A kórházaink elhelyezését intézők tanulmányozzák imádkozó szívvel kórházi munkánk jellegét és célját. Soha ne feledjék, hogy azon fáradoznak, hogy visszaállítsák az emberekben Isten képmását. Fél kezükkel az enyhítő orvosságot kell adniuk, másikkal az evangélium örömhírét a bűnterhelt lelkek enyhítésére. Így fáradozzanak az egészségügyi hittérítők. Vessék el sok szívbe az igazság magját.

Ne engedjétek, hogy önzés vagy személyes nagyravágyás szóljon bele kórházaink elhelyezésébe. Krisztus azért jött a világra, hogy megmutassa, miként éljünk és dolgozzunk. Tanuljunk tőle, s ne az ízlésünknek legjobban megfelelő helyeket válasszuk kórházaink számára, hanem az erre a célra legalkalmasabbakat.

Az Úr azt a világosságot adta, hogy az egészségügyi hittérítés mun-kájában nagy előnyöket veszítettünk, mert nem, értettük meg, hogy meg kellene változtatnunk kórházaink elhelyezésének terveit. Az Úr akarata, hogy nagyvárosokon kívül hozzuk létre, s a lehető legszebb környezetbe helyezzük az intézményeket. A természet ölén – Isten kertjében – a beteg mindig talál valamit, ami eltereli magáról a figyelmét, és Istenhez emeli gondolatait.

Utasítást kaptam, hogy gondozzuk a betegeket távol a nagyvárosok tülekedésétől, távol a villamosok, kocsik, hintók állandó zörejétől. A vidéki betegek értékelni fogják a csöndes helyet, s Isten Lelke könnyebben tud hatni rájuk a nyugalomban.

Ősszüleink otthona, Éden kertje, igen gyönyörű volt. Minden fordulónál kecses bokrok és pompás virágok örvendeztették a tekintetet. A kertben megtalálható volt a fák minden változata, s közülük sokat illatos és fönséges ízű gyümölcsök terhelték. Ágaikon madarak dalolták dicséneküket. Ádám és Éva szeplőtlen tisztaságban gyönyörködtek Éden látványaiban és hangzataiban. S ma, noha a bűn veti árnyékát a földre, Isten azt kívánja, hogy gyermekei örömüket leljék a Teremtő kezének alkotásaiban. Isten tervét követnénk, ha a természet ölébe helyeznénk kórházainkat. S minél szorosabban követjük tervét, annál csodálatosabban fáradozik majd a szenvedő emberek gyógyításán. A nagyvárosok felett lebegő bűn sötét felhőitől távol kell helyet találnunk nevelő és egészségügyi intézményeinknek, ahol fölkelhet az igazságosság napja, „gyógyulással szárnyai alatt.” (Malakiás 4:2)

Munkánk vezetői utasítsák népünket, hogy a legkellemesebb környezetbe építsék kórházainkat, ahol a város forgataga nem zavarja őket, ahol bölcs tanítás segítségével a betegek gondolatát Isten gondolataihoz kapcsoljuk. Ismételten leírtam ilyen helyeket, de úgy látszik, nincs fül, mely meghallaná. Nemrégiben a legvilágosabb és legmeggyőzőbb módon tárta elém az Úr intézményeink, különösen kórházaink és iskoláink nagyvárosokon kívülre helyezésének előnyét.

Orvosaink miért szeretnek annyira városban lakni? A nagyvárosoknak még a levegője is szennyezett. Ott nem tudnak kellően vigyázni a természetellenes étvágyakkal rendelkező betegekre. A városok kocsmái szüntelen kísértést jelentenek azoknak a betegeknek, akik az erős italok áldozatai. A betegek egészségének helyrehozására fordított erőfeszítések átkai, ha oda helyezzük kórházainkat, ahol istentelenség veszi őket körül.

A nagyvárosokban a jövőben egyre kifogásolhatóbb lesz a dolgok állapota, s rájövünk majd, hogy hátrányos a munkára nézve, melynek végzésére kórházaink hivatottak.

A nagyvárosok zaja és füstje nagyon kifogásolható az egészség szempontjából. S a betegek, akiknek idejüket jórészt négy fal között kell eltölteni, gyakran börtönnek érzik szobájukat. Ablakukból kitekintve nem látnak mást, csak házakat, házakat és házakat. Akik szobájukban kénytelenek tartózkodni, hajlamossá válnak szenvedéseiken és bajaikon rágódni. A betegeket néha saját lélegzetük mérgezi meg.

