Kedves testvéreim, testvérnőim!

Az Úr segít mindenkinek, aki alázatosan vele jár. Benneteket bizalmi állásba helyezett. Járjatok elővigyázatosan ő előtte. Isten keze tartja a kormányt. Ő be fogja vezetni a hajót a sziklák között a révbe. Isten a világ erőtlenjeit használja föl, hogy megszégyenítse a hatalmasokat.

Nagyon kérlek, tegyétek Istent tanácsadótokká. Senki emberfiának nem vagyok felelősek, hanem Isten irányítása alatt álltok. Maradjatok közel hozzá. Ne tartsátok döntőnek a világ eszméit. Ne térjetek el az Úr módszereitől. Ne használjatok közönséges tüzet, hanem csak az Úr élesztette szent lángot.

Munkálkodjatok bizakodón. Sok-sok éve népünk szeme előtt tartottam annak a szükségét, hogy fiataljaink nevelésénél egyformán igénybe kell venni a testi és szellemi erőt. De akik sohasem látták a testi és szellemi képzés értékének bizonyítékát, azoknak nehéz megérteni és végrehajtani az utasítást

Tegyetek meg mindent, hogy továbbadjátok tanulóinknak az áldásokat, melyekben Isten benneteket részesített. Vezessétek őket végig az ismeretek mezején, szívből fakadó, komoly segítőkészséggel. Húzódjatok közel hozzájuk. Ha a tanítók szívéből hiányzik Krisztus szeretetének és gyöngédségének gazdagsága, túl szigorúak, ellentmondást nem tűrő lelkületűek lesznek

Az Úr azt kívánja, hogy tanuljátok meg jól kezelni az örömhír hálóját. Legyen sűrű a hálótok, hogy munkátok eredményes legyen. Magyarázzátok érthetően a Szentírást. A lehető legjobb eredménnyel vonjátok össze a hálót. Térjetek egyenesen a tárgyra. Bármilyen nagy is valaki tudása, mit sem ér, ha nem közli másokkal. Hanghordozástok, mély meggyőződésetek tegyen benyomást a szívekre. Kérleljétek tanítványaitokat, hogy adják át szívüket az Úrnak. „Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében és várván Urunk Jézus Krisztus örök életet adó irgalmasságát. A kételkedőt utasítsátok rendre. Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is.” (Júdás 21) Krisztus példáját követve abban a drága jutalomban részesültök, hogy Krisztus oldalán látjátok tanítványaitokat.

Izráel Ura és Istene éhezi a gyümölcsöt. Felhívja munkásait kezdjenek új vállalkozásokba. Azt kívánja, hogy ne csupán a gyülekezetekben, hanem a világ munkamezején fáradozzanak. Pál apostol helyről-helyre járt, hirdette az igazságot a tévedés sötétjében élőknek. Másfél éven át tevékenykedett Korinthusban, s bebizonyította küldetésének isteni jellegét. Zsidókból és pogányokból álló virágzó gyülekezetet hozott létre. Krisztus sohasem korlátozta tevékenységét egyetlen helységre. Palesztina falvai és városai visszhangzottak az ajkáról csendülő igazságokról.

A hegyi beszéd a menny ajándéka a világnak – Isten trónjától jövő hang. Az Úr azért adta a világnak, hogy a kötelesség törvénye, mely a menny világossága, az emberek reménye és vigasza legyen kétségbeesésükben. Az igehirdetők fejedelme, a mestertanító itt ejti ki az Atyja által szájába adott szavakat.

Krisztusa boldogmondásokkal köszönti a világot. Nemcsak a hívőket, hanem az egész emberi családot. Pár percre mintha csak megfeledkezett volna, hogy a világon, nem a mennyben van, a világosság világának szokásos köszöntését használja. Áldás ömlik ajkáról, mintha csak az élet régóta eldugult, gazdag forrása buzogna.

Krisztus nem hagy kétségben afelől, hogy milyen jellemvonásokat ismer el és áld meg. A világ nagyravágyó kedvenceitől a kiközösítettekhez fordul, s áldottnak hirdet mindenkit, aki befogadja világosságát és életét. Kitárja karjának menedékét a lelki szegények, szelídek, alázatosak, szomorkodók, megvetettek, üldözöttek előtt, s így szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan… én felüdítelek titeket.” (Máté 11:28)

Krisztus úgy tudja szemlélni a világ súlyos nyomorúságát, hogy akár szemernyit is megbánná, hogy embert teremtett. Bűnnél és boldogtalanságnál többet lát az ember szívében. Végtelen bölcsessége és szeretete látja az emberben rejlő lehetőségeket, a magasságokat, melyeket elérhet. Tudja, hogy noha az emberek visszaéltek könyörületével, s megsemmisítették Isten adta méltóságukat, megváltásukkal mégis a Teremtőnek kell megdicsőülnie.

