Jehova örök törvénye, hogy aki elfogadja az igazságot, megérti, hogy a világnak szüksége van erre az igazságra, ezért főfeladatává teszi annak hirdetését. Mégis ki az, aki magáénak tekinti a pusztuló bűnösök terhét? Ha Isten hitvalló népét nézem, s látom húzódozásukat az Úr szolgálatától, szívemet kimondhatatlan fájdalom tölti el. Ebben az ünnepélyes záró-munkában mily kevesek szíve dobban együtt Isten szívével. Ezrek várnak figyelmeztetésre, mégis mily kevesen szentelik magukat teljesen a munkára. Mily kevesen hajlandóak bármivé válni, vagy bármit megtenni, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Jézus életét adta a világ megmentéséért. Szelíden, alázatosan és önzetlenül fáradozott és fáradozik a bűnösökért Sokan mégis önteltek és közönyösek azok közül, akiknek együtt kellene működniük vele.

Isten népe soraiban ma félelmetes hiánya van a veszendő lelkek iránti szerető aggodalomnak. Beszélünk ugyan keresztény hittérítésről. Hangunk hallható, de szívünket nem tüzesíti át Krisztus gyöngéd vágyakozása a nyájon kívül levőkért. Pedig ha szívünk nem dobban együtt Krisztus szívével, miként érthetnénk meg a munka szentségét és fontosságát, melyre e szavak hívnak: „Vigyázzanak rájuk, mert nekik kell számot adniuk a lelkekért.” (Zsidók 13:17.)

Isten vár, hogy férfiak és nők felelősségük tudatára ébredjenek. Várja, hogy őhozzá kapcsolják magukat. Adják meg a jelet az előrenyomulásra, s ne legyenek többé lemaradozók az Úr akaratának végrehajtásában.

Nem tudjuk, hány világi figyeli mozdulatainkat. Ahonnét a legkevésbé várnánk, hangok sürgetnek majd a hittérítés siettetésére; arra, hogy adjuk át a világnak a könyörület utolsó üzenetét. Lelkészeink és gyülekezeti tagok, gyorsan ébredjetek föl, gyorsan ismerjetek föl, s ragadjatok meg minden, a gondviselés kerekének gördülése által kínálkozó alkalmat és előnyt. Isten, Krisztus és a mennyei angyalok hallatlan erőfeszítéssel tartják vissza Sátán haragjának tüzét, hogy Isten tervei meg ne hiúsuljanak. Isten él és uralkodik. Ő intézi a mindenség ügyeit Katonái nyomuljanak előre, a győzelemre. Soraikban uralkodjék tökéletes egység. Törjenek előre, egészen a kapukig. Az Úr, a hatalmas hódító, fáradozni fog értük.

Csendüljön át gyülekezeteinken az evangéliumi örömüzenet, hívja föl őket egységes tettre. A tagok rendelkezzenek több hittel. Merítsenek buzgalmat láthatatlan mennyei szövetségeseiktől, kimeríthetetlen forrásaik tudatából, a végzett vállalkozás nagyságából, s vezetőjük hatalmából. Akik Isten ellenőrzése alá helyezik magukat, hogy vezesse és irányítsa őket, azok meghallják az Isten rendelte következetes lépésütemet. Annak Lelke ihleti őket, aki életét adta a világ életéért, s többé nem vesztegelnek tehetetlenül azon rágódva, amit képtelenek megtenni. Magukra öltik a menny fegyverzetét, előre nyomulnak a harcban, készen és merészen Istenért, annak tudatában, hogy mindenható volta előteremti összes szükségletüket.

Isten szolgáinak minden forrást igénybe kell venniük országának növelésére. Pál apostol kijelenti, hogy „ez jó és kedves dolog megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”, hogy „tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások minden emberért.” (1Timóteus 2:3,4,1) S Jakab mondja. „Tudja meg, hogy aki bűnöst térit vissza tévelygő útjáról, lelket ment meg halálból és sok bűnt elfedez.” (Jakab 5:20) Minden hívő elkötelezte magát, hogy egyesül testvéreivel a meghívás hangoztatásában: „Gyertek el, mert minden készen vár.” (Márk 14:17) Mindenikünk buzdítsa egymást a teljes szívvel végzett munkára. Az élő, életerős gyülekezet komoly, ünnepélyes meghívásokat továbbít. Szomjas lelkeket vezet az élet vizére.

