A gyülekezet tagjaira nézve megtiszteltetés, ha közelükben alapítanak kiadó-vállalatot, mert az Úr különleges eszköze az. Értékelje nagyra a megtiszteltetést, s legyenek tudatában, hogy ez a legszentebb felelősséggel jár. Befolyásuk és példájuk messzemenően segíti, vagy pedig akadályozza az intézetet hivatásának betöltésében.

Amint közeledünk az utolsó válsághoz, rendkívül fontos, hogy az Úr eszközei között összhang és egység uralkodjék. A világ zavarokkal, háborúkkal és ellentétekkel van tele, mégis egyetlen vezető – a pápai hatalom – alatt fognak egyesülni, hogy tanúi személyében Istent ellenezzék. A nagy hitehagyó hozza létre ezt az egységet. Miközben a maga eszközeit az igazság elleni háborúra igyekszik egyesíteni, az igazság védelmezőinek soraiban meghasonlást és széthúzást próbál szítani. Irigységre, aljas gyanúsításra, gonosz beszédre bujtogat, hogy viszályt és széthúzást támasszon. Krisztus gyülekezete tagjainak kezében a hatalom, hogy meghiúsítsák az üdvösség ellenségének szándékát. Az ilyen idő, mint a mai, ne találja őket egymással, vagy az Úr bármely munkásával viszálykodva. Az általános ellenségeskedés közepette hadd legyen hely, ahol összhang és egység uralkodik, mivel a Bibliát teszik életük irányítójául. Isten népe érezze át, hogy rajtuk a felelősség az Úr eszközeinek felépítéséért.

Testvéreim, az Úr örülni fog, ha teljes szívvel hozzáláttok, hogy kiadóinkat imáitokkal és javaitokkal támogassátok. Imádkozzatok minden reggel és minden este, hogy elnyerhessék Isten leggazdagabb áldásait. Ne bátorítsátok a bírálatot és panaszkodást. A ti ajkatokat se hagyja el mormogás és panasz szava, hiszen angyalok hallják szavaitokat. Értessük meg mindenkivel, hogy intézményeink Isten eszközei. Aki érdekből leszólja azokat, annak Istennel kell elszámolnia. Tekintsünk szentnek mindent, ami az Úr munkájával összefügg.

Isten azt akarja, hogy sokkal többet imádkozzunk és sokkal kevesebbet beszéljünk. Dicsfénye elönti a menny kapuját, s a fényt beragyogtatja mindenki szívébe, aki helyes kapcsolatban áll vele.

Minden intézménynek nehézséggel kell megküzdenie. Isten azért engedi meg a megpróbáltatásokat, hogy kipróbálja népe szívét. Mikor egyik segítő eszközét balszerencse éri, akkor derül ki, mennyire hiszünk Istenben és művében. Ilyenkor senki se lássa a legkedvezőt1enebb fényben a dolgokat, senki se fejezzen ki kétséget, hitetlenséget. Ne gáncsoljuk a felelősség hordozóit. Otthonaitokban ne mérgezzétek meg a beszélgetést az Úr munkásainak bírálgatásával. Azok a szülők, akik megengedik az ilyen bíráló lelkületet, nem azt tárják gyermekeik elé, ami bölccsé tesz az üdvösségre. Szavuk nem csak a gyermekek, de az idősebbek hitét és bizalmát is megrendíti. Egyikünk sem tiszteli léggé a szent dolgokat. Sátán a. leglelkesebben összefog a vádaskodóval, hogy a hitetlenséget, irigységet, féltékenységet, tiszteletlenséget melengesse. Szüntelen arra tör, hogy az ő lelkületével itassa át az embereket, megrontsa a szeretetet, melyet szentül kellene ápolnunk a testvérek között, megrontsa a bizalmat, szítsa az irigységet, gyanúsítást, s a nyelvek háborúját. Ne érjenek minket azon, hogy a Sátán munkatársaiként viselkedünk. Egyetlen Sátán sugallatainak megnyílt szív a szeretetlenség sok magját vetheti el. Így olyan lélekrombolást végezhetünk,mely nem derül ki az utolsó ítélet nagy napjáig.

