Orvosi munkánk vezetőihez

Szent Heléna, Kalifornia,

1902. szeptember 4.

Kedves testvérek!

Isten részrehajlás nélkül fáradozik szőlőskertjének minden táján. Nem engedélyezi népének, hogy sok javat összeharácsolva csupán egy-egy helyen alapítsanak intézményeket, s így semmi se jusson hasonló intézmények felállítására más helyeken.

Amerika nagyvárosaiban számos intézményt kell még alapítanunk, különösen délen, ahol idáig keveset tettünk. Külföldön is nagyon sok egészségügyi hittérítő vállalkozást kell beindítanunk, sikerre juttatnunk. A kórházak fölállítása ugyanolyan elengedhetetlen Európában és más országokban, mint Amerikában.

Az Úr azt kívánja, hogy népe helyesen fogja fel az elvégzésre váró munkát, s hűséges megbízottjaiként bölcsen ruházzák be javaikat. Az épületek emelésénél elvárja, hogy előre fölbecsüljék a költségeket, hogy lássák, van-e elég pénzük a befejezéshez. Azt is kívánja, hogy ne gyűjtsék önzőn néhány helyre az összes rendelkezésre álló javakat, hanem gondoljanak számos más helyre is, ahol intézményeket kell alapítanunk.

A nekem adott világosság értelmében összes intézményeink, de különösen új kórházaink vezetőinek takarékoskodni kell, hogy segítsék a világ más részein felállításra kerülő, hasonló intézményeket. Ha jelentős összegek állnak is pénztárukban, mindig tervezzenek Isten széles hittérítő területének szükségleteire való tekintettel.

Nem Isten akarata, hogy népe bárhol is óriási kórházakat emeljen. Sok kórházat kell alapítanunk Ne legyenek nagyok, de elég teljesek a jó és eredményes munkához.

Az ápolók és egészségügyi hittérítő evangélisták képzésével kapcsolatban intéseket kaptam. Ne összpontosítsuk a kiképzést egyelten helyre. Minden kórházban képezzünk egészségügyi hittérítésre fiatal férfiakat és nőket. Az Úr majd megnyitja előttünk az utat, mikor érte munkába állnak.

A jövendölések beteljesedésének előttünk álló bizonyságai hirdetik, hogy minden dolgok vége elközelített. Számos fontos munkát kell elvégeznünk azoktól a helyektől távol, ahol a múltban munkánk nagy részét összpontosítottuk.

Ha öntözés céljából patakot vezetünk egy kertbe, nemcsak egyetlen rész öntözéséről gondoskodunk. Nem hagyjuk a kert többi részét szárazon és pusztán, hogy így kiáltsanak: „Vizet adjatok!” Mi mégis így végeztük eddig a munkát – alig néhány területen; a mezők jelentősebb részét pedig elhanyagoltuk. Meddőn maradjanak-e a puszta helyek? Semmi esetre sem. Hadd folyjék a csermely mindenhová, hadd vigyen magával örömet és termékenységet.

Soha ne támaszkodjunk világi elismerésre és rangra! Ne törekedjünk méretekben vagy pompában versenyre kelni a világi intézményekkel. Nem óriási épületekkel, ellenségeinkkel vetélkedve aratunk győzelmet, hanem a krisztusi lelkület ápolásával, a szelíd és alázatos szív lelkületével. Sokkal jobb a kereszt, a csalódott remények, örök élettel a végén, mint fejedelmekkel lakmározni, s a mennyet elveszíteni.

Az emberiség megváltója szerény szülőktől származott – a bűn átkozta gonosz világon. Ismeretlenül nőtt fel Názáretben, Galilea kicsiny városában. Munkáját szegényen, világi tekintély nélkül kezdte, Isten így vezette be az örömhírt, homlokegyenest ellenkezőleg, mint mi bölcsnek tartjuk hirdetni ugyanazt az örömhírt

Az örömüzenet korszakának legelején az Úr arra tanította gyülekezetét, hogy ne világi pompára és rangra támaszkodjék, hanem a hit és engedelmesség hatalmára. Isten tetszése értékesebb az ezüstnél, aranynál. Isten Lelkének hatalma fölbecsülhetetlen érték.

