Utasítást kaptam, hogy gyógyintézeteink álljanak Isten tanúiként. Azért alapítottunk kórházakat, hogy enyhítsük a szenvedést és betegséget, fölkeltsük az érdeklődést, terjesszük a világosságot, s elősegítsük a megújulást. Helyesen vezetve intézményeink eszközül szolgálnak, hogy sokakhoz eljuttassuk a javulásról és megújhodásról szóló ismereteket, ami elengedhetetlen, hogy népet készítsünk elő az Úr eljövetelére. Olyanokhoz, akiket másképp nem tudnánk elérni.

Egészségügyi intézményeink sok pártolója és betege nagyra becsüli Isten jelenlétét az intézményekben, ahol gyógyulást keresnek. Igen fogékonyak az ott uralkodó lelki légkör iránt. Ha minden orvosunk, ápolónk és segítőnk elővigyázatosan jár Isten előtt, emberinél magasabb rendű hatalommal segíthetnek a gyógyulást kereső férfiakon és nőkön. Isten hatalma itatja át minden intézményt, ahol az alkalmazottak megszentelt életet élnek. A betegek nem csak testi gyöngeségükre lelnek enyhülést, hanem bűntől beteg lelkükre is gyógyító balzsamot találnak.

Népünk vezetői fektessenek nagy hangsúlyt arra, hogy egészségügyi intézményeinkben fönntartsuk az erősen vallásos befolyást. Az Úr terve, hogy ezekben szóval is, tettel is őt dicsőítsük, tiszteletben tartsuk törvényét, s főhelyet adjunk a Biblia igazságainak. Egészségügyi hittérítőinknek hatalmas munkát kell végezniük. Legyenek ébren, legyenek éberek. Öltsék magukra a keresztény fegyverzet minden darabját, s küzdjenek férfiak módjára. Legyenek hűek vezetőjükhöz, engedelmeskedjenek parancsainak, annak is,mely népünk jelét hirdeti.

Szombattartás a jel Isten és az ő népe között. Ne szégyelljük viselni a jelet, mely megkülönböztet minket a világtól. Mikor nemrégiben éjjel ezen elmélkedtem, tekintélyes valaki tanácsot adott nekünk, hogy tanulmányozzuk az izraelitáknak a szombatról adott tanításokat. „Az én szombataimat bizony megtartsátok,” szól az Úr, „mert jel az én közöttem és ti közöttetek nemzetségről-nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot, mert szent az tinéktek… hat napon munkálkodjanak, a hetediken pedig nyugodalomnak szombatja, az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák az Izráel fiai azért a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről, nemzetségre. Legyen az közöttem és Izráel fiai között örök jel.” (2Mózes 31:13–17)

Szombat az örök jel, mely az engedelmeskedőt megkülönbözteti a nem engedelmeskedőtől. Sátán nagy hatalommal erőlködik, hogy semmivé és hatástalanná tegye a negyedik parancsolatot; hogy szem elől veszítsük Isten jelét. A keresztény világ lábbal tapossa az Úr szombatját, s az ellenség bevezette ünnepnapot tartja meg. Isten munkáját viszont folytassuk helyesen. Az Úr jelét viselő nép alapítson Istenre emlékeztető gyülekezeteket és intézményeket. Ezek az emlékművek, ha mégoly szerény külsejűek is, folyvást tanúskodnak Sátán hamis szombatja ellen, s az Úr Édenben bevezetett szombatja mellett, mikor „együtt örvendezének a hajnalcsillagok és Isten minden fiai vígadozának.”

Kórházainkban könnyen beveszi magát a tiszteletlenség és hanyagság lelkülete a szombatünneplés területeire. Az orvosi hittérítés felelős vezetőinek kötelessége Isten szent napjának megszentelésére oktatni az orvosokat, ápolókat és kisegítőket. Különösen az orvosoknak kellene jó példával eljárniuk. Kötelességük jellege természetesen vezeti őket arra, hogy jogosultnak tartsanak szombaton végezni el sok mindent, amit nem kellene. Amennyiben csak lehetséges, az orvos úgy végezze munkáját, hogy szombaton félretehesse szokásos kötelességeit!

A szombat óráiban gyakran hívják az orvosokat és ápolókat a betegek szolgálatára, s olykor lehetetlen pihenniük és az istentiszteleten részt venniük. Soha ne hanyagoljuk el a szenvedők szükségleteit. Az Üdvözítő példát mutatott, hogy helyénvaló szombaton szenvedést enyhíteni. Viszont a halasztható munkát, közönséges kezelést és halasztható műtéteket hagyjuk máskorra. A betegek értsék meg, hogy az orvosoknak és segítőknek szükséges a szombati pihenő. Hadd lássák, hogy a munkások Istent félik, s szentnek kívánják megtartani a napot, melyet az Úr különített el követői számára, jelül közte és közöttük.

Kórházainkban a tanítók és tanulók ne feledjék, hogy sokat jelent nekik is, betegeinknek is a szombat helyes megtartása. Isten megmondta, hogy szentnek tartsuk meg a szombatot. Ez népünk jele, mely félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az Úr oldalán állunk.