Krisztus kijelenti, „Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hívő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt. Szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak, aki botrányt okoz!” (Máté 18:6–7.) Súlyos felelősség hárul e téren a gyülekezet tagjaira. Vigyázzanak, nehogy a hitben fiatalok lelke iránti figyelmetlenséggel, a Sátán ……………………………………………………………………………………………………………………………………………… tönkretételében legyenek bűnösök. „Egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki iránt a békességet és szentséget, mely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, nehogy a keserűségnek bármely gyökere fölnevekedvén megzavarjon és ez által sokan megfertőztettessenek.” (Zsidók 12:13–15)

Sátán eszközeinek nagy a hatalma, ezért az Úr fölhívja népét, erősítsék egymást, „épüljenek szent hitük alapjára”.

A Sátánnal való összedolgozás helyett tanuljuk meg, mit jelent Istennel együttműködni. Ezekben a nyomasztó időkben Isten rendületlen bátorságot és hitet megkövetelő munkáját kell elvégeznünk, ez képesít minket egymás támogatására. Álljunk váll-váll mellett, szív-szív mellett Isten munkatársaiként. Isten kegyelméből és kegyelme által mit el nem végezhetnénk, ha a gyülekezet tagjai összefognának az Úr munkásainak támogatására, hogy mikor minden oldalon csüggedés szorongat minket, imájukkal és áldásos légkörükkel segítsenek! Akkor érkezett el az ideje, hogy hűséges szolgaként fáradozzunk.

A bírálgatás és akadékoskodás helyett testvéreink szólják a bátorítás és bizalom szavait Isten eszközeiről. Az Úr fölszólítja a testvéreket, bátorítsák a nehéz terheket hordozók szívét, mert Isten dolgozik együtt velük. Fölhívja népét, hogy eszközeiben az ő támogató hatalmát ismerjék föl. Azzal tiszteljétek az Urat, hogy képességeitek végső határáig törekedtek megadni eszközeinek a kellő tekintélyt.

Ha alkalom kínálkozik, szóljátok a munkásokhoz az erősítés és ösztönzés szavait. Túl közönyösek vagyunk egymáshoz. Sokszor feledjük, hogy munkatársainknak erőre és bátorításra van szükségük. A rendkívüli kellemetlenségek és terhek idején ne feledjétek biztosítani őket szeretetetekről és együttérzésetekről. Mikor imával próbáltok segítségükre sietni, juttassátok el az üzenetet Isten munkásaihoz: „Légy bátor és erős!” (Józsué 1:6)

Intézményeink igazgatóinak az a nehéz föladat jut osztályrészül, hogy rendet teremtsenek és bölcsen fegyelmezzék a gondjaikra bízott fiatalokat. A gyülekezet tagjai sokat tehetnek, hogy megerősítsék a vezetők kezét. Mikor a fiatalok nem hajlandók alávetni magukat az intézmény fegyelmének, vagy a fölötteseikkel felmerülő bármely nézeteltérés esetén eltökélték, hogy saját akaratukat viszik keresztül, a szülők ne támogassák vakon gyermekeiket.

Jobb lenne – sokkal jobb, ha gyermekeitek szenvednének, jobb ha a temetőben feküdnének, mintha arra tanítjátok őket, hogy könnyen vegyék az igazsághoz, embertársaikhoz és Istenhez való hűségük alapját képező elveket.

Ha nehézségek támadnak a vezetőkkel, menjetek egyenesen a felelős személyekhez, s hallgassátok meg az igazat. Ne feledjétek, hogy az osztályok vezetői sokkal jobban tudják, mely szabályok elengedhetetlenek. Bízzatok ítélőképességükben, s tiszteljétek tekintélyüket. A gyermekeket tanítsátok meg, hogy tiszteljék és becsüljék, akiket Isten fontos beosztásokkal tisztel és becsül.

