„Ti vagytok az én tanúim, szól az Úr,” „hogy hirdessetek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét és Istenünk bosszúállása napját.”

A könyvkiadást Isten utasítására az Úr különleges fölügyelete mellett alapítottuk. Célja határozott. A hetediknapi adventistákat Isten a maga népének választotta, elkülönítette a világtól. Az igazság hatalmas vésőjével kivágta a világ kőbányájából, s magához kapcsolta őket. Képviselőjévé tette és elhívta őket, hogy követei legyenek a mentés utolsó munkájában. Az igazság legnagyobb gazdagságát adta nekik, melyet valaha is halandókra bízott. A legkomolyabb és a legfélelmetesebb üzenetet bízta rájuk, hogy hirdessék a világnak. Ennek végzéséhez a leghatékonyabb eszközök egyike a kiadók.

Az intézmények álljanak Isten tanúiként, az igaz, krisztusi élet tanítóiként az emberek előtt. Az igazságnak innen kell élő lámpásként előre nyomulnia. Mint veszélyes parton a világítótorony hatalmas fénycsóvája, ők is úgy árasszanak fényt a világ sötétségébe, figyelmeztetve az embereket a pusztulással fenyegető veszélyekre.

A nyomdáinkból kikerülő kiadványoknak az Istennel való találkozásra kell fölkészíteniük a népet. Azt a feladatot kell elvégeznünk az egész világon, melyet Keresztelő János végzett a zsidó nemzet soraiban. Isten látnoka a figyelmeztetés megrázó üzenetével riasztotta föl az embereket világi álmukból. Isten ő általa hívta föl megtérésére a visszaeső bűnös Izráelt. János az igazságot hirdette, így leplezve le a népszerű önámításukat. Tanításai örök bizonyságként ütköztek ki a kor hamis elméleteivel szemben. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel a mennyeknek országa” – hangzott Keresztelő János üzenete. Nyomdáink termékein át ma ugyanazt az üzenetet kell közölnünk a világgal.

A János küldetése által betöltött jövendölés a mi füladatunkat is kijelöli. „Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényét.” Miként János előkészítette a Megváltó első eljövetelének útját, úgy kell nekünk a második eljövetel útját egyengetnünk. Könyvkiadóinknak föl kell magasztalniuk Isten letaposott törvényének követelményeit. Álljanak megújítóként a világ előtt. Mutassanak rá, hogy minden tartós megújulásnak Isten törvénye az alapja. Világosan és félreérthetetlenül bizonyítsák be, hogy Isten összes parancsolatainak engedelmeskednünk kell. Krisztus szeretetétől szorongatva együtt kell dolgoznunk az Úrral a régi romok felépítésén és az emberöltők alapjainak felrakásán. Romlás építőjeként, ösvények megújítójaként kell állniuk. Bizonyságtételük révén a negyedik parancsolat szombatjának tanúként kell állnia, szüntelen emlékeztetőül Istenre, fölhívni a figyelmet, és olyan kutatásra késztetni, ami alkotójukra tereli az emberek értelmét

Sohase feledjük, hogy intézményeinknek együtt kell munkálkodniuk a menny küldötteinek szervezett szolgálatával. Ők az ég magasán szálló angyal jelképezte eszközök egyike, akinek az örökkévaló evangéliumot kellett hirdetnie a föld lakóinak, „minden nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája.” (Jelenések 14:6, 7.)

Intézményeink hivatottak hirdetni a rémítő kárhoztatásokat. „Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, mely paráznaságnak haragborával adott inni minden pogány népnek.”

Az első kettőt követő harmadik angyal nyomdáinkat jelképezi. Harsány hangon kiállta az is: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére, az is iszik Isten haragjának borából, mely elegyítetlenül töltetett haragjának poharába.” (8–10. v.)

S nagymértékben kiadóink végzik majd el Jelenések tizennyolc angyalának munkáját, aki nagy hatalommal száll le az égből, s bevilágítja dicsőségével a földet.