Most és mindenkor álljunk megkülönböztethető, különleges nép gyanánt, minden világi szemponttól mentesen. Ne szövetkezzünk azokkal, akikben nincs bölcsesség fölismerni Isten követelményeit, melyeket pedig világosan kijelent törvényében. Orvosi intézményeinket alapítsuk hetediknapi adventista intézményként, hogy az evangéliumi orvosi hittérítést képviseljék, egyengetve az utat az Úr eljövetele előtt. Tegyük nyilvánvalóvá, hogy az éggel kívánunk összhangban dolgozni. Tegyünk bizonyságot minden nemzetnek, törzsnek és népnek hogy Istent szerető s félő nép vagyunk, olyan nép, mely megszenteli a teremtés emlékünnepét, mint jelet Isten és engedelmes gyermekei között. Jelet, mely megszentel minket. Mutassuk ki, hogy hiszünk az Úr közeli eljövetelében.

Néhány felelős testvér élete mélyen megszégyeníti népünket. Eltértek a régi tájékozódási pontoktól. Akadnak, akik – hogy terveiket keresztülvihessék, szavaikkal megtagadták hitüket. Ebből látszik, mily kevés bizalmat helyezhetünk az emberi bölcsességbe és belátásba. Most, mint soha még, lássunk be annak veszélyes voltát, ha óvatlanul el hagyjuk magunkat tántorítani az Isten parancsolatai iránti hűségtől. Ébredjünk rá, hogy Isten határozott figyelmeztető üzenetet bízott ránk a világ számára, pontosan úgy, amint Noéra bízta az özönvíz előtti emberek számára szóló üzenetét. Népünk vigyázzon, nehogy lekicsinyelje a szombat fontosságát, csak hogy hitetlenekkel foghasson össze. Őrizkedjünk a hitünk elveitől való eltávolodástól, úgy tüntetve föl a dolgokat, mintha nem lenne helytelen a világhoz idomulnunk. Reszkessünk attól, hogy bárki tanácsának engedjünk, akármilyen tekintélyes legyen is az illető, ha az ellen dolgozik, amit azért rendelt el Isten, hogy elkülönítse népét a világtól.

Az Úr próbára teszi népét, hogy lássa, ki marad hű az igazság elveihez. Kötelességünk hirdetni a világnak az első, második és harmadik angyal üzenetét. Kötelességeink teljesítése közben ne kicsinyeljük le ellenségeinket, de ne is féljünk tőlük. Nem Isten rendje szerint való, ha szerződéssel kötjük magunkat más hitűekhez. Legyünk jóságosak és udvariasak azokhoz, akik megtagadják Istennek a hűséget, de soha – soha ne egyesüljünk tanácsban velük Isten munkájának életbevágó érdekeivel kapcsolatban. Istenbe vetve bizalmunkat, haladjunk állhatatosan előre. Végezzük munkáját önzetlenül, szerényen, az Úrtól függve, gondviselésére bízva magunkat és minden jelenünkre és jövőnkre vonatkozó kérdést. Kezdeti bizalmunkat mindvégig állhatatosan tartsuk meg. Ne feledjük, hogy a menny áldásaiban nem a mi, hanem Krisztus érdemeiért részesülünk, és mert hittel elfogadjuk Isten bőséges kegyelmét.

Imádkozom, hogy testvéreim rádöbbenjenek mily sokat jelent számunkra a harmadik angyal üzenete, s hogy az igaz szombat megtartásának jelnek kell lennie az Istent szolgálók, és a nem őt szolgálók megkülönböztetésére. Aki elálmosodott, aki közönyössé vált, ébredjen föl. Isten fölszólít bennünket, hogy szentek legyünk és óvatosan kerüljük el azt a benyomást kelteni, hogy nincs jelentősége, vajon megtartjuk-e hitünk különleges vonásait vagy nem. Rajtunk nyugszik az ünnepélyes kötelesség, hogy határozottabban állást foglaljunk az igazság és igaz tettek mellett, mint eddig. Az elhatárolás vonalának félreérthetetlen tisztasággal kell meglátszania Isten parancsolatainak megtartói és meg nem tartói közt. Tiszteljük Istent lelkiismeretesen. Szorgalmasan használjuk föl minden eszközünket, hogy megmaradjunk az Úr szövetségében; hogy elnyerhessük áldásait, melyekre oly elengedhetetlen szüksége van ennek a kemény próbák előtt álló népnek. Ha azt a benyomást keltjük, hogy hitünk és vallásunk nem uralkodó hatalom életünkben, akkor meggyalázzuk Istent; elfordulunk parancsaitól, éltető elemünktől, és tagadjuk, hogy Istenünk Ő, s mi az ő népe vagyunk.

Hívogassunk mindenkit, a magas és alacsonyrendűeket, a gazdagokat és szegényeket, minden felekezetű és osztályú embert – hogy részesüljenek orvosi intézményeink előnyeiben. Fogadjunk be bármilyen felekezetűt. Mi a magunk részéről mégis szigorúan hitfelekezetiek vagyunk. Isten szentnek jelölt ki minket, s mi az ő uralma alatt állunk. Mégse erőltesse senki balgán másra hitünk sajátságos pontjait.

Jehova emlékeztetőt adott szeretetéről és hatalmáról, hogy az emberek el ne feledjék az igaz Istent. Ez az emlékeztető a szombat. Ő mondja: „Szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az énközöttem és tiközöttetek.” (2Mózes 31:13)

Az Úr jelentette ki népéről: „Oly nép, mely maga fog lakni és nem számláltatik a nemzetek közé.” (4Mózes 23:9) Ezek a szavak, mint régi Izráelre, ránk is vonatkoznak. Isten népe álljon magában. A hetediknapi szombat megtartása legyen jel közöttük és Isten között, mutatva, hogy különleges népnek kell lenniük, szokásaikban és viselkedésükben el kell különülniük a világtól. Isten általuk fog munkálkodni, hogy népet gyűjtsön magának minden nemzetből.