Munkánk ereje és hatékonysága főképp a nyomdáinkból kikerülő irodalom jellegétől függ. Ezért nagy körültekintéssel kell megválasztanunk és előkészítenünk a világ szeme elé kerülő anyagot. Ezen a téren a legnagyobb elővigyázatra és választékosságra van szükség. Szenteljük erőnket a legtisztább minőségű és legfölemelőbb jellegű irodalom kiadására. Folyóirataink legyenek telve az emberek létfontosságú lelki javát szolgáló igazságokkal

Isten ilyen föliratú lobogót helyezett kezünkbe: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” (Jelenések 14:12) Ez megkülönböztető, elválasztó üzenet, melynek nem szabad bizonytalanul hangoznia. El kell vezetnie az embereket a repedezett víztárolóktól – melyekben nincs víz – az élet vízének kiapadhatatlan forrásához.

A legszentebb föladat hárul kiadványainkra. Világossá, egyszerűvé és félreérthetetlenné tenni hitünk lelki alapját. Az emberek ma mindenhol állást foglalnak. Mindenki besorolja magát az igazság és az igaz tettek lobogója, vagy a hitehagyott, fensőbbségért tülekedő hatalmak zászlói alá. Olyan szembetűnőn és hatalommal teljesen kell ma hirdetnünk Isten üzenetét, hogy az emberek szíve és értelme szemtől-szembe kerüljön az igazsággal. Be kell láttatnunk velük az igazság fölényét a sokrétű tévedésekkel szemben, melyek azzal a céllal tolakodnak a figyelem előterébe, hogy ha lehet, elfoglalják Isten igéje mai komoly időkre szóló utasításainak helyét.

Kiadványaink hatalmas célja Isten dicsősége, azonkívül fölhívni az emberek figyelmét az Úr igéjének élő igazságaira. Isten felszólít, hogy emeljük magasra – nem a mi, nem a világ – hanem az Úr igazságának zászlaját.

Csak ha ezt tesszük, akkor lehet velünk fölvirágoztató keze. Gondoljuk meg, miként bánt Isten az ő népével az elmúlt idők folyamán. Figyeljük meg, hogy amíg az Úr zászlóit hordozták, fölmagasztalta őket ellenségeik előtt. De mikor önmagasztalón eltántorodtak szövetségétől, mikor Isten ellenségének hatalmát és elvét dicsőítették, akkor magukra hagyta őket, hogy szerencsétlenséget és háborúságot hozzanak magukra.

Vegyük fontolóra Dániel tapasztalatát. Mikor Nabukodonozor elé idézték, nem habozott elismerni bölcsességének forrását. Ez a beismerése levont-e valamit Dániel tekintélyéből a királyi udvarban? Egyáltalán nem! Ez volt erejének titka. Ez biztosította számára az uralkodó pártfogását. Isten nevében hozta a király tudomására a mennyből küldött utasítást, figyelmeztetést és megrovást, s nem utasították vissza. A mai munkások olvassák el Dániel szilárd, bátor bizonyságtételét, s kövessék példáját.

Az ember sohasem követ el nagyobb balgaságot, mint amikor elfogadtatást és elismerést akar szerezni a világban, az Istent megillető elkötelezettség és tisztelet bármilyen mértékű föláldozása árán. Ha olyan területre lépünk, ahol Isten nem dolgozhat együtt velünk, erőnk gyengeségnek fog bizonyulni. Ami valaha is elvégzésre került az irányban, hogy az emberben visszaállítsa Isten képmását, az akkor történt, amikor Isten volt a munkás hatékonysága. Egyedül az Úr hatalma gyógyíthatja meg a testet, serkentheti az értelmet, újíthatja meg a lelket. A könyvkiadásnál, mint minden más erőfeszítésnél, vagy a keresztény élet területén Krisztus szavainak igazsága bizonyul be: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!”

Isten halhatatlan elveket adott az embernek, melyeknek egy napon minden emberi hatalom térdet fog hajtani. Az Úr fölszólít, hogy tanításunkkal és példánkkal szemléltessük ezeket az elveket. Akik igéjéhez való hűséges ragaszkodással tisztelik őt, azok számára dicső lesz az eredmény. Sokat ér olyan elvek mellett foglalnunk állást, melyek az örökkévaló korokon át fönnmaradnak

Folyóirataink szerkesztőinek, iskoláink tanítóinak, egyházterületeink titkárainak – mind inniuk kell az élet folyójának tiszta vizéből. Jobban értsük meg Urunk samáriai asszonyhoz intézett szavait: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: adj innom, inkább te kérnéd őt és ő élő vizet adna neked. Aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.” (János 4:10–14)

Az Úr munkáját meg kell különböztetnünk: az élet közönséges ügyeitől. Az Úr mondja: „Kezemet ellened fordítom és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat és eltávolítom minden álnokságodat és adok neked oly bírákat, mint régen és oly tanításokat, mint kezdetben, s akkor azt mondják tenéked: Ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg és megtérői igazság által.” (Ésaiás 1:25–27) Ezek fontossággal telített szavak. Tanulságot tartalmaznak minden szerkesztői székben ülő számára.