Az apostolok vállán nyugodott a munkaterület bővítésének felelőssége. Nekik kellett hirdetniük az evangéliumot a túlnan eső területeken. Példájukból megtanuljuk, hogy Isten szőlőjében nincsenek tétlenek. Szolgáinak szüntelen törekedniük kell bővíteni a munkakörüket. Mindig többet igyekeznek tenni és sohasem kevesebbet. Az Úr munkájának terjednie és szélesednie kell, míg körül nem öleli a világot.

Hittérítő körútjuk után Pál és Barnabás visszatérőben meglátogatták a megalapított gyülekezeteket és férfiakat választottak munkatársakul. Isten szolgáinak ma is így kell fáradozniuk, munkatársakat kell kiválasztaniuk, s oktatniuk a méltó ifjakat. Isten segítse megszentelődésünket, hogy példánk nyomán mások is megszentelődhessenek s alkalmassá váljanak arra, hogy lelkeket nyerjenek Krisztusnak

Közeledünk a világ történelmének lezárásához. Nemsokára a nagy fehér trón elé állunk. Rövidesen örökre véget ér a munkára fordítható időtök. Tartsátok nyitva szemeteket a lehetőségekre, hogy alkalmas időben szólhassatok azokhoz, akikkel érintkeztek. Ne várjatok, míg közelebbről megismeritek őket, mielőtt fölajánlanátok nekik az igazság kincseit. Lássatok feladatotokhoz, s kapuk nyílnak meg majd előttetek

Az ítélet napján az elkárhozottak teljesen megértik a Kálvárián hozott áldozatot. Látni fogják, mit veszítettek, mert visszautasították, hogy hűségesek legyenek. Eszükbe jut a magasztos, tiszta társaság, melybe beléphettek volna. De már akkor késő lesz. Elhangzott az utolsó hívás. Jajszó hallatszik: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jeremiás 8:20)

Rajtunk nyugszik a súlyos felelősség, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő veszedelemre. Mindenfelől, közelről és távolról hangzik a segítséget kérő kiáltás! Isten fölszólítja gyülekezetét, hogy ébredjen föl, s erősödjék meg. Elnyerhetik a halhatatlanság koronáját, övék lehet. a mennyek országa. Föl kell világosítanunk a tudatlanságban pusztuló világot.

A világot nem a szószék tanítói győzik meg, hanem a gyülekezet életmódja. A szószékről a lelkész elmondja az evangélium elméletét, erejét viszont a gyülekezet mutatja be gyakorlati istenfélelmével.

Bár a gyülekezet legyengült és tökéletlen, szüntelen figyelmeztetésre, tanácsra szorul, mégis Krisztus legfőbb nagyrabecsülésének tárgya. Krisztus a kegyelem kísérleteit végzi az emberek szívén, s a jellem olyan átalakulását éri el, hogy az angyalok elámulnak, s örömüket magasztaló zengzetekkel fejezik ki. Örvendeznek hogy bűnös, tévelygő embereket így át lehet alakítani.

Amint a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad; nagy hatalom és dicsőség fogja kísérni hirdetését. Isten népének arca mennyei világossággal fog ragyogni.

Az Úr majd férfiakat és nőket, sőt gyermekeket tesz alkalmassá munkájára, mint Sámuelt. Hírnökeivé teszi őket. Aki sohasem szunnyad vagy alszik, az őrködik minden munkása fölött, az választja ki munkaterületeiket. Az egész menny figyeli a harcot, melyet Isten szolgái látszólag csüggesztő körülmények között vívnak, új hódításokat, új tisztességeket érnek el, amikor az Úr szolgáiként megváltójuk zászlaja köré gyűlnek, előre mennek, s harcolják a hit nemes harcát. Az összes mennyei angyal Isten alázatos, hívő népe szolgálatára áll. Mikor idelenn az Úr munkásainak serege dicsőítő énekeket zeng, a mennyei énekkar csatlakozik hálaadásukhoz, s zengik Istennek és Fiának dicséretét.

Látszólag semmi sem gyámoltalanabb, mégis valójában legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, mely érzi semmiségét, s teljesen az Üdvözítő érdemeire támaszkodik. Isten inkább elküldené a menny összes angyalát az ilyen lélek segítségére, mintsem legyőzni, elbukni hagyja.

Az egész vonalon fölhangzik a csatakiáltás. A kereszt minden katonája vonuljon előre. Nem önhitten, hanem szelíden; alázatosan és Istenbe vetett szilárd hittel. A munkám, a munkád nem szűnik meg ezzel az élettel. Rövid ideig talán a sírban fogunk pihenni, de miután elhangzott a kiáltás, Isten országában folytatjuk munkánkat.