Utasítást kaptam, hogy fontos fölszabadítani lelkészeinket azok alól a felelősségek alól, melyeket ügyigazgatóknak kellene hordozniuk. Éjjel tanácskozáson vettem részt, munkánk felelős vezetőivel. Erősen gondolkodtak a pénzügyi dolgokról, s azt vitatták, miként lehetne a legsikeresebben vezetni a művet. Volt aki úgy vélte, hogy a munkások számának csökkentése mellett is elérhetnénk a kívánt eredményt. Egyik felelős testvérünk az elgondolásait fejtegette, és hogy mit szeretne elvégezettnek látni. Még néhányan eszmékkel álltak elő. Majd méltóságos és tekintélyes valaki emelkedett szólásra, s fölsorolta az irányadó elveket.

Így szólt a lelkészekhez: „A pénzügyek irányítása nem a ti dolgotok. Nem bölcs dolog, ha vállaljátok azt. Isten terheket rótt rátok, de ha szokatlan feladatkört vállaltok, akkor igehirdetéseteket kudarc kíséri, ami majd elcsüggeszt benneteket. A csüggedés pedig épp arra a munkára tesz alkalmatlanná, amelyet végeznetek kellene – amely gondos éleslátást és megbízható, önzetlen ítélőképességet követel.”

Akik az igét szólják és írják, azoknak kevesebb bizottsági ülésen kell részt venniük. Az apróbb ügyek tömkelegét bízzátok üzleti képességű testvérekre. Így az igehirdetők elkerülik az állandó feszültséget, mely megfosztja az értelmet természetes élénkségétől. Sokkal jobban vigyázzatok egészségetekre, mert az értelem élénksége jórészt a test ruganyosságának függvénye. Elég alvás, pihenés, bőséges testedzés elengedhetetlen a test és az agy egészségéhez. Ha megfosztjuk a természetet a pihenés és erőgyűjtés óráitól, ha megengeditek, hogy valaki négy, három, vagy akár két ember munkáját végezze, akkor helyrehozhatatlan veszteséget okoztok.

Akik úgy vélik, hogy mert valaki bizonyos tisztségre rátermett, az más állásokra is képesíti őt, azok valószínűleg hibákat követnek el, mikor a mű fejlesztésére készítenek terveket. Bizonyára egyetlen emberre helyezik azokat a gondokat és terheket, melyeket két-három másnak kellene viselnie.

Óriási érték a jártasság. Az Úr azt kívánja, hogy vonjunk be képzett, értelmes embereket egyházterületeink és intézményeink bizalmi állásaira. Különösen nagy szükség van megszentelt ügyvezetőkre, akik minden üzleti tevékenységnél az igazság elveit alkalmazzák. A pénzügyekkel megbízottak ne vállaljanak más terheket, melyek hordozására képtelenek. Másrészt ne bízzuk a pénzügyeket hozzá nem értő emberekre. A munka vezetői olykor tévedésbe estek, mert fontos pénzügyi irányítást tapintatlan és tehetségtelen emberekre bíztak.

Üzleti ügyekben sikeresnek ígérkező emberek széleskörű tanulással és gyakorlattal fejlesszék és tökéletesítsék képességeiket. Serkentsük őket a tanulásra, ahol gyorsan elsajátíthatják a helyes üzleti elveket és módszereket. Ma a mű egyetlen pénzügyi szakértőjének sem kell kezdőnek lennie. Ha bármely foglalkozást gyakorlónak meg kell ragadnia az alkalmat, hogy bölcs és hatékony legyen, akkor leginkább azoknak kellene, akik Isten evilági országa fölépítésének munkájában használják képességüket. Tekintetbe véve, hogy a föld történetének vége igen közel, igyekezetünk legyen megalapozottabb, várakozásunk, virrasztásunk, imáink és munkánk meg éberebb. Az emberi eszközök igyekezzenek elérni a tökéletességet, hogy eszményi keresztények, Krisztusban teljesek legyenek.

Az ügyigazgatás területén tevékenykedők legyenek mindenben elővigyázatosak, nehogy helytelen elvek vagy módszerek miatt tévedésbe essenek. Eredményük olyan lehet, mint Dánielé volt a Babilon királyi udvaraiban. Mikor Dániel összes ügyintézését a legaprólékosabb fölülvizsgálatnak vetették alá, egyetlen hibára se bukkantak. Érdemes tanulmányoznunk ügyintézésének följegyzéseit –bármennyire hézagosak is – mert tanításokat rejtenek magukban. Elárulják, a tényt, hogy az ügyigazgató nem szükségszerűen rosszban sántikáló tervkovács. Olyan ember lehet, aki minden lépesnél Istentől kéri tanácsát. Dániel, a babiloni királyság miniszterelnöke, egyúttal Isten prófétája volt, s a mennyei ihletés világosságában részesült. Dániel élete bizonyítja, mivé lehet minden keresztény ügyvezető.

Isten a legnagyobb szolgálatot sem fogadja el, csak ha magunkat is égőáldozatul fektetjük az oltára. A gyökérnek kell szentnek lennie, máskülönben nem teremhet élvezhető, egészséges gyümölcsöt, holott csak ez kedves Isten előtt. A szívnek kell megtérnie, megszentelődnie. Az indítékoknak kell helyesnek lenniük. A benső lámpást a két mennyei hírnökből ömlő olajnak kell táplálni, me1y a két aranycsövön az arany medencébe ömlik. Az Úr szava sose ér az emberhez hiába.

Becses, létfontosságú igazságok fonódnak össze az emberek örök jólétével, mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban, mely most tárulkozik ki előttünk. „Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te igéd igazság.” (János 17:17) Isten Igéjét gyakorolnunk kell, mert az örökké élni fog, örökre megmarad. A világi nagyravágyás, világi vállalkozások, az emberek legnagyszerűbb tervei és szándékai el fognak pusztulni, akár a fű. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra vezettek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel 12:3)

Isten ügyének ritka rátermettségű és jó ügyigazgató képességű férfiakra és nőkre van szüksége, akik türelmesen és alaposan vizsgálják a különböző munkaterületék szükségleteit, akik nagyon munkabírók, akik meleg, szeretetteljes szívűek, s akik nem könnyen veszítik el fejüket, hanem egészségesen gondolkodnak és mentesek az előítéletektől; akiket Isten Lelke megszentel, s rettenthetetlenül mondanak nemet, vagy igent és áment a javaslatokra; kiknek szilárd a meggyőződése, világos az értelme, tiszta és szerető a szíve, akik gyakorolják is a szavakat, „mindnyájan testvérek vagytok”, s akik törekednek fölemelni és talpra állítani az elbukott embereket.