Komoly felelősség nyugszik kiadóink vállán, akik Isten világosságában állnak, s a világ figyelmeztetésére hivatottak. Isten az ige szolgáival együtt kiadóink vezetőit, a folyóiratok kiadóit és a könyvek elkészítőit tartja felelősnek embertársaik lelki üdvéért. Akár az ige szolgálóira, az Úr rájuk is a régi prófétákra bízott isteni üzenetet alkalmazza: „Őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogyha szót hallasz számból, megintsd őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: hitetlen, halálnak halálával halsz meg, és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, ez a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom.” (Ezékiel 33)

Ez az üzenet sohasem volt időszerűbb, mint ma. A világ egyre inkább semmibe veszi Isten követelményeit. Az emberek elszemtelenednek vétkeikben. A lakosság gonoszsága csaknem beöltötte bűnei mértékét. A világ majdnem elérte a pontot, mikor Isten megengedi a pusztítónak, hogy tegyen vele, amit akar. A szomorú játék utolsó fölvonása, hogy Isten törvényeit emberek törvényeivel helyettesítik. A vasárnapot csupán emberi tekintélyre alapozva, a Biblia szombatja fölé magasztalják. Mikor a vasárnapünneplés általánossá válik, Isten kilép a színfalak mögül. Fönségében megáll, s rettenetesen megrázza a földet. Akkor az Úr előjön helyéről, s meglátogatja a föld lakóinak álnokságát. A föld fölmutatja a vért, és nem fedi el többé megölöttjeit.

A nagy küzdelem, melyet a menny udvaraiban Sátán indított meg, hamar, nagyon hamar örökre eldől! Rövidesen a föld minden lakójának vagy a mennyei kormány mellet, vagy ellene kell állást foglalnia. Mint soha még, Sátán csaló hatalmát gyakorolja, hogy félrevezessen és elpusztítson minden óvatlan lelket. Isten fölszólít minket, rázzuk föl az embereket, hogy készüljenek el a küszöbön álló nagy döntésre. Figyelmeztessük a romlás szélén állókat. Isten népe teljes erejével szálljon szembe Sátán hamisságával, rombolja le Sátán erődjeit. A széles világon minden emberi lény előtt – aki hallgat rá – világossá kell tennünk a nagy viszályban kockán forgó elveket, melyektől lelkük örök sorsa függ. Közel is, távol is értessük meg az emberekkel e kérdést, vajon a fő hitehagyót követik-e Isten törvényei iránt engedetlenül, vagy Isten Fiát, aki kijelentette: „Megtartottam Atyám parancsolatait.”

Ez a munka vár ránk. Ezzel a céllal alapítottuk kiadóinkat. Isten ezt várja el tőlünk.

Nem elég kiadnunk az igazság elméletét. Jellemünk és életünk legyen a szemléltető ábra. Kiadóinknak a keresztény elvek megtestesítőjeként kell a világ előtt állnia. Ha betöltik Isten szándékát, maga Krisztus áll a munkaerő élére. Minden osztályon szent angyalok ellenőrzik a munkát. Mindennek, ami történik, a menny pecsétjét kell viselni, s Isten jellemének kitűnőségét szemléltetni.

Isten utasítása, hogy munkáját jól kivehető, szent vonásokkal mutassuk be a világnak. Az Úr azt kívánja népétől, hogy életükkel mutassák meg, bizonyítsák a kereszténység világiassággal szembeni fölényét. Kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy minden üzletkötésünkben bebizonyítsuk a mennyei elvek világi elvek fölötti fölényét. Meg kell mutatnunk, hogy a világiaknál magasabb színvonalon dolgozunk. Mindenben nyilvánítsuk ki a jellem tisztaságát, hadd lássák az emberek, hogy az igazság elfogadása és az engedelmesség Isten fiává vagy leányává, a mennyei király gyermekévé teszi az elfogadót; ezért becsületesek az üzleti életben, s hűségesek, igazak és egyenesek az élet jelentéktelen és fontos ügyeiben.

Isten elvárja, hogy műszaki téren is jellemének tökéletessége ütközzék ki munkánkból. Elvárja, hogy szolgálatában a földi szentsátor építésénél megkívánt pontosságot, hozzáértést, tapintatot, bölcsességet és tökéletességet vigyük mindenbe. Minden üzletkötés legyen oly tiszta és becses az Úr szemében, mint az az arany, tömjén és mirha volt, melyet a keleti bölcsek hoztak őszinte, romlatlan hittel a gyermek Üdvözítőnek.