Mély jelentőségűek Mózes szavai: „Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyenként tömjénezőiket és tőnek azokba szenet és raknak arra füstölőszert, és vittek az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt nékik. Tűz jött azért ki az Úr elől, és megemésztette őket és meghaltak az Úr előtt. És mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Úr, mondván: akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” (3Móz 10:l–3) Tanulság ez a kiadóinkból kikerülő anyagokat kezelők számára. Szent dolgokat nem szabad összekevernünk a közönséges dolgokkal. A nagy területen közkézen forgó folyóiratoknak több értékes tanítást kellene tartalmazniuk, mint ami közönséges folyóiratokban lát napvilágot. „Mi köze a polyvának a búzához?” (Jeremiás 23:28) Tiszta búzát kívánunk, alaposan kiszelelt búzát.

„Így szól hozzám az Úr erős hangon, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjanak, mondván: ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek. A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, őt féljétek és őt rettegjétek… Kösd be a bizonyságtételt és pecsételd be a tanítást tanítványaimban… A tanításra és a bizonyságtételekre hallassatok. Ha nem e szerint az ige szerint szólnak, nincs bennük világosság.” (Ésaiás 8:11–20)

Fölhívom munkásaink figyelmét Ésaiás hatodik fejezetére. Olvassátok el Isten látnokának tapasztalatát, mikor látta „az Urat ülni magas s fölemeltetett székben, palástja betöltötte a templomot Akkor mondtam: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok s tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a királyt, a seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül és kezében elevenszén volt, amelyet fogóval vett ki az oltárról. És illete számat azzal és monda: íme ez illette ajkadat, hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett. És hallám az Úr szavát, aki ezt mondja, kit küldjek el és ki megyen el nekünk? Én pedig mondtam: Ímhol vagyok én, küldj el engem.”

Intézményeink alkalmazottainak erre az élményre van szüksége. Fönnáll a veszély, hogy elmulasztják fönntartani Istennel az élő összeköttetést, s ezzel azt, hogy az igazság megszentelje őket. Ekkor veszítik el a szent és közönséges dolgok közti megkülönböztető képességüket.

Felelős tisztségeket betöltő testvéreim! Ne csak szemeteket kenje meg az Úr, hogy lássatok hanem helyezze szívetekbe a szent olajat, mely a két olaj ágról az arany csöveken az arany edényekbe folyik, hogy a szenthely lámpásait táplálja. „Adja meg nektek a. bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott el titeket. Milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma felettünk, akik hívőkké lettünk.” (Efézus 1:17–19)

Mint hű házigazdák, alkalmatos időben adjatok eleséget Isten népének: Hirdessétek az igazságot az embereknek. Úgy dolgozzatok, mintha a menny egész mindensége szemeláttára tennétek. Nincs vesztegetni valók időnk –egyetlen perc sem. Hamarosan fontos kérdésekkel kell szembe néznünk. Legyünk hát elrejtve a szikla hasadékba, és a Szentlélek elevenítsen meg bennünket.

Szenteljük folyóiratainkat az élő, komoly, fontos anyag kiadására. Minden cikk legyen tele gyakorlati, felemelő, nemesítő gondolatokkal, melyek segítséget, világosságot és erőt adnak az olvasóknak. Vallás a családban, családi megszentelődés, ezeket kell tisztelnünk, mint soha azelőtt. Ha valaha népnek Istennel kellett járnia, mint Énok járt, a hetediknapi adventisták ma ezt tegyék, tiszta szavakkal, irgalommal, gyöngédséggel és szeretettel teljes szavakkal kifejezve őszinteségüket.

Van idő, amikor dorgálni és figyelmeztetni kell. A helyes útról letérőket rá kell ébresztenünk a fenyegető veszélyre. Üzennünk kell nekik, hogy riadjanak föl az érzékeiket láncra fűző kábultságból. Erkölcsi megújulásra van szükség, különben az emberek bűnben vesznek el. Az igazság hadd vágjon kétélű kardként utat a szívükhöz. Szóljátok a fölhívásokat, melyek felébresztik a vigyázatlanokat, s Istenhez terelik vissza a balga, botorkáló szíveket.

