Az Úr utasítása, hogy alapítsunk kiadó vállalatokat a jelen igazság terjesztésére, s munkánk ügyigazgatásának lebonyolítására. Ugyanakkor a kiadók tartsanak fönn állandó kapcsolatot a világgal, hogy az igazság gyertyatartójára állított lámpások lehessenek, világosságot szolgáltatva a ház minden lakójának. Isten gondviselése folytán Dániel és társai kapcsolatba kerültek Babilon főembereivel, hogy ezek a nagyhatalmú férfiak megismerjék a héberek vallását, és megtudják, hogy Isten uralkodik minden ország fölött. Dániel Babilonban a leg próbára tevőbb helyzetbe került. Mégis, míg hűségesen végezte államférfiúi teendőit, állhatatosan visszautasította, hogy szembeszegüljön Istennel. Viselkedése szóbeszéd tárgya lett, s az Úr Dániel hitére terelte Nabukonodozor figyelmét. Isten világosságot tartogatott Nabukonodozor számára. Dániel által a király elé tárta Babilonról és más országokról a jövendölés által előre közölt eseményeket. Nabukonodozor álmának megmagyarázása folytán minden földi uralkodónál hatalmasabbként tisztelték Jehovát. Így Dániel hűsége által megtiszteltetés érte az Urat. Az Úr azt akarja, hogy kiadó vállalataink is hasonlóképpen az ő tanúi legyenek.

Kiadóink világgal való érintkezésének egyik módja a világiaktól vállalt, külső munka. Az ajtó így megnyílik az igazság világosságának terjesztésére.

A munkások azt gondolhatják, hogy csupán világi munkát végeznek, holott éppen azt végzik, ami kérdéseket vált ki hitünket és elveinket illetően. Ha alkalmazottainkban a helyes lelkület él, lehetőségük nyílik alkalmatos időben szólni. Ha a mennyei igazság világossága és szeretete él bennük, ez önkéntelenül elő fog ragyogni. Üzletkötésük módja már magában az isteni elvek alkalmazását tanúsítja. Munkásainkról, mint szakemberekről el lehet majd mondani, mint régen: „Betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez.” (2Mózes 31:3)

Semmi körülmények, között se szenteljük kiadóinkat főleg külső munkákra. Mikor ennek adják a főhelyet, az alkalmazottak szem elől veszítik a kiadó alapításának célját, s a munka megromlik.

Veszély fenyeget, hogy megromlott lelki értelmű ügyigazgatók, pusztán nyereségcélú szerződéseket kötnek. Az ilyen munka vállalása miatt szem elől veszítik intézményeink eredeti célját, s jóformán úgy tekintik ezeket, mint más gazdasági vállalkozást. Ez szégyent hoz Istenre.

Némely kiadóban a kereskedelmi munkák miatt költséges gépeket és más fölszerelést kellett beszerezni. Az ilyen kiadás igen kimeríti az intézmény anyagi erőforrásait. Nagymennyiségű külső munkához nem csak a berendezést kell növelnünk, hanem nagyobb sereg munkaerőt kell toboroznunk, mint amennyit kellően nevelni, fegyelmezni tudunk.

Azt mondják, hogy a külső munka pénzügyi hasznot hajt a kiadóknak. Holott nagytekintélyű valaki több kiadónknál helyesen becsülte föl a külső munkák árát. Ecsetelte a valódi mérleget, mely szerint többet veszítünk, mint nyerünk vele. Rámutatott, hogy a külső munka állandó kapkodásra kényszeríti az alkalmazottakat. A sietség, sürgésforgás és világiasság légkörében elsorvad az igaz áhítat és odaadás.

Nem kell teljesen kizárnunk a külső munkát, mert az elállná az utat a világhoz eljuttatandó világosság sugarai előtt. A külső munkával való kapcsolatnak nem kell ártalmasnak lennie számunkra, amint Dániel államférfiú tevékenysége sem rontotta meg hitét és elveit. De ha azt látjuk, hogy a külső munka zavarja az intézet lelkiségét, rekesszük ki. Olyan tevékenységet kell fölépítenünk, mely az igazságot képviseli. Ez legyen mindig az első, a külső kereskedelmi munka pedig csak századfontosságú. A mi hivatásunk, hogy fölhívjuk a világ figyelmét a figyelmeztetés és kegyelem üzenetére.

A külső megrendelések szerzéséért, s hogy enyhítsék a kiadók pénzügyi zavarait, olyan alacsonyra szabták az árakat, hogy nincs belőle haszon. Akik azzal álltatják magukat, hogy nyerségre tettünk szert, nem vették számításba az összes kiadásokat. Ne szállítsuk le az árakat, csak hogy munkát biztosítsunk. Olyat vállaljatok csak, ami kielégítő hasznot hajt.