A hegyi beszéd a tanítás művészetének példaképe. Krisztus nagyon vigyázott, hogy a titkok ne maradjanak titkok, hanem egyszerű, érthető igazságokká világosodjanak. Tanításában nincs semmi homályos, semmi nehezen érthető.

„Megnyitotta száját, tanítja vala őket.” (Máté 5:2). Nem susogva beszélt, de nem is nyers, kellemetlen hangon. Mondanivalóját tisztán és hangsúlyozottan, komoly meggyőző erővel mondta el.

„Mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodott a sokaság az ő tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” (Máté 7:28–29)

A hegyi beszéd komoly, imádkozó szívvel való tanulmányozása előkészít minket az igazság hirdetésére, s az általunk nyert világosság továbbadására. Először mi magunk engedelmeskedjünk. Fogadjuk be az igazságot alázatos szívvel és munkáljuk ki tökéletesen. Ez örömet és békét nyújt nekünk. Így esszük Isten Fiának testét isszuk az Ő vérét és erejével megerősödünk. Életünk az ő életéhez hasonul. Lelkünk, hajlamaink, szokásaink megegyeznek a Jézus akaratával, akiről Isten kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.”

Krisztus boldogmondások hegyén szólt szavai minden időkön át megőrzik erejüket. Minden mondata az igazság kincsesházának ékköve. Alapelvei minden korhoz, minden osztályhoz szólnak. Krisztus isteni hatalommal fejezte ki hitét és reményét, mikor igaz jellemükért boldogoknak nevezte őket. Akik hit által az életadó életet élik azok mind elérhetik a szavaival fölállított mértéket. Ez az eredmény ne érné meg az élethosszig tartó, fáradhatatlan erőfeszítést?

Közeledünk a föld történelmének lezárásához. Nagy munka áll előttünk – a bűnös világnak szóló utolsó figyelmeztető üzenet záró munkája. Lesznek, akiket az eke mellől, a szőlőből, különböző foglalkozásokból hív el az Úr, s küld hirdetni a világnak szóló üzenetet.

A világ kibillent egyensúlyából. Ha szemügyre vesszük, lehangoló a kilátás. Krisztus mégis reményteljes bizakodással nézi épp azokat, akik láttán mi elcsüggedünk. Olyan tulajdonságokat lát bennük, melyek majd még képesítik őket elfoglalni helyüket szőlőjében. Ha egyre tovább tanulnak, gondviselése által olyan férfiakká és nőkké teszi őket, akik alkalmasok a képességeiket meg nem haladó munkára. Elküldi Szentlelkét, s ezzel beszélő készséget ad nekik.

Sok parlagon heverő szűzföldre újoncoknak kell behatolniuk. A Megváltónak reményteljes képe van a világról, mely sok munkást bizakodásra indít. Ha ezek az alázatosak hozzá fognak, szívüket víve a munkába, akkor az időnek és helynek megfelelő emberek lesznek. Krisztus látja a világ összes boldogtalanságát és kétségbeesését. Néhány nagyképességű munkásunk annyira elcsüggedne a bajok láttára, hogy nem tudnák, miként vezessenek föl embereket a létra fokára. Kidolgozott módszerük alig ér valamit. A létra legfelső fokán állnak, s onnét szólnak le: gyertek föl ide hozzánk. De a szegény lelkek nem tudják, hová helyezzék lábukat.

Krisztus szívét vidámítja a minden tekintetben szegények látványa. Vidámítja a szegény kihasználtak, a látszólag kielégítetlenek látványa, akik éhezik az igazságosságot, igaz életet, krisztusi jellemet, és az a sok lélek, mely nem tudja, miként induljon el. Mintha épp azokat az állapotokat látná örömmel, melyek sok lelkészt elcsüggesztenek. Tévelygő istenfélelmünket helyesbíti. A világ durva helyein a szegényekért és ínségesekért végzett munkát azokra a férfiakra és nőkre bízza, akik együtt éreznek a tudatlanokkal és a félreeső helyeken levőkkel. Az Úr tanítja őket, miként bukkanjanak azokra, akiken segíteni kíván. Bátorságuk növekszik, mikor ajtók nyílnak meg az egészségügyi hittérítők előtt. Mivel kevés az önbizalmuk, az összes dicsőséget Istennek adják. Lehet, hogy a kezük durva és ügyetlen, de szívük fogékony a szánakozásra. Komoly kívánság tölti be őket, hogy tegyenek valamit a sok keserv enyhítésére, s Krisztus ott van, segíteni nekik. Azokon át munkálkodik, akik a szerencsétlenségben felismerik a kegyelmet, minden elvesztésében a nyereséget. Mikor a világ világossága elhalad mellettünk, minden nehézségből előnyök tűntek elő. A zűrzavarból rend, siker lesz, s Isten bölcsessége abból, ami sikertelenségnek látszott.

