kis ideig várnia is kell. Amikor új barázdába akasztjuk az ekét, inkább szoroskodjunk, de ne keverjük adósságba az Úr ügyét.”

Testvéreink, akik odaadóan dolgoztak, hogy az üzenetet délen a jelen fejlődési fokra juttassák, ne csüggedjenek el. Tegye meg mindenki, amire képes, hogy a nashville-i művet szilárd alapra helyezzük. Az Úr vigyáz azokra, akik hősiesen törekednek végezni az oly igen szükséges végzendőket. Szánalma, jóakarata és szeretete megkönyörül rajtuk. Még mindig munkatársainak ismeri el őket. Az Úr mindegyikünkről mindent tud. Amikor úttörőként új területet törnek föl, át kell esniük a próba tüzén. Az Úr megdicsőül azokban, akik a még soha föl nem szántott mezőkön munkatársai voltak.

Testvéreim, komoly feladat áll előttünk a déli államokban, melyet éppen csak elkezdtünk. Ne vesztegeljünk továbbra, mint eddig, évek óta rettegve a föladattól. Némelyek kegyetlenül nehéz munkát végeznek, s az Úr ismeri és dicséri önfeláldozó igyekezetüket; megáldja őket. Ezek majd akkor nyerik el jutalmukat, ha látják, hogy akiket segítettek, az örök sziklára helyezik lábukat, s mikor rájuk kerül a sor, ők is mások segítségére sietnek

Déli mezőkön tevékenykedő testvéreim, Izráel urának, Istenének nevében kérlek, viselkedjetek férfiak módjára. Az Úr áll a kormánykeréknél. Szolgáinak kegyességet, bölcsességet ad. Isten szándéka, hogy felelős testvéreink keresztény egységben hányják-vessék meg a dolgokat és úgy is imádkozzanak. Az egységben olyan élet és hatalom rejlik, melyet semmi más úton el nem érhetnek. A gyülekezet ereje hatalmas lesz, ha a tagok a Szentlélek vezetése alatt összefognak. Az Úr hatalmasan tud munkálkodni népe által a bűnösök megtérítéséért.

Isten él és uralkodik. Megnyitja az utat hogy megmunkálhassuk számára az elhanyagolt déli mezőt. A munkások siessenek az Úr segítségére, s hirdessék örömmel az Úr igazságát. Az Úr hamar eljön. Beszélgessetek, imádkozzatok erről és higgyetek benne. Tegyétek azt életetek részévé. Kételkedő, szembeszegülő lelkülettel kell szembeszállnotok de ez is meghátrál a rendíthetetlen, kitartó bizalom előtt. Mikor kétség és akadályok tűnnek fel, hálaadó énekek szárnyán emeljétek lelketeket Istenhez. Öltsétek magatokra a keresztény fegyverzetet. Ne felejtsétek lábatokra húzni a békesség evangéliumnak hirdetésére a készség saruját. Hirdessétek az igazságot bátran, lelkesen. Ne feledjétek,hogy az Úr szánakozva néz e mezőre, mert ismeri ínségét és nyomorát. Erőfeszítésetek nem lesz hiábavaló.

Déli gyülekezeteinknek lelki föltámadáson kell keresztülmenniük. Minden gyülekezeti tag előtt nagy és komoly munka áll. Önmegtagadással és önfeláldozással közeledjenek Krisztushoz. Legyen egyetlen céljuk, hogy átadják embertársaiknak Isten kegyelmének Üzenetét. Fáradozzanak megfontoltan, alázatosan; tartsák tiszteletben egymás munkáját. Van, akinek az egyik módszer felel meg jobban, van akinek a másik, amint az Úr hívja és vezeti őket. De senki ne keseregjen, hogy nem tudja olyan tehetségekkel dicsőíteni Istent, melyeket az Úr nem bízott rá. Isten csak azért tart felelősnek, amit rátok bízott. Valamit mindenki tehet. Elkerülheti, hogy gáncsoskodással nehezítse mások munkáját. Ne tegyetek követ a kocsi elé, melyet testvéreitek fölfelé tolnak a domb oldalon! Ha valaki nem hajlandó nekivetni vállát a feladatnak, legalább ne hátráltassa a tevékenykedőket. Isten olyan munkásokat hív, akik nem csüggesztik el munkatársaikat.

