Mint Isten választott népe, nem követhetjük a világ szokásait, céljait és divatját. Nem hagytak minket sötétségben a világi példák követéséről, arról, hogy a siker érdekében ne a külső megjelenésre támaszkodjunk. Az Úr megmondotta, honnét származik az erőnk: „Az Úrnak beszéde Zorobábelhez mondván: Nem erővel, és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a seregek Ura.” (Zakariás 4:6) Az Úr belátása szerint ad hatalmat az ő útjához ragaszkodóknak, hogy erős hatást gyakoroljanak a jóra. Az ilyenek Istentől függnek, s neki kell elszámolniuk, hogy miként használták a rájuk bízott talentumokat. Tudniuk kell, hogy ők Isten megbízottjai, s igyekezniük kell dicsőséget hozni az Úr nevére.

Az Istent szeretők sikerrel járnak. Krisztusban szem elől veszítik magukat, s a világ csábításai nem tudják eltántorítani őket hűségüktől. Megértik, hogy a külső dísz nem kölcsönöz erőt. A külső megjelenés, a hivalkodás nem helyesen képviseli a ránk, Isten népére váró munkát. A kórházaink munkájában résztvevőket Krisztus kegyességének kell ékesítenie. Ez adja nekik a legnagyobb befolyást a jóra.

Az Úr komolyan gondolja, amit mond. Ahhoz a föltételhez köti ígéreteit, hogy hűségesen végezzük akaratát. Ezért kórházaink építésénél őt kell elsőnek, utolsónak és mindenben a legjobbnak tennünk.

Az Isten szolgálatában részt vevők őrizkedjenek, nehogy dicsekvés vágyuk maguk iránt elnézővé és önmagasztalóvá tegyen másokat. Isten nem akarja, hogy szolgái szükségtelen, költséges vállalkozásokba kezdjenek, mely súlyos terheket róna népünk vállára, s megfosztaná őket a javaktól, melyek elégségesek lennének az Úr munkájának berendezéseire. Ameddig akik állítják, hogy hisznek a jelen igazságban, az Úr útján járnak, igazságot és ítéletet tesznek, elvárhatják, hogy az Úr fölvirágoztassa őket. De mikor eltávolodnak a keskeny útról, romlást hoznak magukra és a tőlük útmutatást várókra.

Gyógyintézményeink vezetői járjanak elő jó példával. Ha rendelkezésükre áll is a pénz, ne használjanak föl többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. Az Úr munkáját végezzük a szőlő minden részének szükségleteire való tekintettel. Egyetlen család tagjai, egy Atya gyermekei vagyunk, s az Úr jövedelmét használjuk föl úgy, hogy az egész világon számba vesszük az ügy érdekeit. Az Úr a mező egészére tekint. Műveljük szőlőjét osztatlan egységként.

Nem szabad kincstárunk összes pénzét alig egy pár helyen lekötnünk, hanem igyekezzünk, hogy sok helyen építsük a munkát. Csatoljunk Isten országához újabb területeket. Lássuk el eszközökkel a szőlő más tájait; ez ad majd munkánknak szilárd jelleget. Az Úr megtiltja, hogy önző elgondolásokat vigyünk szolgálatába. Megtiltja, hogy olyan terveket fogadjunk el, melyek megfosztják felebarátainkat az eszközöktől, melyek segítségével az igazság hirdetésében elvégezhetnék a rájuk eső részt. Szeressük felebarátainkat, mint magunkat.

Azt se feledjük hogy munkánk összhangban álljon hitünkkel. Hiszünk az Úr közeli eljövetelébe, s építkezésünknek is hitünket kell képviselnie. Ne öljünk komoly összegeket olyan épületekbe, melyeket rövidesen megemészt a végső tűz. Pénzünk emberek üdvösségét jelenti. Arra kell fölhasználnunk, hogy eljuttassuk az igazságot a bűneik miatt Isten kárhoztatása alatt állókhoz. Kössük. hát gúzsba a nagyravágyó terveket; őrizkedjünk a fényűzéstől, nehogy az előrelátás hiánya miatt az Úr kincsestára kiürüljön, s így az építők ne tudják elvégezni kijelölt föladatukat.

A szükségesnél sokkal több pénzt költöttünk régebbi intézményeinkre. Akik ezt tették, föltételezték, hogy a befektetés szilárd jelleget kölcsönöz a munkának. Ez mégsem mentség a fölösleges kiadásokra.

