A „felsőfokú oktatás” kifejezést más fényben kell vizsgálni, mint ahogyan azt a természettudományi tárgyak hallgatói tartják. Krisztus Mennyei Atyjához szóló imája tele van örök igazságokkal. „Ezeket beszélte Jézus; és felemelte szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; Amiként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”(Jn 17:1-3) „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3:34-36) Az igazi nevelés ereje és lelke Isten és akit küldött, Jézus Krisztus ismerete. „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.”

Jézusról meg van írva. „A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme volt ő rajta…..Jézus pedig gyarapodott bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. (Lk 2:40,52) Istent ismerni olyan tartós ismeretet ad, amely az örökkévalóságra kihat. Krisztustól tanulni és úgy élni, ahogyan Ő élt, ez jelenti az igazi műveltséget és ismeretet. Bár a Szentlélek Krisztus elméjében is munkálkodott, hogy szüleinek ezt mondhassa: „„Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?” (Lk 2:49) mindazonáltal az ácsszakmában dolgozott, mint nevelőapja engedelmes fia. Megmutatta, hogy Isten Fiaként ismeri munkáját, de mégsem magasztalta fel isteni jellemét. Nem adott semmilyen okot arra, miért ne hordozzon világi terheket isteni származása miatt. A parancsolatok Ura volt, és mégis engedelmes volt azok összes követelményének és így az engedelmesség példáját hagyta a gyermek-, az ifjú-, és a férfikorban lévőknek.

Ha az elmét befogják a Biblia tanulmányozása feladatára, ismeretszerzés céljára, következtető és érvelőképessége jobb lesz. Az Írások tanulmányozása során a látásmód kitágul, a gondolkozás jobban kiegyensúlyozottá válik, mint az olyan könyvekből nyert ismeretek esetén, amelyeknek nincs köze a Bibliához. Nincs olyan ismeret, amely olyan szilárd, annyira következetes és nagy horderejű volna, mint amelyet Isten igéjének tanulmányozásából lehet nyerni. Minden igaz ismeret alapja. A Biblia olyan, mint egy kút. Minél mélyebben tekintünk bele, annál mélyebbnek látszik. A szent történelem nagyszerű igazságainak hihetetlen ereje és szépsége van benne, amely egészen az öröklétre kihat. Nincs más olyan tudomány, amely felér azzal, mint ami Isten jellemét mutatja be. Mózes, akit bár az egyiptomiak minden bölcsességére megtanították, mégis így szólt: „Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?! Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival. (5 Móz 4:5-9)

Hol találunk nemesebb, tisztább és igazságosabb törvényeket, mint amelyek azon törvénykönyvekben vannak, melyekben a Mózesnek adott tanítások kerültek Izrael fiai részére? Örök időkig kell e törvényeket fenntartani, hogy Isten népe jelleme az isteni hasonlatosság szerint formálódjon. A törvény védőfal azoknak, akik Isten szava tanításainak engedelmesek. Vajon van-e más forrás, amelyből ilyen erőt nyerhetünk, avagy ilyen nagyszerű ismereteket tanulhatunk? Van-e más könyv a Biblián kívül, amely arra tanítja az embereket, hogy tiszteljék Istent és engedjenek Neki? Milyen más könyv adhat a diákoknak olyan tudományt, amely nemesebbé teheti az embert, amely csodálatosabb történelemmel rendelkezik? Világosan leírja, milyen az igaz élet és előre elmondja, milyen következményekkel jár Jehova törvénye iránti engedetlenség. Senkit sem hagy sötétségben afelől, hogy Isten mit hagy jóvá és mit nem. Az Írások tanulmányozása közben megismerkedünk Istennel és eljutunk oda, hogy megértjük Krisztushoz való viszonyunkat, aki az elbukott emberi nemzetség bűneinek hordozója, a kezesünk és helyettesünk. Ezen igazságok jelenlegi és örök érdekeinket érintik. A Biblia a könyvek között a legkiemelkedőbb helyet foglalja el. Tanulmányozása minden más irodalomnál értékesebb abban, ahogyan megerősíti a gondolkozást és kitágítja az ember látásmódját. Pál apostol ezt mondja: „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” (2Tim 2:15) „De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:14-17) „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Rm 15:4)

Isten Igéje világunk legtökéletesebb tankönyve. Főiskoláinkon és iskoláinkban mégis emberi értelem által készült könyveket adunk diákjainknak tanulás céljára, a könyvek Könyve pedig, amit Isten adott embereknek tévedhetetlen vezetőként, másodrangú dologgá vált. Emberek alkotásait használják és tartják létfontosságúnak, Isten Igéjét pedig csak azért tanulmányozzák, hogy más tanulmányokat azzal megfűszerezzenek. Amikor Ésaiás elé tárult a menny dicsősége, rendkívül eleven nyelven írja le. Egész könyvében felséges dolgokat érzékeltet, amelyeket másoknak kell kijelentenie. Ezékiel pedig így ír: „Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. És láttam, és íme forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség volt, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez volt ábrázatjuk: emberi formájuk volt, És mindeniknek négy orcája volt, és négy szárnya mindegyiküknek; És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érc színe. Továbbá emberi kezek voltak szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négynek orcái és szárnyai. Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában megy vala. És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul.” (Ezek 1:3-10) Ezekiel könyve nagyon tanulságos.

A Biblia, Isten terve szerint olyan könyv, amely által az ember az értelmét fegyelemre szoríthatja, lelkét vezetheti és irányíthatja. A világban élni és mégis nem e világból valónak lenni olyan gondot jelent, amelyet sok hitvalló keresztény nem oldott meg gyakorlati életében. Egy nemzet látásmódja csak akkor bővülhet ha visszatér az Istennel való szövetségéhez. A világ tele van általános tájékoztatást nyújtó könyvekkel, az emberek pedig közönséges történetek olvasásával foglalják le elméjüket és közben elhanyagolják a legcsodálatosabb könyvet, amely a legpontosabb fogalmakat és korlátlan értelmet adhat nekik.--Review and Herald, 1896 február 25