Az Úr elvárja, hogy sokkal több önzetlen szolgálatot végezzünk Amerika déli államainak minden rendű és rangú emberéért. Ez a mező közvetlen ajtónk előtt terül el. Nagy munkát kell elvégeznünk ott a Mesterért. Most kell hozzálátnunk, míg a négy angyal visszatartja a szeleket.

Az Úr régóta vár emberi eszközökre, akiken keresztül tevékenykedhetne.

Meddig kell még olyan férfiakra és nőkre várakoznia, akik felelnek a hívásra: „Eredj, munkálkodjál ma a szőlőmben.” A könyörület hírnökei kellenek ide, nem csupán néhány déli helységben, hanem az egész mező széltében-hosszában. Gazdagok és szegények éhezik ott az igazságot. Férfiaknak és nőknek kell most fölajánlani magukat, hogy elvigyék az igazságot a terület főútjaira és mellékösvényeire. Ezrek adhatnák át magukat az Úr szolgálatának. Az Úr elfogadná, fölhasználná, és a békesség és remény hírnökeivé tenné őket.

A munkások sok olyan emberre találnak, akik megkeményítik szívüket Isten Lelkének meggyőző ereje előtt, viszont sok olyan is lesz, aki örvendezik az élet kenyerének, befogadja az üzenetet, majd megy és veti az igazság magját.

Mikor az Úr Mózes vállára helyezte Izráel gyermekei Egyiptomból való kivezetésének terhét, ezt a bátorítást adta neki: „Én veled leszek.” (2Mózes 3:12) Erről biztosítja azokat is, akik ma a déli területekre mennek tevékenykedni az Úrért.

Testvéreim, kérjétek ki Isten tanácsát, hogy Szentlelke itasson át benneteket, majd menjetek, adjátok tovább az elnyert kegyelmet. Az Üdvözítő példája ihlessen bennünket, hogy buzgón és önfeláldozón fáradozzunk mások javáért. Krisztus az ember szükségleteinek fáradhatatlan szolgájaként jött a világra. Krisztus elveszett ember iránti szeretete nyilvánul meg mindenben, amit mondott, amit tett. Istenségét emberi létbe öltöztette, hogy emberként állhasson az emberek között, megosztva nyomorúságukat és bánatukat. Mely igen szorgalmas életet élt! Naponta betért a szegénység és gyász hajlékaiba, reményről szólt a csüggedteknek, s békéről a lesújtottaknak. Népét is erre a tevékenységre szólítja! Alázatosan, könyörületesen, gyöngéden, szerte járt, jót tett. Fölemelte a túlterhelteket, vigasztalta a gyászolókat. Aki hozzá jött, egy sem távozott üres kézzel. Mindenkinek reményt és örömet hozott. Mindenfelé áldást vitt magával.

Alázkodjunk meg Isten előtt, amiért egyházának oly kevés tagja igyekszik megközelíteni, amit az Úr elvár tőlük. Az általa adott lehetőségeknek, Krisztus ígéreteinek, a ránk ruházott kiváltságoknak sokkal nagyobb buzgalomra és odaadásra kellene ihletniük bennünket. Minden új megtért váljék további eszközzé a megváltás tervének elősegítésére. Isten népe arra szentelje minden erejét, hogy sok fiat és lányt vezessen az Úrhoz. Szolgálatukban nincs helye a közömbösségnek s önzésnek. A lemondásról való minden eltérés, a buzgó igyekezet minden lankadása mind megannyi segítő kéz az ellenség számára.

