Így szól az Úr idős úttörőinkhez, akik a harmadik angyal üzenetének munkájával csaknem kezdetétől kapcsolatban álltak, akiknek tapasztalata visszanyúlik az 1844-es időpont elmúlásáig. „Még nagy szükség van segítségetekre. Ne vegyetek magatokra olyan terheket, melyeket fiatalabbak viselhetnek. Kötelességetek ügyelni egészségetekre. Testi, lelki és szellemi erőtök fölhasználása terén is legyetek bölcsek. Akik sok, változatos élményen mentetek át, gondosan tartalékoljátok erőtöket. Így addig fáradozhattok az Úrért, amíg megengedi, hogy őrhelyeteken álljatok és segítsétek művének fejlődését.”

A terheknek hordozói Jánossal együtt elmondhatják: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel illettünk, az életnek igéjéről. (Az élet megjelent és láttuk, s tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk.) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig ami közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek hogy örömetek teljes legyen. És ez az üzenet, amit tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:1–7)

Az ügynek szüksége van ezekre az öreg harcosokra, régi munkásokra, akik mögött Isten ügyében nyert, hosszú évek tapasztalata áll; akik figyelemmel kísérték az üzenet különböző ágainak fejlődését és haladását; akik sok embert láttak vakbuzgóságban lehajolni, hamis elméletek káprázatát melengetve, ellenállva minden kísérletnek, hogy az igazság világossága leleplezhesse a babonaságokat, melyek betörtek megzavarni a fejeteket, s hatástalanná tenni az üzenetet, melyet eme utolsó napokban Isten népének tisztán kell hallania.

Isten sok kipróbált szolgája már elaludt Jézusban. Becsüljük meg a még életben levők segítségét. Értékeljük bizonyságtételüket. Isten jobbja van ezekkel a hűséges munkásokkal, ő tartja fönn őket erős karjával. Így szól hozzájuk: „Támaszkodjatok rám, én leszek erőtök, s felette igen bőséges jutalmatok.” Akik az üzenetben annak kezdetétől részt vettek, akik vitézül harcoltak, mikor tüzes volt a csata, azoknak nem szabad most elesniük.

A leggyöngédebben viseljük szívünkön azokat, kiknek egész élete egybefonódott Isten munkájával. Számos betegségük ellenére ezeknek a munkásoknak még mindig megvan a képessége, mely alkalmassá teszi őket, hogy helyükön álljanak, megállják helyüket. Isten azt akarja, hogy ezek vezető helyet töltsenek be munkájában. A múltban hűségesen helytálltak a viharokban, megpróbáltatásokban s ők a legértékesebb tanácsadóink közül valók. Legyünk nagyon hálásak, hogy képességeiknek még mindig hasznát láthatjuk az Úr szolgálatában!

Ne feledjük, hogy ezek a buzgó harcosok mindent föláldoztak a mű fejlesztése érdekében. Igaz megőszültek már, de Isten szolgálatában. Idős voltuk nem ok, hogy megszűnjön áldásos hatásuk, mely magasztosabb mint azoké, akik sokkal kevésbé ismerik a munkát és sokkal kevésbé jártasak Isten dolgaiban. Bár fáradtak már, noha nem bírják a nehezebb terheket – melyeket fiatalabb férfiak hordozhatnak, s kellene is hordozniuk, – tanácsadó értékük a legmagasabb rendű. Valamikor hibákat követtek el, ám bukásaikból bölcsességet tanultak. Meg tanulták elkerülni a tévedéseket, veszélyeket, s most bölcs tanáccsal szolgálhatnak. Elviselték a próbákat, s noha erejük megcsappant, még se tolják félre őket a tapasztalatlanabb munkások, akik keveset tudnak az úttörők fáradozásairól és önfeláldozásáról. Az Úr nem taszítja félre őket. Különleges kegyelemben és tudásban részesíti őket.

Mikor János megvénült, megőszült, az Úr üzenetet bízott rá üldözött egyháza számára. A zsidók több ízben életére törtek, de az Úr így szólt: „Hadd éljen. Én, aki teremtettem, vele leszek, megőrzöm.” S az idős tanítvány nem szűnt meg bizonyságot tenni a Mesterről. Gyönyörű nyelven, csengő hangon beszélt. Mély benyomást tett hallgatóira, így számolt be Krisztus szavairól és tetteiről. Száműzték őt Pátmosz szigetére, de száműzetésében Krisztus meglátogatta és közölte vele a Jelenések könyvében foglalt hatalmas igazságokat.

Mikor akik Isten szolgálatában töltötték életüket, földi életük végéhez közelednek, a Szentlélek késztetni fogja őket, hogy számoljanak be Isten munkájában szerzett tapasztalataikról. Isten népével való bánásmódjának történeteiről, hatalmas jóságáról, amellyel szorult helyzeteikből kiszabadította őket. Ismételjék el ezeket új hittestvéreinknek. Mondják el próbáikat is, melyeket azok hitehagyása hozott Isten szolgáira, akik valamikor egyek, voltak velünk a fáradozásban. Számoljanak be a Szentlélek munkájáról, amint hatástalanította a hazugságokat, melyeket a kezdeti bizalmukhoz mindvégig állhatatosan ragaszkodók ellen szóltak.

Ne tegyük megerőltető tisztségekbe a még életben lévő idős zászlóvivőket. Tiszteljük, becsüljük azokat, akik már akkor Mesterüket szolgálták, mikor a munka nehezen haladt, akik elviselték a nyomort, s hűségesek maradtak az igazsághoz, mikor kevesen voltak. Utasítottak, hogy így szóljak: A hívők tiszteljék az idős úttörőket, akik megpróbáltatásokat, nehézségeket és nagy nyomort álltak ki. Isten munkásai ők, akik vezető szerepet töltöttek be munkája építésében.

Az Úr azt kívánja, hogy fiatalabb munkásaink bölcsességet, erőt és érettséget merítsenek az idős munkásoktól, akiket ő az ügy javára megóvott. A fiatalabbak értsék meg, hogy komoly megtiszteltetés éri őket ezekkel a munkásokkal soraikban. Nagyon tiszteljék a mű fejlesztésében gazdag tapasztalatú ősz fejűeket. Tanácsaitokban adjatok nekik megbecsült helyet. Isten azt kívánja, hogy az igazsághoz később csatlakozók fogadják meg ezeket a szavakat.

Az Úr áldja és tartsa meg idős, kipróbált munkásainkat. Segítse őket, hogy bölcsen őrizzék testi, szellemi és lelki erőiket. Az Úr utasított, hogy így szóljak azokhoz, akik az üzenet kezdetén hordoztak bizonyságot: „Isten az érvelés képességével ruházott fel benneteket. Azt akarja, hogy megértsétek az egészség törvényeit s engedelmeskedjetek is azoknak. Ne legénykedjetek. Ne erőltessétek túl magatokat. Szakítsatok időt a pihenésre. Isten elvárja, hogy helyeteken álljatok, s kivegyétek részeteket azok mentésének munkáiból, kiket a gonoszság hatalmas árja alásodor. Azt kívánja, tartsátok magatokon a fegyverzetet, míg csak föl nem szólít azok lefektetésére. Rövidesen elnyeritek jutalmatokat.”