Ifjúságunk számára a legfontosabb megszerzendő műveltség, és amely a mennyei iskola felsőbb osztályaira készíti fel őket olyan, amely megtanítja őket, hogyan mutassák be a világ részére Isten akaratát. Ha elhanyagoljuk nevelésük e szakaszát és iskoláinkba világi módszereket hozunk be, ez veszteséget jelent mind a tanároknak, mind a diákoknak.

Illés, közvetlenül a mennybemenetele előtt meglátogatta a próféták iskoláit és eligazította a diákokat az oktatásukkal kapcsolatos legfontosabb pontokkal kapcsolatban. Elismételte a korábbi látogatásain tett tanulságokat és az ifjúság szívébe véste, hogy nevelésük minden vonását jellemezze egyszerűség. Csak ilyen módon nyerhetik el a mennyei mintát és távozhatnak az Úr útján végezve munkájukat. Ha iskoláinkat Isten elgondolása szerint vezetik az üzenetet lezáró napokban, akkor hasonló munkát fognak végezni, mint ami a prófétaiskolákban folyt.

Akik missziómunkát kezdenek végzésük után, szükségük lesz földművelési és más, kétkezi munkát igénylő területeken szerzett tapasztalatokra. Kapjanak olyan képzést, amely képessé teszi őket bármely olyan munkaterületet megragadni, ahová majd elhívásuk szól. Nem lehet eredményesebb munkát végezni azoknál, mint akik miután gyakorlati nevelést kaptak az életre, útra kelnek és úgy tanítanak, ahogyan őket tanították.

Tanításaiban az Üdvözítő a világot egy szőlőskertnek mutatta be. Okosan tesszük, ha azokat a példázatokat tanulmányozzuk, melyekben ezt a hasonlatot használja. Ha iskoláinkban a diákok a földet kitartóbban művelnék, az épületekre önzetlenebb módon viselnének gondot, akkor a sport és szórakozás szeretete, amely oly sok zavart okoz az iskolai munkában, megszűnne.

Amikor az Úr ősszüleinket az Éden kertjébe helyezte azt az utasítást kapták, hogy „műveljék” és „őrizzék” azt. Isten befejezte a teremtői munkáját és mindent igen jónak jelentett ki. Minden olyan célt szolgált, amelyre alkotta. Amíg Ádám és Éva Isten iránt engedelmesek voltak, a kertben végzett munkájuk öröm volt. A föld bőséggel megteremte a szükségleteik szerinti javakat. Amikor azonban az ember elhagyta az Isten iránti engedelmességet, arra ítéltetett, hogy Sátán magvetésével küszködjön és orcája verejtékével keresse kenyerét. A továbbiakban fáradtságos munkával és nehézségekkel együtt kellett élnie és harcolnia azon hatalommal, amelyre akaratával igent mondott.

Isten szándéka a fárasztó munkával és küzdelmekkel az volt, hogy eloszlassa az ember engedetlensége miatt a világba jött gonoszságot. Sátán kísértéseit a küzdelmekkel végzett, nehéz munka eredménytelenné teszi és a gonoszság áradatát lehetséges feltartóztatni. Isten a világnak adta Fiát. Halála a bűnök elfedezését szolgálta, élete pedig arra tanítja az embereket, hogyan lehetséges az ellenség terveit meghiúsítani. Krisztus, aki emberi természetet vett magára, elnyerte testvérei bizalmát és érdeklődését és fáradhatatlan munkálkodásával arra tanította az embereket, hogyan lehetnek Isten munkatársai országa e világban történő építésének.

Ha azok, akik ezen utolsó napokra tanítást kaptak Isten terveire vonatkozóan az ifjúság oktatásáról, átadják Neki az akaratukat, akkor megtanítja őket akaratára és útjaira. Krisztus legyen minden iskolánk tanítója. Ha a tanárok és diákok megadják a Neki kijáró helyet, akkor rajtuk keresztül fog munkálkodni az üdvösség tervének kivitelezésében.

Keressék imában a diákok Isten tanácsát. Meg kell őket arra tanítani, hogy Teremtőjükre úgy tekintsenek, mint tévedhetetlen vezetőjükre. Meg kell őket tanítani a béketűrés és bizalom leckéire, valamint a szív igazi jóságára és kedvességre. Tanulják meg az állhatatosság és kitartás leckéjét is. Jellemük legyen válasz Dávid zsoltárában írt szavakra: ”Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.” (Zsolt 144:12) Mindezzel missziós területekre való alkalmasságra készülnek fel.

A megtért diák megszabadult a bűn fogságából és Istennel helyes kapcsolatra jutott. Neve beíratott az élet könyvébe, amely a Bárányé. Ünnepélyes kötelessége megtagadni a gonoszt és Isten fennhatósága alá vetni magát. Buzgó ima legyen segítségére a Krisztushoz való ragaszkodásában. Ennek elhanyagolásával, a szolgálat visszautasításával eljátssza a Nagy Tanító jóindulatát és Sátán gonoszságainak játékszerévé válik. Krisztus végtelen áldozata által a menny terve volt az, hogy Isten az embert ismét pártfogásába vegye. Az nevezhető igazi nevelésnek, amely a diákot az Istentől küldött Tanítóval szoros kapcsolatba hozza.

Isten népe az Ő választott eszköze földi egyháza növelésére. Isten tanácsát kell követniük. Világi szórakozásoknak és mulatságoknak nem lehet helyük a keresztény életében. Az Úr útjának követése népe erőssége. Meg kell látnia a világnak milyen ajándék az Isten egyszülött Fiában való hit. Ez hatást gyakorol a világi emberek gondolkozására. Aki a világtól elkülönül és törekszik arra, hogy Krisztusivá váljon, sikeresen fog Istenhez lelkeket vezetni. Krisztus kegyelme annyira láthatóvá válik életében, hogy a világ észreveszi, Krisztussal volt és Tőle tanult. (v.ö: ApCsel 4:13)

„Menj és munkálkodj ma a szőlőskertemben „– hangzik az Üdvözítő parancsolata. „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent (kiemelés: Ellen White-tól - ford. megjegyzése) az Isten dicsőségére műveljetek”. (1 Kor 10:31) Minden ember, aki a mennyei Király gyermekének vallja magát, folytonosan törekedjen Isten országa elveinek képviseletére. Mindegyiknek jusson eszébe, hogy lelkületben, szavaiban, tetteiben hűségesnek és megbízhatónak kell lennie az Úr minden tanításához és parancsolatához. Krisztus országának hűséges és bizalomra méltó alattvalóivá kell válnunk, hogy a világi gondolkozásúak megláthassák, vannak olyanok, akik hitelesen képviselik Isten országa polgárainak gazdagságát, jóságát, irgalmasságát, szerető gondoskodását és udvariasságát. -- Review and Herald, 1907 október 24