A rabszolga-fölszabadítás megnyitotta az ajtót a déli államokba. Keresztény munkásoknak kellett volna belépniük oda, hogy Isten szeretetét hirdessék. A déli mezőn értékes ékszerek hevernek. Az Úr munkatársainak kutatniuk kellett volna utánuk, mint rejtett kincs után. A színeseket fölszabadították ugyan a testi rabszolgaság alól, mégis sokan a bűn és tudatlanság rabszolgái mind a mai napig. Sokan borzasztó módon megalázottak. Ne akarjuk talán eljuttatni hozzájuk a figyelmeztetés üzenetét? Ha akiknek Isten nagy világosságot és sok lehetőséget adott, megtennék a magukét, mint Isten kívánja, akkor a déli mező ma már emlékművekkel: gyülekezetekkel, kórházakkal és iskolákkal lenne terítve. A társadalom minden rétegéből férfiakat és nőket hívtak volna meg az örömhír lakomájára.

A déli mező leverő állapota elszomorítja az Urat. Krisztus sír a lesújtó állapotok láttán. Az angyalok abbahagyják a hárfázást, mikor ezeket látják, akik múlt rabszolgasorsuk miatt képtelenek segíteni magukon. S akiknek Isten az igazság oltáráról gyújtott fáklyáját helyezte kezébe, mégsem döbbennek rá, hogy az Úr rájuk bízta a világosság eljuttatását a bűntől sötét államokba. Némelyek elfordultak az eltiprottak és lezüllöttek megmentéséért folyó munkától, nem hajlandók segíteni a tehetetlennek. Az Úr szolgái azonnal fogjanak hozzá, tegyék jóvá hanyagságukat, hogy lemossák nevükről a sötét foltot.

A déli területek jelen állapota szégyent hoz az Üdvözítőre. Ez az állapot arra a hitre vezet-e minket, hogy lehetetlen végrehajtanunk a megbízást, melyet Krisztus adott tanítványainak, mikor megparancsolta nekik az örömhír minden nemzetnek való hirdetését? Nem és nem! Krisztusnak van hatalma teljesíteni megbízatását. Krisztus képes – semmi kétség –elvégezni a rábízott föladatot. A pusztában az „írva van” fegyverével szállt szembe és győzte le az ellenség által neki szegezett legerősebb kísértéseket. Ő már bebizonyította hatalmát. Isten népe az, aki nem üti meg a mértéket. A világ jelenlegi állapota bizonyítja, hogy Isten igéjének nincs kellő hatalma szívükön. Nem mintha az ige ereje megcsappant volna, hanem mivel az engedetlenséget választják.

Az Úr szomorúan nézte az összes látványok leg sajnálatra méltóbbikát, a színesek rabszolgaságát. Azt kívánja, hogy értük fáradozva ne felejtsük el, hogy Isten gondviselése szabadította ki őket a rabszolgaságból, hogy a teremtés és megváltás révén testvéreink ők, s nekik is joguk van a szabadság áldásaihoz.

Nemrég egyik éjjel mintha déli területet tárgyaló tanácskozáson vettem volna részt. Színesek csoportja szegezte nekünk a kérdést „Isten nem üzen semmit a déli színeseknek? Ne lenne megváltásra váró lelkük? Az Úr kizárná őket az új szövetségből? Ha az Úr hamar eljön, ideje lenne tennetek valamit a déli területekért!

Nem tesszük kérdésessé – mondták – a külföldi hittérítés szükséges voltát. Azt viszont igen, hogy akik állítják, hogy náluk a jelen igazság, azoknak mellőzni kellene az országukban élők millióit, akik közül sokan éppoly tudatlanok, mint a pogányok. Miért tesznek hát oly keveset a déli területek színeseiért? Akik pedig tudatlanok, elhagyottak, s szükségük van a tanításra, hogy Krisztus nekik is teremtőjük és megváltójuk? Miként hihetnének abban, akiről nem is hallottak? Hogyan hallanának róla, mikor igehirdetőjük sincs? S mint hirdetné valaki az igét, ha el sem küldték?

