A bizottsági ülésen részt vevők ne feledjék, hogy Istennel üléseznek, aki a munkát rájuk bízta. Tisztelettel és megszentelt szívvel gyűljenek egybe. Azért jönnek össze, hogy fontolóra vegyék az Úr ügyével kapcsolatos fontos ügyeket. Tetteik minden részlete azt tükrözze, hogy a munka fejlesztésével kapcsolatban Isten akaratát kívánják megérteni. Percet se pazaroljanak üres beszédre, mert az Úr dolgát szakszerűen, tökéletesen kell végezniük. Ha a bizottság némelyik tagja hanyag és tiszteletlen, ne feledjék, hogy olyan tanú jelenlétében vannak, aki minden tettet mérlegre tesz.

Tudtomra adták, hogy a bizottsági ülések nem mindig Istennek tetszők. Néhányan hideg, kemény, bíráló és rideg lelkülettel jönnek a gyűlésre. Ezek súlyos kárt okozhatnak, mert a gonosz jelenléte jön velük, aki a rossz oldalon tartja őket. A szóban forgó lépések iránti közönyünk gyakran zavart okoz, halogatja a szükséges határozatokat. Isten nyugalomra és alvásra szoruló szolgáit nagyon aggasztják és terhelik ezek a dolgok. Remélik, hogy végül döntésre jutnak, ezért késő éjjelig folytatják az üléseket. Pedig életük túl értékes ahhoz, hogy ilyen veszedelmeknek tegyék ki. Hagyjátok a terheket az Úrra. Várjatok, míg ő elsimítja a nehézségeket. Pihentessétek fáradt elméteket. Az éjszakázás rongálja a testi, szellemi és erkölcsi erőt. Ha megadnánk agyunknak a helyes pihenő időszakokat, gondolataink élesek, tiszták lennének, gyorsan intéznénk az ügyeket.

Mielőtt az igazgatósági vagy bizottsági ülésre össze jönnétek, mindenki járuljon Isten elé, gondosan kutassa szívét, vizsgálja bírálón indítékait. Imádkozzatok hogy az Úr fölfedje magát előttetek, nehogy balga módon gáncsoljatok, s elvessetek javaslatokat.

Roskadozó asztaloknál gyakran sokkal többet esznek, mintsem könnyen megemészthetnék. A túlterhelt gyomor képtelen megfelelően működni. A következmény kellemetlen, tompa érzés az agyban, s az értelem lassú forgása. Az ételek nem megfelelő összeevése zavarokat okoz, erjedés áll be, a vér szennyezett, az agy kusza.

A túl sok evés, vagy a sokféle étel fogyasztása gyakran okoz emésztési zavarokat. Komoly kárt tesz a kényes emésztési szervekben. A gyomor hiába tiltakozik és fellebbez az agyhoz, hogy vesse össze az okot az okozattal. A túl sok étel, vagy az ételek helytelen összeevése elvégzi káros hatását, hiába figyelmeztet a rossz előérzet. Ennek szenvedés a következménye. Betegség veszi át az egészség helyét,

Valaki föltehetné a kérdést, hogy mi köze ennek a bizottsági üléshez? Nagyon is sok! A helytelen étkezés hatását magukkal hozzák a bizottsági ülésekre is. A gyomor állapota kihat az agyra. Az elrontott gyomor leromlott, bizonytalan elmeállapotot idéz elő, s gyakran csökönyössé teszi a téves véleményekhez való ragaszkodást. Az ilyenek állítólagos bölcsessége Isten szemében balgaság csupán.

Ez a helyzet okozója számos bizottsági ülésen, ahol a gondos tanulmányozást követelő kérdések sekélyes meggondolást kapnak, és elhamarkodva hoznak nagyfontosságú döntéseket. Gyakran egyöntetűen kellene támogatni valamit, de a határozott helytelenítés teljesen megváltoztatja az ülésen uralkodó légkört. Újra meg újra elém tárták e következményeket.

Azért említem most ezeket, mert utasítottak, hogy így szóljak lelkész testvéreimhez: Mértéktelen evéssel alkalmatlanná teszitek magatokat, hogy tisztán lássátok a különbséget a szent és közönséges tűz között. A mértéktelenséggel azt is eláruljátok, hogy semmibe veszitek az Úr adta figyelmeztetéseket. Szava hozzátok ez: „Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében és támaszkodjék Istenre! Íme ti mind, akik tüzet gyújtottatok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzetek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok, fájdalomban fogtok feküdni!” (Ésaiás 50:10–11.)

Közeledjünk az Úrhoz, hogy őrizzen meg az evés-ivás minden mértéktelenségétől, minden szentségtelen érzéki szenvedélytől, minden gonoszságtól. Alázzuk meg magunkat Isten előtt. Vessünk el mindent, ami megrongálja testünket és lelkünket, hogy Isten félelmében tökéletesítsük jellemünk megszentelődését.

Írja szívébe e szavakat minden bizottsági tag: „Az ideiglenesért és az örökkévalóért fáradozom, s tetteim indítóokaival Istennek kell elszámolnom.” Ez legyen jeligéjük. Imájuk legyen a zsoltáros könyörgése:

„Tégy, Uram, závárt az én számra, őriztesd ajkam nyílását. Ne engedd szívemet rosszra hajlani.” (Zsoltár 141:3–4)

A munka fejlesztésének tanácsán senki se gyakoroljon ellenőrző hatalmat, senki se legyen mindenki szószólója. Egyénenként vegyétek fontolóra a javasolt módszereket, hogy minden testvér lemérhesse azok előnyeit és hátrányait, s döntsön, hogy melyiket kell követni. Helyes számításba vennünk a reánk váró nehézségeket azokon a területeken, ahová a kötelesség szólítani látszik

Amennyiben lehetséges, a bizottság tárja tervét a gyülekezet elé, hogy a gyülekezet véleménye is segítse az erőfeszítéseket. Sok gyülekezeti tag kitűnő értelmi képességgel rendelkezik. Keltsük föl érdeklődésüket az ügy haladása iránt. Sokan az Úr munkájába való mélyebb betekintést nyerhetnek, indíttatva lehetnek fölülről származó bölcsesség keresésére Krisztus országának fejlesztéséhez, hogy megnyerjék a szomjazó lelkeket az élet igéjének. Nemes gondolkodású férfiak és nők csatlakoznak majd azokhoz, akikről írva van: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket… hogy gyümölcsöt teremjetek.” (János 15:16)