Ragadjuk meg az emberek figyelmét. Üzenetünk vagy életre éltető illat, vagy pedig halált jelentő halotti szag. Emberek üdvössége lebeg a mérlegen. Sokaságok érték el a választás völgyét. Hangozzék szózat: „Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.” (1Királyok 18:21)

Ugyanakkor semmi körülmények között se engedjünk meg magunknak olyant, ami kárhoztató lelkületű. Folyóirataink ne tartalmazzanak se éles döféseket, se keserű bírálatot, se maró gúnyt. Sátánnak majdnem sikerült kiűzni a világból Isten igazságát. Gyönyörűségére szolgál, ha az igazság hitvalló hívei azt bizonyítják, hogy nem állnak az igazság áldott hatása alatt, mely lecsillapít és megszentel.

Cikkíróink a lehető legkevesebbet időzzenek ellenfeleink ellenvetésein és érvem. Összes tevékenységünkben az igazságot állítsuk a hamissággal szemben. A személyeskedő célzásokkal, utalásokkal és sértésekkel állítsátok szembe az igazságot. Kizárólag mennyei értékekkel kereskedjetek. Csak olyan pénzzel fizessetek, melyen rajta van az Isten képmása és fölirata. Helyezzük előtérbe az új és meggyőző igazságot, hogy aláássuk és kivágjuk a tévedést.

Isten azt akarja, hogy mindig nyugodtak, türelmesek legyünk. Bármilyen utat követnek is mások, nekünk Krisztust kell képviselnünk. Azt tegyük, amit ő tenne hasonló körülmények között. Üdvözítőnk hatalma nem az éles szavak erejében rejlik. Gyöngédsége, önzetlen, szerény lelkülete tette őt a szívek hódítójává. Sikereink titka abban rejlik, ha ugyanolyan lelkületet nyilvánítunk.

Akik folyóiratokban szólnak az emberekhez, őrizzék meg maguk között az egységet. Kiadványainkban ne legyen semmi széthúzásról árulkodó. Sátán szakadatlanul arra tör, hogy elhintse a viszály magját, mert jól tudja, hogy Isten munkáját ezzel akadályozhatja legjobban. Ne adjunk helyet cselszövéseinek. Krisztus így imádkozott a tanítványokért: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:21) Isten minden igaz munkása ezzel az imával munkálkodik. A munka előrehaladására kifejtett erőfeszítésekben tanúsítsák a vélemény és cselekvés egységét. A viszály marcangolta világ előtt szeretetünk és egységünk bizonyítja, hogy a mennyel állunk összeköttetésben. Ez küldetésünk isteni jellegének meggyőző bizonyítéka.

Folyóirataink kiadóinak szükségük van a közeli és távoli területek munkásainak és népének együttműködésére. Folyóirataink tartalmazzák a világ minden táján működő munkások élő tapasztalatairól szóló cikkeit. Nincs szükségünk kitalált történetekre, de a mindennapi életben igazi tapasztalatok fordulnak elő, melyekről szóló rövid beszámolók érdekfeszítőbbek a kitalált történeteknél, ugyanakkor fölbecsülhetetlen segítség lehetnek a keresztény tapasztalat és gyakorlati hittérítés terén. Az igazságot akarjuk, csakis az igazságot a megszentelt életű férfiaktól, nőktől és fiataloktól.

Ti, akik Istent szeretitek kiknek értelme a tapasztalat értékes eseteivel, s az örökélet élő valóságaival van tele, élesszétek Isten népének szívében a szeretet és világosság lángját. Segítsetek nekik a mindennapi élet föladatiban.

Az olvasók ezreihez eljutó cikkek bizonyítsák az írók tisztaságát, emelkedettségét, a test, a lélek és szellem megszentelt voltát. A Szentlélek ellenőrzése mellett forgassuk a tollat az örök életre gyümölcsöző magok elhintésének eszközeként. Folyóiratainkat töltsük meg valóban értékes anyaggal. Zsúfoljuk tele örök javunkkal terhes témákkal. Isten a hegyre hív, hogy beszéljünk vele. Ha hit által látjuk őt, aki láthatatlan, szavaink valóban életre éltető illat lesznek.