Ezt az ügyet azok elé tárjuk, akik vallják, hogy hisznek a jelen igazságban. Mit tesztek a sötétben élő színesekért? Miért nem veszik jobban szívükre a déli mező szükségleteit? Ne az evangélium lelkészeinek vállán nyugodna a felelősség, hogy terveket valósítsanak meg – neveljék ezeket az embereket? A Megváltó megbízása ne ezt tanítaná? Helyénvaló lenne, hogy a hitvalló keresztények távol tartják magukat ettől a munkától, s hagyják, hogy alig pár ember hordozza a terhet!? Sok tervetek van az egészségügyi és külföldi hittérítésre. Csak a mi számunkra ne küldött volna Isten üzenetet?”

Majd nagytekintélyű valaki emelkedett szólásra, fölhívva mindnyájunkat, hogy engedelmeskedjünk az Úr déli területekre vonatkozó utasításának. Ezt mondta: „Délen sokkal több örömhír-hirdetést kell végeznetek. Száz munkásnak kellene lennie ott, ahol most egy van.

Isten népe ébredjen föl. Azt hiszitek hogy az Úr megáldja azokat, akik nem viselik a munka terhét, akik eltűrik, hogy a fejlesztés útja eltorlaszolt legyen?”

Szavai mély visszhangot keltettek. Néhányan hittérítőnek ajánlkoztak, mások meg csak ültek hallgattak, s mintha hidegen hagyná őket a kérdés.

Majd a következő szavak hangzottak: „Keveset ígérő terület a déli, de egész más lenne a helyzet, ha a színesek fölszabadítása után férfiak és nők fáradoztak volna értük – mint a keresztényeknek fáradozniuk kell. Ha megtanították volna a színeseket, miként gondoskodjanak magukról!

A déli színesek helyzete nem csüggesztőbb, mint a világ állapota akkor volt, mikor Krisztus odahagyta a mennyet, s a világ segítségére sietett. Urunk látta az emberiséget, mélyre süllyedve, bűnösen. Tudta, hogy lezüllöttek, elfajultak, s a legundorítóbb vétkeket melengetik. Az angyalok csodálkoztak, hogy Krisztus vállalja ezt az előttük reménytelennek tűnő föladatot. Elámultak, hogy Isten megtűri a bűnös emberiséget. Nem tudták elképzelni, mit lehet szeretni az embereken. Ámde, „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké élete legyen.”

Krisztus a könyörület és bűnbocsánat üzenetével jött a földre. Lefektette annak a vallásnak alapját, melyben a zsidó és görög, fehér és fekete, szabad és szolga egyetlen testvériséggé fonódik össze, s Isten szemében egyenlő. Az Üdvözítő határtalanul szeret minden embert. Mindenkiben ott látja a javulás lehetőségét. Isten erővel és reménnyel fogadja azokat, akikért Urunk életét adta. Hatalma segítségével jótettekben gazdag, Szentlélek erejétől duzzadó életet élhetnek.

Az emberek nyomora ne tartson vissza az értük való fáradozástól. Krisztus azért jött a világra, hogy a szegények és szenvedők között munkálkodjék; hogy hirdesse a szegényeknek az evangéliumot. Figyelmének oroszlánrészét rájuk fordította. Ma gyermekei személyében látogatja meg a szegényeket és szűkölködőket, enyhíti keservüket, csillapítja szenvedésüket.

Ha a szenvedés és nyomor eltűnne, nem értenénk meg Isten könyörületét és szeretetét. Nem értenénk meg együtt érző, szeretetteljes mennyei Atyánkat. Az evangélium sohasem ölt magára nagyobb szépséget, mint mikor a nyomor és elhagyatottság területére visszük! Világossága akkor ragyog a legtisztábban és leghatalmasabban, mikor Isten szavának igazsága belép a parasztok kunyhóiba, s az igazság napja világítja be a szegények otromba nyomortanyáit, örömet hozva a betegeknek és szenvedőknek. Isten angyalai tanyáznak ott, s az egyszerű, őszinte hit lakomává emeli a kenyérhéjat és pohár vizet. A bűnbocsátó Üdvözítő szívesen látja a szegényeket és tudatlanokat, mennyből alászálló kenyérrel táplálja és élet vizével itatja őket. A hit és bűnbocsánat Isten fiainak és leányainak magas méltóságára emeli a lenézetteket és elnyomottakat. Felülemelkednek a világon; mennyei helyeken ülnek Krisztussal. Talán nincs földi kincsük, mégis értékes drágagyöngyöt találtak.

