Mikor látom a fiataloknál a helytelen könyvek olvasásából származó veszélyt, nem állhatom meg, hogy újra el ne mondjam az erről a nagyon káros időtöltésről kapott figyelmeztetéseket.

Kevesen értik meg az alkalmazottak lelkében a kifogásolható anyag kezeléséből származó rombolást. A kezükön átmenő művek megragadják érdeklődésüket, fölkeltik figyelmüket. Mondatok vésődnek emlékezetükbe, gondolatokat sugallnak, s csaknem észrevétlenül az író szelleme tesz benyomást rájuk. Értelmük, jellemük a bűn hatása alá kerül. Akadnak kicsiny hitűek, gyönge önuralommal rendelkezők, akik nehezen rekesztik ki az effajta irodalom sugallta gondolatokat.

Az igazság elfogadása előtt sokak szokása volt a regényolvasás. A gyülekezetbe lépve erőfeszítéseket tettek szokásuk legyőzésére. Most olyan olvasmányokat helyeznünk eléjük, amilyet egyszer már elvetettek, nem más, mintha a korhelynek részegítő italt kínálnánk. Engednek a szüntelen előttük álló kísértésnek, s rövidesen elvesztik érdeklődésüket a komoly olvasmányok iránt. A Biblia tanulmányozása nem vonzza többé őket. Erkölcsi erejük leromlik. A bűn egyre kevésbé tűnik visszataszítónak. Beáll a hűtlenség növekvő megnyilvánulása, s az élet gyakorlati kötelességeinek undora. Amint a gondolkodás megromlik, készen áll bármely izgalmas olvasmány után kapni. Megnyílik az út a Sátán előtt, hogy teljesen uralma alá hajtsa lelküket.

Kerüljük az olyan könyveket is, melyek bár nem kimondottan félrevezetők és romlottak, de elveszik kedvünket a Biblia tanulmányozásától. Az ige az igazi manna. Mindnyájan nyomjuk el az értelmünket nem tápláló olvasmányok utáni vágyat. Kizárt dolog, hogy míg ilyen olvasmányok kötnek le, fejlett érzékkel végezzük Isten munkáját. Az Isten szolgálatában állóknak nem szabad könnyű olvasmányokra pazarolni pénzüket és idejüket. Mi köze a polyvának a búzához!

Nincs időnk felületes szórakozásokra és önző hajlamok kielégítésére. Ideje, hogy komoly gondolatokkal kössük le magunkat. Nem elmélkedhettek a világ Megváltójának önmegtagadó és önfeláldozó életéről, ha ugyanakkor örömet leltek a tréfálkozásokban és bolondozásokban. Nagy szükségetek van megtapasztalni a gyakorlati keresztény életet. Neveljétek értelmeteket az Istenért végzett munkára. Vallásos élményetek nagymértékben meghatározza, hogy milyen könyvet olvastok szabadidőtökben.

Ha szereted a Szentírást, s kutatod, mikor lehetőség nyílik rá, hogy magadévá tegyed gazdag kincsét, akkor biztos lehetsz benne, hogy Krisztus vonz magához.

„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon, s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. Benne lakik testileg az Istenség egész teljessége, Benne lettetek ennek a teljességnek részesei.” (Kolossé 2:8–10)

Nem lehettek teljesek Krisztusban, ha kapva-kaptok az után, ami a föld „nagy” embereitől származik; ha elébe helyezitek bölcsességüket a legnagyobb tanító bölcsességének, akihez foghatót nem látott a világ. Aki ilyen forrásokban keresi a tudást, azt az Ige úgy ábrázolja, mint aki repedezett víztárolókból kíván inni, melyek nem tartják meg a vizet.

Isten igazsága legyen elmélkedésünk és gondolataink tárgya. Olvassátok a. Bibliát, s tekintsétek úgy, mintha Isten hangja szólna. közvetlenül hozzátok Akkor isteni sugallatot és bölcsességet találtok.

Ha sok könyvet gyűjtötök tanulmányozásra, ez gyakran a tudás olyan tömegét helyezi Isten és az ember közé, mely gyöngíti értelmünket és megakadályozza a befogadott ismeretek megemésztését, emésztési zavarokat okoz. Bölcsességre van szükség helyesen választanunk a sok szerző és az élet Igéje között, hogy ihassuk Isten Fiának vérét, ehessük testét.

Testvéreim, vessétek el a lapályok patakjait s gyertek a Libanon tiszta vizére. Nem tudtok Isten világosságában járni, míg olyan olvasmányokkal zsúfoljátok tele fejeteket, melyet képtelen földolgozni. Ideje elhatároznunk, hogy a menny segítségét igényeljük, s engedjük, hogy Isten szava hasson értelmünkre. Imádkozzunk többet, s táplálkozzunk az élet igéjéből. Ha Isten kegyelme nem végez alaposabb munkát szívünkön és értelmünkön, soha meg nem látjuk az Úr arcát.