A városainkban működő nagy egészségügyi intézményeink sokkal több jót érhetnének el, ha oda helyeznénk át őket, ahol a betegek a szabadban élés előnyeinek örvendezhetnek. Utasítást kaptam, hogy számos vidéki kórházat kell alapítanunk, és az intézmények tevékenysége nagyon föllendíti majd az egészség és az igazság ügyét.

A természet Isten áldása. Az Úr a test, az értelem és lélek egészségessé tételére adta. Aki egészséges, a természet ölén könnyebben az is marad; a betegeket pedig gyógyítja. A természet és a víz gyógymódja eredményesebben gyógyít, mint a világ összes gyógyszere.

Vidéken a betegek mindig találnak valamit, ami eltereli magukról és szenvedéseikről a figyelmet. Itt mindenfelé legeltethetik szemüket, s gyönyörködhetnek a természet szépséges látványaiban – virágokban, rétekben, a termés alatt roskadozó gyümölcsfában, s a hűs árnyat nyújtó erdei fákban; a hegyekben, völgyekben, az azokat borító sokféle zöld árnyalatban, s a különböző állatokban.

Ez a környezet nem csak elszórakoztatja, hanem értékes lelki tanításokban is részesíti őket. Mikor Isten csodálatos kezemunkája veszi őket körül, gondolataik a látható dolgokról a láthatatlanokra terelődnek. A természet szépsége az újjáteremtett föld páratlan szépségét juttatja eszükbe, ahol semmi sem csúfítja el, semmisem szennyezi vagy pusztítja a szépséget, semmi sem okozna betegséget vagy halált.

Isten orvosa a természet. A tiszta levegő, a vidám verőfény, gyönyörű virágok és fák, a gyümölcsösök s szőlők környezetében a szabad levegőn végzett testmozgás egészséget ad – ez az élet varázsitala. A szabadban mozgás az egyetlen gyógyszer, melyre sok betegnek szüksége van. Erőteljesen gyógyítja a divatos élet okozta betegséget, azét az életét, mely gyöngíti és rombolja a testi, szellemi és lelki erőt.

Mily kellemes a városi élethez, sok lámpa világításához, utcák zajához szokott megfáradt betegnek a vidék csöndje és szabadsága! Mily mohón fordulnak a természet látványaihoz! Mint örülnek a vidéki kórháznak, ahol a szabad levegőn ülhetnek, örülhetnek a napsütésnek, s beszívhatják a fák és virágok illatát! Életadó a fenyő balzsama, a cédrus és a tűlevelűek illata. Más egészséget ígérő fák is vannak. A fákat ne vágjuk ki! Ápoljuk, értékeljük őket, ahol bőven vannak is; ültessünk többet, ahol kevés van belőlük.

Semmi sem segíti elő annyira a beteg megerősödését és boldogságát, mintha vonzó vidéki környezetben él. A legtehetetlenebbeket ülni vagy feküdni hagyhatjuk a napon, vagy a fák árnyékában. Csak tekintetüket kell fölemelniük, s láthatják a szép lombozatot. Csodálkozni fognak, hogy eddig sohasem vették észre, mily kecsesen hajlongnak fejük fölött az élő boltozatot alkotó ágak, s hogy épp annyira árnyékolnak, amennyire szükséges. A szellő susogását hallgatva a pihenés és felüdülés édes érzete borítja el őket. Életkedvük megújul. Fogyó erejük visszatér. Gondolkodásuk észrevétlenül békét talál. A lázas érverés elcsitul, rendszeressé válik. Amint a betegek erősödnek, néhány lépésre szánják el magukat, virágot szednek, melyek Isten szeretetének beteg földi családjához küldött drága hírnökei.

Buzdítsátok a betegeket, hogy sok időt töltsenek a szabadban. Tervezzetek számukra szabad levegőn végzett foglalkozást, ahol a természetben Istennel társaloghatnak. Tegyétek a kórházakat terjedelmes, területekre, ahol a föld művelésével szabadban végzett egészséges foglalatosságra adunk alkalmat a betegeknek. Az ilyen testedzés, egészséges kezeléssel karöltve, csodákat tesz a beteg test helyreállításáért és újjászületéséért, s a fáradt értelem felfrissítéséért. Ilyen kedvező környezetben a betegek kevesebb ápolással beérik, mint a szűk városi kórházakban. Vidéken nem lesznek annyira hajlamosak az elégedetlenségre és zsörtölődésre. Készek lesznek leckéket venni Isten szeretetéről, készek elismerni, hogy aki oly csodálatosan gondoskodik, a madarakról és virágokról, nem feledkezik meg a képmására teremtett lényekről. Az orvosok és ápolók előtt kitárul a beteg lelkének ajtaja, és a gyógyulást keresők előtt magasra emelhetik a természet Istenét.

Éjjeli látomásban vidéki kórházat mutattak meg nekem. Az intézet nem volt nagy, de semmi sem hiányzott belőle. Gyönyörű fák és bokrok vették körül, túlnan pedig gyümölcsösök és lugasok helyezkedtek el. A kórházaknak kertje is volt, ahol a lábadozó nők mindenféle virágot ültettek s mindenki maga választhatott virágágyat. A szabadtéri kerti foglalkozás a szokásos előirt kezelési módszer része volt.

Jelenet, jelenet után vonult el előttem. Láttam, hogy néhány szenvedő beteg érkezett egyik vidéki kórházunkba. Más jelenetben ugyanazt a csoportot láttam, de mennyire megváltozott a megjelenésük! Betegségük elmúlt, bőrük tiszta, tekintetük örömteljes volt, testüket, értelmüket, mintha új életerő mozgatta volna.

Azt is közölték velem, hogy mikor vidéki kórházainkban meggyógyítjuk a betegeket, majd otthonaikba térnek, szemléltető példák lesznek, és sokan kedvező véleményt alkotnak a betegek átalakulása láttán. A betegek és szenvedők közül, sokan vidékre költöznek, hátat fordítanak a városoknak; a városi élet szokásainak és divatjainak. Valamelyik vidéki kórházunkban keresnek majd gyógyulást. Így noha 30–40 kilométerre leszünk a várostól, mégis elérhetjük az embereket, s az egészségre vágyók a legkedvezőbb körülmények között szerezhetik vissza egészségüket.

Isten csodákat tesz értünk, ha hittel együttmunkálkodunk vele. Kövessük tehát az ésszerű utat, hogy az ég megáldhassa és sikerrel koronázza munkánkat.

A természet csodás erőforrásai miért ne állnának a bőségesen a betegápolást tanulni vágyó fiatal férfiak és nők rendelkezésére? Szorgalmasan tanítsátok hát őket ezek értékelésére és kiaknázására.

Kórházaink elhelyezésénél orvosaink hibát követtek el. Nem eléggé használták ki a természet áldásait. Isten azt kívánja, hogy helyezzük kórházainkat szép vidékre, hogy a természet szépsége vegye körül és örvendeztesse a betegeket. Segítsen Isten minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy szekerünkbe fogjuk a napsugár és friss levegő életadó erejét. Mikor népünk a kórházi munka területén pontosan követi az Úr utasítását, akkor meg fogjuk becsülni a természet erőforrásait.