„Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért; hogyne ajándékozna nékünk vele együtt mindent.” (Róma 8:32) Amint Isten a csodálatos, megfizethetetlen ajándékot odaadta, az egész mennyei mindenség hatalmasan fölpezsdült. Megkísérelték megérteni Isten mérhetetlen szeretetét, mely a tettek mezejére lépett, hogy fölélessze az emberek szívében az ajándék értékével arányos hálát. Mi, akikért Krisztus meghalt, meddig sántikálunk még kétfelé? Csak a kölcsön adott képességek és erő morzsáját juttassuk vissza Istennek? Hogyan viselkedhetünk így, mikor tudjuk, hogy aki az egész menny parancsnoka volt, levette királyi palástját és koronáját. Tudta, hogy a bukott ember mennyire magatehetetlen, ezért emberi természetben eljött a földre, hogy lehetővé tegye, hogy emberi voltukat az ő istenségével kapcsoljuk össze. Szegény lett, hogy miénk lehessen a mennyei kincs, „a mennyei dicsőség túláradó, örök mértéke.” (2Korintus 4:17) Megaláztatásról megaláztatásra szállt alá, hogy megmentsen minket, míg őt, az Isten-embert, a szenvedő Krisztust fölemelték a keresztre, hogy mindeneket magához vonzzon. Isten Fia nem szállhatott mélyebbre, nem hajolhatott volna alacsonyabbra.

„Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért; hogyne ajándékozna nékünk vele együtt mindent.” (Róma 8:32) Amint Isten a csodálatos, megfizethetetlen ajándékot odaadta, az egész mennyei mindenség hatalmasan fölpezsdült. Megkísérelték megérteni Isten mérhetetlen szeretetét, mely a tettek mezejére lépett, hogy fölélessze az emberek szívében az ajándék értékével arányos hálát. Mi, akikért Krisztus meghalt, meddig sántikálunk még kétfelé? Csak a kölcsön adott képességek és erő morzsáját juttassuk vissza Istennek? Hogyan viselkedhetünk így, mikor tudjuk, hogy aki az egész menny parancsnoka volt, levette királyi palástját és koronáját. Tudta, hogy a bukott ember mennyire magatehetetlen, ezért emberi természetben eljött a földre, hogy lehetővé tegye, hogy emberi voltukat az ő istenségével kapcsoljuk össze. Szegény lett, hogy miénk lehessen a mennyei kincs, „a mennyei dicsőség túláradó, örök mértéke.” (2Korintus 4:17) Megaláztatásról megaláztatásra szállt alá, hogy megmentsen minket, míg őt, az Isten-embert, a szenvedő Krisztust fölemelték a keresztre, hogy mindeneket magához vonzzon. Isten Fia nem szállhatott mélyebbre, nem hajolhatott volna alacsonyabbra.

Ez az istenfélelem titka, a titok, mely a mennyei eszközöket arra ihlette, hogy úgy szolgáljanak a bukott embereken keresztül, hogy a világban élénk érdeklődés ébredjen a megváltás terve iránt. Ez az a titok, mely az egész mennyet fölkavarta, hogy egyesüljenek az emberrel Isten nagy tervében, a világ tervbe vett megmentésére.

Az Úr emberi eszközökre bízta a kereszt diadalainak lépésről-lépésre való kiterjesztését. Krisztus a gyülekezet fejeként tekintélyével felhív mindenkit, aki állítja, hogy hisz benne, hogy kövessék önmegtagadásának és önfeláldozásának példáját, azok megtérítéséért fáradozva, akiknek elpusztítására Sátán és roppant serege mindent elkövet. Isten fölhívja népét, hogy késedelem nélkül gyűljenek Krisztus véráztatta lobogója alá. Megszakítás nélkül folytassák a harcot az ellenség ellen, vigyék a tusát egészen a kapukig. Aki megtérés által csatlakozik az Úr seregéhez, mindenkinek jelöljenek ki kötelességet. E harcban mindenki legyen hajlandó bármivé lenni vagy bármit megtenni. Mikor a gyülekezet tagjai komoly erőfeszítéseket tesznek az üzenet terjesztéséért, az Úr öröme az ő életüknek is része lesz, és sikereket fognak aratni. Az eltökélt erőfeszítést mindig diadal követi!

Krisztus közbenjáró szerepében a Szentlélek jelenlétét adományozza szolgáinak. A lélek hatékonysága képesíti az embereket, hogy a lélekmentés területén a Megváltó képviselői lehessenek. Alá kell vetnünk magunkat a Lélek átalakító hatásának, hogy egyesülhessünk Krisztussal munkájában. Az így nyert erővel az egység kötelékében együttműködhetünk az Úrral, mint munkatársai a lélekmentésben. Akik semmit sem tartva vissza, az Úr szolgálatára szentelik magukat, mindegyiküknek hatalmat ad mérhetetlen eredmények elérésére.

Az Úr Isten örök ígérettel kötelezte magát hatalmat és kegyelmet adni minden igazság iránti engedelmesség által megszentelt embernek. Krisztus, akire minden hatalmat ruháztak mennyen és földön, szeretettel együttműködik eszközeivel, a buzgó lelkekkel, akik napról-napra esznek a mennyből alászállt élő kenyérből. (János 6:50) A földi egyház, ha a mennyei egyházzal egyesül, mindent véghez tud vinni.

