Nincs jogunk túlhajszolni szellemi, vagy testi erőnket, hogy azután könnyen fölfortyanjunk, s olyan szavakat szóljunk, melyek szégyent hoznak Istenre. Isten azt kívánja, hogy mindig nyugodtak és türelmesek legyünk. Bármit tesznek is mások, nekünk Krisztust kell képviselnünk, és úgy cselekednünk, amint ő tenne hasonló helyzetben.

A bizalmi tisztségeket betöltők naponta nagyfontosságú határozatokat hoznak. Gyakran gyorsan kell határozniuk, s erre csak szigorúan mértékletes ember képes. Ha helyesen bánunk testi és szellemi erőinkkel, akkor értelmünk megerősödik. Ha nem visszük túlzásba a megterhelést, értelmünk minden igénybevétellel új erőre tesz szert.

Csakis a komoly keresztény lehet igazán nemes.

Ha elhanyagoljuk, hogy minden részletben megfeleljünk Isten követelményeinek, a helytelent művelő számára ez biztos kudarcot és veszteséget jelent. Ha valaki letér az Úr útjáról, meglopja alkotóját az őt megillető szolgálattól. Ez őrá hat vissza. Elmulasztja megszerezni azt a kegyességet, erőt és jellemszilárdságot, mely mindenkinek előjoga, aki Isten lába elé helyezi mindenét. Krisztustól távol élve kísértéseknek teszi ki magát, s Mesterért végzett munkájában hibákat követ el. Hűtlen az elvekhez kis dolgokban, s elmulasztja Isten akaratát tenni a nagyokban. Azon elvek szerint cselekszik, amelyekhez szoktatta magát.

Isten nem tud kapcsolatra lépni azokkal, akik kedvtelésükért élnek, akik magukat emelik első helyre! Az ilyenek végül is utolsók lesznek! A véleményére büszke, az öntelt olyan bűnt melenget, mely csaknem teljesen reménytelen és gyógyíthatatlan, s minden növekedés útjába áll. Ha valakinek jellemhibái vannak, s nem veszi észre azokat, ha annyira átitatja az önhittség, hogy nem látja hibáját, miként tisztuljon meg? „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Hogyan javulhat meg, aki tökéletesnek képzeli magát?

Ha az, akit állítólag Isten vezet s tanít, letér az útról, mert magabízó, példáját sokan követik. Helytelen lépését ezrek félrevezetése követheti.

Gondolkodjunk el a fügefa példázatán:

„Valakinek fügefa volt a szőlőjében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje, hogy idejárok és keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, minek is foglalja el a helyet? Uram, felelte az, hagyd még az idén, körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha nem, jövőre kivághatod.” (Lukács 13:6–9)

„Ha nem”, e szavakban tanítás rejlik az Isten ügyével összeköttetésben állók számára. A meddő fa próbaidőt kapott. Isten hasonlóképp türelmes népével. Ám akik jelentős előjogban részesültek, akik magas és szent bizalom állásait töltik be, s mégsem teremnek gyümölcsöt, azokra mondja: „Vágd ki! Minek foglalja a helyet?”

Akik az Úr eszközeivel álltok kapcsolatban, ne feledjétek, hogy az Úr gyümölcsöt kér szőlőskertjétől. Az adott áldásokhoz mérten várja el a kamatot. Isten intézményeit mennyei angyalok látogatják és szolgálják. Az ilyen intézményekben nagyobb bűn a hűtlenség, mint máshol, mert kihatása is szélesebb körű. A hűtlenség, igazságtalanság, becstelenség, helytelenségek fölötti szemet hunyás elállják a világosság útját, melynek Isten terve szerint ragyognia kell eszközeiből.

A világ figyel, készen áll, hogy gúnyosan, szigorúan gáncsoljon minden szót, tettet, ügyintézést. Mindenkit figyelnek, aki Isten munkájában vesz részt, azt az emberi ítélőképesség mérlegén mérik le. Akivel érintkeztek, mindenkire benyomást tesztek, a Biblia vallására kedvezőt, vagy kedvezőtlent.

A világ figyeli, hogy a hitvalló keresztények milyen gyümölcsöt teremnek. Joggal várják el az önmegtagadást, önfeláldozást azoktól, akik állítják, hogy hisznek a fejlett igazságban.

Munkásaink között vannak és lesznek is, akik nem hiszik, hogy minden lépésnél Jézusra van szükségük. Azt gondolják, hogy nem szakíthatnak időt az imádkozásra és vallásos összejövetelekre. Sok a dolguk, azért nem találnak időt, hogy lelküket Isten szeretetében tartsák meg. Amikor ez történik, Sátán ott áll, hogy hiábavaló képzelgésekkel hozakodjék elő.

A renyhe és hűtlen munkások kiszámíthatatlan kárt okoznak. Ezek rossz példával járnak elő. Minden intézetben akadnak, akik odaadón és vidáman szolgálnak, de hat-e majd rájuk a kovász? Nem marad-e az intézmény a keresztény hűség példaképei nélkül? Mikor akik Krisztus képviselőinek mondják magukat, azt bizonyítják, hogy megtéretlenek, hogy jellemük durva, önző és tisztátalan, távolítsuk el őket!

Az alkalmazottak legyenek tudatában a megbízás szentségének, mellyel az Úr megtisztelte őket. Tegyétek félre a pillanat hatásának indítékait, a rendszertelen tetteket. Akik képtelenek különbséget tenni a szent és a közönséges dolgok között, azok nem megbízható intézői a nagy felelősségeknek Ha kísértés támadja őket, a beléjük vetett bizalom árulói lesznek. Akik nem értékelik előjogaikat és lehetőségeiket – azt, hogy Isten munkatársai lehetnek – azok elbuknak, mikor az ellenség előhozza vonzó csábításait. Az önző, nagyravágyó elgondolások könnyen félrevezetik őket. Ha eléjük tártátok a világosságot, s azután sem tesznek különbséget a helyes és helytelen között, akkor minél előbb eltávolítjuk őket az intézményből, munkánk jellege annál tisztább és emelkedettebb lesz.

Az Úr intézményeiben senkit se foglalkoztassunk, aki válság idején szem elől veszíti, hogy szentek az Úr eszközei. Ha nem gyönyörködnek az igazságban, ha az intézménnyel való kapcsolatuk nem teszi őket igazabbá, az igazságot jobban kedvelővé, megfelelő próbaidő után rekesszük ki őket az intézményből, mert vallástalanságuk és hitetlenségük másokra is kihat. Gonosz angyalok működnek általuk, hogy félrevezessék a szakmai kiképzés alatt lévőket. Tanulóknak sokat ígérő, Istent szerető fiatalokat fogadjatok be. De ha azokkal teszitek őket össze, akik nem szeretik Istent, a hitetlen hatás alatt állandó veszedelemben forognak. Rekesszük ki a munkából a langymeleg, világias embereket, akiknek a pletyka a csemegéjük, akik mások hibáin csámcsognak, míg saját hibáikon nem igyekeznek javítani.