A gyülekezet tagjai úgy segíthetik leghatékonyabban intézményeink vezetőinek erőfeszítését, ha otthon a családban a rend és fegyelem helyes példájával járnak elől. Szavaikkal és viselkedésükkel nyújtsanak olyan példát gyermekeiknek, amilyet szeretnék, ha a gyermekek követnének. Beszédetek tisztaságától és az igaz keresztény udvariasságtól soha el ne tántorodjatok. Ne buzdítsátok őket a bűnre, ne szóljatok gonoszt és ne gyanúsítsatok senkit. Tanítsátok meg a gyermekeket és fiatalokat, hogy tiszteljék magukat, legyenek szilárdak és hűségesek Istenhez és az elvekhez. Tanítsátok őket Isten törvényének és az otthon szabályainak tiszteletére, valamint engedelmességre. Akkor majd gyakorolni fogják életükben ezeket az elveket, s azok szerint érintkeznek embertársaikkal. Szeretni fogják felebarátjaikat, mint magukat. Tiszta légkört teremtenek s jó hatásuk bátorítani fogja a gyönge lelkeket a szentséghez és a mennybe vezető ösvényen.

Az ilyen tanításban részesült gyermekek nem lesznek terhek, vagy aggodalmak okozói intézményeinkben, hanem a felelős testvérek segítőinek bizonyulnak. A helyes nevelés előkészíti őket a felelős állások viselésére, hogy szavaikkal és példájukkal szüntelen segítsenek másoknak a helyes úton való járásban. Képességeiket helyesen ítélik meg, testi, szellemi és lelki erejüket a legelőnyösebben használják. A kísértésben erősek lesznek, csábítás nehezen győzi le őket. Isten áldásával a világosság hordozóivá válnak. Jó hatásuk másokat is olyan üzleti tevékenységre vezet, mely egy a gyakorlati keresztény élettel.

A lelkek iránti krisztusi szeretettel telten, kiváltságaik és lehetőségeik tudatában intézményeinkben a gyülekezet tagjai fölbecsülhetetlen értékű áldásos hatást gyakorolhatnak a fiatalokra. Példás hűségük a családban, anyagi ügyekben és a gyülekezetben, szeretetreméltóságuk és keresztény előzékenységük a társas életben, az ifjúság lelki jólétének szívükön viselése segíti a fiatalok jellemének Isten és embertársaik szolgálatára való alakítását, mind ebben, mind az eljövendő életben.

Miként a gyülekezet felelős a kiadóvállalatokért, ugyanúgy a kiadó is felelős a gyülekezetért. Kölcsönösen támogatniuk kell egymást.

Kiadóink vezetői ne temetkezzenek annyira a munkába, hogy ne gondoskodhassanak a lelki jólétről. Mikor a kiadóknál életben tartják a lelkieket, ez jelentős áldásos hatást gyakorol a gyülekezetre. S mikor a gyülekezetben életben tartják a lelkieket, jelentős befolyást gyakorolnak a kiadókra. Isten áldása nyugszik a munkán, amikor úgy végzik, hogy lelkeket nyernek meg Krisztus számára.

Minden Krisztus nevét valló kiadói alkalmazott legyen a gyülekezet oszlopos tagja. Lelki életükben elengedhetetlen, hogy a kegyesség minden vonásában növekedjenek. Akkor kapnak erőre, mikor nem nézők, hanem tevékeny munkások lesznek. Mind vegyenek részt a gyü1ekezeti élet rendszeres tevékenységében. Értsék meg, hogy mint kereszténynek, ez kötelességük! Fogadalmuk kötelez, hogy megtegyenek minden tőlük telhetőt Krisztus gyülekezetének építéséért. Mutassuk meg nekik, hogy a Megváltó iránti szeretetük, az igazi férfiúság és nőiség színvonalához való ragaszkodásuk, az intézmény iránti hűségük ezt követeli. Amíg elhanyagolják ezeket a kötelezettségeket, nem lehetnek Krisztus igaz szolgái, nem lehetnek igazán becsületes rendíthetetlen férfiak és nők, alkalmas munkások Isten művében.

Az intézmény osztályvezetői fordítsanak különös gondot rá, hogy a fiatalok ezen a téren is helyes szokásokat vegyenek föl. Ha a fiatalok elmaradoznak az istentiszteletről, vagy elvégezetlenül hagyják a gyülekezeti munkát, tudják meg, mi az oka. Szerető, tapintatos erőfeszítéssel törekedjenek fölébreszteni a nemtörődömöket, s föléleszteni a lankadó érdeklődést.

Senki se hagyja, hogy munkája kifogásul szolgáljon az Úr szent szolgálatának elhanyagolására. Sokkal jobb, ha félreteszik, amit végeznek, mint hogy Isten iránti kötelességükben felületesek legyenek.