Mikor Isten népe buzgón, alázatosan, önfeláldozón fáradozik, gazdag jutalom lesz része. Jób ír erről: „Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem… a veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztettem… A szűkölködőknek én atyjuk voltam, az ismeretlennek ügyét is jól meghányom-vetem.” (Jób 29:11–16)

Jótetteik áldása az örökkévaló világba követik azokat, akik Üdvözítőjükért megtagadják magukat. Mikor a megváltottak Isten trónja körül állnak, hozzájuk lépnek, akiket megmentettek a bűntől és elaljasodástól, és így köszöntik őket: „Isten és reménység nélkül éltem a világon. A romlottság és a bűn már-már elpusztított. Gyötört az éhség a testi-lelki eledel után. Te szeretettel és szánakozással jöttél hozzám, etettél, ruháztál; Isten Bárányához irányítottál, aki elveszi a világ bűnét.”

Déli testvéreim, legyetek igen erősek. Az elnyomás és rablás keze nem bánthat benneteket, ha Isten törvényének szent elveit dicsőítitek meg. Mikor az ellenség áradatként tör be, az Úr Lelke síkra száll ellene. Fontos munkát végeztek, ezért vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok, mert egyenesen kell járnotok, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék. Csakis Isten dicsőségéért munkálkodjatok. Éljetek egyéni felelősségetek tudatában. Ne feledjétek, hogy csak az Úr teheti eredményessé erőfeszítéseiteket.

A déli munkásoknak: a legmagasabb lelki színvonalat kell elérniük, hogy munkájuk sikeres lehessen. Az egyéni ima, a családi ima, az istentiszteletek nyilvános imája, mindhárom elengedhetetlen. S imáinkat élnünk is kell. Együtt kell működnünk Krisztussal a munkájában.

Egyedüli biztonságunk a Krisztussal és egymással való egységben rejlik. Ne adjanak alkalmat a Sátánnak, hogy újjal mutogasson gyülekezeteinkre: „Nézzétek, a Krisztus zászlaja alatt, állók mennyire gyűlölik egymást. Nincs mit félnünk tőlük, míg egymás ellen használják erejük legjavát, s alig szakítanak időt az ellenem folyó háborúra.”

A múlt tapasztalatai tanítsanak meg minket a mulasztások elkerülésére. Így imádkozunk mennyei Atyánkhoz: „Ne vígy minket a kísértésbe”, azután igen gyakran nem vigyázunk lábunkra, nehogy kísértésbe vigyen. Tartsuk távol magunkat a kísértésektől, amelyek könnyen fölénk kerekednek. Sikerünket Krisztus kegyelme által magunk vívjuk ki Gördítsük félre a botránkozás kövét, mely annyi bánatot okozott magunknak meg másoknak is.

Mikor új helyeken kezdjük el a munkát, legyünk mindenben takarékosak. Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi el ne vesszen. Végezzük a lélekmentést, amint Krisztus kijelölte az utat, mikor kijelentette: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Csak akkor lehetünk tanítványai, ha engedelmeskedünk e szónak. Közeledünk, a föld történelmének végéhez. Sokkal több önfeláldozással kell fejlesztenünk Isten munkájának különböző ágait, mint eddig tettük.

Azért élünk, hogy segítsük egymást. Krisztus szolgálatában nem volt területi határ, s akik ma ilyen határokat kísérelnek megvonni, jobban teszik, ha így imádkoznak: „Uram adj új szívet, hogy Krisztus szőlőjének sok részét megműveljük.” Akkor soha nem mondjátok majd, hogy „a kézben lévő ügy fejlesztésére kell a pénz. Nincs értelme pénzt kérnetek tőlünk.”

Napról-napra emberek döntik el az élet-halál kérdését, határozzák el, vajon örök élet, vagy örök pusztulás lesz a sorsuk. Mégis sokan, akik vallják, hogy az Urat szolgálják, megelégszenek, hogy jelentéktelen dolgokra pazarolják idejüket; hogy nem férnek össze egymással. Ha az Úr szolgálatára szentelnék magukat, nem civakodnának, mint megannyi neveletlen gyermek. Mindenki kötelességének őrhelyén állna. Szívvel-lélekkel Krisztus keresztjének hírnökeként fáradozna. A Szentlélek lakna a munkások szívében, s az igazságosság, a krisztusi jellem tetteit cselekednék. A munkások a föléledt gyülekezet imáját és szeretetét vinnék magukkal szolgálatukba. Krisztustól kapnák utasításaikat; nem lenne idejük vetélkedésre. Az Isten oltáráról vett élő tűz érintette ajkakról szólna az üzenet. Buzgó, megtisztult szavakat hallanánk. Alázatos, megtört szívből jövő imák emelkednének a mennyre. A munkások fél kézzel Krisztusba kapaszkodnának, másikkal bűnösöket ragadnának meg, s vonnák Krisztushoz őket.

„Ki az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalá1ja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nekik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett. Mondom nektek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.

Avagy ha valamely asszonynak tíz drachmája van, és egy drachmát elveszt, nem gyújt-e gyertyát, és nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drachmát, melyet elvesztettem. Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.” (Lukács 15:4–10)