Sokan nem tudnak különbséget tenni a közönséges üzleti vállalkozás – mint például műhely, gyár, vagy búzamező – s az Isten ügyének szolgálatára alapított intézet között. Pedig most is ugyanaz a különbség, mint az ősidőkben volt, mikor Isten különbséget tett a szent és közönséges, az elkülönített és világi dolgok közt. Isten elvárja, hogy intézményeink minden alkalmazottja fölismerje és tisztelje ezt a különbséget. Kiadóink alkalmazottai nagy megtiszteltetésben részesülnek. Szent megbízatás az övék. Arra hivatottak, hogy Isten munkatársai legyenek. Meg kell becsülniük közeli kapcsolatukat a mennyei segítőkkel, s tudatában kell lenniük, hogy magas kitüntetésben részesülnek, mert megengedik nekik, hogy képességeiket, szolgálatukat, s lankadatlan éberségüket Isten intézményeinek adhassák. Életerős szándékuk, magasztos vágyakozásuk, s lelkesedésük arra irányuljon, hogy a kiadót Isten kívánsága szerint a világ fényévé tegyék, Isten hű tanújává, a negyedik parancs szombatjának emlékművévé.

„Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engem. És mondá nékem, szolgám vagy te Izráel, akiben én megdicsőülök.” „Kevés az nékem, hogy szolgám légy a Jákob nemzetségeinek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a pogányoknak is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen.” (Ésaiás 49:2–6) Az Úr szava ez azokhoz, akik bármi minőségben összeköttetésben állnak intézményeivel. Isten kedveltjei ők, mert arra a helyre vezette őket, ahonnan a világosság ragyog. Az Úr különleges szolgálatát végzik, s ezt ne vegyék könnyelműen. Felelősségérzetük és odaadásuk álljon arányban szent megbízatásukkal. Nem tűrjék meg a közönséges, üres beszédet és komolytalan viselkedést! Bátorítsák, ápoljátok a hely szentségének tudatát!

Isten szüntelen ébren ügyel kijelölt eszközeire. A gépeket szakképzett emberek kezelhetik, de mily könnyű valamely apró csavart lazán felejteni, s milyen végzetes következményekkel járhat. Ki akadályozza meg a baleseteket? Isten angyalai ügyelnek föl a munkára. Ha a gépkezelők szeme megnyílna, felismernék a mennyei vigyázókat. A kiadóvállalat minden termében tanú jegyzi fel a munka végzésének lelkületét, a megnyilvánuló hűséget és önzetlenséget.

Ha nem sikerült elétek tárnom a világosságot, melyben Isten az intézményeiről szól – mint amelyeken át különleges módon tevékenykedik – bárcsak Szentlelke által elétek tárná, hogy megértsétek a különbséget a közönséges és szent szolgálat között.

Mind a gyülekezet tagjainak, mind kiadóink alkalmazottainak tudniuk kell, hogy mint Isten munkatársainak, részt kell venniük az Úr intézményei megőrzésében. Legyünk minden ágazat hűséges őrévé. Igyekezzünk, nem csak veszteségtől, szerencsétlenségtől hanem mindentől megóvni, ami megszentségtelenítené vagy beszennyezhetné. Tetteiknek sose szabad bemocskolni Isten művének jó hírnevét, még a meggondolatlan bírálat vagy véleménynyilvánítás leheletével sem. Isten intézményét tekintsék szent megbízatásnak, melyet féltékenyen őriznünk kell, mint ősi Izráelnek a frigyládát.

Mikor kiadóink alkalmazottait ráneveltük, hogy ezt a nagy központot Istenhez tartozónak tekintsék; amikor ráébredtek, hogy közvetítő közeg ez, melyen át a menny fényének el kell jutnia a világra, akkor tisztelettel és illőbben tekintenek rá. Ápolják a legnemesebb érzelmeket és a legtisztább gondolatokat, hogy elnyerjék föladatukhoz a mennyei értelmes lények közreműködését. Mikor az alkalmazottak megértik, hogy angyalok jelenlétében vannak, kiknek szeme túl ártatlan, hogy véteknek legyenek tanúi, akkor majd gondosan őrködnek gondolataik, szavaik és tetteik fölött. Isten erkölcsi erőt ad nekik, mert azt mondja az Úr: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sámuel 2:30) Minden munkás értékes tapasztalatokban részesül majd, és olyan hite és ereje lesz, mely felülemelkedik a körülményeken. Elmondhatjuk majd, hogy az Úr van ezen a helyen.