Évek óta bölcsességhiány nyilvánult meg azokkal szemben, akik nehéz helyeken fejlesztik a munkát. Ezek a férfiak gyakran messze erejükön felül dolgoznak. Kevés a pénzük a mű céljaira; kénytelenek áldozatokat hozni, hogy fejleszthessék a munkát. Fizetésük kicsiny s a legszigorúbban takarékoskodnak. Fölhívásokkal fordulnak a gyülekezethez anyagiakért, s példát mutatnak a bőkezűségben. Az elért eredményekért Istent magasztalják, és tudják, hogy ő hitük szerzője és bevégzője, az ő hatalma biztosítja az eredményeket.

Előfordul, hogy miután a munkások kiállták a nap hevét es türelmes, kitartó munkával iskolát, kórházat vagy más intézményt alapítottak a mű előbbre vitelére, a testvérek most úgy döntenek, hogy más valaki megfelelőbb lenne, azért azt nevezik ki e munkások helyébe. Némely esetben meggondolatlanul hoznak határozatokat, s nem adnak hitelt azoknak, akik a munka kellemetlenebb részét végezték, akik fáradoztak, imádkoztak, s minden erejüket megfeszítve dolgoztak.

Nem Istennek tetsző, ha így bánnak munkásaival. Az Úr azok kezének erősítésére szólítja népét, akik a művet új, nehéz helyeken indították el, arra, hogy szóljanak ezekhez derűs, bátorító szavakat.

Ezek a munkások az ügy fejlesztése iránti buzgalmukban hibázhatnak. Abbeli igyekezetükben, hogy az ínséggel küzdő vállalkozásokhoz anyagiakat teremtsenek elő, olyan ügyekbe keveredhetnek, melyek nem a legjobb színben tüntetik föl a munkát. Az Úr, látja, hogy ezek az ügyek elterelnék őket a munkától, ezért csalódást enged meg, elsodorja reményüket. A bukás pénzügyi áldozatot követel, s ez nagy bánat annak, aki anyagiakat remélt szerezni az ügynek.

Amíg ezek a munkások minden idegszálukkal azon igyekeztek, hogy pénzt szerezzenek, hogy valamely kényszerhelyzetből kivágják magukat, testvéreik közt akadnak tétlenek, akik gonosszal gyanúsítják őket. A gáncsoskodókat megvakította az önzés. Nem látták be, hogy testvéreiknek éppen elég bajuk van a súlyos terheket nem viselők versengése nélkül is. A csalódás súlyos próba, de a keresztény szeretet győzelemmé fordíthatja a vereséget. Aki pórul jár, óvatosságot tanul. Szenvedéseink a tanítómestereink. Így szerzünk tapasztalatokat.

Legyünk gondosak és bölcsek, amikor a munkásokkal bánunk, akik bár hibáztak, mégis bebizonyították, hogy buzgón, magukat megtagadva szívükön viselik a dolgokat. A testvérek szóljanak így: „Nem rontunk a dolgon azzal, hogy mást tegyünk a helyedbe, mielőtt lehetőséget adnánk helyrehozni hibádat, s míg előnyös helyzetbe nem kerülsz, ahol mentes leszel az igazságtalan bírálat terhétől.” Adjanak nekik időt, hogy helyreálljanak, hogy helyrehozzák a szorongató nehézségeket és méltó munkásként álljanak angyalok és emberek előtt. Hibákat követtek el, igaz, de eredményesebbek lettek volna-e, akik hibáztatták és gáncsolták őket? A vádaskodó farizeusoknak Krisztus ezt mondta: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8:7)

Vannak, akik elhamarkodottak a kívánságban, hogy javítsanak az előttük helytelennek tűnő dolgokon. Vélik, hogy őket kellene azok helyébe választani, akik hibákat követtek el. Lebecsülik, amit ezek elvégeztek, míg mások tétlenek és gáncsoskodók voltak Viselkedésükkel mondják: nagy dolgokra vagyok képes. Én sikeresen fejleszteném a művet. Utasítottak, hogy így szóljak azokhoz, akik vélik, hogy el tudják kerülni a hibákat: „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek.” (Máté 7:1) Elkerülheted a csapdákat az egyik helyen, de a másikon óriási melléfogásokra vagy hajlamos, melyeket igen nehéz lenne helyrehozni, s melyek zavart támasztanának a munkában. Ezek a tévedések talán többet ártanának, mint testvéreitek melléfogásai.

Utasítottak, hogy akik lefektették egy bizonyos munka alapjait, akik szembeszálltak az előítéletekkel, végigharcolták útjukat, előretörtek, azokat nem szabad rossz megvilágításba helyezni, csak hogy mások foglalhassák el helyüket. Buzgó munkások ők, akik egyes testvéreik bírálgatása ellenére fejlesztették a művet, melyről Isten mondta, hogy fejlesztenünk kell. Ha eltávolítanánk őket felelős állásaikból, igazságtalanság látszatát keltenénk. Kedvezőtlen ez azért, mert a leváltást a fennálló bírálat és igazságtalan viselkedés jóváhagyásának vélnék. Az Úr azt kívánja, hogy ne tegyünk igazságtalan lépéseket azok ellen, akik sokáig, odaadón építették a rájuk bízott munkát!