Így szól az Úr: „Épületek csak akkor adnak jelleget munkámnak, ha az építők követik utasításomat. Ha a munka irányítóit mindig tiszta, önzetlen elvek vezették volna, sosem fordult volna elő, hogy javaikat önzőn egy-két helyre harácsolják, hanem sok helyen alapítottak volna intézményeket. Az igazság magja, több mezőn elvetve, kikelt volna, és gyümölcsöt termett volna dicsőségemre.

Fordítsátok figyelmeteket az elhanyagolt területekre. Akik a szándék tisztaságával teljesen nekem szentelik magukat – testüket és lelküket – azok az én nevemben, az én módszereimmel dolgoznak. Álljon mindenki a helyére, tőlem várva irányítást és tanácsot.

Oktatni fogom a tudatlant, mennyei szemgyógyító írral kenem meg sokak szemét, akik most lelki sötétségben élnek. Eszközöket hívok el, akik elvégzik akaratomat, népet készítek elő helytállni előttem a vég idején. Számos területen fölállítom intézményeimet, ahol már azelőtt kellett volna kórházakat és iskolákat alapítani, s ezek a munkásképzés központjaivá válnak.”

Az Úr meglepő helyeken munkálkodik az emberek értelmén. Vannak, akik látszólag az igazság ellenségei, Isten gondviselése folytán javaikat mégis ingatlanok fejlesztésére s épületek emelésére fektetik be. Az épületeket idővel eladásra kínálják, sokkal olcsóbban, mint amennyibe kerültek. Ezekben az ajánlatokban Isten népe fölismeri a gondviselés kezét, s értékes ingatlanokat biztosít magának, melyeket a nevelés céljára használnak ki. Alázatosan, lemondón és önfeláldozón terveznek és igazgatnak majd. Így jómódú emberek akaratlanul tartalékot készítenek elő, melyek a munka gyors terjesztésére képesítik Isten népét.

Néhány helyen kórháznak kell használnunk az ingatlanokat. Népünk tartsa nyitva szemét, hogyha alkalom kínálkozik, olyan városon kívüli ingatlanokat vegyenek meg, melyeken már épületek és gyümölcsösök vannak. Értékes birtok a föld. Kórházaink körül földek legyenek, melyek egy részén az alkalmazottak és kiképzés alatt álló egészségügyi hittérítők lakhatnak.

Ismételten közölték velem, hogy nem bölcs, ha óriási intézményeket alapítunk. Nem a méret végzi a legfőbb munkát a lelkekért. A nagy kórházakhoz sok alkalmazott kell. S ahol oly sok embert toborozunk össze, ott rendkívül nehéz magas lelki színvonalat fönntartani. A nagy intézményekben előfordul hogy nem lelki gondolkozásúak kerülnek felelős állásokba, akik nem bölcsek azok iránt, akikkel ha bölcsen bánnának, lelkük föléledne, meggyőződne és megtérne.

Negyedét sem végeztük el a Szentírás betegek előtti megnyitásából, mint amennyit elvégezhettünk volna, ha a munkások alapos vallásos oktatásban részesültek volna.

Ahol sok az alkalmazott, sokkal magasabb színvonalú lelki irányítás szükséges, mint amilyet nagy kórházainkban gyakran fönntartanak.

Az örökkévaló világ mezsgyéjén járunk. Isten büntetései kezdenek lesújtani a föld lakóira. Isten azért küldi a csapásokat, hogy észre térítse az embereket. Az Úr mindent céllal enged meg. Azt kívánja, hogy legyünk olyan lelki gondolkodásúak, hogy fölismerjük kezét az olyan eseményekben, melyek a múltban ritkaságszámba mentek, de manapság csaknem mindennaposak.

Nagy munka áll előttünk – Isten bűnös világhoz intézett utolsó figyelmeztető üzenetének záró munkája! Mégis mit tettünk eddig az üzenet terjesztéséért? Könyörögve kérlek, nézzétek a sok-sok helyet, ahová még nem jutottunk el. Nézzétek, munkásaink már ki tudja hányadszor róják ugyanazt a területet, míg körülöttünk az elhanyagolt világ gonoszságban és romlásban fetreng – a világ, melyet még nem figyelmeztettünk. Félelmetes kép ez. Micsoda égbekiáltó közönyt tanúsítunk a pusztuló világ szükségletei iránt!