Testvéreim szolgálatotokban közeledjetek az emberekhez. Emeljétek föl a lesújtottakat. Tekintsétek a szerencsétlenségeket álruhás áldásoknak, a szomorúságot irgalomnak. Úgy tevékenykedjetek, hogy remény serkenjen a kétségbeesés helyén.

Egyszerű emberek legyenek munkások. Osszák meg felebarátjaik bánatát, amint a Megváltó megosztotta az emberiség szomorúságait. Akkor hit által látni fogják Őt, amint velük fáradozik.

„Közel van az Úr napja, közel van, és igen siet.” (Sofóniás 1:14) Így szólok a munkásokhoz: Menjetek egyszerű hittel, s az Úr veletek lesz. Ámde virrasszatok és imádkozzatok. Ez munkátok tudománya. Az erő Istentől jön. Tevékenykedjetek tőle függve, nem feledve, hogy neki vagytok munkatársai. Ő a ti segítőtök. Erőtöket tőle kapjátok. Ő tesz bölccsé, igazzá, megszenteltté. Hordjátok Krisztus igáját. Naponta tőle tanuljátok a szelídséget, alázatosságot. Ő lesz vigaszotok és megnyugvástok.

Amint az Úr kitöltötte az isteni adományt: a Szentlélek hatalmát a tanítványokra, úgy tölti ki ma is azokra, akik azt helyes úton keresik. Kizárólag ez a hatalom tehet bölccsé az üdvösségre, készíthet föl a mennyei udvarokra. Krisztus olyan áldásban akar részesíteni bennünket, mely szentté tesz. Így szól: Azért mondom, hogy örömem legyen tibennetek és a ti örömötök teljes legyen. A Szentlélekben való örvendezés életet, egészséget adó öröm. Lelkében való részesítéssel Isten magát adja nekünk; isteni áldásos hatások forrásává teszi magát, hogy egészséget és életet adjon a világnak.

Amikor Isten oly bőkezűen rátok ruházza ajándékait, ne feledjétek, hogy azért adja, hogy megsokszorozva térítsétek vissza az adományozóhoz. Vigyetek fényt, örömet, békét mások életébe. Minden nap szükségünk van az alázat fegyelmére, hogy készen álljunk befogadni a menny ajándékait. Nem fölhalmozni, nem megfosztani Isten gyermekeit Isten áldásától, hanem hogy teljes gazdag tökéletességében továbbadjuk másoknak. Mikor lesz nagyobb szükségünk befogadó szívre, mely mintegy fájón vágyik továbbadni, amiben részesült?

Imáitokat jellemezze az őszinteség és a hit. Az Úr kész mindent megtenni értünk, „azon felül is, amit kérünk, vagy megértünk.” (Efézus 3:20)

Ajkatokról szóljon a hit. Imádkozzatok hittel. Ne szóljatok hitetlenül. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Sátán észrevegye, hogy módjában áll szomorítani arcunkat, búsítani életünket.

Imádkozzatok hittel. El ne mulasszátok összhangba hozni könyörgéseitekkel életeteket, hogy elnyerhessétek a kért áldásokat. Ne hagyjátok meggyöngülni hiteteket, mert az elnyert áldás a hittel arányos. „Legyen a ti hitetek szerint.” „Bármit kértek bizalommal, megkapjátok." (Máté 9:29. 21:22) Imádkozzatok, higgyetek, örvendezzetek. Énekeljetek dicséretet Istennek, hisz meghallgatja imáitokat. Fogjátok szaván az Urat. „Hűséges, aki az ígéreteket tette." (Zsidók 10:23) Egyelten őszinte, buzgó kérés sem vész kárba. Az út nyitva, a folyam ömlik. Gyógyító ereje van; az élet, egészség és üdvösség üdítő áramlatait önti.