Másfelől üzletkötéseinknél az önzés vagy csalás árnyékát sem szabad megtűrnünk. Ne zsákmányoljuk ki valaki tájékozatlanságát vagy szükségét, ne kérjünk túl sokat a munkáért vagy áruért. Erős a kísértés, hogy letérjünk az egyenes útról. Sok-sok érv sorakozik föl olyan szokások elfogadása, olyan gyakorlatok magunkévá tétele mellett, melyek valójában becstelenek. Néhányan azt hangoztatják, hogy ha szélhámosakkal üzletelünk, át kell vennünk módszereiket; ha ragaszkodunk a szigorú becsületességhez, elveszítjük a szerződéseket, nem keresünk eleget. Hová tűnt a mi Istenhitünk? Isten tulajdona, az ő fiai és leányai vagyunk, azzal a föltétellel, hogy kijövünk a világból, elválunk tőlük, tisztátalant nem érintünk. Intézményeinkhez és egyéni keresztényekhez szólnak a szavak: „Keressétek elsősorban Isten országát és az igazságosságát, s ígérete biztos. Megad mindent, ami az élethez szükséges.” Legyen a lelkiismeretünkre írva – mintha vastollal sziklába vésték volna, hogy akár ebben, akár az eljövendő életben, igazi sikert csak úgy biztosíthatunk, ha hűségesen ragaszkodunk az örökkévaló, helyes elvekhez.

Mikor kiadóink nagymennyiségű, kereskedelmi munkát végeznek, nagy a veszély, hogy kifogásolható irodalmat hoznak be. Egy alkalommal, mikor fölhívták erre figyelmem, vezetőm megkérdezett valakit, aki egyik kiadónknál felelős tisztséget tölt be: „Mennyit kapsz ezért a munkáért?” Elébe helyezték a szerződést. Ezt mondta: „Ez az összeg nagyon kicsiny. Ha így kötsz üzletet, veszteség ér. De ha sokkal többet fizetnének is ért, az ilyen irodalmat akkor is csak súlyos veszteséggel adhatod ki, mert romboló hatással van a munkásokra. Az Isten küldötte összes üzenetet semlegesíti, ha hozzájárulsz ilyen anyag nyomtatásához.”

A világot elárasztják a könyvek, melyeket jobb lenne elégetni, mint terjeszteni. Jobb lenne, ha a rézbőrű hadviselésről és hasonló témákról senki nem olvasna. Az ilyen könyvekben sátáni bűvölet rejlik. A bűntények és szörnyűségek rémséges leírásainak sok fiatalra elbűvölő hatással van. Arra serkenti őket, hogy a leggonoszabb tettekkel tereljék magukra a figyelmet. Nem sokkal jobb számos szigorúan vett történelmi mű hatása sem. Sok elmére kovászként hatottak a borzalmak, kegyetlenségek, szertelen tettek, melyeket ezek a könyvek leírnak; s hasonló rémtettekre vezettek. A sátáni cselekedeteket ecsetelő könyvek a gonosztettek hirdetései. Semmi szükség újra átélni a bűntényeket és kínokat. Aki hisz a jelen igazságban, ne vegyen részt a borzalmak emlékeinek megörökítésében.

A szerelmi történetek és a léha izgató mesék másik osztályt képeznek, mely átok minden olvasónak. A szerző fűzhet a végére erkölcsi tanulságot, elejétől a végéig vallásos gondolatokat szőhet a történetbe, mégis legtöbb esetben a Sátán az, angyali ruhába bujtatva, hogy könnyebben ámítson és csábítson. A gondolkodást nagymértékben befolyásolja, amivel táplálják. A léha, izgalmas történetek alkalmatlanná teszik az olvasókat az előttük álló kötelességek végzésére. Képzelődő életet élnek, s kihal bennük a vágy a Szentírás kutatására, mennyei mannával való táplálkozásra. Az értelem elgyöngül, s elveszti képességét, hogy a kötelességről és a jövő fontos kérdéseiről elmélkedjék.

Utasítást kaptam, hogy a helytelen olvasmány a legnagyobb veszélynek teszi ki a fiatalokat. A Sátán állandóan értéktelen történetekkel törekszik megbűvölni mind a fiatalt, mind az idősebbet. Ha a kiadásra kerülő könyvek nagy részét elégetnék, megállítanák a csapást, mely félelmetes pusztítást végez, mert gyöngíti az értelmet, s megrontja a szívet. Annyira senki sincs megalapozva a helyes elvekben, hogy mentes lenne a kísértésektől. El kell vetnünk mindezeket a szemét olvasmányokat.

Az Úr nem engedélyezte, hogy részt vegyünk ilyen könyvek nyomtatásában vagy árusításában, mert ezek sok-sok lélek pusztulásának eszközei. Tudom, miről beszélek, mert föltárták előttem a kérdést. A jelen igazság hívői anyagi nyereség kedvéért se vegyenek részt ilyen tevékenységben. Az Úr megátkozza az így szerzett javakat. Több szóródik szét, mint amennyit összegyűjtöttünk.