Pünkösd napján a végtelen Isten hatalommal fölfedte magát a gyülekezet előtt. Szentlelke által az ég magaslatáról rohanó, erős szélben leszállt a szobába, ahol a tanítványok együtt voltak. Mintha ezt az erőt korszakokon át kordában tartották volna, most a menny örvendezett, hogy kitöltheti a gyülekezetre a Lélek hatalmának gazdagságait. A Lélek hatása alatt a bűnbánat és bűnvallomás szavai a megbocsátott bűnökért elhangzott dicsérő énekek hangjaival elegyedtek. A hálaadás és a jövendölés szavait lehetett hallani. Az egész menny lehajolt, hogy lássa és csodálja a páratlan szeretet bölcsességét. Az apostolok és tanítványok csodálkozva kiáltottak föl: „A szeretet megmutatkozik.” (1János 4:10) Az apostolok megragadták a kapott ajándékot. S mi lett az eredmény? – Ezrek tértek meg egyetlen nap alatt. A Lélek kardja, mellyel Isten hatalmas új életet kovácsolt, s melyet a menny villámlásai fürdettek, átvágta magát a hitetlenségen.

A tanítványok szíve túláradt a jóakarat ilyen teljességétől, ilyen mélységétől, ilyen messze ható voltától. Ez kényszerítette őket elmenni a világ végéig, tanítva, hogy Isten őrizzen mással dicsekedniük, mint Uruk Jézus Krisztus keresztjével. Sóvárgó vágy töltötte be őket, hogy megmenekülni vágyókkal gyarapítsák a gyülekezetet. Felszólították a hívőket, ébredjenek föl, végezzék a rájuk eső részt, hogy minden nemzet meghallhassa az igazságot, és az Úr dicsősége betölthesse a földet.

Az apostolok Krisztus kegyelme által lettek azzá, amivé lettek. Őszinte odaadás és alázatos, komoly ima vonta őket szoros közösségre Krisztussal. Együtt ültek vele mennyei helyeken. Az apostolok tudatában voltak nagy adóságuknak. Komoly, állhatatos imával elnyerték a Szentlélek adományát, majd a lélekmentés felelősségének súlyával terhelve, lelkesen nekivágtak, hogy kiterjesszék a kereszt diadalait. Munkájuk nyomán számos lélek tért a sötétségből a világosságra, és sok gyülekezet alakult.

Mi talán kevésbé buzgók legyünk-e, mint az apostolok? Ne igényeljük élő hittel az ígéreteket, melyek lelkük mélyéig megindította őket, hogy fölkérjék az Úr Jézust, tenne eleget ígéretének: „Kérjetek és adatik néktek”? (János 16:24) A ma esedékes Szentlélek talán nem a komoly, kitartó imának felelete lesz-e, s nem tölti-e meg hatalommal az embereket? Isten ma is ugyanazt mondja imádkozó, bízó, hívő munkásainak, akik megnyitják a Szentírást azok előtt, akik nem ismerik az abban rejlő értékes igazságot: „Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:20) Miért oly ernyedt és csüggedt ma mégis a gyülekezet?

Miként a tanítványok a Szentlélek erejével telten mentek hirdetni az evangélium örömüzenetét, Isten szolgáinak ma is ezt kell tenniük. Ugyanazzal az önzetlen kívánsággal telten lássunk az Úr munkájához, hogy hirdessük a könyörület üzenetét a tévelygés és hitetlenség sötétségében veszteglőknek. Az Úr kiszabja részünket, melyet vele együttműködve el kell végeznünk, s ő a hitetlenek szívét is indítani fogja, hogy vigyék el a munkát túlnan eső területekre. Már most sokan részesülnek a Szentlélekben, s nem zárja el többé az utat a fásult közöny.

Miért jegyezték volna fel a tanítványok munkálkodásának történetét, amint szent lelkesedéssel, a Szentlélektől fölüdítve és indítottan fáradoztak, ha nem azért, hogy a feljegyzésekből az Úr népe ma ihletést merítsen, buzgón fáradozni érte? Amit az Úr akkor tett népéért, ugyanolyan elengedhetetlen, sőt még szükségesebb ma, hogy megtegye. Amit az apostolok tettek, azt minden gyülekezeti tagnak meg kell ma tennie. S annyival lelkesebben, a Szentlélek annyival nagyobb mértékével kell faradoznunk, amennyivel a gonoszság növekedése megköveteli a határozottabb felhívást a bűnbánatra!

Akire csak ráragyog a jelen igazság világossága, azt meg kell hogy indítsa a könyörület a sötétségben élők iránt. Minden hívőnek tiszta, világos sugarakban kell tükröznie a világosságot. Az Úr ma a pünkösd utánihoz hasonló munkát kíván elvégezni megbízott hírnökein keresztül. Most, amikor minden dolognak vége elközelgett, a gyülekezet buzgalmának túl kell szárnyalnia az őskeresztény gyülekezet buzgalmát Az Isten dicsőségéért való lelkesedés mozgatta a tanítványokat, hogy hatalmas erővel tegyenek tanúságot az igazságról. Ennek a lelkesedésnek kell izzítania a szívünket a vággyal, hogy hirdessük az embereknek a Megváltó szeretetét és Krisztus megfeszítésének történetét. Isten erejének ma hatalmasabban kell megnyilvánulnia, mint az apostolok idején.