Krisztus követői így legyenek anyagi ügyekben a világ világosságának hordozói. Isten nem személyes tündöklésre szólítja őket. Helyteleníti az önhitt próbálkozást a fölényes jóság fitogtatására. Azt kívánja, hogy lelkünket a menny elvei itassák át. Akkor a világgal érintkezve önkéntelenül a bennünk lakó világosságot fedjük föl. Akkor becsületességünk, egyenességünk és következetes megbízhatóságunk a fölvilágosítás eszköze lesz életünk minden tettében.

Isten országa nem külső hivalkodással jön, hanem ihletett igéjének gyöngédségével, a Szentlélek benső munkájával, s a léleknek azzal való közösségével, aki a lélek élete. Hatalma legjobban az olyan ember természetében nyilvánul meg, aki eljutott Krisztus jellemének tökéletességére.

Isten munkájának fejlesztéséhez nem szükséges rang és gazdagság, költséges építkezés és berendezés, sem az emberek dicséretét kivívó, s hiúságot legyezgető kiváló teljesítmény. A világi fitogtatás bármi hatásos legyen is, nem érték Isten előtt.

Noha a tökéletességre törekvés külső dolgokban is kötelességünk, sose feledjük, hogy ez másodlagos, s a magasabb szempontok alá rendelt. Isten többre becsüli a láthatatlant és örökkévalót mint a láthatót és ideiglenest. Az utóbbi csak akkor ér valamit, ha az előbbinek a kifejezése. A művészet legnagyobb értékeiben sincs a jellem szépségeihez fogható szépség. Ez pedig az ember lelkén munkálkodó Szentlélek gyümölcse.

Mikor Isten odaadta Fiát a világért, elpusztíthatatlan, örök gazdagsággal látta el az embert, melyhez képest az ember összes, világ kezdete óta valaha is birtokolt kincse semmiség. Krisztus eljött a világra, s az örökkévalóság összegyűjtött szeretetével állt az emberek gyermekei elé. Ezt a kincset kell elnyerünk, ezt kell kinyilatkoztatnunk és továbbadnunk, ha összeköttetésben vagyunk vele.

Intézményeink épp olyan jelleget adnak Isten munkájának, mely pontosan megfelel a munkások megszentelt odaadásának – Krisztus kegyelme életet átalakító hatalmának kinyilatkoztatása által. Másnak kell lennünk, mint a világ, mert Isten az ő pecsétjét ütötte reánk, mert általunk teszi közismertté szeretettel teljes jellemét. Megváltónk a maga igazságos cselekedeteivel, krisztusi jellemével föd be minket.

Isten, amikor embereket választ szolgálatára, nem kérdi, műveltek-e, ékesszólók-e, hanem „elég alázatosan járnak-e, hogy megtaníthatnám őket útjaimra. Szájukba adhatom-e szavaimat? Engem képviselnek-e?”

Isten mindenkit éppen annyira tud fölhasználni, amennyire Lelke az illetőt Isten templomává tudja tenni. Az Úr az ő képmását tükröző munkát fogadja el. Követőinek megbízólevélként örökérvényű elveinek kitörölhetetlen jellemvonásait kell viselniük a világ előtt.

Kiadóvállalataink Isten meghatalmazott gócpontjai. Ezeken át kell végeznünk a munkát, melynek nagyszabású voltát még föl sem ismertük. Vannak az igyekezetnek és áldásos hatásnak olyan területei, melyhez intézményeink még hozzá sem fogtak, s melyeken Isten közreműködésre szólítja őket.

Amint az igazság üzenete új területekre nyomul előre, Isten terve az, hogy alapítsunk új központokat. Népünknek kötelessége a világ minden táján emlékművet emelni a szombatnak, mely annak jele közte és köztük, hogy Isten az, aki az ő népét megszenteli. Az új területek különböző pontjain alapítsunk kiadókat, hogy szilárd jelleget adjunk a munkának, hogy fejlesszék a hívők tehetségeit és képességeit, hogy az erőfeszítés és áldásos hatás központjaivá váljanak, hogy fölkeltsék az emberek figyelmét, hogy az új gyülekezetekben egységet teremtsenek, s elősegítsék a munkások erőfeszítését, új lehetőségeket teremtve a gyülekezetekkel való szoros kapcsolatnak és az üzenet gyorsabb terjesztésének. Mindez és számos más szempont könyvkiadók megteremtését sürgeti a hittérítés területein.