Van az irodalomnak még egy fajtája, amely jobban csonkít, mint a lepra, szörnyűségesebb, mint az egyiptomi csapások. Ezektől kiadóhivatalunknak szüntelen vigyázattal kell óvakodniuk. Mikor külső munkát vállalnak, nehogy a Sátán közvetlen tudományát föltáró anyagot engedjenek be intézményeinkbe. Kiadóinknál ne találjanak helyet a bűvölés, spiritizmus, katolicizmus és a gonoszság titkainak más lélekpusztító elméletei.

Alkalmazottaink semmit se érintsenek, ami a Szentírás tekintélye és tisztasága felől a kétely egyetlen magját is elhintené. Semmi körülmények között se tárjunk hitetlen elgondolásokat a fiatalok elé, kiknek értelme mohón kap minden újdonság után. Még ha a legmagasabb árat fizetik is, az ilyen munkát csak végtelen veszteséggel adhatjuk ki.

Ha ilyen jellegű irodalmat engednénk intézményeinkbe, ugyanaz lenne, mintha a jó és gonosz tudása eltiltott fájának gyümölcsét helyeznénk: az alkalmazottak kezébe és a világ elé. Ez nem más, mint a Sátán meghívása, hogy álljon élő elbűvölő tudományával és éppen az Isten szent munkájának fejlesztésére törekvő intézményekben sugallja elveit. Az ilyen anyag kiadása olyan, mintha az ellenség fegyverét megtöltenénk, kezébe adnánk, hogy tessék, használja az igazság ellen.

Azt gondoljátok, hogy Jézus ott lesz kiadóinknál, hogy szolgáló angyalaival az emberek értelmén munkálkodjék? Azt hiszitek, hogy hatalmassá teszi a világ figyelmeztetésére nyomtatott igazságot, ha megtűrjük, hogy a Sátán intézményeinkben is megrontsa az emberek értelmét? Megáldhatja-e Isten a nyomdáinkból jövő kiadványokat, ha sátáni eretnekséget és ámításokat terjesztenek? „Vajon a forrás ugyan abból a nyílásból oszt-e édes és keserű vizet?” (Jakab 3:11)

Intézményeink vezetői értsék meg, hogy amikor állásaikat elfoglalták, az alkalmazottak lelki táplálásáért váltak felelőssé intézményünkben tartózkodásuk idejére? Ők felelősek a nyomdáinkból kikerülő anyag jellegéért is. Az Úr tőlük kéri számon az olyan ártalmas hatás elnézését, mely. megrontaná az intézményt, megfertőzné az alkalmazottakat, s félrevezetné a világot.

Ha intézményeinkben ilyen anyagnak engedünk helyet, rájövünk majd, hogy csak nehezen rázhatjuk le a Sátán körmönfont nézeteit. Ha elnézzük, hogy a kísértő elvesse gonosz magját, kihajt az, és gyümölcsöt terem. Az aratás majd neki érik az intézményekben, pedig ezeket Isten népének adományai alapítottak az Úr munkájának előmozdítására. Az lesz a következménye, hogy keresztény munkások helyett képzett hitetleneket küldünk a világba.

Nemcsak a vezetők, az alkalmazottak vállán is felelősség nyugszik ez ügyben. Ezt mondom kiadóink alkalmazottainak: Mivel szeretitek és félitek Istent, utasítsátok vissza, hogy bármi közötök legyen a tudáshoz, mely felől Isten Ádámot figyelmeztette. A betűszedők utasítsák vissza, hogy ilyen anyag egyelten mondatát is kiszedjék. A szövegolvasók utasítsák vissza olvasását, a nyomdászok a nyomását, a könyvkötők a kötését. Ha ilyet tesznek eléjük, hívjanak össze gyűlést, hogy megtudják, mindez mit jelent. Az intézmény vezetői állíthatják, hogy nem vagytok felelősek; hogy az az igazgatók dolga. Akkor is felelősek vagytok; felelősek szemetek, kezetek, eszetek használatáért. Ezeket Isten azért bízta rátok, hogy őérte használjátok, ne pedig a Sátán szolgálatára.

Mikor kiadóink Isten munkáját ellensúlyozó tévedéseket tartalmazó anyagot nyomtatnak, Isten nemcsak azokat tartja felelősnek, akik engedik, hogy Sátán csapdát állítson a lelkeknek, hanem akik bármi módon közreműködnek az ilyen kísértésekben.

Felelős állásokat betöltő testvéreim! Vigyázzatok, nehogy a babonaság és eretnekség szekere elé fogjátok alkalmazottaitokat. Az Istentől az életadó igazság hirdetésére rendelt intézményeket ne tegyük a lélekpusztító tévedés elhintésének eszközeivé.

Minden kiadónk utasítsa, vissza az ilyen ártalmas anyag akár egyetlen sorának kinyomtatását. Értsük meg mindnyájan, hogy ki kell zárnunk intézményeinkből a Sátán tudományát tartalmazó irodalmat.

Azért érintkezünk a világgal, hogy Isten eszközei az igazsággal erjesszék a világot, nem hogy minket erjesszen a világ hamissága.