Az a kérdés, hogy ezen a nehéz területen miként végezhetjük el legsikeresebben a munkát? Hosszú évek mulasztása igen megnehezíti a helyzetet. Időközben megszaporodtak az akadályok.

Az egészségügyi hittérítéssel komoly eredményeket érhettünk volna el. Kórházakat alapíthattunk volna. Hirdethettük volna az egészségügyi megújulás elveit. Most ehhez kell hozzáfognunk, ámde az önzés egyetlen szikráját sem szabad megtűrnünk. Olyan buzgón, kitartóan és odaadással kell dolgoznunk, hogy az orvosi hittérítés ajtókat nyisson meg, melyeken az igazság beléphet, hogy aztán ott is maradjon.

Délen sokat lehetne elérni egyszerű gyülekezeti tagoknak, kevéssé művelt személyeknek. Fölnőtteket, gyermekeket kellene olvasni tanítanunk. Ezek a szegény lelkek nagyon éhezik az Isten ismeretét.

Déli testvéreink ne várjanak jó beszélőképességű, tehetséges igehirdetőkre, hanem vegyek kézbe az Úr által elébük helyezett munkát, s végezzenek, amennyit tudnak. Az Úr elfogadja az egyszerű, buzgó férfiakat és nőket, s fölhasználja őket, még ha nem is kitűnő szónokok, nincs is magas műveltségük. Testvéreim, gondoljatok ki bölcs terveket, menjetek előre, és bízzatok az Úrban. Ne álltassátok magatokat, hogy rátermettek és éles szeműek vagytok. Hanem lássatok az igazság hirdetéséhez, alázatosan kezdve s folytatva is. Legyetek az igazság élő magyarázatai. Isten igéje legyen tanácsadótok. Akkor az igazság hatalommal tör előre, és emberek fognak megtérni.

Költözzenek délre szombattartó családok, s éljék az igazságot az írást nem ismerők szeme láttára. A családok segíthetik egymást, de óvakodjanak bármit tenni, a mi eltorlaszolná előttük az utat. Végezzenek keresztény szeretet-munkát, táplálják az éhezőket, ruházzák a mezíteleneket. Ennek sokkal erősebb hatása lesz a jóra, mint az igehirdetéseknek. A szeretet tetteire és szavaira van itt szükség. Krisztus is a szeretet és jótékonyság cselekedeteivel kezdte meg az üzenet hirdetését. A munkások járjanak házról-házra, segítsenek, ahol segíteni kell, s ha alkalom kínálja magát, beszéljék el a kereszt történetét. Krisztus legyen a beszédünk tárgya. Nem szükséges hittételeken időzni – szóljanak Krisztus tevékenységéről és áldozatáról. Magasztalják igazságos tetteit, s életük tanúskodjék Jézus tisztaságáról.

Az igaz hittérítő fegyverkezzék föl Krisztus gondolkodásával. Töltse be szívét krisztusi szeretet, legyen elvhű és állhatatos.

Sokfelé alapítsunk iskolákat. Aki gyöngéd és szeretetteljes, mint az Üdvözítő; kiket meghat a bánat és szenvedés, tanítsák az időseket, fiatalokat Isten igéjét tanítsuk mindenki számára érthető nyelven. Bátorítsuk a fiatalokat Krisztus leckéinek tanulására. Ez mindennél inkább tágítani fogja elméjüket és megerősíti értelmüket. Semmi sem élénkíti annyira képességeiket, mint Isten szavának érintése.

Ne a gyapotültetvény legyen a színesek egyetlen megélhetési lehetősége. Tanítsuk őket földművelésre, különböző növények termesztésére, gyümölcsös ültetésére s gondozására. Végtelen türelemmel igyekezzünk fejleszteni képességeiket. Ezzel azt a gondolatot keltjük bennük, hogy Isten szemében értékesek, hiszen az ő tulajdonai.