Régebbi intézményeink előjoga, sőt kötelessége, hogy részt vegyenek ebben. A régebbi intézményeket önfeláldozással alapították. Isten népének önmegtagadó ajándékai és Isten szolgáinak önzetlen fáradozása fejlesztette azokat. Isten szándéka, hogy most ők tanúsítsák az önfeláldozásnak ugyanazt a lelkületét, így fáradozva a más területen alakuló támaszpontokért.

Az egyénekre és intézményekre ugyanaz a törvény érvényes. Ne legyenek önzők-, önközéppontúak. Mikor egy intézmény megerősödött, gyökeret vert és tekintélyre tett szert, ne törekedjék szüntelen magának biztosítani nagyobb fölszerelést. Minden intézetre, mint minden egyénre érvényes, hogy azért kaptunk, hogy továbbadhassuk. Isten azért ad, hogy mi is adhassunk. Amikor valamelyik intézmény lábra tud állni, segítő kezet kell nyújtania Isten jobban segítségre szoruló eszközeinek támogatására.

Ez összhangban áll mind az örömhír, mind a törvény Jézus életében megtestesült elveivel. Az Isten törvényei iránti őszinteségünknek és Megváltónk iránti elkötelezettségünk hitvallásának az a legnagyobb bizonyítéka, ha önzetlenül, önfeláldozón szeretjük embertársainkat.

Az örömhír dicsősége azon az elven alapul, hogy a jótékony áldások szakadatlan sora által visszaállítja Isten képmását a bukott emberben. Isten nagyra becsüli ezt az elvet, bárhol nyilvánul is meg.

Akik az igazság kedvéért az önfeláldozás krisztusi példáját követik, mély benyomást tesznek a világra. Példájuk meggyőző és követésre késztet. Az emberek észreveszik, hogy az Isten hitvalló népe közötti hit szeretettel munkálkodik, és megtisztítja a lelket az önzéstől. Az Isten törvényének engedelmeskedő emberek életében a világi ember meggyőző bizonyítékot lát, hogy Isten törvénye az Isten és emberek iránti szeretetnek a törvénye.

Isten műve legyen mindig Isten jóakaratának jelvénye. S amilyen mértékben nyilvánvaló ez a jel intézményeink munkájában, olyan mértékben nyeri meg az emberek bizalmát, s hozza az erőforrásokat Isten országa fejlesztéséhez. Ahol önző elveket engednek belopózni, az Úr visszavonja áldását. Viszont az egész világon előnyös helyzetre juttatja népét, ha helyzetüket az emberiség fölemelésére használják! Akkor jön el hozzánk az apostoli idők tapasztalata, mikor teljes szívvel elfogadjuk Isten, vagyis a jótékonyság elvét, s mindenben követjük a Szentlélek vezetését.

Intézményeinknek a szó legmagasztosabb értelmében a hittérítés eszközeivé kell lenniük. Az igazi hittérítés mindig a hozzánk legközelebb állókkal kezdődik. Minden intézményben hittérítő munka vár ránk. Az igazgatótól a legegyszerűbb munkásig, mindenki érezze magát felelősnek a köztük lévő megtéretlenekért. Komolyan igyekezzenek Krisztushoz vezetni őket. Ezzel az igyekezettel sokakat megnyerünk, akik Isten szolgálatában majd hűségessé és igazzá válnak.

Ha kiadóink vállalják a hittérítés terhét, megértik, hogy széleskörű és alaposabb nevelésben kell részesíteniük alkalmazottaikat. Ráébrednek majd helyzeti előnyük értékére, s belátják a képzett munkások szükségét, nemcsak, hogy határon belül építsék föl a munkát, hanem hogy az új, területek intézményeinek is hatékony segítséget nyújtsanak.

Isten terve, hogy kiadóhivatalaink mind üzleti, mind lelki téren eredményes nevelőiskolák legyenek. A vezetők és az alkalmazottak sose feledjék, hogy Isten a szolgálatával kapcsolatos összes dologban tökéletességet vár el. Ezt mindenki értse meg, aki tanulni jön intézményeinkbe. Mindnek adjunk lehetőséget, hogy a legnagyobb hatékonyságra tegyen szert. Sajátítsák el a munka különböző ágait, hogy ha más területekre hívják őket, sokoldalú képzettségük legyen, s többféle felelősség hordozására legyenek alkalmasak. Az ipari tanulókat úgy képezzünk ki, hogy a szükséges időszak után értelmesen végezzék a nyomdászat különböző ágait, erejük legjobb fölhasználásával adva lendületet Isten ügyének, s készen továbbadni tudásukat.

