Valamennyi iskolánkban dolgozó tanár részére üzenetet kaptam. Akik elfogadják a tanárokon nyugvó szent felelősséget, tapasztalataikat illetően folytonosan fejlődniük kell. Nem maradhatnak Jákob mennybe vivő létrája létra alsó fokain, hanem egyre feljebb és feljebb kell haladniuk. Kezükben Isten igéjével, szívükben a lelkek iránti szeretettel, amely munkálkodásra hívja őket, lépésről-lépésre fejlődjenek rátermettségben és felkészültségben.

Az igazi nevelés munkáját és a komoly keresztény hittapasztalatokat egyesíteni kell. Iskoláinknak szilárdan kell haladni a keresztény fejlődés útján és e célból a tanár szava és jó példája állandó segítség legyen. „Ti magatok is mint élő kövek” – jelenti ki az apostol – „épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” (1Pt 2:5) Jól tenné minden tanár és diák, ha gondosan tanulmányoznák ez szavakat és feltennék maguknak a következő kérdést: A kapott bőséges kegyelem által vajon pontosan azt a tapasztalatot szerzem, mint amire Isten gyermekeként szükségem van a lépésről-lépésre való folytonos feljebb haladáshoz?

Az oktatás minden területén a tanároknak Isten igéjéből kell világosságban részesíteniük másokat és megmutatniuk az „Így szól az Úr” iránti engedelmesség fontosságát. A diákok olyan nevelésben részesüljenek, hogy a helyes elvek váljanak minden tettük vezérfonalává. Olyan nevelés ez, amely örök korszakokra megmarad.

Figyelmeztető felhívásokat kaptam, amelyek az összes meglévő iskolánk tanárai részére szólnak. Iskoláink munkájára más legyen jellemző, mint a legtöbb népiskolánk közül egyesekre áll. Nem elegendő pusztán tanulmányozni a megszokott tankönyveket és sok, használatban lévő könyvre nincs szükség ezekben az iskolákban, amelyek azért létesültek, hogy előkészítsék a diákokat a mennyeire. Ennek eredménye az, hogy ezekben az iskolákban nem kapják meg a diákok a legtökéletesebb keresztény nevelést. A tanulmányoknak éppen azon részeit hanyagolják el, amelyekre a legnagyobb szükség van, hogy a diákokat az utolsó nagy vizsgára felkészítse és alkalmassá tegye őket a belföldi és külországi missziós munkára. Olyan nevelésre van most szükség, amely gyakorlati missziós munkára képesíti őket azzal, hogy megtanulják minden képességüket Isten Lelke irányítása alá vonni. A legnagyobb értékű tankönyv az, amelyben a tanítók Tanítójának, Krisztusnak a tanításai találhatók.

Az Úr elvárja tanáraitól, hogy száműzzék iskoláinkból azokat a könyveket, amelyek igéjével összhangban nem lévő nézeteket tanítanak és adjanak helyt azon könyveknek, amelyek a legmagasabb értéket képviselik. Az Úr elvárja, hogy iskoláink tanárainak bölcsessége legyen kiválóbb, mint a világi bölcsesség, mivelhogy az Ő bölcsességét tanulmányozzák. Iskoláink Istent dicsőítik meg, ha a legmagasabb osztályokban tanító tanároktól a legalacsonyabbig bemutatják a világnak, hogy emberi bölcsességnél több, amivel ők rendelkeznek, mivel a Vezető Oktató áll élükön.

Tanáraink állandó tanulók legyenek. Minden reformpárti tanár Isten fegyelme alatt legyen. Jobbítsák saját életüket és Krisztus kegyelme fékezze meg szívüket. Minden világi szokást és elképzelést, amely nincs összhangban Isten gondolataival, fel kell adni.

Amikor Nikodémus, Izrael nagy tudású tanítója odament Jézushoz, hogy kérdezgesse, Krisztus a legfontosabb elveket tárta elé. Bár a választott nép körében megtisztelő szerepet töltött be, nem volt valódi elképzelése arról, milyen legyen Izrael tanítója. Az isteni élet legfontosabb alapelveivel kapcsolatban szorult tanításra, mivel még nem ismerte a keresztény hittapasztalat alapelemeit.

Krisztus tanítására reagálva Nikodémus ezt mondta: „Mi módon lehetnek ezek?” Krisztus válasza ez volt: „Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” Ugyanezen kérdést tehetik fel sokan, akik felelős beosztásokban vannak tanárként, orvosként, az evangélium lelkészeként, de nevelésük legfontosabb részét hanyagolták el. Azt, amelyik alkalmassá teszi őket keresztény módon foglalkozni emberek lelkével és gondolataival.

Krisztus tanításában, amit tanítványainak és minden rétegnek szánt, akik eljöttek szavát hallgatni, megtalálható volt az, amely nemesebb gondolkozásra és tettekre késztette őket. Ha emberek szavai helyett Krisztuséit adnánk napjaink tanulójának, akkor magasabb szintű értelem bizonyítékait látnánk, a mennyei dolgok tisztább megértését, mélységesebb istenismeretet és tisztább, életerősebb keresztény életet. „Bizony, bizony mondom néktek:” mondta Krisztus - „Aki énbennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.” (Jn 6:47-51)

„Tudván pedig Jézus ő magában, hogy emiatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol előbb volt?! A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Jn 6:61-63)

Nehezen értjük meg, mennyire nagy szükségünk van Krisztus szavainak és munka-módszereinek tanulmányozására. Ha jobban értenék tanításait, az iskoláinkban jelenleg biztosított oktatást a valódi értékén mérnék. Látni lehetne, hogy a jelenleg oktatott tananyag nagy része nem alakítja ki a diák életében az istenfélelem egyszerűségét. Kevésbé becsülnék így a véges bölcsességet és Isten igéjét nagyobb becsben részesítenék.

Amikor a tanárok igazán megtért emberekké válnak, akkor Isten ismerete utáni éhséget fognak érezni és Krisztus iskolája alázatos tanulóiként fogják tanulmányozni Krisztus igazságát. Igazságos elvek fogják kormányozni életüket és a mennyei nevelés irányelveiként fogják ezeket tanulni. Amikor a tanárok teljes szívükkel arra törekednek, hogy igaz elveket vigyenek az oktatás munkájába, akkor Isten angyalai ott lesznek, hogy ezeket a szívbe és elmébe bevéssék. – Review and Herald, 1907 nov. 07.