A színesek között találunk olyanokat, akiknek az elméje túl sokáig rostokolt a sötétségben, s nem lehet egykönnyen hasznosságra nevelni. Mégis megtaníthatjuk őket Isten ismeretére. Az igazságosság napjának ragyogó sugarai be tudnak világítani elméjük elsötétült kamráiba. Előjoguk Isten életével fölérő életet élni. Ültessetek értelmükbe fölemelő, nemesítő gondolatokat. Éljetek szemük láttára olyan életet, mely jól kivehetővé teszi a különbséget a vétkezés és tisztaság, a sötétség és világosság között. Hadd olvassák ki életetekből, mit jelent kereszténynek lenni. Az Isten trónjáról leeresztett lánc elég hosszú; a legmélyebb pontra is leér; Krisztus a legbűnösebbet is ki tudja emelni a lealjasodás verméből, s oda állítani, ahol Isten az ő gyermekeinek ismeri el őket, Krisztus örököstársainak a romolhatatlan örökségre.

Sok színes teljesen elcsüggedt. Olyan sokáig voltak megvetettek és elhagyottak, hogy érzéketlenné váltak. Azt gondoljuk, hogy képtelenek fölfogni vagy befogadni a Krisztus örömüzenetét. Az isteni kegyelem mégis megváltoztatja őket. A Szentlélek kezében szertefoszlik elbutultságuk, mely reménytelennek tünteti fel fölemelkedésüket. Tompa, ködös agyuk életre kel. A bűn rabszolgái fölszabadulnak. Lelki életük megszületik, megerősödik. Bűnös életük eltűnik, mély tudatlanságuk legyőzötten hever. A szeretetből fakadó hit megtisztítja szívüket, fölvilágosítja értelmüket.

A színesek között másfélék is vannak. Gyorsfelfogású, ragyogó értelmű emberek. Sok színes gazdag a hitben és bizalomban. Isten értékes ékszereket lát közöttük, melyek majd még fényesen ragyognak. A színesek az eddiginél több segítséget érdemelnek a fehérektől. Ezrek értelme áll készen a művelésre és fölemelkedésre. Megfelelő munkával elérhető, hogy akiket reménytelen eseteknek tekintenek, Isten kegyelméből sokan népfajuk nevelői lesznek. Az ellenség által nemzedékek óta elnyomott emberek fölemelkedhetnek Istentől nyert emberi mivoltuk méltóságára.

Isten azt kívánja, hogy az elriasztónak tűnő puszta déli helyek változzanak Isten kertjévé. Népünk, keljen föl, tegye jóvá a múltat. A színesekért fáradozás ügye súlyosan nehezedik ránk. Ne igyekezzünk talán teljes erővel helyrehozni a sérelmet, melyet e népnek okoztak. Ne sokszorozzuk-e meg déli hittérítőink számát? Hallatsszék hát sok önkéntes hangja, akik készek behatolni a területre, hogy a sötétségből és a tudatlanságból kivezessék a lelkeket a csodálatos világosságra, melynek mi örvendezünk? Isten ki fogja tölteni Lelkét azokra, akik felelnek hívására. Krisztus ereje által olyan munkát végezhetnek, amely örvendezéssel tölti meg a mennyet.

Így szól az Úr, az Isten: „Íme én magam keresem meg nyájamat, s magam tudakozódom utána, s kiszabadítom őket minden helyről, ahová szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján… Én magam legeltetem nyájamat és nyugtatom meg őket, ezt mondja az Úr Isten. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem. Szerzek ővelük békességnek frigyét… és adok rájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében, áldott esők lesznek… és megismerik, hogy én az Úr, az ő Istenük, velük vagyok… Ti pedig az én juhaim vagytok, én pedig Istenetek, azt mondja az Úr Isten.”