Legyen több tanítani, írni és kiadni valónk azokról, amiknek most kell beteljesedniük, melyek a lelkek örök jólétét érintik. Az öregeknek és fiataloknak, szenteknek és bűnösöknek alkalmas időben adjatok táplálékot. Késedelem nélkül hozzuk előtérbe, amit csak elmondhattak, hogy fölébresszük a gyülekezetet az alvásból. Ne pazaroljuk az időt a nélkülözhetőkre, sem amiknek nincs köze az emberek jelen szükségleteihez. Olvassátok Jelenések első három versét s lássátok milyen munkára szólítja föl azokat, akik állítják, hogy hisznek Isten szavában:

„Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar. Ő pedig elküldvén angyala által, megjelenté az ő szolgájának, Jánosnak, aki bizonyságot tesz Isten szaváról és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e jövendölésnek beszédeit, és megtartják azokat, amik megírattak abban, mert az idő közel.” (Jelenések 1:1–3)

Szenteljünk több időt a jelen igazságot tartalmazó könyvek kiadására és terjesztésére. Hívjuk föl a figyelmet a gyakorlati hitről és istenfélelemről szóló könyvekre, s azokra, amelyek a jövendölés szavát magyarázzák. Neveljük az embereket a biztos prófétai beszéd olvasására a két élő tanúbizonyság fénye mellett. Hirdessük nekik, hogy az idők jelei beteljesedőben vannak.

Egyedül Isten teheti sikeressé kiadványaink előkészítését és terjesztését. Ha hittel fönntartjuk Isten elveit, az Úr együttműködik velünk, hogy a könyvek azok kezébe kerüljenek, akiknek javukra válik. Imádkozzunk a Szentlélekért, bízzunk s higgyünk benne. Az alázatos buzgó ima többet tesz könyveink terjesztéséért, mint a világ összes költséges díszítései.

Isten nagy és hatalmas forrásokat tartogat az ember számára s a legegyszerűbb módon fejleszti ki az isteni eszközök működését. Az isteni tanító mondja: „Csakis az én Lelkem képes tanítani és a bűnökről meggyőzni. A külső díszek csak ideiglenes benyomást tesznek. Az igazságot én juttatom érvényre a lelkiismeretben, s a világ minden táján lesznek tanúim, akik hirdetik az emberek idejére, pénzére és szellemi képességére tartott igényemet. Mindezt a Kálvária keresztjén vásároltam meg. A rátok bízott talentumokat használjátok arra, hogy egyszerűségében, őszinte odaadásában hirdessétek az igazságot. Az evangélium örömhírét juttassátok el a világ minden részére. Ébresszétek föl a megterhelt lelkeket, hogy ezt kérdezzék: Mit tegyek, hogy megmeneküljek?”

Rövid próbaidőre igen alacsony áron ajánlották folyóiratainkat, de ez a módszer nem hozta meg a várt eredményt. Nem biztosított nagyszámú állandó előfizetőt. Ezeket az erőfeszítéseket jelentős költséggel, gyakran ráfizetéssel s a legjobb szándékkal tették. Pedig ha nem csökkentették volna az árakat, több rendszeres előfizetőre tettek volna szert.

Terveket fektettek le könyveink árának csökkentésére, az előállítási költségek ugyanolyan mértékű csökkentése nélkül. Ez tévedés. A munkát kifizetőn kell végeznünk. Ne csökkentsük a könyvek árát rendkívüli ajánlatokkal, melyek ösztönzésnek vagy megvesztegetésnek nevezhetők. Isten nem helyesli az ilyen módszereket.

Keresik az olcsó könyveket, s ennek a keresletnek eleget kell tennünk. De a helyes út az előállítási költségek csökkentése.

Új területen, tudatlan és félig művelt emberek között a füzetekre van óriási szükség, melyek egyszerű szavakkal ecsetelik az igazságot, s bővelkednek szemléltető ábrákban. Ezeket olcsón kell árusítanunk s természetesen a képek is olcsók legyenek.

A világ minden részén sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk irodalmunk terjesztésére. El kell juttatnunk a figyelmeztetést minden országba, minden néphez. Számos nyelvre le kell fordítanunk s kiadnunk könyveinket. Hitünk kiadványait meg kell sokszoroznunk, angolul, németül, franciául, norvégül, svédül, spanyolul, olaszul, portugálul és sok más nyelven. Vonjuk be más nemzetiségű testvéreinket is fordítás munkájába.

Kiadóink tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy az egész világra szétterjesszék az ég világosságát. Minden lehető úton hívjanak föl minden nemzetet és nyelvet ezekre a dolgokra, melyek értelmüket a könyvek könyvére irányítják

Nagyobb körültekintéssel kell megválasztanunk a könyvbizottságok tagjait. Így a kiadásra ajánlott könyveket megítélők kevesebben és jól választottak lennének. A felelősségnek csak tapasztalt szerző képes eleget tenni. Csak azokat válasszuk, akiknek szíve Isten Lelkének ellenőrzése alatt áll. Ne legyenek magukat magasztaló, hanem imádkozó emberek, akik szeretik és félik Istent, és tisztelik testvéreiket. E fontos állás betöltésére csakis az alkalmas, aki bizalmatlan magával szemben, ezért isteni bölcsesség vezeti.