Sürgetlek titeket, vegyetek részt a fontos évi gyülekezéseken, ne csak az ügyintézésen, hanem a lelki fölvilágosodásotokat szolgálókon is. Nem értitek, mely igen szükséges szoros összeköttetetésben állnotok a mennyel. E nélkül egyikőtök sincs biztonságban, s arra sem alkalmas, hogy Istennek tetszőn végezze föladatát.

Ezen a téren sokkal inkább, mint bármely világi ügyben, a siker azzal a megszentelődéssel és önfeláldozással arányos, amellyel a munkát végzitek. A felelősség hordozói oda álljanak, ahol Isten Lelke mély benyomást tehet rájuk. Annyival inkább kell sóvárognotok a Szentlélek keresztségére, Isten és Krisztus ismeretére, mint amennyivel a rátok bízott felelősség nagyobb az egyszerű munkásokénál.

A született és elsajátított képességek mind Isten ajándékai, s állandóan a Szentlélek, az isteni megszentelő hatalom ellenőrzése alatt kell tartani azokat. Tudatában kell lennetek tapasztalataitok hiányosságainak, s lelkiismeretesen törekednetek a hiányzó tudás és bölcsesség elnyerésére, hogy testetek és értelmetek minden képességét Isten dicsőségére használhassátok.

„Új szívet is adok nektek.” Akár a vérnek a testben, Krisztusnak kell szívünkben lakoznia s éltető erőként áramlania bennünk. Lehetetlen elég nyomatékosan szólnunk erről. Míg vértezetünk az igazság, meggyőződésünket a Krisztus életét jellemző élő szeretettel kell megerősítenünk. Ha az igazság, az élő igazság meg nem testesül jellemünkben, egyikünk sem állhat meg. Egyetlen hatalom tehet és tarthat meg állhatatosnak – Isten kegyelme az igazságban. Aki bármi másban bízik, az már tántorog, készen az elesésre.

Az Úr azt kívánja, hogy rá támaszkodjatok. Ragadjatok meg minden lehetőséget, hogy a világosságra jöjjetek. Ha elszakadok az Istentől jövő szent légkörtől, miként ismerhetitek föl a lelki dolgokat?

Isten felszólít, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy fölkészüljünk munkájára. Elvárja, hogy minden erőtöket munkátok végzésére fordítsátok, s hogy szíveteket elevenen tartsátok meg munkátok szentsége és félelmes felelőssége iránt Isten szeme rajtatok nyugszik. Senki számára sem biztonságos, ha romlott áldozatot hozunk az Úr jelenlétébe, olyan áldozatot, mely nem került sem tanulásba, sem imába. Ilyen áldozatot el nem fogadhat.

Könyörögve kérlek, ébredjetek föl, és keressétek Istent. Mikor a Názáreti Jézus elhalad mellettetek, esedezőn kiáltsatok hozzá: „Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” s Isten kegyelméből megnyílik a szemetek, s azt nyeritek el, ami értékesebb számotokra, az aranynál, ezüstnél, drágaköveknél.

Ha van idő, mikor fontosabb, mint máskor, hogy az ember megőrizze Istennel való kapcsolatát, az akkor következik be, amikor súlyos felelősséget bíznak rá. Nem biztonságos, ha csatába indulásunkkor eldobjuk fegyvereinket. Ilyenkor nagyon tartsuk magunkon Isten teljes fegyverzetét. Föltétlen szükség van minden darabjára.

Sose engedj helyet olyan gondolatnak, hogy visszahúzódva is keresztény lehetsz. Mindnyájan részei vagyunk az emberiség nagy szövevényének, s tapasztalataink minősége jórészt azok tapasztalatától függ, akikkel érintkezünk. Jézus mondja: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20) Összejöveteleinkről tehát ne maradozzunk el, mint némelyek, hanem annál inkább buzdítsuk egymást, minél közelebb érezzük a napot.

Az imaórákat tegyék a lehető legvonzóbbá. Minden jelenlévő érezze, hogy az összejövetelen kötelesség vár rá. Működjetek együtt az Úr angyalaival, akik a helyes benyomást próbálják gyakorolni minden munkásra.