Sok mindenen változtattunk, amit jobb lett volna úgy hagyni, ahogy volt. Gyakran ha a munkások elégedetlenek, ahelyett, hogy maradásra, és munkájuk sikeres végzésére késztetnék, máshova helyezik őket. Pedig oda is azokat a jellemvonásokat viszik magukkal, melyek munkájukat a múltban elrontották. Ugyanazt a keresztényietlen lelkületet nyilvánítják majd, mert nem tanulták meg a türelmes, alázatos szolgálatot.

Esedezem a dolgok más rendjéért. Változásokat kell bevezetnünk egyházterületeink és intézményeink munkáscsoportjaiban. Keressetek rátermett és megszentelt férfiakat, s késztessük őket, hogy segítőkként és munkatársakként csatlakozzanak a terhek hordozásához. Az új és régi egyesüljön a testvéri szeretet szellemében. De a vezetésen ne változtassunk hirtelen, nehogy elkedvetlenítsük azokat, akik eddig is odaadón és eredményesen tevékenykedtek a munka sikeréért. Isten semmit sem szentesít, ami elcsüggesztené hűséges szolgáit. Akiknek a leghatékonyabb vezetés biztosítása a kötelessége könyvkiadóink, kórházaink és iskoláink számára, kövessék a méltányosság elvét.

Isten munkásokat hív. Ügyünknek maguk erejéből lett emberekre van szüksége, akik alázatos kezdőkként helyezik magukat az Úr kezébe, s akik bebizonyítják, hogy az Úr munkatársai. Ezekre van szükség mint igehirdetőkre, és tanítókra. Akik férfinak bizonyultak, menjenek és tegyék meg, amit tudnak a Mester szolgálatában. Lépjenek munkába, s bizonyítsák rátermettségüket türelmes, lankadatlan erőfeszítéssel. A vízben tanulunk úszni, nem a szárazon. Töltsék be hűséggel a helyet, melyre hívták őket, hogy magasabb felelősségek viselésére váljanak alkalmassá. Isten megad minden lehetőséget, hogy tökéletesítsék magukat szolgálatában.

Aki magára ölti a nemes harc fegyverzetét, az nagyobb, s még nagyobb képességeket nyer, amikor erejét megfeszítve tökéletesíteni igyekszik magában Isten ismeretét, amikor együttmunkálkodik Istennek a testi, szellemi és lelki erők tökéletes fejlesztésére lefektetett tervével.

Fiatal férfiak és nők! Hordjátok tele a tudás tárházát. Ne várjatok, míg emberi vizsga állapítja meg, vajon rátermettek vagytok-e, hanem menjetek a főutakra és az ösvényekre, s vágjátok fejszéteket Isten munkájába. Használjátok bölcsen tudásotokat. Hűen gyakoroljátok képességeteket, s bölcsen adjátok tovább az Istentől nyert fényt. Tudakozzátok meg, miként adhatjátok át másoknak a békét, világosságot, igazságot, s a menny sok más gazdag áldását. Szüntelenül tökéletesedjetek. Magasabbra és még magasabbra törekedjetek. Az az érték most, ha az értelem és test erőit hasznossá tesszük, sohasem veszítve szem elől az örök valóságokat. Buzgón keressétek az Urat, hogy egyre finomuljatok, lelkileg kiműveltté váljatok. Akkor majd tiétek lesz a legkitűnőbb oklevél, mit ember elérhet – Isten jóváhagyása.

Akármilyen kicsiny, vagy bármilyen jelentős legyen is a tehetséged, nem a tiéd, hanem csupán intézője vagy. Összes képességeiddel Istennek vagy adós. Övé tested, értelmed minden ereje, s érte kell azokat fölhasználnod. Időd, befolyásod, képességeid, rátermettséged, mindezzel az adományozónak kell elszámolnod. Az használja ajándékait leghelyesebben, aki komolyan igyekszik végrehajtani az Úr nagy tervét az emberek felemelésére, és soha nem feledi, hogy folyvást tanulnia, nemcsak tanítania kell.

Amikor ifjak állnak munkába, s számos akadály ellenére sikereket aratnak, ne javasoljuk, hogy másféle munkát vállaljanak, se azt, hogy elkezdett munkájukat más, idősebb, tapasztaltabb testvéreknek adják át. Mikor fiatal emberek nehézségekkel küzdenek, hibákat követnek el, de ha kitartón előre törnek, vereségeiket győzelemre változtatják.

Munkatársaim, fáradhatatlanul folytassátok amit elkezdtetek. Tartsatok ki, míg győzelmet-győzelemre nem halmoztok. Neveljétek magatokat céltudatosan. Ne veszítsétek szem elől a legmagasabb mértéket, hogy egyre komolyabb és jelentősebb jótetteket érjetek el, s ezzel Isten dicsőségét tükrözzétek.

Isten különleges tehetséget adományozott némely szolgájának. Senki se tartsa kötelességének, hogy lebecsülje, gáncsolja őket. Másfelől senki se használja képességeit énjének magasztalására. Ne tartsa magát embertársainál különbnek, s a többi őszinte, buzgó munkás fölé se emelje magát! Az Úr a szívet nézi. Aki Isten szolgálatára szenteli magát, a mennyei mindenség azt becsüli legtöbbre.

A menny figyelemmel kíséri, hogy a tekintélyes tisztségek betöltői betöltik-e megbízatásukat. Az intézőktől annyit várnak el, amennyire a hatásuk kiterjed. Embertársaikkal apákként kellene viselkedniük – igazságosan, gyöngéden, igazul. Jellemük legyen krisztusi, testvéreikkel pedig az egység és közösség legszorosabb köteléke kapcsolja össze őket.