Mivel az iratterjesztők nem rendezik adósságaikat, irattársulataink eladósodnak. Képtelenek eleget tenni a fizetési határidőnek a kiadóknál, így a kiadók pénzzavarral küzdenek. Munkájuk megsínyli a dolgok ilyetén állapotát. Némely iratterjesztő azt hiszi, hogy rosszul bánnak velük, ha az átvett könyvek kifizetésére szólítják őket, holott a számlák gyors fizetése az üzletvezetés egyetlen sikeres útja.

Némely iratterjesztő hanyag munkája azt mutatja, hogy fontos leckét kell megtanulniuk. Nagy mennyiségű rendetlen munkát mutattak meg nekem. A világi ügyekben való lazasággal sokan a gondatlanság és felületesség szokásait vették föl, s ezt a hibájukat magukkal hozták az Úr munkájába.

Isten határozott javulásra szólít a mű különböző ágaiban. Ügyének minden üzletmenetét jellemezze nagyobb pontosság és rend. Határozottan törekedjünk a kellő javulás elérésére.

„Átkozott, aki az Úr dolgait hanyagul cselekszi.” (Jeremiás 48:10)

„Hogyha vakot hozol áldozatul, nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és bénát, nem bűn-e az? Vidd csak a fejedelmednek, vajon kedvvel fogad-e, avagy rád tekint-e? Átkozott pedig az álnok, aki fogadást tesz, mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a seregek Ura, félelmetes az én nevem.” (Malakiás 1:8–14)