Isten nem akarja, hogy állandóan adósságok terheljék művét. Mikor épületeink bővítése vagy más eszközeink gyarapítása látszik kívánatosnak, ne költsünk többet, mint amink van. Jobb, ha elhalasztjuk a bővítéseket, míg a gondviselés utat nem nyit előttünk, mint a súlyos adósságok és kamatok kifizetése.

Népünk körében kiadóink bankokká váltak, ahová pénzüket letétbe helyezik, lehetővé téve a mű különböző ágazatainak támogatását, s más vállalkozások segélyezését. Ez helyes is. Mégsem tettünk eleget e téren. Az Úr mindent lát. De az adott világosság szerint kövessünk el mindent, hogy mentesek legyünk az adósságoktól.

A könyvkiadást önmegtagadással alapítottuk, vezessük hát igen takarékosan. A pénzügyeket rendben tarthatjuk, ha a munkások beleegyeznek fizetésük csökkentésébe, amikor azt az anyagi helyzet megkívánja. Az Úr ezt az elvet tárta elém, hogy ezt vezessük be intézményeinkbe. Ha kevés a pénz, éljük be kevesebbel.

A kiadványok árát pontosan becsüljük föl, s tanulmányozzuk a takarékosság összes lehetőségét, még ha az jókora kényelmetlenséget okozna is. Vigyázzatok az apró kiadásokra. Tömjetek be minden rést A kis veszteségek válnak végül is súlyossá. Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen. Ne pazaroljátok a perceket beszélgetésre. Az elpazarolt percek megcsonkítják az órákat. De a kitartó szorgalommal és hittel végzett munkát mindig siker koronázza.

Néhányan rangon alulinak tartják apró ügyekkel foglalkozni. Azt képzelik, hogy ez a szűklátókörűség és fösvénység jele. Holott kis szivárgások sok hajót elsüllyesztettek már. Semmit se pazaroljunk el, ami valamire fölhasználható. A takarékosság hiánya adósságokat zúdít intézményeink nyakába. Jelentős lehet a bevételük, pazar1ással mégis elveszíthetjük. A takarékosság nem fösvénység.

Kiadóink alkalmazottai legyenek hűséges őrök, vigyázva, hogy semmi kárba ne vesszen. Óvakodjunk a kiadásokat követelő, képzelt szükségletektől. Van, aki jobban megél évi 400 dolláron mint más nyolcszázon. Ez vonatkozik intézményeinkre is. Van, aki sokkal kevesebb tőkével tudja vezetni azokat, mint mások. Isten elvárja, hogy mindnyájan takarékoskodjatok és hűségesen számoljatok el.

Intézményeink minden munkása kapjon megfelelő fizetést. Ha rendesen fizetjük az alkalmazottat, megadjuk az örömet, hogy adakozhasson a műre. Nem helyes, ha néhányan nagy fizetést kapnak, míg mások, akik nélkülözhetetlen és hű munkát végeznek, keveset!

Mégis vannak esetek, amikor különböző fizetést kell adnunk. Van, aki súlyos felelősséget hordoz, s fáradozása komoly érték a kiadónak. Más állásban jelentősen könnyebb lenne a terhük és magasabb a fizetésük. Mindenki beláthatja, hogy igazságtalanság lenne annyi fizetést adni nekik, mint aki csak gépies munkát végez.

Ha valamely munkára nőt jelöl ki az Úr, értéke szerint becsüljük meg munkáját. Van, aki helyesnek tartja, hogy valaki kárpótlás nélkül adja idejét és munkáját. Isten nem szentesíti az ilyen rendszert. Ha az anyagiak szűkössége lemondást követel, a terhet nem szabad egy pár ember vállára helyeznünk. Mindnyájan hozzunk áldozatot.

Az Úr elvárja, hogy akikre javait bízta, mással is gondolók, nagylelkűek, s ne zsugoriak legyenek. Üzleti ügyekben ne préseljenek ki minden fillért. Isten megvetéssel nézi az ilyen módszereket.

Fizessük órabérrel a munkásokat. Aki egész nap dolgozik, aszerint is részesüljön. Ha valaki eszét, lelkét és erejét a teherviselésre használj, aszerint fizessük.

Senki ne kapjon túl magas fizetést, még ha mégoly tehetséges vagy képzett is. Az Isten ügyéért végzett munkát ne helyezzük zsoldos alapra. A kiadók alkalmazottai nem dolgoznak nehezebbet, nem terheli őket nagyobb költség, sem súlyosabb felelősség, mint a más ágazatban munkálkodókat. Kötelességük nem fárasztóbb, mint a hű lelkészé. Sőt a lelkészek rendszerint nagyobb áldozatokat hoznak, mint intézményeink alkalmazottai. A lelkészek oda mennek, ahová küldik őket, ők az ügy katonái, készek bármikor, bárhová menni, bármely kényszerhelyzettel szembenézni. Szükségszerűen sok időt töltenek családjuktól távol. Kiadóink alkalmazottainak rendszerint állandó otthonuk van, s családjukkal élhetnek. Ez komoly költségmegtakarítás, amit tekintetbe kell vennünk, mikor a két csoport fizetés-arányát megszabjuk.

Nem azok becsülik legtöbbre szolgálatukat, akik teljes szívvel, képességük végső határáig dolgoznak az Úr szőlőjében. Ahelyett, hogy büszkeség és önhittség töltené el őket, s pontosan lemérnének minden munkát, erőfeszítéseiket az Üdvözítő földi szolgálatával vetik össze, s méltatlan szolgáknak tekintik magukat.

Testvéreim, ne azon igyekezzetek, hogy milyen keveset tehettek, hogy elérjétek a legalacsonyabb színvonalat, hanem ragadjátok meg Krisztus teljességét, hogy sokat tehessetek érte.

Az Úr olyan embereket kíván, akik látják a mű nagyszerűségét, s megértik a kezdet kezdetétől beleszőtt elveket. Nem akarja, hogy a dolgok világi rendje tegye be lábát, az alakítsa a munkát teljesen ellenkező módszerekkel, mint amit ő kijelölt A műnek magán kell viselnie szerzője jellemét

Krisztus bukott emberért hozott áldozatában az irgalmasság és a hűség összetalálkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. Ha ezeket a vonásokat akár a legcsodásabb és látszólag legsikeresebb munkától is, de elválasztjuk, akkor az teljesen értéktelenné válik

Isten nem választott ki néhány kedvencet; nem hagyta a többieket gondoskodásán kívül! Nem emeli föl az egyiket, nem veti és nyomja el a másikat. Minden igazán megtért is ezt a lelkületet tanúsítja. Úgy bánnak embertársaikkal, mint Krisztussal bánnának. Senki se tapossa lábbal mások jogait.

Isten szolgáinak olyan mélyen kell tisztelniük a szent munkát, melyet végeznek hogy az önzés legkisebb morzsáját se vezessék be ide.