Kössük munkásaink lelkére, hogy ne csak szakterületükön legyenek képzettek, hanem a lelki felelősségek hordozásában is. Véssük az alkalmazottak értelmébe a Krisztussal való személyes kapcsolatnak és megmentő hatalma személyes megtapasztalásának fontosságát. Neveljük az alkalmazottakat a régi próféta iskolák módjára. Hadd alakítsák gondolkodásukat Istennek arra hivatott eszközei. Mindenkit tanítsunk a Biblia tárgyköreire. Az igazság elveiben mindenkinek meg kell alapozódnia és gyökeresednie, hogy megőrizzék az Úr útját, igazságot és törvényt tegyenek.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy fölköltsük és bátorítsuk a hittérítő lelkületet. Véssük a munkások értelmébe, mily magasztos előjog részt venni a mentés utolsó munkájában, s hogy Isten az ő segítő kezeként használja föl őket. Tanítsunk meg mindenkit mások gyakorlati segítségére sietni. A hittérítés összes ágazatán tanulják meg Isten igéjéből meríteni utasításukat. Amint Isten szava szól szívükhöz, sugallatával javasolni fogja úgy munkálni meg a mezőket, hogy Isten szőlőjének minden részén a legnagyobb hozamot érjék el.

Krisztus az ő hatalma teljességével annyira meg kívánja erősíteni népét, hogy a kegyelem légköre vegye körül általuk az egész világot. Mikor népe majd teljes szívvel Istennek veti alá magát, akkor ez a szándék megvalósul. Intézményeink alkalmazottaihoz ez az Úr szava: „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok.” (Ésaiás 52:11) Intézményeinkben önzetlen szeretet és a közeli és távoli lelkekért való fáradozás váltsa fel az önzést. Akkor a két olajágról a szent olaj beleömlik az arany csövekbe, s a befogadására kész edényekbe továbbítják az olajat. Akkor Krisztus munkásainak élete valóban az ige igazságainak szemléltetése lesz.

Intézményeinket Isten szeretete és félelme, jóságának, szentségének tudata hatja majd át. Minden osztályba a szeretet és a béke légköre hatol be. Minden szó, minden tett összecsendül a menny légkörével. Krisztus lakozik majd az emberben és az ember Krisztusban lakozik. Az egész munkából nem a véges ember, hanem a végtelen Isten jelleme tűnik majd ki. Az alkalmazottakkal érintkezők gondolkodására mély benyomást tesz a szent angyalok közvetítette áldott isteni légkör, s jó illatú hatás árad majd a munkásokból.

Az így nevelt munkások új területre behatoláskor az Üdvözítő képviselőiként indulnak útra, hasznosságra nevelten az Úr szolgálatában. Képesítve, hogy szavaik és tetteik által hirdessék a jelen igazságot. A mennyből világosság és dicsőség ragyogja be az Isten hatalma által kimunkált jellem nemes szövetét, s az élő Isten trónjára mutató tanúként állnak majd a világ előtt.

Akkor majd az ige terjesztése föltartóztathatatlanul és kettőzött erővel tör előre. Az Úr új hatékonysággal ruházza fel a különböző területek munkásait. A hírnökeiként szétküldött kiadványok Isten pecsétjét fogják viselni. A bennük foglalt igazságokat a mennyei szenthelyről áradó világosság sugarai kísérik. Mint soha még, hatalmuk lesz fölébreszteni a lelkekben a bűntudatot, s éhséget és szomjúságot támasztani az igazság után, élénk igyekezetre ihletni a soha el nem múló dolgok végzésére. Az emberek hallani fognak a bűnök elfedezéséről, és a Messiás áldozata által szerzett örök igazságosságról, megszentelődésről. Sokakat arra vezetnek majd, hogy Isten fiainak eme szabadságában részesüljenek. Isten népe mellé állnak, hogy boldogan fogadják Urunk és megváltónk hatalmas és dicső közeli eljövetelét.