Isten azt kívánja, hogy intézményeink mindig a Mesternek – a menny fönségének, a dicsőség királyának – szerény, szelíd, alázatos lelkületét tükrözzék. Nem tanulmányozzuk kellőképp Krisztus első eljövetelét. Krisztus azért jött, hogy mindenben példát mutasson. Élete szigorú lemondás volt. Ha követjük példáját, sohasem költekezünk fölöslegesen. Sose törekedjünk külső kérkedésre. Legyen olyan a díszítésük, hogy az igazság világossága ragyoghasson át jó munkánkon; hogy Isten dicsőüljön meg a betegek gyógyítására és a szenvedések enyhítésére alkalmazott legjobb módszerekben. A munka jellegét nem a nagy épületekbe fektetett összegek adják, hanem a vallásos elvek színvonala, a nemes, krisztusi jellem.

Az épületek emelése terén a múltban elkövetett hibák legyenek a jövőre nézve hasznos figyelmeztetések. Vegyük észre, hogy mások miben hibáznak, s okuljunk belőle. Minden munkánkban gyakoroljunk takarékosságot. Nem szabad fölöslegesen költekeznünk. Az Úr hamar eljön, s az épületek terén végzett beruházásaink álljanak összhangban hitünkkel. Költsük a pénzt derűs szobák, egészséges környezet és tápláló ételek előteremtésére.

Annak igaz, gyakorlati ismerete alakítsa intézményeink építésének és berendezésének elgondolásait, hogy mit jelent alázatosan Istennel járni. Sohse képzeljük, hogy a gazdagság látszatát kell keltenünk. Soha ne támaszkodjunk a külső megjelenésre, mint a siker eszközére. Ez csak önámítás. Könyörtelen zsarnok a kívánság, hogy olyan benyomást keltsünk, mely nem mindenben felel meg Istentől ránk bízott munkánknak. Nagy zsarnok az olyan külső megjelenés is, melyet csak nagy összegek költésével tarthatnánk fönn. Olyan, mint az üszkösödés, mely szüntelenül emészti a nemes szerveket.

Értelmes ember többre becsüli kényelmét, mint az előkelőséggel való dicsekvést. Tévedés föltételeznünk, hogy tetszetős külső fönntartása mellett több lenne a betegünk, s így nagyobb jövedelemre tennénk szert. De még ha. meg is növelné betegeink számát, akkor sem egyezhetünk bele, hogy kórházainkat a kor fényűző módján rendezzük be. A keresztény áldásos hatás túl értékes ahhoz, hogy így feláldozzuk. Intézményeinkben a környezet kívül is, belül is álljon összhangban Krisztus tanításaival, s hitünket fejezze ki. Munkánk minden területe megszentelt ítélőképességet tükrözzön, ne pedig hivalkodást és könnyelmű költekezést.

Munkánk befolyása és sikere nem a nagy és költséges épületektől, drága bútoroktól, csemegék, nyalánkságok alatt roskadozó asztaloktól függ. A hit munkálkodik szeretet által, a hit tisztítja meg a lelket. Mikor a Szentlélek műveli a hívő értelmét és szívét, a kegyesség légköre veszi körül, ez teszi őt élet illatává életre, ez teszi lehetővé Istennek, hogy megáldja munkáját.

Isten ma szólni tud népéhez. Bölcsességet ad nekik, hogy pontosan végezzék akaratát, amint ősi népéhez szólt, s bölcsességet adott nekik a szentsátor építéséhez. A szentsátor építésének idején az Úr megmutatta hatalmát és fönségét. A ma Istennek emelt épületeknek is az ő nevét kell dicsőíteniük. Mindenben hűségnek, megbízhatóságnak és helyénvalóságnak kell meglátszania.

Kórházaink felelős építői azzal képviselik az igazságot, hogy Isten lelkületével és szeretetével dolgoznak. Amint Noé a bárka építése által figyelmeztette a világot, így ha az Úr intézményeinek építésénél megfelelő munkát végzünk, ezzel az igét hirdetjük, s több ember szívét meggyőzzük, megtérítjük. Sóvárogjunk hát jobban Krisztus szüntelen segítsége után, hogy ne hiába építsük intézményeinket. Míg az építkezés halad, ne feledjük, hogy amint Noé és Mózes idején Isten rendelte el a bárka és a szentsátor minden részletét, úgy ma is figyelemmel kíséri intézményeink építését. Ne feledjük, hogy a nagy építőmester igéjével, Lelkével és gondviselésével kívánja irányítani a munkát. Szakítsunk időt kikérni tanácsait. Az ima hangja, s a szent énekek dallama szálljon föl édes illatként. Mindenki érezze, hogy Istentől függ. Ne feledjétek, hogy olyan intézményt építetek, amelyben örök jelentőségű feladatot végzünk majd, s hogy e munka végzésével Isten munkatársaivá kell lennünk, Jézusra tekintünk. Mindig ez legyen jelszavunk. S a bátorítás így szól: „Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj. Szememmel tanácsollak téged.” (Zsoltár 32:8)