Nagy egészségügyi intézmények nagyvárosokba helyezésének sok más rossz velejárója van.

Miért fosztanánk meg a betegeket a szabadban tartózkodás egészséget helyreállító áldásaitól? Utasítottak, hogy ösztönözzük a lábadozókat szobáik elhagyására, s hogy a szabadban időzzenek, virágokat gondozzanak, vagy más könnyű, kellemes munkát végezzenek. Így gondolataik magukról kellemesebbre terelődnek. Jótékony, életadó szükségletként írjuk elő a szabadban való foglalkozást. Minél több időt tölthetnek a szabadban, annál kevesebb gondozást igényelnek. Minél vidámabb a környezetük, annál reménykedőbbé válnak. Vegyétek őket körül a szép természettel. Helyezzétek őket oda, ahonnét látják a virágokat növekedni, hallhatják a madarak énekét és szívük a madárdallal kezd zengedezni. Ha szobába zárjuk őket, nyugtalanná és levertté válnak, még ha a szobák szépen berendezettek is. Adjátok meg nekik a szabadban való tartózkodás áldását, így lelkük emelkedettebbé lesz, testük, elméjük felszabadul.

„Ki a nagyvárosokból” – ez üzenetem. Orvosainknak régen rá kellett volna ébredniük erre. Remélem, imádkozok érte s hiszem, hogy majd rájönnek a vidékre való költözés fontosságára.

Közel az idő, amikor Isten csapásai látogatják meg a. nagyvárosokat. Az Úr rövidesen borzalmasan megrázza a nagyvárosokat. Nem számit, milyen nagyok, milyen erősek az épületek, nem számit, hogy messzemenőn gondoskodtak a tűzbiztonságról. Ha Isten ujja érinti őket, néhány perc vagy néhány óra alatt romba dőlnek.

A pusztulás söprűje elsöpri majd világunk istentelen nagy városait. A hatalmas épületeket és a nagy városok jókora területeit érintő elemi csapásokkal Isten ízelítőt ad, hogy mi következik majd az egész földre. Megmondta: „Vegyetek példát a fügefáról, amikor ága már zsenge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.” (Máté 24:32–33)

A tégla és kőépületek legtöbbnyire nyirkosak, ezért kórházak céljára nem a legalkalmasabb építőanyagok. Valaki azt mondhatná, hogy a téglaépületek sokkal szebbek, s a kórházaknak jó kinézésűnek kell lenniük. Azonban tágas épületekre van szükségünk, s ha a tégla drága, fából kell építenünk. A mi szempontunk a takarékosság. A szükség parancsolja ezt, mivel az Úr erkölcsi szőlőjében sokrétű és hatalmas munka vár ránk.

Valaki azt az ellenvetést tehetné, hogy a faépületekben a betegek tartanának a tűztől. De ha vidéken építkezünk, nem a városokban, ahol épület épület hátán szorong, a tűz csak épületen belül keletkezhetne, tehát a téglafal nem lenne akadály. Mondjuk meg a betegeknek, hogy egészség szempontjából a faépület előnyösebb a téglaépületnél.

Évek óta azt a világosságot kapom, hogy ne összpontosítsuk munkánkat a nagyvárosokba. A városok nyüzsgése és kavarodása, a szakszervezetek és munkabeszüntetések teremtette állapotok munkánk számára akadálynak bizonyulnak. A különböző szakmákat szakszervezetek igájába igyekeznek hajtani. Ez nem Isten terve, hanem olyan hatalomé, melyet semmi körülmények között sem ismerhetünk el. Isten terve beteljesedőben van. A gonoszok kévékbe kötik magukat, készen az égetésre.

Használjunk föl most minden ránk bízott képességet, hogy hirdessük a világnak az utolsó figyelmeztető üzenetet. A munkában őrizzük meg egyéniségünket. Ne lépjünk be se titkos társaságokba, se szervezetekbe. Álljunk szabadon Istenben. Krisztustól várjuk az utasítást. Tegyük minden megmozdulásunkat megértve, mennyire fontos a munka, melyet Istenért kell végeznünk.

Világosságot nyertem, hogy a városok tele lesznek felfordulással, erőszakkal és bűnözéssel, s ezek a történelem végéig növekedni fognak.