A tanító Krisztus képviselésének szent előjogát kapta. Mikor a tanítók megfeszítik erejüket, övék a megnyugtató tudat, hogy az Üdvözítő mellettük áll. Szavait adja szájukba, módokat sugall, melyekkel kimutathatják Urunk kitűnőségét.

A tanítók sok próbába ütköznek. Mikor látják, hogy tanulóik nem mindig becsülik meg fáradozásukat, csüggedés fogja el öket. Sátán erejét megfeszítve tör testi gyengeségekkel terhelni a tanítókat. Reméli, hogy Isten elleni zúgolódás arra készteti őket, hogy feledjék jóságát, kegyelmét, szeretetét és a győzőkre váró dicsőséget. Ne feledjék, hogy a próbákkal Isten arra vezeti őket, hogy tökéletesebben bízzanak benne. Tekintetét soha le nem veszi róluk, s ha bizonytalanságiakban hittel néznek rá, kifinomultan és megtisztultan hozza ki őket a kemencéből, mint tűzben megpróbált aranyat. Azért engedi meg a próbákat, hogy közelebb vonja őket magához, de nem helyez rájuk súlyosabb terhet, mint amilyet elbírnak. Kijelenti, hogy „nem hagylak cserben.” (Zsidók 13:5) Az Úr mindenkor kész megszabadítani a benne bízókat. A súlyos terhet hordó, fájón megpróbált tanítók szóljanak így: „Ha megöl is bízok benne.” „Még ha a fügefa nem is fog virágozni, a szőlőben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek nem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból és nem lesz ökör az istállóban, én akkor is örvendezni fogok az Úrban és vigadok szabadító Istenemben.” (Jób 13:15; Habakuk 3:17–18.)

Tanulók, dolgozzatok együtt tanítóitokkal! Ezzel bátorításban részesítitek őket és magatokat is segítitek az előrehaladásban. Ne feledjétek, hogy tanítóitok jó helyzete és eredményessége nagyrészt rajtatok múlik.

Legyetek a szó legszorosabb értelmében tanulók. A tanító mögött Istent lássátok, a tanítóban Isten munkatársát.

Munkalehetőségetek gyorsan tovatűnik. Nincs időtök a magatok tetszését keresni. Csak akkor lesztek igazán boldogok, ha buzgón, erőtöket megfeszítve fáradoztok. Iskola időtök értékes lehetőséget kínál. Tanuló éveiteket tegyétek a legtökéletesebbé. Csak egyszer járjátok ezt az utat. Igyekezetetek sikere vagy csődje rajtatok múlik. Amint sikerül tudást merítenetek a Bibliából, továbbadható, továbbadandó kincseket gyűjtötök.

Ha társad lemarad, segíts neki. Egyszerű szavakkal fejtsd ki gondolataidat. Ez neked is segít a kérdések megértésénél. Használj könnyen érthető, világos, ne pedig idegen szavakat.

Ha társadat – tanítódat is segíted. A lassú gondolkodású könnyebben megérti társa szavát, mint a tanítóét.

Ezt az együttműködést Krisztus megdicséri. A nagy tanító melletted áll, segít segíteni az elmaradottakat.

Tanulmányaid alatt alkalmad nyílhat szegényekhez és tudatlanokhoz szólni Isten szavának csodálatos igazságáról. Használj ki minden ilyen alkalmat. Az Úr megáld minden erre fordított percet.

Olyan időben élünk, mikor a Sátán minden erejével legyőzni, csüggeszteni igyekszik Isten szolgáit. Nekünk mégsem szabad leroskadnunk, elcsüggednünk. Bízzunk nagyobb hittel Istenben. Bízzunk élő szavában. Ha nem ragadjuk meg szilárdabban a mennyet, soha ellene nem állunk a sötétség erőinek, melyek a munka összes ágában előretörnek.

A föld víztárolói gyakran üresek lesznek, vizük kiszárad, Krisztusban viszont élő forrás van, melyből szüntelenül meríthetünk. Akármennyit merítünk, s adunk másoknak, mégis bőven marad. Ne féljünk, nem fogy el, hiszen Krisztus az igazság kimeríthetetlen kútforrása.

Az örömüzenet erkölcse nem ismer el más mértéket, csak Isten értelmének és akaratának tökéletességét. A jellem összes igaz vonásai Istenben élnek, tökéletes, egybehangzó egészként. A vonások birtoklása mindenki előjoga, aki megváltójának fogadja el Jézust. Ez a szentség tudománya.